Video/name

Heavy - Bin-Jip

Az új évezredben felbukkant énekesnői „újhullám” tagjai közül kreativitásban, tudatosságban, sokszínűségben és népszerűségben is magasan kiemelkedik Harcsa Veronika (1982), aki könnyedén és magabiztosan mozog a jazz és a pop határterületén. Ösztönös tehetségű dalszerző és karizmatikus előadóművész, egyéni tónusú, meleg, fátyolos hanggal. Egyfelől törékeny, másfelől elképesztő teherbírású, többszörösen több sávon éli az életét, a három fő csapásirány – a 2005-ben alapított jazzpopos Harcsa Veronika Quartet, a 2010-ben induló kísérleti elektronikus Bin-Jip és a gitáros Gyémánt Bálinttal közös duója – mellett vendégként tucatnyi zenekari produkcióban vett/vesz részt. Többek között éveken át énekelt az Erik Sumo Bandben.
Klasszikus zongorázást tanult, aztán tizenöt évesen a zeneiskolai lemezpultot nézegetve akadt meg a szeme Archie Shepp Down Home New York című lemezén. Nem tudta, ki ő, de fekete volt, szaxofonos és számára szimpatikus. Maga is szaxofonozni kezdett, aztán kiderült, annál jobban megy neki az éneklés, ezért elvégezte a jazztanszakot. Közben 2005-ben – első évesen – alakította meg saját kvartettjét, amellyel demoanyagként felvett kilenc dalt, főként standardeket, amit végül barátai biztatására Speak Low címmel CD-n is megjelentetett. Aztán jött a mesébe illő fordulat: a korong valahogy elkerült Japánba, ott egyre többen kezdték keresni, végül már olyan mennyiségben, hogy egy vállalkozó szellemű tokiói cég, a Nature Bliss 2007 nyarán saját kiadásban megjelentette. Sőt a következő tavasszal kisebb szigetországi klubturnét szervezett a kvartettnek.
Azt követően pedig, hogy 2008-ban kiadta a már saját szerzeményeket tartalmazó – rövid idő alatt jazzplatinalemezzé érő, az év jazzalbumának járó Fonogram-díjat elnyerő – You Don't Know It's You-t, Harcsa Veronika pályája megállíthatatlanul emelkedett felfelé. Énekelt az Off Társulat két kortárstáncos koreográfiájában (Fészek, Szomjas vagyok), a Centrál Színház Shakespeare A velencei kalmár című előadásának zeneszerzője, zenekarával az előadások élő kísérője volt, vendégként olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Nicola Conte Jazz Combo, a Thomas Siffling Trio, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Freestyle Chamber Orchestra, a Budapest Jazz Orchestra, a Smárton Trió, a Fugato Orchestra és a Colorstar. Miközben a Harcsa Veronika Quartettel, a Bin-Jippel és Gyémánt Bálinttal duóban is erős korongok sorát jelentette meg. A 2011-es Lámpafény című CD-jén magyar költők verseit zenésítette meg. Mi több, 2014-ben és 2015-ben Berlinben havi rendszersségű klubot vezetett a magyar intézetben működő Budapest Callingban, ahol az általa hívott vendégművészekkel adott közös koncerteket. 2014 óta a Művészetek Völgyében saját udvart vezet, melynek koncertprogramjáért és napközbeni kísérőprogramok szerkesztéséért felelős.
2017-ben kivált a Bin-Jipből, és azóta kizárólag saját produkcióira fókuszál. Folyamatosan turnézik, eddig huszonöt ország fesztiváljain és klubjaiban lépett fel. Olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Erik Truffaz, Enrico Pieranunzi, Kris Defoort vagy Nicola Conte, valamint több ízben fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Concerto Budapesttel.
Későbbi pályáját lásd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-gyemant-balint-duo-24160">Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint Duó</a>.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 278–279.
Weboldal: <a href="https://harcsaveronika.hu/">https://harcsaveronika.hu/</a>
Facebook: <a href="https://www.facebook.com/harcsaveronika/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/harcsaveronika/?locale=hu_HU</a>

