Video/name

A bivaly hátán - Kampec Dolores

Dresch Mihály egykori társa, Grencsó István (1956, Nyíregyháza) inkább az avantgárd irányába mozdult tovább, és lett annak hazai meghatározó egyénisége, műhelyteremtő figurája.
Erőteljesen egyéni stílusa először az 1979-ben alakult szombathelyi Masina Jazz Csoportban mutatkozott meg, majd Budapestre költözése után Dresch Mihállyal zenélt. 1985-ben alapította meg a változó összetételű, ma is aktív Grencsó Kollektívát. Emellett a kortárs/etno Makám, a kortárs/rock Kampec Dolores tagja, illetve a kísérleti jazzt és hiphop ritmusokat ötvöző Dubcity Fanatikz egyik kulcsfigurája volt. A triótól a big bandig mindenféle formációval koncertezett és készített felvételeket, zenei világában sajátosan keverednek a jazz, az etno, a pop, a rock, sőt régi magyar tánczenei elemek. Jószerivel sosem tudni, mivel rukkol elő legközelebb. Nemcsak a stílusok, de a különböző zenei korszakok között is meglepő könnyedséggel és magabiztossággal vándorol: egykor a kortárs avantgárd jazz irányából indult, a kilencvenes évek végén a századelő jazz-, illetve a negyvenes–ötvenes évek filmvilágát idézte meg, később a legfrissebb popzenékhez nyúlt, ezzel megmutatva a jövő jazzének egyik lehetséges irányát.
Nemcsak a zenei szövet, de az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A nevének megfelelően valóban közösséget jelentő Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, később már tudatosan cserélte a muzsikustársakat. Ahogy Grencsó fogalmazta, ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok tartják elevenen az egészet. A rajongók és tisztelők persze nem mindig tudják kalandozásait követni, de idővel azért a helyükre kerülnek az albumok.
Grencsó István: „Mindenhol ugyanazt játszom, csak mindig az aktuális környezet adja meg annak végső formáját. De nemcsak a zenei szövet, hanem az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, folyamatosan cserélődtek a muzsikustársak, de ma már tudatosan törekszem erre. Nagyon jó ez a folyamatos mozgás, hogy a Kollektíva hol kibővül, hol beszűkül. De mindig van egy stabil mag – Benkő Róbert bőgő, Jeszenszky György dob –, nagyon jól érezzük egymást, és körénk időről időre mindenféle zenészek csoportosulnak. Így állandóan van frissülés, ez a változás nem engedi megsavanyodni, megposhadni a zenét. Ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok elevenen tartják az egészet.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 246–247.
 
Kapcsolat:
<a href="http://www.grencso.hu/">http://www.grencso.hu/</a>

Grencsó István

A legbátrabban kísérletező underground zenekar. Bár a nyolcvanas évek derekán indult, igazán egyéni és fontos a kilencvenes években lett. Zenei eszközök és formai elemek használatában mindig is bátrabbak és újszerűbbek voltak, mint bármely más csapat az underground/alternatív színtéren.
1984-ben alapította Hajnóczy Csaba (1957, gitár), Kenderesi Gabi (1963, ének, hegedű) és Szini (Szineg Ildikó, 1963, ének, gitár, később basszusgitár). Az 1990-ig tartó első korszakban Szegvári Zoltán (1966, szaxofon) volt a negyedik állandó tag.
Rendszeresen felléptek a Déja Vu Revü-ben, a Ráday Klubban, az Almássy téri Klub 2000-ben. 1985-ben Nicoval koncerteztek a Petőfi Csarnokban, majd jöttek a külföldi szereplések, melyek közül kiemelkedő, hogy 1988-ban ők játszottak előzenekarként az amerikai Pere Ubu 12 országot érintő európai turnéján.
1988-ban Amszterdamban vették fel első nagylemezüket (Kampec Dolores), melyet előbb a holland Konkurrel, majd idehaza a Ring jelentetett meg. Az 1991-es Levitáció című második korongjuk pedig talán az év legjobb hazai alternatív LP-je volt. 1991-ben csatlakozott hozzájuk Dózsa György (1968, gitár), majd két évre rá Muraközi Péter (1969, dob), velük készült el a szintén erős Tű fokán.
A kilencvenes évek közepén aztán komolyabb váltás következett be a Kampec Dolores pályáján. Szini és Muraközi távozott, Hajnóczy és Kenderesi pedig egyre jobban a radikálisabb (free jazz, kortárs zene) stílusok felé nyitottak, és ebben Ágoston Béla (1966, szaxofon, fuvola, duda) és Hárságyi Péter (1968, ütőhangszerek) személyében remek partnerekre találtak. Ágoston révén pedig megismerkedtek a kortárs magyar jazz egyik fontos figurájával, Grencsó Istvánnal (1956, fúvós hangszerek), aki előbb állandó vendégként játszott velük, később állandó zenekari tag lett. A Zúgó az 1996-os év egyik legmerészebb és legizgalmasabb produkciója volt, még ha a Szigeten történt bemutatóját a régi rajongók nem is fogadták túl nagy örömmel.
1999-ben új ritmusszekció – Vajdovich Árpád (1970, basszusgitár), Halmos András (1974, dob) – érkezett, és a velük felvett következő lemezzel (A bivaly hátán, 2000) a Kampec visszafordult egy közérthetőbb irányba. Ettől kezdve Hajnóczy és Kenderesi más formációkban (például Egy Kiss Erzsi Zene) élte ki kísérletező kedvét.
2003 őszén egy koncertlemezzel foglalták össze az addigi repertoárjuk lényegét. Időközben Halmost Ölveczky Tamás, őt később Németh Csaba váltotta fel a dobok mögött. A változatlanul koncertező zenekar azóta három további albumot (Earth Mother Sky Father, 2005, Evaliyé, 2011, Tema Principale, 2013) jelentetett meg.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 224.
<a href="https://www.facebook.com/kampecdolores/">https://www.facebook.com/kampecdolores/</a>

