Person/name

Zsoldos Tamás

Beatrice zenekari fotók

Bánat - Barbaro

Álmodban - Barbaro

Zene szól - Barbaro

Bárányos - Barbaro

Tűpárna a szívem - Barbaro

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

A leginkább a folk-rock irányzathoz sorolható Barbaro az 1980-as évek derekán a Gépfolklór romjain alakult. A sámáni erőkre és barbár ritmusokra esküsző Jorgosz Tzortzoglou (1952, ének, ütősök) nekilátott az ezredforduló talán legfontosabb folk-rock formáció, a Barbaro szervezésének. Megkereste a tiszavirág-életű Ködkondával befürdő Cziránku Sándort (1952, gitár), a V’Moto-Rockból menekülő dobost, Herpai Sándort (1954–2014) és a KFT basszusgitárosát, II. Lengyelfi Miklóst (1955), akit később Zsoldos Tamás (1964) váltott fel. Az 1987-es indulásnál még velük volt Ökrös Csaba (1960–2019, hegedű) is, az első, 1990-ben készült, cím nélküli nagylemezen viszont már a Zsarátnokból érkező, multiinstrumentalista Nikola Parov (1960) játszott. De hiába remek a korong, hiába van tele nagyszerű dalokkal és zenei fordulatokkal, a rendszerváltozás felbolydult időszaka nem kedvezett az ilyen hangoknak.
Miközben a kilencvenes évek első felében nem lehetett elképzelni nélkülük fesztivált Magyarországon, 1994-ben magánerőből kihoztak még egy lemezt (Barbaro II), mely durvább, sűrűbb, feszesebb szövésű és könyörtelenebb volt, mint az előző album. A zenéjükben négy évvel korábban domináló csángó és moldvai népdalok, szépséges balkáni dallamok időközben felolvadtak az öntörvényű egészben, akárcsak József Attila és Nagy László népköltészet ihlette versei. Ez már nem volt se rock, se folk, se a kettő szintézise: tényleg nincs rá jobb kifejezés, mint hogy ez volt a Barbaro. Hamarosan már így, múlt időben, mert a sikertelenség egy idő után végképp kikezdte a zenészek egzisztenciáját. Jorgosz elment festeni, Cziránku gondnok lett egy csepeli általános iskolában, Herpai ismét vállalkozóként futott tovább, egyedül az amúgy is álláshalmozó Zsoldos maradt a zene közelében.
Aztán 2004 tavaszán jött az első hír, hogy Herpai ismét összetrombitálta a régi társakat, egyedül az időközben a Balkan Fanatikkal nyomuló Jorgosz nem állt kötélnek, helyét a kései Vágtázó Halottkémek gitárosa-énekese, Both Miklós (1981) vette át. 2007-ben kigurítottak még egy nagylemezt (Barbaro III), és bár sosem jelentették be feloszlásukat, 2009-ben lényegében lehúzták a rolót.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 361–362.
JBSz–SJ