Harcsa Veronika

A kétezertízes évek egyik legizgalmasabb hazai elektronikus együttese – kellően merész, elkalandozó, kísérletező kedvű formáció. Mégha a 2017/2018-as többszöri zenekari átalakulás óta kizárólag koncertprodukcióként létezik, azóta friss stúdióanyaggal nem jelentkezett.
Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billentyűsök) Andrew J (elektronika, szkreccs) és Gyémánt Bálint (gitár) 2008 novembere óta alkotott négyesben, írta, gyúrta, csiszolta kísérletező kedvű, eklektikus hangvételű dalait, demokratikusan, gyakorlatilag végig egyazon szobában. 2010 tavaszán viszont úgy érezték, van értelme kilépni a négy fal közül, felvették a többrétegű, asszociatív Bin-Jip nevet, és március 5-én az A38 Hajón élőben is megmutatkoztak.
A zenekar tagjai már az alapításkor külön-külön is mozgalmas, stilárisan sokszínű előélettel rendelkeztek. Harcsa Veronika (ének) többek között saját akusztikus jazzkvartettje élén és a barkácspop Erik Sumo Band énekesnőjeként bizonyított, Kaltenecker Zsolt (billentyűsök) a jazz szinte minden lényegi határvidékét megjárta, Andrew J (elektronika, szkreccs) a honi elektronikus tánczenei színtér hasonló szellemű különutasa, Gyémánt Bálint (gitár) neve pedig már akkor is jól csengett zenészberkekben. Közös produkciójuk ráadásul sok szempontból eltért addigi munkáiktól: mindenekelőtt modernebb, merészebb, kísérletezőbb lett.
„Mindannyian üres házak vagyunk, és arra várunk, hogy valaki felfedezzen, kinyissa az ajtót és kiszabadítson bennünket” – nyilatkozta 2004-es mozija, a Bin-Jip bemutatója után a világhírű dél-koreai rendező, Kim Ki-Duk. Filmjének hőse, Tae-suk egyfajta fantomként költözött házról házra, villáról villára, hogy figyelmességével és jóságával elárassza a tulajdonosok által elhagyott, elhanyagolt tereket, épületeket. Áttételesen velük is valami hasonló történt: Andrew nappaliját olyasmivel (zenével, szellemmel, hangulattal) töltötték meg, ami ott korábban nem létezett.
A 2010-es Enter-en jól hallhatóan nem akartak megfelelni műfajoknak, elvárásoknak, az anyag alapvetően elektronikus, mégsem monoton, melankolikus hangvételű, mégsem monokron. Tele zajjal, zörejjel, effekttel és zenei geggel. Lebegős, fúziós popzene, erős triphop és nu jazz hatásokkal.
Hasonlóan egyéni hangvétel jellemezte a már Kaltenecker Zsolt nélkül készült 2014-es Heavy-t, mely hangvételében keményebb, dinamikusabb, hangzásában pedig még bátrabb lett elődjénél. Míg viszont az Enter esetében kész anyaggal léptek a nyilvánosság elé, a Heavy dalait koncerteken már kellően bejátszották, letesztelték. Ugyanebben az évben sajátos videóalbumot (At the Planetarium) is megjelentettek. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint egyéb projektjei viszont az évtized közepére annyira lekötötték kreatív energiáikat, hogy a 2017 áprilisában az A38 Hajón adott koncertjükön végleg elbúcsúztak a zenekar közönségétől.
A Bin-Jip nevet Andrew J vitte tovább, az időközben visszatért Kaltenecker Zsolt és a szintén műfajok között kalandozó Lantos Zoltán (hegedű) mellett két remek énekesnővel, Mózes Tamarával és Pátkai Rozinával folytatta. De bármennyire is ígéretesnek tűnt az új felállás, a zenekar 2018-ban újra átalakult, azóta Andrew J és Lantos Zoltán mellett Eszes Viktória az új énekes, mellettük a Bin-Jipben Jász András szaxofonozik, Szabó Márton gitározik és Mózsik Imre dobol.
JBSz
 Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/BinJipMusic/">https://www.facebook.com/BinJipMusic/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/22/cseh-tamas-80-desire-beremenyi-geza-zene-dal/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/22/cseh-tamas-80-desire-beremenyi-geza-zene-dal/</a>

