Person/name

Zareczky Miklós

Az 1970-es-1980-as évek fordulójának talán legjelentősebb hazai jazz-rock/szimfonikus rockegyüttese, amely más, hasonló zenét játszó formációkkal ellentétben folyamatosan jelentethetett meg nagylemezeket.
Móczán Péter (1951, basszusgitár) és Király István (1952, dob) még a szegedi Angyalokban tűnt fel, később a Vági Jazz Quintet tagjaiként több elismerést (többek között második hely az 1971-es Ki mit tud?-on) gyűjtöttek be. 1972-ben csatlakozott a zenekarhoz Varga János (1955, gitár). Aztán Móczán és Varga 1975-ben megalapította az Eastet, amelyhez a régi társ, Király István mellett Szakcsi Lakatos Béla (1943–2021, billentyűsök) is csatlakozott. Későbbi sikerükben döntő jelentőségű, hogy 1976 novemberében Budapestre költöztek, ahol a következő két évben soraikban kiváló jazz-zenészek fordultak meg.
A jazz-rockos kitérő után 1977-ben visszatértek az eredeti elképzelésekhez, az improvizatív, instrumentális rockzenéhez. 1978-ban készült el az Álmok című rockszvitjük, egy évre rá nagy sikerrel szerepeltek a Rockreflektor fesztiválon, amelynek hatására felvehették első, a slágerlistákra is felkerült kislemezüket (Szirének / A valóság hangjai).
Ekkor történt azonban egy váltás, ami sok rajongót megzavart: az addig csak instrumentális zenét játszó együttes 1979. november 15-én az E-klubban már új taggal, az énekes Zareczky Miklóssal (1954) lépett fel, és a korábbi szerzeményeik egy részét is énekelt változatban mutatták be (Zareczky csatlakozása időszakában lett amúgy a zenekar tagja Pálvölgyi Géza is). Sokan a popularitás felé tett engedmény jeleként értékelték ezt. Móczán egy későbbi interjúban erre reagálva elmondta: ők korábban sem ódzkodtak a vokális zenétől, csak addig nem találtak hozzá megfelelő partnert. Kétségtelen viszont, hogy a Hanglemezgyárban – ezt Móczán is elismerte – feltételül szabták, hogy legyen énekesük. 
Zareczky Miklós és Pálvölgyi Géza (1957, billentyűsök) csatlakozásával 1980-ban jött létre az East legerősebb felállása. 1981-ben öt nagylemezre szóló szerződést kötöttek az MHV-val. Még ez év novemberében boltokba került az első korong (Játékok), majd ettől kezdve szinte minden évben jött egy újabb, sőt 1982–83-ban még Japánban is megjelent tőlük két LP. Közben Ausztriában, Lengyelországban, Hollandiában turnéztak, 1983-ban pedig egy berlini rockfesztiválon több mint tízezer ember előtt játszhattak.
1987-re viszont Móczán Péter kivételével teljesen kicserélődött a zenekar. Előbb Tisza József, majd Homonyik Sándor, végül Takáts Tamás (1957) lett az East énekese, a Pálvölgyit felváltó Németh István a dobos Király Istvánnal az NSZK-ba ment vendéglátózni – helyükre Oláh Ali és Dorozsmai Péter (1959) érkezett, majd végül Varga János is kivált. Pálvölgyi viszont visszajött, így 1988-ban már vele készítették el meglehetősen populáris hatodik albumukat (A szerelem sivataga).
1989-ben megírták a rendszerváltás egyik emblematikus dalát (1956), Tátrai Tiborral kiegészülve különböző rendezvényeken tízezrek előtt léptek fel. 1994-ben bejelentették, hogy szerződést kötöttek a világ egyik vezető lemeztársaságával, a PolyGrammal (itt jelent meg CD-n A szerelem sivataga, illetve a Radio Babel című új anyag), majd szeptember 24-én nagyszabású és nagysikerű koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban. A zenekar ezután 2012-ben bukkant fel újra, és azóta is aktívan koncertezik.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 318–319.

