Person/name

Vedres József

Beatrice zenekari fotók

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Fagyi - Beatrice

Beatrice - Mielőtt végleg elmegyek

Beatrice - Fagyi

Magyarországon punkzenét a nagy nyilvánosság előtt kétségkívül a Beatrice játszott az 1970-1980-as  évek fordulóján, mégha az irányzat csak egy volt a sok közül az ő rockos-punkos-bugis-kuplés-magyarosch zenei világukban, és maguk sem voltak eleinte tisztában, hogy mi is az a punk. A Beatrice 1981-es feloszlatása után Nagy Feró kapott ajánlatot az Eddától és a Piramistól is, de a profik helyett előbb amatőr, alkalmi csapatokkal kísérletezett, majd szólistaként és vendégként több zenekarral (Bizottság, Rolls) fellépett, és ebben az átmeneti korszakban egyrészt őrizte oda-mondogatós szerepkörét, másrészt mindinkább kapcsolatba került a rock avantgárd, art-punkos, újhullámos vonulatával.
Németh Alajossal 1982 májusában találkozott a Közgáz klubban, a kölcsönös kóstolgatásból hamarosan zenekar alapítás lett. Feróék rutinos, profi zenészekkel (Vedres József gitár, Németh Gábor dob) kezdtek dolgozni, hamarosan megszületett a Beatrice utáni időszak zenei lenyomata (Hova lett, 1983), amelyről Feró a Pick Up című lapban 1983 júniusában így nyilatkozott: „Szerintem a nyolcvanas évek elején – számomra a Beatricével – lezárult egy korszak. A rockzene eredményeit is szeretnénk újrafogalmazni, hogy ne a múltat idézzük, hanem mához szóló, legyen a zene. Amikor a lemezt készítettük, az volt a célunk, hogy a legkülönfélébb stílusok eredményeit átfogja, de újfajta mű jöjjön létre.”
A Bikini első albuma a korabeli rockmezőnyben valóban újszerű, avantgárd hangütést hozott és a korszak egyik legerősebb bemutatkozó lemeze tett. Ezzel párhuzamosan pedig koncerteken a cirkusz és anarchia kombinációjából próbált meg új színpadi szintézist létrehozni. Feró ezeket az újító, formabontó törekvéseket kihívó nyilatkozatokkal is alátámasztotta. Kijelentette, hogy „nyomni kell a vészcsengőt”, mert „padlón minden sztár”, és eljött az idő „új szódát csinálni”, mert vagy üres az üveg, vagy langyos lötty van benne. Mint nyilatkozta: „Gyakorlott szódaivónak meg se kottyan. Aki viszont félti a torkát, mert eddig csak langyos csapvizet ivott, az csak lassan óvatosan kortyolgassa, nehogy megártson.”
Figyelmeztetése nem volt alaptalan: a Bikini-lemez legalább olyan szokatlan volt a korabeli lemeztermésben, mint a Bizottság első albuma. Ennek megfelelően mind a közönség, mind a kritika nehezen barátkozott vele. A Magyar Ifjúság-ban Balhé és blöff címmel elemezték a korongot, az Új Tükör kritikusa „nehezen ismerte ki magát rajta”, az Ország-Világ szerint pedig „a hej-de-bátor poénok felváltva váltakoznak a régi fölmelegített ötletekkel”.
A „szennyhullámbotrány” utáni hónapokban ráadásul a magyar rock mainstream körei rövidre zártak, az alternatív törekvéseknek nem jutott hely, tér, főleg médianyilvánosság, az underground vonulat aktivitása is megcsappant, így a Bikini második albuma (XX. századi híradó, 1984) már csaknem légüres térbe érkezett.
A Bikininek ez a felállása nem is volt hosszú életű. A zenészek útja hivatalosan anyagi nézeteltérések miatt vált el, valójában Feró ekkor már a hamarosan konkrétan is megfogalmazódó hamleti kérdéssel foglalkozott – Lenni vagy nem lenni? Profi zenésztársai pedig hamarosan egy kevésbé rögös utat választottak, a Dinamit, Piramis, Rolls zenészeinek közreműködésével létrehozták az évtized egyik sikerzenekarát, amely már nem széllel szemben, hanem hátszéllel kezdett el profitábilis zenét játszani.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 94.

