Video/name

Legyőzhetetlen - Solaris

Az 1980-ban indult progresszív rock zenekar, a Solaris – Cziglán István (gitár), Erdész Róbert (billentyűsök), Seres Attila (basszusgitár), Kollár Attila (fuvola), Tóth Vilmos (dob) – a Pesti Műsor tehetségkutató versenyén harmadik helyezést ért el instrumentális, space rockos zenéjével. Több daluk (Solaris, Ellenpont, Éden) megjelent kislemezen, A fuvolákat nem a szelek fújják című komplex audiovizuális élményt nyújtó színdarabjukat az FMH-ban mutatták be. Kisszabó Gábor (basszusgitár), Bogdán Csaba (gitár) és Rauschenberger Ferenc (dob) személyében új tagok érkeztek, velük 1982-ben egész nagylemeznyi anyag készült, Noah címmel. Mivel azonban a Hanglemezgyár esetükben nem volt hajlandó instrumentális zenét tartalmazó albumot megjelentetni, ezért Kisszabó és Bogdán inkább divatos popra váltott, és megalapította az Első Emeletet.
Bár 1984 májusában végre a boltokba kerülhetett a Solaris bemutatkozó albuma (Marsbéli krónikák), melyből közel 40 ezer példány fogyott (akkoriban 100 ezer volt az aranylemez), a zenekar továbbra is úgy érezte, hogy gyakorta falakba ütközik, úgyhogy 1986 áprilisában szintén divatos popra váltott, és Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve Napoleon Boulevard néven futotta meg sikerköreit – egészen a rendszerváltozásig.
Mígnem a zenekar első lemeze 1989-ben megjelent Japánban, 1990-ben a Hungaroton szintén kiadott egy dupla albumot kiadatlan dalaikból (Solaris 1990). Majd a progresszív rock kilencvenes évek eleji reneszánsza hatására Böszörményi Gergely, a Periferic Records vezetője úgy döntött, hogy újra életre kelti a Solarist. Neki köszönhető, hogy az akkor már kilenc éve nem létező zenekart 1995-ben meghívták Los Angelesbe egy progrock fesztiválra, ennek a koncertnek az anyaga a következő évben CD-n és VHS-en is megjelent, amit aztán Rio de Janeiróban mutattak be. Mire felkérték őket egy új album készítésére, így született meg 1999-ben a Nostradamus – Próféciák könyve.
A reaktivizálódott Solaris azonban sosem lett rendszeresen koncertező zenekar, a tagok nem adták fel időközben kialakult egzisztenciájukat, csupán egy-egy reprezentatív fellépést vállaltak be, azokat is lehetőség szerint másik földrészen. Így jutottak el Washingtonba, New Yorkba, Mexikóvárosba és Monterreybe, majd vissza Los Angelesbe. Miközben 2006 áprilisában – húsz évvel a búcsúkoncert után – a Művészetek Palotájában adtak három és fél órás retrospektív koncertet, hogy aztán hét esztendővel később, 2013 szeptemberében ugyanitt indítsák el azt az évi rendszerességű sorozatot, amelynek során a Solaris-életmű egy-egy újabb időszakát mutatták be.
2014 októberében mutatták be a Marsbéli krónikák II. súdióalbumukat, melyet az első nagylemez megjelenésének 30. évfordulóján rögzítettek. A Marsbéli krónikákból pedig 2016 áprilisában az Erkel Színházban balettet készítettek. Majd 2019 novemberében publikálták a Nostradamus megjelenésének 20. évfordulójára írt Nostradamus 2 albumot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 150–152.
 
Kapcsolat:
<a href="http://solaris.erdeszrobert.hu/">http://solaris.erdeszrobert.hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/solarisegyuttes.hu/">https://hu-hu.facebook.com/solarisegyuttes.hu/</a>

Solaris

Bogdán Csaba

Erdész Róbert

Kollár Attila

Gömör László

Pócs Tamás Tompox

Cziglán István (1959-1998) gitáros, zeneszerző, aki alapító tagja volt az instrumentális progresszív rockot játszó Solaris zenekarnak, majd a Napoleon Boulevard elnevezésű sikeres popegyüttesnek.
1976-ban a Monokli együttesben kezdte zenei pályafutását, majd 1979-ben már a Dr. Túró Rudolf zenekarban gitározott. Ezekben a formációkban már együtt játszott a fuvolás Kollár Attilával és a basszusgitáros Seres Attilával. Velük, valamint Erdész Róbert billentyűssel és Tóth Vilmos dobossal 1980-ban megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-solaris-10572">Solaris</a> zenekart, a korszak egyik legigényesebb instrumentális zenét játszó formációját. Albumaik és egyes számaik szinte kivétel nélkül science fiction ihletésűek voltak. Cziglán István mint zeneszerző, gitáros és szintetizátoros vette ki részét az alkotó munkából.
De mivel az ilyen progresszív zenére nem volt túl nagy igény akkoriban, a zenekar tagjai - Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve - 1986-ban "átalakultak", felvették a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-napoleon-boulevard-10680">Napoleon Boulevard</a> nevet és divatos popzenéjükkel végre sikert arattak, országos népszerűségre tettek szert. Cziglán István - bizonyítva, hogy egy tehetséges zeneszerző többféle stílusban is képes maradandót alkotni - olyan slágerek létrehozásában vett részt, mint a Szállj velem, vagy az Európa visszavár.
Miután 1990-ben elhagyták a zenekart, Vincze Lilla és Cziglán István még évekig közösen zenéltek. Ebben az időszakban három lemez készült: Lilla-Czigi, 1990; Mámor, 1992; Szállj velem! 1993. A korszak talán legkiforrottabb albuma a Mámor, melynek címadó dala József Attila megzenésített verse. A korong legnagyobb slágere, a Maradunk a Duna partján zenéjét Cziglán István szerezte.
1995-ben újra "felfedezték" a Solaris zenéjét - az amerikai kontinensen. Egy producer meghívta a kilenc éve megszűnt zenekart egy koncertre, Los Angelesbe. A fellépésről koncertlemez is készült, amelynek élő bemutatójára 1996-ban Rio de Janeiróban került sor, de már Cziglán István nélkül. A zenésznél akkoriban diagnosztizáltak egy súlyos betegséget.
1998-ban még Mindenki karácsonyfája címen készített egy karácsonyi albumot, ezen többek között Rainer Maria Rilke, Pilinszky János, Kányádi Sándor, Juhász Gyula, József Attila és Babits Mihály megzenésített versei, valamint Bibliai idézetek hangzanak el. Aztán 1998 karácsonya után egy nappal a betegség legyőzte őt, december 27-én elhunyt.
Barátai és egykori zenésztársai: a Solaris és a Napoleon Boulevard tagjai 1999-ben a hagyatékából előkerült kazettákon talált, Czigi által írt, és gitáron, valamint szintetizátoron feljátszott zenei alapokból készítettek egy albumot Alhambra kapui címmel, ezzel tisztelegve a 39 évet élt kitűnő gitáros-zeneszerző emléke előtt.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/solarisegyuttes.hu/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/solarisegyuttes.hu/?locale=hu_HU</a>