Bin-Jip

Billentyűs, aki jelenleg a Special Providence zenekarban, az abból kinőtt dob-zongora projetkben (Markó Ádámmal), illetve Mózes Tamarával duóban játszik.
Oláh Kálmánnal egyidős, de egészen más kulturális közegből indult zongorista az a fajta jazzmuzsikus, akinek koncepciója, érdeklődési köre, formációja folytonosan változik, mondhatnánk projektekben gondolkodik, így próbál kiteljesedni. Nyolcéves korában kezdte klasszikus tanulmányait, később az improvizáció és a komponálás felé fordult, gimnazistaként a progresszív rock vonzotta. Amikor azonban meghallotta Keith Jarrett és a Chick Corea Elektric Band lemezeit, azok hatására a jazztanszakon kötött ki, ahol 1996-ban vehette át diplomáját. Az első albumait még Kutas Zsoltként megjelentető muzsikus ezt követően vette vissza családja eredeti nevét, az Ivory Tower című nagylemezét már Kaltenecker Zsoltként jegyezte, az 1999-es Songs From The 20th Century pedig elnyerte az év jazzlemeze díjat.
2003-ban az addig kizárólag zongorán játszó Kaltenecker Zsolt átesett a másik végletbe, és attól kezdve a szintetizátort tekintette elsődleges hangszerének. Miként később nyilatkozta: „Végképp elegem lett/van abból, hogy a koncerthelyszíneken szinte sosincs rendes zongora, és/vagy gond van az erősítésével. Így bármennyire törekszem bizonyos hangszínek, árnyalatok elérésére, nem tudom őket élőben megmutatni. A digitális zongorákat sem szeretem. A szintetizátorokat viszont igen, általában könnyen magammal vihetem őket és a hangosításukkal sincsen gond. De legfőképpen az új hangszínlehetőségek izgattak. Értelemszerűen idő kellett ahhoz, hogy a szintetizátorokon is megtaláljam a saját hangom, ami úgy 2005-re sikerült. Azóta tettem még egy kitérőt a Hammond orgona felé is – ebben a két kéz függetlenítése, az önálló basszusozás vonzott –, de különböző okok miatt végül újra a szintetizátoroknál, nevezetesen egy Minimoog Voyagernél és egy Nord Wave-nél kötöttem ki. Úgy érzem, jobban és egyénibben tudom magam kifejezni rajtuk, mint zongorán vagy orgonán.”
2008-ban Kaltenecker előbb megalapította az egyetlen nagylemezt megért K.L.B. Triót, majd csatlakozott Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint és Andrew J kortárs kísérleti elektronikus popzenét játszó formációjához, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bin-jip-677">Bin-Jip</a>hez, ahonnan azonban két évvel később kilépett. 2017-ben viszont Pátkai Rozina, Lantos Zoltán és Mózes Tamara társaságában ismét a tagja lett – igaz, csak egyetlen esztendőre.
Saját triójával, az 1705-tel (Kaltenecker Zsolt – billentyűsök, Piri Béla – basszusgitár, Dés András – ütőhangszerek) 2015-ben nagylemezt (Zone) jelentetett meg, közben csatlakozott a műfajok között hullámzó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-special-providence-8301">Special Providence</a>-hez (2014-ben Cséry Zoltán helyét vette át, nagylemezdokumentumai: Essence Of Change, 2015; Will, 2017). Az utóbbi években pedig főként a Special Providence dobosával, Markó Ádámmal (lásd: Space Junk, 2022) és Mózes Tamarával (lásd: Futurized) ad koncerteket és jelentet meg a populáris zene különböző irányzatai (psichedelikus rock, trip-hop, elektronikus tánczene), illetve a modern jazz improvizatív világa között bátran és hatásosan kalandozó nagylemezeket.
JBSz