Bikini (Ős-Bikini)

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

Ha szabadságharc lennél, a vérem áldoznám

Az R-GO és az Első Emelet mellett az 1980-as évek közepén a Bikini volt még az a zenekar, amely képes volt jelentős rajongói bázist toborozni az új korosztály tagjaiból. Az együttest 1982-ben Nagy Feró és Németh Alajos alapította a Dinamit egykori zenészeivel, Szűcs Antal Gábor gitárossal és Németh Gábor dobossal (plusz csatlakozott hozzájuk Feró társa, a megszűnő Beatrice gitárosa, Vedres Joe), és az első három évében mind zenében, mind szövegben sajátos, egyéni tónust képviselt. Két eklektikus stílusú albuma (Hova lett…, 1983, XX. századi híradó, 1984) a korszak maradandó értékű teljesítménye. Az előbbi még Jello Biafra, az amerikai Dead Kennedys frontemberének érdeklődését is felkeltette, eredetileg úgy tervezte, magát a nagylemezt is kiadja a tengerentúlon (végül a hazai punkok lebeszélték), viszont a Maradj már című dal az ő ajánlásával került rá az 1984-es World Class Punk válogatásalbumra.
Ez az utólag ős-Bikinek nevezett formáció koncerteken – a közönség nyomására – Beatrice dalokat is játszott, 1985-ben azonban távozott Nagy Feró, akinek helyét a Rolls Frakció énekese, D. Nagy Lajos vette át. Mivel a régi dalok nem illettek hozzá, teljesen lecserélték a repertoárt, egyben új stílust és új fazont adva a zenekarnak (bár Nagy Ferót szövegíróként azért visszacsábították).
A Bikini a megújult felállásban – D. Nagy Lajos (1950, ének), Németh Alajos (1956, basszusgitár), Gallai Péter (1953–2019, billentyűs), Vedres József (1957, gitár), Németh Gábor (1955, dob) a nemzetközi szinten akkoriban népszerű dallamos modern rockot színezte újhullámos motívumokkal, és a nyolcvanas évek második felétől az egyik legtöbbet koncertező és legsikeresebb hazai zenekarnak számított. Számos daluk (Mielőtt elmegyek, Ezt nem tudom másképp mondani, 1985, Mondd el, Fagyi, Adj helyet…, Nehéz a dolga, 1987, Széles, tágas a tér, Legyek jó, 1988, Közeli helyeken, 1989, Olcsó vigasz, Ki visz haza, 1991) szerepelt a sikerlistán, miközben megbízható profizmussal készítettek széles közönség által is fogyasztható albumokat (Ezt nem tudom másként mondani, 1985, Mondd el, 1987, Ha volna még időm, 1988, Közeli helyeken, 1989), melyek közül a Mondd el 300 ezer példányban kelt el.
Az évek alatt többszörösen átalakult zenekar 1992. november 21-én tartotta búcsúkoncertjét a Budapest Sportcsarnokban. Öt évvel később azonban újraindultak, azóta is rendszeresen koncerteznek és időnként adnak ki lemezeket is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 154–155.

Bikini

30 éves jubileumi koncert

Hova lett...

A két Tolcsvay-Müller-Müller-bemutató között azonban 1993-ban történt egy igen fontos premier, az Atilla – Isten kardja, melyet augusztusban eredetileg csak négy előadásra terveztek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de az óriási érdeklődés nyomán végül 16 előadás lett, ezzel rekordot hozva az 57 éves játszóhely életében. A látványos kiállítású darabról a kritika viszont alaposan leszedte a keresztvizet, ami jórészt persze Szörényi politikai szerepvállalásainak, illetve a szerzőtárs Lezsák Sándor költő-politikusi mivoltának szólt, de azért az is tény, hogy e grandiózus, az István, a király-nál zeneileg lényegesen összetettebb és kísérletezőbb, ezáltal nehezebben befogadható alkotás nehezen állt össze egységes művé. Ahogy Miklós Tibor írta könyvében: „A rettegett világhódítót, Atillát Vikidál Gyula játszotta, akinek szenvedélye és keménysége ezúttal tétlenségre volt kárhoztatva, hiszen a darab nagyobb része élőképekből, ájtatos tépelődésekből állt, az igazi dráma, a hatalmas és véres küzdelem közben máshol zajlott, a színpadra csak a holtakat hozták be elsiratni, és a harcokról csak meséltek.”

Vedres József

Zenész - gitáros

Kapcsolatok

Beatrice zenekari fotók

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Fagyi - Beatrice

Beatrice - Mielőtt végleg elmegyek

Beatrice - Fagyi

Bikini (Ős-Bikini)

Beatrice

Bikini

30 éves jubileumi koncert

Hova lett...

Atilla – Isten kardja

XX. századi híradó

Betiltott Dalok II. / 1981

Nagy Feró és a Beatrice - vendég Lugosi László

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Fagyi - Beatrice

Beatrice - Fagyi

Beatrice - Mielőtt végleg elmegyek