Cziglán István

A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundjából kinövő A38 Hajó 2003-ban nyitotta meg kapuit a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Magyarország technikailag egyik legjobban felszerelt koncerthelyszíne és független kulturális központja, amely évente hétszázötven előadóművészeti programot, koncertet szervez. Mindezek mellett hazánk egyik legtermékenyebb, egyik legnagyobb tradíciókkal bíró mozgóképgyártó műhelye, amely évente körülbelül kétszázötven (eddig összesen több mint kétezer) televíziós produkciót készít, valamint helyszínt ad a közszolgálati televízió naponta jelentkező élő magazinműsorának.
Fennállása során eddig több mint tízezer programot, koncertet, kiállítást, színházi előadást szervezett meg és bonyolított le, közel kétezer televíziós műsort, illetve dokumentumfilmet készített és több száz élő televíziós adást bonyolított le. Éves látogatószáma meghaladja a százötvenezer főt, az elmúlt húsz évben több millió látogatót fogadott. Számos elismert külföldi előadó/formáció (pl. az M83, a dEUS, King Krule, Tricky, a Veils, a Vienna Art Orchestra, Anna Calvi és a Gogol Bordello) lépett már fel a helyszínen, ahová azóta is szívesen visszajárnak. A hazai szólóprodukciók és zenekarok számára komoly presztízst jelent egy hajós koncert. A magyar könnyűzene minden műfaja képviselteti magát a nagyterem színpadán, így például az Ivan and the Parazol, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, Lajkó Félix, Jónás Vera, Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, a Galaxisok és az Analog Balaton.
Az A38 Hajó jelenlegi tulajdonosi köre egykor a Bahia láncot és kiadót működtette. A klub maga egy egykori szovjet-ukrán nehézáru-szállító uszály átalakításával jött létre, amely 1999-ig látott el szállítási feladatokat a Dunán. Nemcsak klubként, hanem kiadóként, szervezőként, kortárs művészeti galériaként, étteremként és filmes képzőhelyként (A38 Akadémia) is működik.
A klub megnyitójára 2003. április 30-án került sor Maceo Parker szaxofonművész koncertjével. Az első évforduló egybeesett az Európai Uniós csatlakozás estéjével, ezt „titkos” Európa Kiadó-fellépésekkel ünnepelték. A dunai árvizek az évek során többször is akadályozták az A38 Hajó zavartalan működését, előfordult, hogy zárva kellett tartania néhány napig, amíg a folyó vízszintje le nem csökkent. 2010-ben az A38 Hajóhoz került a második ütem, a Dereglye. Eredeti funkciójában kiállítóterem volt, aztán kisebb koncerteket tartottak benne, jelenleg pedig már stúdióknak ad otthont, például a Petőfi Rádió is innen sugároz.
2015-ben újabb építészeti fejlesztés zajlott az A38-on. Ekkor készült el a hajó orrterasza fölött a látványos, 33 négyzetméteres panorámastúdió, amely egy modern felszereltségű televíziós stúdió. Innen jelentkeznek be a Petőfi TV műsorvezetői is. 2017-ben Bognár Attilát, az A38 Hajó vezetőjét a Forbes Urban különszáma beválasztotta a 100 legfontosabb közéleti szereplő közé, akik világvárossá tették Budapestet.
2020 nehéz év volt világviszonylatban és a Hajó életében egyaránt. A járványügyi korlátozások miatt hosszú ideig nem lehetett zenei eseményeket rendezni, így az A38-on sok előadó közönség nélkül állt színpadra; a fellépésekből koncertfilmek készültek, amelyeket a Petőfi TV sugárzott. A pandémia alatt a sor került a Tetőterasz átalakítására, és ott immáron koncertfelvételeket is lehet rögzíteni. 2023-ban, az A38 20. évfordulója alkalmából nagyszabású programsorozattal készültek a szervezők, emellett pedig Szirmai Márton rendezett egy közel egyórás dokumentumfilmet a Hajó múltjáról és jelenéről.
BB

Legyőzhetetlen - Solaris (2021. 02. 19.)

Kapcsolatok