Barbaro

Még a ChatGPT is fejet hajt előttük

A magyarországi világzene egyik legsikeresebb képviselője. Nevének jelentése lovári cigány nyelven: „Üld meg az utat!” (mint a lovat szokás, azaz indulj el). Balkáni és román cigány, illetve közel-keleti tradicionális dallamokat játszanak sajátos feldolgozásban, különböző zenei stílusokat összeolvasztva. Amit ők játszanak, az deklaráltan tánczene, ezt nem győzik hangsúlyozni a koncerteken is – ahol persze a közönség elég hamar rájön erre.
A Besh o droM két meghatározó muzsikusa, Barcza Gergely (1972) és Pettik Ádám (1972, ütősök) a kilencvenes évek második felében gyakorta zenélgettek együtt. Mivel az életben sógorok, ezért Sógor-Kóma fedőnéven játszogattak balkáni muzsikákat. Miután Barcza 1999-ben végérvényesen visszaköltözött Magyarországra, a zenekarosdi komolyra fordult, csapatot toboroztak maguk köré, és pár próba után Besh o droM néven elkezdtek koncertezni.
Elsőként a Ráckertben léptek fel, másodszor viszont már a Szigeten, sokezer ember előtt. S bár ekkor zeneileg még eléggé bizonytalan lábakon álltak, a lelkesedés sikeresen pótolta a próbák hiányát. S ezzel bejátszották magukat a hazai koncertéletbe.
2000-ben megpróbálkoztak a Space Besh o droM formációval, amelyben az elektronikus hangzás kapott teret: a DJ és a dobprogram segítségével a népies gyökerek modernebb, „partisabb” zenévé alakultak. A projekt a dobprogramokért felelős K-Roy tragikus halála után nem folytatódott tovább, bár DJ-Mangóval még többször felléptek.
Bemutatkozó albumuk, a Macsó hímzés platinalemez lett és egyedüli magyar korongként jutott fel a Magyar Narancs 2000-es világzenei listájára. A 2004-es Gyí! még európai megjelenése előtt felkerült az angol fRoots világzenei szaklap Top 10 és a World Music Chart Europe Top 20 listájára.
A Besh o Drom a kezdetektől koncertezik külföldön, kezdetben Angliában, Franciaországban és Olaszországban, később Spanyolországban, Németországban, majd Európa többi részén. A 2001/2002-es évadban a Szegedi Nemzeti Színházban Alföldi Róbert rendezésében játszottak a Szentivánéji álom című darabban. 2003-ban eljutottak a tengeren túlra is, ahol indításként a Montreali Jazzfesztiválon 35 ezer ember előtt arattak babérokat és megkapták a fesztivál legjobbja címet. Később többek között Mexikóban és Ausztráliában is felléptek.
A zenekar kétfős kemény magja mellett a kezdetek óta megszámlálhatatlan zenész és énekesnő pördült meg. Közülük a korai éveket végigéneklő Szalóki Ági szólistaként sikeres karriert futott be.
A Besh o droM hangzását nagyban befolyásolta, amikor tizenpár évvel ezelőtt a szakmai körökben eléggé megosztó EWI (Electric Wind Instrument) 4000S Barcza kezébe került. Az általa csak nejlonszaxinak nevezett hangszer lényegében olyan szintetizátor, amit fújni kell, és általa a fúvós instrumentumok átlag két-három oktávos hangterjedelme hétre bővül, és gyakorlatilag bármi eljátszható rajta, határt legfeljebb a fantázia szab.
 2020-ban a zenekar fennállásának huszadik évfordulójára a Fonó kiadásában megjelent a Besh o droM 20 lemez, amely egy kis könyv is egyben, Kardos Gábor fotóival.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar folk története, Bp., Kossuth Kiadó, 2013, p. 258.