Kampec Dolores

Kenderesi Gabi

Németh Csaba

Vajdovich Árpád

Gitáros, zeneszerző, az 1980-as évek budapesti undergroundjának emblematikus alakja, a Kontroll Csoport és a Kampec Dolores alapítója, meghatározó muzsikusa. Ma a MOME-n zenei alapismeretekről tanít nem zenész művészeket, és főleg akusztikus ökológiával foglalkozik. 
Miközben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a>tal koncertezett, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára járt zenetudományi tanszakra, ahol klasszikus zenetörténettel, zenekritikával, zeneelmélettel foglalkozott. Az egyik legmagasabb pontszámmal vették fel, később azonban fokozatosan kicsúszott a szakmai körből, és miután a popzenekutatás akkoriban (is) kurrens területnek számított a világban, a középkori madrigálok világa helyett 1983-ban A rock and roll története és eszköztára címmel írhatta meg a diplomamunkáját. Emellett publikált a Magyar Zene című szaklapban is, az egyik tanulmányában a korábbi mainstream magyar pop- és rockszámok eszköztárát vetette össze saját generációja, az alternatív vonal produkcióival.
Közben 1984-ben sokadmagával megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kampec-dolores-8322">Kampec Dolores</a>t, amely persze felállásában és stílusában is rengeteget változott az évtizedek alatt – többek között volt egy hosszú korszaka a jazzszaxofonos Grencsó Istvánnal. Ahogy Hajnóczy egy <a href="https://www.szabadeuropa.hu/a/nem-gondoltam-akkor-hogy-ilyen-elsivarosodas-jon-hajnoczy-csaba/32273799.html">2023-as interjúban</a> meghatározta: „Születését tekintve alternatív rockzenekar. Nagyon sok úgynevezett kortárs zenei hatás olvadt bele, a nyomai ott vannak. Improvizációs jazz és más szabad improvizációs dolgok is vannak benne, elektronikus zenei ötletek is. Egy időben dolgoztam samplerrel, egy ideje már nem, de azért az is jelen volt, és különböző népzenék hatásai.”
Emellett 1998 és 2003 között az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-egy-kiss-erzsi-zene-12655">Egy Kiss Erzsi Zene</a> meghatározó muzsikusa, alkotója. 2008 és 2011 között Szokolay Dongó Balázzsal és Kondor Péter Párizzsal eFU néven elektronizált népzenei projektet vitt. 
Az utóbbi évtizedekben a rock and roll mint életforma folyamatosan átalakult az életében, 2019-ben a MOME-n a doktori disszertációját Akusztikai ökológia, soundscape, akusztikai kommunikáció és ökológiai hangművészet, a hangról való gondolkodás új aspektusai címmel írta.
Miként az említett 2023-as interjúban rámutatott: „Ami pillanatnyilag érdekel, az a Szigetköz hangökológiája. Benne vagyok egy projektben. Évtizedek óta napirenden van, hogy mit lehet kezdeni a Szigetköz helyzetével, ami a Duna eltereléséből következett. Egy ösztöndíjra pályáztam azzal, hogy vonjuk be a hangökológiát a kutatási területek közé. Vannak ott zenészek, Mizsei Zoltán és Váczi Dániel, akik zenészként és bizonyos értelemben hangkutatóként részt vesznek ebben. Én pedig kifejezetten a hang mint a természetben és a lakott környezetekben jelen lévő jelenség felől közeledtem.”
JBSz
Kapcsolat: <a href="https://csabahajnoczy.com/">https://csabahajnoczy.com/</a>