Kaltenecker Zsolt

Lantos Zoltán (1962), egy igazi különutas zenész, aki klasszikus hegedűművésznek indult, aztán magával ragadta India, nyolc évet élt, tanult és tanított ott. Amikor 1994-ben hazajött, egy darabig e két távoli kultúra közelítésén fáradozott, végül belátta, mégiscsak európai. Rátalált saját, különleges hegedűhangjára, újra felfedezte itthoni zenei gyökereit, s összevetette azt az általa megismert keleti tradíciókkal és a kortárs európai jazz friss áramlataival. Neve lényegesen jobban cseng a külhoni koncertéletben, mint idehaza, de azért régebben Budapesten is hallható volt a Samsarával és saját, Mirrorworld nevű formációjával, mostanában pedig az OpenSource-szal. Miközben az elmúlt évtizedekben olyan nagyszerű külföldi muzsikusokkal találkozott a színpadon és a stúdióban, mint Charlie Mariano, Rabih Abou-Khalil, Dhafer Youssef, Steve Coleman, Loreena McKennitt, Trilok Gurtu, Kai Eckhardt és Larry Coryell. A kifejezetten neki épített öthúros és az „indiai” rezonáns húros hegedűk hangzását előszeretettel bolondítja meg elektronikus eszközökkel, effektekkel és live samplinggel.
Lantos Zoltán 16 évesen egy indiai filozófiával foglalkozó könyv hatására kezdett a keleti zenével foglalkozni. Sok hindu zenét hallgatott, majd megismerte Ravi Shankar szitárművész munkásságát, és vágyódni kezdett Indiába, ahová ösztöndíjasként 1985-ben jutott el. Előtte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett klasszikus zenei diplomát. Az indiai tanulmányai után, 1994-ben éppen elkezdődött a világzene aranykora, és ő is elkezdett etnojazzt játszani. Sokáig többet koncertezett külföldön, mint itthon.
Elmondása szerint ő hivatalosan egy jazz- és world music-, valamint kortárs zenei, improvizáló hegedűs és szerző. Jelenleg öt különböző, hegedűszerű hangszert használ, ezek közül egyik sem négyhúros. Szerzeményeiből nemcsak a keleti, hanem a nyugati és a magyar kultúra hatását is kihallani. Bartók-rajongó, és a magyar népzenét is nagyon szereti.
Idáig hét lemeze jelent meg. Elsősorban a saját darabjait játssza, de gyakran szerepel együttesekben is. Az 1980-as évek közepén játszott Szabados György zenekarában. Indiából való hazatérte után Dresch Mihály kvintettjének tagja volt. Játszott trióban Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal, több külföldi és hazai fesztiválon is felléptek. Közreműködött Borbély Mihály és Babos Gyula és a László Attila Band lemezein. Az utóbbi években együtt szerepel Kézdy Luca hegedűssel is. A legrégebbi saját együttese a Samsara, ami valódi indojazz-zenekar. Szintén saját zenekara a Mirrorworld. 2010-ben alakult a Lantos Zoltán OpenSource, amivel itthon és külföldön egyaránt szerepeltek. A formáció egyik különlegessége az, hogy a négy hangszeres muzsikust egy DJ egészíti ki. 2017-től tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bin-jip-677">Bin-Jip</a> zenekarnak. Egy DJ-vel, Andrew J-vel működik egy elektronikus duója, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lantos-zoltan-andrew-j-violectrik-75091">Violectrik</a>. És több külföldi társulásnak is tagja, ilyenek a Madras Special Németországban és a Sutra Skóciában. Idehaza 2023 márciusában láthattuk őt a színpadon, az Óperentzia zenekarral közösen készített lemezük bemutató koncertjén, az A38 Hajón.
JBSz, HZ Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/zoltanlantos.opensource/">https://www.facebook.com/zoltanlantos.opensource/</a>

Lantos Zoltán

A klasszikus koncentrációt és a jazzes kalandvágyat igyekszik közös nevezőre hozni az éveken át Párizs és Budapest között ingázó fiatal énekes-zongorista, Mózes Tamara (1981–). 2007-ben klasszikuszongora-művészként végzett a Zeneakadémián, aztán a párizsi Conservatoire National de Région jazzének és improvizáció szakán folytatta tanulmányait – kitűnő eredménnyel. 2010-ben Tamarazene címmel jelentette meg eddigi egyetlen nagylemezét. Az elmúlt években kvartettjével – Sütő Márton (gitár), Kovács Zoltán (basszus), Benkó Ákos (dob) – saját szerzeményei mellett főként Diana Krall által népszerűsített jazzörökzöldeket ad elő, a maga egyéni olvasatában.