Besh o droM

Amíg a „fekete bárányok” közül a P.Mobil képviselte a jelent, a Beatrice meg a kapcsolatot a közeli jövővel, addig a Hobo Blues Band a múlt egyik fontos, Magyarországon alig ismert örökségét, a bluest próbálta meg némi fáziskéséssel honosítani. Vissza a gyökerekhez! – hirdette meg a műfaj legvehemensebb és a nyilvánosság előtt sokáig ismeretlen elkötelezettje, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-foldes-laszlo-hobo-9446">Hobo</a> (Földes László, 1945), aki korábban cikkeivel, novelláival, előadásaival is sokat tett a blues hazai népszerűsítéséért. Schuster javaslatára kezdett próbálni 1978 júliusában az Ikarus három tagjával – Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (szólógitár) – egy sashalmi szenespincében, és első koncertjüket 1978 augusztusában, a P.Mobil előzenekaraként adták a Lőrinci Ifjúsági Parkban.
Hobo 1989-ben megjelent Hobo Sapiens könyvében közli az első buli műsorának dallistáját, amit talán érdemes idemásolni: Dobókocka (Tumblin’ Dice) – Jumpin’ Jack Flash – Tökös srác (Manish Boy) – Szimpátia az ördöggel (Sympathy for The Devil) – Bordély blues (Honky Tonk Women) – Éjféli csavargó (Midnight Rambler) – Indulnod kell (You Gotta Move) – Vándor az úton (Riders On the Storm). Az utolsó számot (Doors) leszámítva csupa Rolling Stones-szám. De már ugyanebben az évben magyarított és elénekelt több más Stones-, Hendrix- és Cream-dalt. 1979 tavaszára pedig már összeállt az első „igazi” Hobo Blues Band: Póka Egon (basszusgitár), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár), Döme Dezső (dob), Deák Bill Gyula (ének).
A HBB – Hobo szavaival – „szombat esti blueszenekarként” azzal a céllal indult, hogy újra felfedeztesse a rock klasszikusait, és a harmadik rockgeneráció tagjaival is megismertesse, honnan indult el ez a műfaj. Zenekarával a MOM Művelődési Házban olyan zenei központot alakított ki, amely a hatvanas évek beatklubjait utánozva minden héten gazdag programmal várta az érdeklődőket. Nemcsak koncertet adtak, hanem kiállításokat rendeztek, diaporáma-műsorokat és filmeket vetítettek, vendégeket hívtak, beszélgetéseket szerveztek. Mindezt fesztelen, oldott légkörben, élő és konzerv zene kíséretében. És ezzel nem csak újat kereső tizenéveseket, de a régire vágyó beatnemzedék tagjait is sikerült elérniük. Hobo személyében ráadásul hosszú évek után ismét megjelent a hazai rockszínpadokon az értelmiségi előadó típusa.
A Hobo Blues Band számára az igazi kiugrást az 1979-ben a Kisstadionban (a svájci Krokus és az Omega előtt) adott koncert jelentette. Azzal, hogy a HBB-t országszerte tíz- és tízezrek fedezték fel maguknak, Hobo utópiája („szombat esti klubzenekar”) hamar megbukott az élet realitásán. Egyre nagyobb helyeken léptek fel, de ezzel együtt jöttek a botrányok is, aminek következményeként egyes megyékből kitiltották őket, és 1980-ra ők is megbélyegzett „fekete bárányok” lettek.
Igaz, ők többre vitték, mint a többiek (mások úgy fogalmazzák: őket más módszerekkel akarták lehetetlenné tenni). Nyáron megjelenhetett első kislemezük (Rolling Stones blues / 3.20-as blues), majd karácsonyra kijöhetett az első LP, amiből több mint százezer példányt fogyott, Hobót az év emberének választották. Ráadásul Szomjas György készülő Kopaszkutya című filmjének nemcsak a főszerepét bízta Hobóra, hanem részben a mű sztoriját, ötleteit is a zenészektől kölcsönözte.
Az 1981-es év a Kopaszkutya jegyében telt. Hobo ősztől a miskolci színházban főszerepet kapott (meg is bukott vele), könyvet írt a Rolling Stonesról, és Bereményi Gézával egy rockmusical színpadra állítását tervezte. Az augusztusi hajógyári szuperkoncerten a HBB széteső, fáradt zenekar benyomását keltette, és a szeptember végén, az Ifipark záró buliján bemutatott Mindennek vége műsorban Hobo már inkább csak a megszokott manírjait hozta, nem új ötleteket.
A következő két nagylemezen (Oly sokáig voltunk lenn, Még élünk!) viszont kettős szereposztást alkalmaz: Deák Bill Gyula énekelte a proli életképeket felvillantó rhythm and bluesokat (Kőbánya blues, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony), Hobo pedig az intellektuálisabb, kántálóbb szövegmondásra épülő dalokat (Halálapa blues, Mata Hari, Közép-európai Hobo Blues Nr. 2).
Hobo ettől kezdve a bluestól eltérő kompozíciós és hangszerelési ötleteknek is sokkal nagyobb teret adott, és egész előadásmódjával igyekezett egy értelmiségi, a bluestól nem idegen, de törvényszerűen abból nem következő formát kialakítani. 1983-ra a HBB is teljesen átalakult, a Póka–Tátrai duó szerzői vénája és hangszeres virtuozitása szerencsésen párosult Hobo költői szövegeivel, és 1984-ben megszületett a magyar rock történetének egyik legfontosabb albuma, a Vadászat.
A Vadászat-tal határozottan irányt váltott a zenekar, és ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: 1985-re Hobo és Póka kivételével az egész társulat lecserélődött. Az újonnan érkezett társakkal – Tóth János Rudolf (ének, gitár), Fuchs László (zongora) – a korábbi rockos jellegű bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordultak, nagyjából arra, amerre a főnök a kezdetek óta tartani akart. Az új felállás első munkája – kihasználva Fuchs zenei sokoldalúságát, könnyed és finom játékát – mindjárt egy Jim Morrison emlékműsor volt (nagylemez is lett belőle), aztán Hobo kuplékkal, esztrád-jellegű dalokkal is megpróbálkozott, majd a gyökerek keresése jegyében Allen Ginsberggel elkészítette az Üvöltés-t.
A rendszerváltozás előtti évek enyhülő ideológiai nyomása még kihozta belőlük azt a lemezanyagot (Tiltott gyümölcs), amelyet igazából az induláskor kellett volna rögzíteniük – akkor még lett volna benne kellő izgalom, így viszont óhatatlanul önismétlésnek tűnt. Majd az MHV-tól elmenekülő, ismételten nagymértékben átalakuló Hobo Blues Band az évtized végén megkezdte talán legellentmondásosabb időszakát, melyet nagyjából az 1995-ös Vissza a 66-os úton zárt le. Ebben a hat-hét évben születtek emlékezetes (Tábortűz mellett, 1990) és felejthető albumok (Kocsmaopera, 1991, Férfibánat, 1992), de szellemileg/zeneileg kétségkívül helyben járt a zenekar.
Érezte ezt Hobo is, és a megélhetést jelentő koncertezés mellett egyre inkább a színház és a költészet felé mozdult el. Nyilván azért is, mert míg a nyolcvanas évek második felében a Hobo Blues Band keretein belül sok számára kedveset, de elvben oda nem illőt – verset, bohóctréfákat, kuplét, színházat, népzenét – sikerült megvalósítania, addig a kilencvenes évek elején rá kellett döbbennie, hogy ez a szellemiség nem minden tag számára világos vagy lényeges. Elkezdett hát előbb egyedül, később más muzsikusokkal összefogva a HBB mellett különféle zenés-irodalmi műsorokat létrehozni – melyek közül talán a legemlékezetesebb a Márta Istvánnal közös József Attila-korongja, a Magyarország messzire van, illetve a részben ennek anyagából összeállított színházi estje, a Légy ostoba!. Főként e társak segítségével a kilencvenes évek vége felé ismét teljesen megújította együttesét, és a Hobo Blues Bandben annak 2011-es leállásáig ismét minden ott volt, ami számára kedvesnek számított: blues, színház, költészet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–327.