East

Az egyik legtovább működő és a legváltozatosabb pályát befutó zenekar.
.A Bergendy testvérek 1958-ban a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági Jazz Együtteseként alapították. A változó felállású formáció tradicionális dixielandet, big band slágereket és esztrádzenét játszott, majd a hatvanas évektől fokozatosan áttért a modernebb stílusokra. 1962-től 1966-ig a Budai Ifjúsági Park házi zenekara volt. Kísértek táncdalénekeseket, beatsztárokat, készítettek saját felvételeket, de a jazzisták számára kommersznek, a luxemburgi stílust játszók számára pedig túl jazzesnek számítottak. Számos tagcsere után (1963-ban Tomsits Rudolf trombitás, 1964-ben Oroszlán György gitáros, 1967-ben Hajdú Sándor trombitás érkezett) a Bergendy 1967 januárjában két és fél évre a külföldi vendéglátóiparba szerződött. 1969-ben tértek haza, és a dalszerző Latzin Norberttel (1946–1984, orgona) néhány figyelemre méltó slágert (Szavak, szavak, Zimmezum, Csúnya fekete lány, Te vagy a lexebb) jelentettek meg.
Aztán 1970-ben Debreczeni Csaba (dob) és Demjén Ferenc (1946, basszusgitár, ének) csatlakozásával alakult ki a „nagy Bergendy”, amely a következő években az egyik legsikeresebb zenekar volt Magyarországon. A zenekar talán a legszerencsésebb pillanatban érkezett. A közönség éppen új hangokat, új bálványokat keresett, a listákra új sikerek kellettek, és a Bergendy mindezt szállította. Demjén Rózsi személyében ismert frontembere volt, a profi zenészek levették a trendet, és a két szerzővel (Latzin, Demjén) ugyanolyan gazdagsággal ontották a slágereket, mint egykor az Illés vagy az Omega (Jöjj vissza vándor, Jelszó: LOVE, Úgy szeretném, Sajtból van a Hold, Iskolatáska). Ráadásul a hagyományos slágervilágot igényes jazz-rockkal, fúvósokkal, többszólamú vokállal és közönségnek kedves ideológiával (jelszó: szeretet) fűszerezték.
1971-ben angol nyelvű dalok feldolgozásait készíthették el – hat különböző borítóval megjelent – bemutatkozó nagylemezüket (Beat ablak), 1972-ben második díjat kaptak a Táncdalfesztiválon (Úgy szeretném). 1973-ban elkészítették az első dupla nagylemezt (Hétfő [Hét fő]). Az Ötödik sebesség LP (1974) után Latzin Norbert távozott – helyére Tóth János Rudolf (1948, gitár) érkezett, majd több mérsékelt sikerű album (Fagypont fölött miénk a világ, 1976, Jazz, 1976) után Demjén Ferenc is kilépett.
A hetvenes évek első fele vitathatatlanul a Bergendynek jött be leginkább. 1971–75 között a zenekar sikereit zengte a rádió, a televízió, a hanglemezgyár. Az Omega után játszottak az E-klubban, a balatoni zenés hajókon, bejutni mindkét helyre igazi bűvészmutatványnak számított. Ám ahogy bekövetkezett a nemzedék- és stílusváltás (csövesek, kemény rock), úgy a Bergendynek is bealkonyult. Több felállás és próbálkozás után 1980-tól Új Bergendy néven játszottak Balogh Ferenc énekessel, majd 1983-ben megalakult a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalonzenekar, amely ismét a régi idők tánczenéjét játszotta. A zenekar szolgáltatta az Én táncolnék veled című tévéműsorhoz a zenét. Ezt követően számos filmhez, tévéműsorhoz, gyerekműsorhoz (Süsü, a sárkány) komponáltak kísérőzenét, Ólomkatona címmel pedig rockoperát is írtak.
1992-től előbb Demeter György, majd Zareczky Miklós volt az énekesük, s a zenekar továbbra is a rock and roll előtti évtizedek muzsikáját – szving, dixie, boogie, szalonzene, húszas-harmincas évek tánczenéje – játssza. Az új évezredben pedig a zenekar működése kizárólag báli, privát rendezvényekre, valamint utcabálokon, szabadtéri fesztiválokon való részvételekre korlátozódott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 226–227. Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Zareczky Miklós

Zenész - énekes

Kapcsolatok

East

Bergendy

Messze a felhőkkel - Életműkoncert

Symphonic

Csepel felett az ég - Koncertfelvétel 1981

Live - Két Arc