Mózes Tamara

Pátkai Rozina

Józsa András "Andrew J"

Generációja egyik legtehetségesebb jazzgitárosa. A nagyközönség leginkább a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-663">Harcsa Veroniká</a>val közös duója révén ismeri. Játékára – tanárain kívül – Pat Metheny, John Scofield, Michel Petrucciani és Keith Jarrett vannak a legnagyobb hatással.
Gyémánt Bálint kezdetben autodidakta módon tanult gitározni, majd tizenkét évesen beiratkozott a XII. kerületi zeneiskolába, klasszikus gitár szakra (tanárai: Gyelmis Szilvia és Győri István). A klasszikus zene mellett lenyűgözte a jazz adta szabadság lehetősége, így a gimnázium utolsó évében megkereste <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-juhasz-gabor-jazzgitaros-56129">Juhász Gábor</a> jazzgitárost, és végképp eldöntötte, hogy a jazzre teszi fel az életét. 
Érettségi után két évet tanult a Kőbányai Zenei Stúdióban (Tornóczky Ferenc tanítványaként), ekkor hozta létre első saját formációját, a Gyémánt Bálint Triót (rajta kívül Bornemissza Ádám basszusgitár, Varga Bendegúz dob), majd 2004-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazztanszékén képezte tovább magát. 2007-ben fél évet ösztöndíjasként a Norvég Zeneakadémián töltött.
2007-ben csatlakozott – állandó vendégként – a Harcsa Veronika Quartethez, szerepelt annak You Don't Know It's You (2008), Red Baggage (2008) és Lámpafény (2011) albumain is. Emellett Harcsa Veronikával rendszeresen fellép <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-gyemant-balint-duo-24160">duó</a>ban, eddig három közös lemezt – Lifelover, 2013, Tell Her, 2016 és Shapeshifter, 2019 – jelentettek meg (utóbbit kvartettként, miután csatlakozott hozzájuk a bőgős Nicolas Thys és a dobos Antoine Pierre.)
Egykori mesterével, Juhász Gáborral közösen 2011-ben jelentette meg a Budapest című albumot, melyen a két gitárművész a város jellegzetes és számukra fontos helyszíneit idézi meg a dalok és improvizációk nyelvén.
Saját, változó felállású power triójával eddig két albumot publikált (True Listener, 2017, Vortex of Silence, 2024).
Miként 2024 januárjában a Fidelióban <a href="https://fidelio.hu/jazz-world/a-csend-orvenye-megerkezett-gyemant-balint-masodik-szololemeze-180362.html">nyilatkozta:</a>  „Mindig annyi minden érdekelt és nyújtott örömet számomra, hogy nehéz lenne egyetlen zenei irányt definiálnom akár a pályám, akár az új lemez kapcsán. Volt idő, amikor küzdöttem ez ellen, de az „egységesítés” inkább gúzsba kötött, mint felszabadított volna. Az alkotói utam jelen szakaszában éppen azt sikerült realizálni, hogy nem félek egy album eklektikusságától, hiszen az előadók egységesítik és legitimizálják azt. A Vortex of Silence tartalmaz lírai és rockos megszólalásokat, de szerintem a népdalfeldolgozásunk is organikus részét képezi az egésznek.”
JBSz