Hobo Blues Band

A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-torok-adam-6780">Török Ádám</a> (1948–2023), által 1991 őszén alapított Rhythm and Blues Branchban (R.A.B.B. vagy az alapító által Rabbocska néven emlegetett csapatban) jó pár neves zenész – Muck Ferenc (fúvósok), Zsoldos Tamás (basszusgitár), Závodi János (gitár), Mohai Tamás (gitár), Köves Miklós (dob) – játszott. 1992 és 1994 között élte virágkorát, még ha amúgy profi zenéje csak időnként hozta azt a színvonalat, amit az ember egy ilyen csapattól elvárt volna. A hazai fesztiválok rendszeres fellépői voltak, de hívták őket Finnországtól Svájcig sokfelé. Az évtized közepére viszont már megfáradt a csapat, egyre kevesebbet játszottak, és végül 1998-ban fel is oszlottak. Török Ádám ekkor Németh Károllyal újraindította a Minit.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 340–341.

Rhythm and Blues Branch

A 2011-ben a Kormorán tagjaiból alakult Örökség folk hatású rock zenét játszik. Mint a neve is mutatja, folytatja a tagok korábbi zenekarának hagyományait, hisz a Kormoránban együtt eltöltött tizenkét esztendőre amolyan örökségként tekintenek.
A kezdetben Tóth Renáta (ének), Géczi Erika (ének, akusztikus gitár), Mr. Basary (ének), Szabó Miklós (gitár), Nagy László (dob), Gáspár Álmos (hegedű), Zsoldos Tamás (basszusgitár) és Gulyás Ferenc (népi hangszerek) felállású formáció más etno-rock zenekarokkal szemben dalaiban nem népdalokat dolgoz fel, hanem népzenére jellemző megoldásokat használ, mint például a páratlan ütem vagy a pentaton skála. Emellett olyan akusztikus népi hangszerekkel színesítik a hangképet, mint a hegedű, a furulya, a kavar, a citera, a tárogató, a töröksíp, és a tekerőlant.
A zenekar 2012-ben adta ki Ébredés című lemezét, amit 2015-ben a Szabadság és szerelem követett. Számos tagcsere után alakult ki a mostani felállás – Szabó Miklós (gitár), Török Flóra (hegedű), Nagy Szonja (ének), Vállai Krisztián (ének), Nagy László (dob), Szilva János (basszusgitár), Gieszer Tamás (billentyűsök) –, így ünnepelték fennállásuk tizedik évfordulóját 2021 végén. Azóta is aktívan koncerteznek.
SzE
 
