A magyarországi táncházi zenészek egyik legfontosabb példaképe, tanítómestere és muzsikustársa.

Gyimesbükkön született zenészcsaládban. Látását gyermekkorától kezdve fokozatosan elvesztette. Húszéves korában feleségül vette Fikó Reginát, aki élete végéig nem csak a párja, hanem ütőgardonosként elmaradhatatlan muzsikustársa is lett. Budapestre először 1984-ben Sára Ferenc néptáncos révén jutott el. A Ceauşescu-rezsim bukása óta rendszeresen koncertezett Magyarországon. Többek között a Mediawave-en, a Fonó Budai Zeneházban, a Fővárosi Művelődési Házban muzsikált, de fellépett a Művészetek Palotájában is. 1994-ben A szívben még megvan címmel Halmos Béla és Szomjas György készített róla portréfilmet. Szerepelt Bereczki Csaba Életek éneke című, az erdélyi hagyományos népzenéről szóló dokumentumfilmjében. 1997-ben a Népművészet Mestere díjjal tüntették ki. Miként Sebő Ferenc mondta róla a Quartnak: „Az általa képviselt gyimesi játékstílus különleges, archaikus zenélési mód, ami a játékmódban és a hangszerek felépítésében is a kétszáz évvel ezelőtti modort, technikát őrzi. A hegedű és a gardon nem többszólamú, hanem »ritmus és dallam« típusú játéka a középkor síp-dob zenéjének emlékét őrzi. Zerkula János ennek a stílusnak volt utolsó kiemelkedő képviselője, aki ráadásul a szolgáló zenészek többségétől eltérően énekelt is, mégpedig szívbemarkolóan.”

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 172–174.