Gyémánt Bálint

Kőszállító uszályból lett a város megkerülhetetlen koncerthelyszíne

Ha zúzós zene szól, a közönség talpa alatt imbolyog a hajó

Több mint negyven gyermeket fogadott örökbe a Grammy-díjra jelölt énekesnő

Jön a cigány Rómeó és Júlia

A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundjából kinövő A38 Hajó 2003-ban nyitotta meg kapuit a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Magyarország technikailag egyik legjobban felszerelt koncerthelyszíne és független kulturális központja, amely évente hétszázötven előadóművészeti programot, koncertet szervez. Mindezek mellett hazánk egyik legtermékenyebb, egyik legnagyobb tradíciókkal bíró mozgóképgyártó műhelye, amely évente körülbelül kétszázötven (eddig összesen több mint kétezer) televíziós produkciót készít, valamint helyszínt ad a közszolgálati televízió naponta jelentkező élő magazinműsorának.
Fennállása során eddig több mint tízezer programot, koncertet, kiállítást, színházi előadást szervezett meg és bonyolított le, közel kétezer televíziós műsort, illetve dokumentumfilmet készített és több száz élő televíziós adást bonyolított le. Éves látogatószáma meghaladja a százötvenezer főt, az elmúlt húsz évben több millió látogatót fogadott. Számos elismert külföldi előadó/formáció (pl. az M83, a dEUS, King Krule, Tricky, a Veils, a Vienna Art Orchestra, Anna Calvi és a Gogol Bordello) lépett már fel a helyszínen, ahová azóta is szívesen visszajárnak. A hazai szólóprodukciók és zenekarok számára komoly presztízst jelent egy hajós koncert. A magyar könnyűzene minden műfaja képviselteti magát a nagyterem színpadán, így például az Ivan and the Parazol, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, Lajkó Félix, Jónás Vera, Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, a Galaxisok és az Analog Balaton.
Az A38 Hajó jelenlegi tulajdonosi köre egykor a Bahia láncot és kiadót működtette. A klub maga egy egykori szovjet-ukrán nehézáru-szállító uszály átalakításával jött létre, amely 1999-ig látott el szállítási feladatokat a Dunán. Nemcsak klubként, hanem kiadóként, szervezőként, kortárs művészeti galériaként, étteremként és filmes képzőhelyként (A38 Akadémia) is működik.
A klub megnyitójára 2003. április 30-án került sor Maceo Parker szaxofonművész koncertjével. Az első évforduló egybeesett az Európai Uniós csatlakozás estéjével, ezt „titkos” Európa Kiadó-fellépésekkel ünnepelték. A dunai árvizek az évek során többször is akadályozták az A38 Hajó zavartalan működését, előfordult, hogy zárva kellett tartania néhány napig, amíg a folyó vízszintje le nem csökkent. 2010-ben az A38 Hajóhoz került a második ütem, a Dereglye. Eredeti funkciójában kiállítóterem volt, aztán kisebb koncerteket tartottak benne, jelenleg pedig már stúdióknak ad otthont, például a Petőfi Rádió is innen sugároz.
2015-ben újabb építészeti fejlesztés zajlott az A38-on. Ekkor készült el a hajó orrterasza fölött a látványos, 33 négyzetméteres panorámastúdió, amely egy modern felszereltségű televíziós stúdió. Innen jelentkeznek be a Petőfi TV műsorvezetői is. 2017-ben Bognár Attilát, az A38 Hajó vezetőjét a Forbes Urban különszáma beválasztotta a 100 legfontosabb közéleti szereplő közé, akik világvárossá tették Budapestet.
2020 nehéz év volt világviszonylatban és a Hajó életében egyaránt. A járványügyi korlátozások miatt hosszú ideig nem lehetett zenei eseményeket rendezni, így az A38-on sok előadó közönség nélkül állt színpadra; a fellépésekből koncertfilmek készültek, amelyeket a Petőfi TV sugárzott. A pandémia alatt a sor került a Tetőterasz átalakítására, és ott immáron koncertfelvételeket is lehet rögzíteni. 2023-ban, az A38 20. évfordulója alkalmából nagyszabású programsorozattal készültek a szervezők, emellett pedig Szirmai Márton rendezett egy közel egyórás dokumentumfilmet a Hajó múltjáról és jelenéről.
BB

Heavy - Bin-Jip (2017. 09. 22.)

Kapcsolatok