https://www.azorokseg.hu/
https://www.facebook.com/people/%C3%96r%C3%B6ks%C3%A9g-zenekar/100051569752862/
https://www.instagram.com/orokseg/

Örökség

Az 1987-ben alakult, de színpadra csak 1988 márciusában lépő, addigra számos tagcserén áteső No együttes – Szatai Gábor (ének), Slamovits István (gitár), Galló Sándor (basszusgitár), Ámon László (dob) – az 1990-es évek első felének egyik ígéretes, de az élvonalba soha be nem jutott popzenekara. Munkásságát az 1998 eleji feloszlásig három stúdiólemez, illetve egy kompiláció őrzi. Stílusára az első években erősen hatott a U2 és a Cult.
Miután a Magyar Rádióban felvették a Hallottalak sírni című dalt, Erdős Péter (MHV) lemezszerződést kötött velük. Az első nagylemez anyagát 1990 elején vették fel, de Erdős halála miatt az végül dobozban maradt, és csak 1992-ben jelentette meg Rózsa István időközben megalakult új kiadója. A Rózsa Records a következő két évben két újabb albumot (A holnap fényei, 1993, Titkos napló I.-II., 1994) adott ki tőlük, de Szatai és Slamó duójára épülő zenekar sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1995-ben No More címmel a legjobban sikerült dalaikból (többek között: Hallottalak sírni, A folyónál, Húsz évvel később) még összetettek egy válogatás CD-t, de aztán 1998 elején végképp pont került a pályájuk végére. A zenekarban az eltelt bő tíz év alatt a Slamovits-Szatai páros mellett olyan muzsikusok fordultak meg, mint Gallai Péter (billentyűsök), György Ákos (billentyűsök), Balogh Ferenc (ének), Barille Pasquale (dob), Dorozsmai Péter (ütősök) és Zsoldos Tamás (basszusgitár).
2005-ben Slamovits és Szatai Gábor rövid ideig ismét No néven koncerteztek, de az újbóli egymásra találásnak végül nem lett folytatása.
JBSz

Kapcsolatok

Zsoldos Tamás

Beatrice zenekari fotók

Bánat - Barbaro

Álmodban - Barbaro

Zene szól - Barbaro

Bárányos - Barbaro

Tűpárna a szívem - Barbaro

Beatrice

Barbaro

Besh o droM

Hobo Blues Band

Rhythm and Blues Branch

Örökség

No

30 éves jubileumi koncert

Beatrice '78–'88

A Föld a szeretőm

A Király meséi

A nemek háborúja

Barbaro II

Barbaro

Barbaro III

Vissza a 66-os úton

Vadaskert I-II.

Csintalan lányok, rossz fiúk

RABB

A nemzet szolgálatában

A pokol tornácán

Titkos napló I.-II.

Örök lázadók - Pinyó 60 Szuperkoncert

Kex Remake

Zsoldos 50 Miniklub 45 - jubileumi koncert

RABB 3

Rabbocska

Elegem van mindenből - Barbaro

Elment az én rózsám - Barbaro

Ez a világ olyan világ - Barbaro

Fáj a szívem - Barbaro

Fény világíts, szél csendesedj - Barbaro

Fényrepülés - Barbaro

Guminéni - Barbaro

Gyere ki te - Barbaro

Kerek a szőlő - Barbaro

Kerek erdő - Barbaro

Kesergés - Barbaro

Kórus - Barbaro

Mélyrepülés - Barbaro

Őshaza - Barbaro

Primitív szerelem - Barbaro

Pszichiátert akarok! - Barbaro

Sámánének - Barbaro

Madárének - Barbaro

Bánat - Barbaro

Tűpárna a szívem - Barbaro

Bárányos - Barbaro

Álmodban - Barbaro

Zene Szól - Barbaro