Hajnóczy Csaba

A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundjából kinövő A38 Hajó 2003-ban nyitotta meg kapuit a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Magyarország technikailag egyik legjobban felszerelt koncerthelyszíne és független kulturális központja, amely évente hétszázötven előadóművészeti programot, koncertet szervez. Mindezek mellett hazánk egyik legtermékenyebb, egyik legnagyobb tradíciókkal bíró mozgóképgyártó műhelye, amely évente körülbelül kétszázötven (eddig összesen több mint kétezer) televíziós produkciót készít, valamint helyszínt ad a közszolgálati televízió naponta jelentkező élő magazinműsorának.
Fennállása során eddig több mint tízezer programot, koncertet, kiállítást, színházi előadást szervezett meg és bonyolított le, közel kétezer televíziós műsort, illetve dokumentumfilmet készített és több száz élő televíziós adást bonyolított le. Éves látogatószáma meghaladja a százötvenezer főt, az elmúlt húsz évben több millió látogatót fogadott. Számos elismert külföldi előadó/formáció (pl. az M83, a dEUS, King Krule, Tricky, a Veils, a Vienna Art Orchestra, Anna Calvi és a Gogol Bordello) lépett már fel a helyszínen, ahová azóta is szívesen visszajárnak. A hazai szólóprodukciók és zenekarok számára komoly presztízst jelent egy hajós koncert. A magyar könnyűzene minden műfaja képviselteti magát a nagyterem színpadán, így például az Ivan and the Parazol, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, Lajkó Félix, Jónás Vera, Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, a Galaxisok és az Analog Balaton.
Az A38 Hajó jelenlegi tulajdonosi köre egykor a Bahia láncot és kiadót működtette. A klub maga egy egykori szovjet-ukrán nehézáru-szállító uszály átalakításával jött létre, amely 1999-ig látott el szállítási feladatokat a Dunán. Nemcsak klubként, hanem kiadóként, szervezőként, kortárs művészeti galériaként, étteremként és filmes képzőhelyként (A38 Akadémia) is működik.
A klub megnyitójára 2003. április 30-án került sor Maceo Parker szaxofonművész koncertjével. Az első évforduló egybeesett az Európai Uniós csatlakozás estéjével, ezt „titkos” Európa Kiadó-fellépésekkel ünnepelték. A dunai árvizek az évek során többször is akadályozták az A38 Hajó zavartalan működését, előfordult, hogy zárva kellett tartania néhány napig, amíg a folyó vízszintje le nem csökkent. 2010-ben az A38 Hajóhoz került a második ütem, a Dereglye. Eredeti funkciójában kiállítóterem volt, aztán kisebb koncerteket tartottak benne, jelenleg pedig már stúdióknak ad otthont, például a Petőfi Rádió is innen sugároz.
2015-ben újabb építészeti fejlesztés zajlott az A38-on. Ekkor készült el a hajó orrterasza fölött a látványos, 33 négyzetméteres panorámastúdió, amely egy modern felszereltségű televíziós stúdió. Innen jelentkeznek be a Petőfi TV műsorvezetői is. 2017-ben Bognár Attilát, az A38 Hajó vezetőjét a Forbes Urban különszáma beválasztotta a 100 legfontosabb közéleti szereplő közé, akik világvárossá tették Budapestet.
2020 nehéz év volt világviszonylatban és a Hajó életében egyaránt. A járványügyi korlátozások miatt hosszú ideig nem lehetett zenei eseményeket rendezni, így az A38-on sok előadó közönség nélkül állt színpadra; a fellépésekből koncertfilmek készültek, amelyeket a Petőfi TV sugárzott. A pandémia alatt a sor került a Tetőterasz átalakítására, és ott immáron koncertfelvételeket is lehet rögzíteni. 2023-ban, az A38 20. évfordulója alkalmából nagyszabású programsorozattal készültek a szervezők, emellett pedig Szirmai Márton rendezett egy közel egyórás dokumentumfilmet a Hajó múltjáról és jelenéről.
BB

A bivaly hátán - Kampec Dolores (2014. 04. 01.)

Kapcsolatok