Person/name

Tóth Tamás (basszusgitáros, Dimenzió)

Az 1980-as évek egyik legfontosabb jazz-rock formációja.
A Dimenziót 1979 februárjában alapította Dés László (1954, szaxofon), ifj. Rátonyi Róbert (zongora), Becze Gábor (bőgő) és Baló István (dob). Az akusztikus fúziós jazz nyomvonalon indultak el, ők örökölték meg a Marczibányi téri Interbrass klubot, és a hamarosan átalakuló csapat – Becze helyére az erősen Jaco Pastorius-hatású, virtuóz basszusgitáros, Tóth Tamás, Rátonyi helyére a régi társ, Másik János érkezett – 1981-ben váratlanul nagylemez készítési lehetőséghez jutott.
Ennek előzménye egy parkszínpadi Neoton Família koncert volt: Erdős Péter popcézár eredetileg a szintén jazz-rockos Saturnust kérte fel, hogy játszanak a diszkóegyüttes előtt. Babosék azonban visszakoztak, ezért Erdős megkereste a „menedzser” Dést, aki viszont elvállalta, és a Dimenzió fura mód az egészen máshoz szokott és másra vágyó közönség körében is sikert aratott. Egy héttel később Erdős felhívta Dést, hogy nagyon tetszett a produkciójuk, nem akarnak-e egy lemezt készíteni. Így született meg az első Dimenzió LP.
A korong azonban elbizonytalanította a műfaj híveit. Harmóniagazdag, erős ritmikai alapokon nyugvó, profi módon előadott zenéjükön jogosan kérték számon az eredeti hang hiányát. Szinte minden számnál „mintha hallottam már” érzése van a hallgatónak. Ahogy annak idején az Ifjúsági Magazin kritikusa kérdezte: „Igen, ez itt Corea, ez Hancock, ez meg a Weather Report – de hol a Dimenzió?”
Egy év múlva Dés László – beleunva a kényszerű „menedzseri” teendőkbe – egy szombathelyi szállodában pontot tett a történet végére. A következő években aszólóanyagán dolgozott, amely végül 1984-ben A fal mögött címmel jelent meg, és melyen igazából még mindig csak kereste a saját hangját. Az 1981-ben már a filmzene területére (Nyom nélkül) is elkalandozó művész előbb Bereményi Gézával írt egylemeznyi dalt a régi ismerősnek, Udvaros Dorottyának (ebből született meg az Átutazó LP), majd 1985-ben újraindította a Dimenziót, amelyben ezúttal a régi társ, Tóth Tamás, és a Supergroup-turnén és -lemezen már szereplő Szende Gábor dobos mellett egy fiatal zongorista, Szacsky Róbert játszott. E bő két évig működő formációnak lett a zenei lenyomata az 1987-ben publikált Avec Plaisir, amely kétségkívül sokkal eredetibb hangvételű a korábbi Dimenzió-korongnál. Mire viszont ez a lemez megjelent, már kezdett szétesni a zenekar, és Dés László közben találkozott Snétberger Ferenc gitárossal. Előbb a Wesselényi utcában egy pinceklubban kezdtek el kedvtelésből duózni, majd később lehívták Horváth Kornél ütőst is, és ezzel hamarosan kezdetét vette a Trio Stendhal elképesztő sikerszériája.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 295.

Dimenzió

Mielőtt feloszlott volna a Dimenzió, tagjai tettek egy figyelemre méltó kezdeményezést a rock- és a jazzvilág közelítésére. 1981 karácsonyára Dés és Másik kitalálta, hogy a Marczibányi téren, fenn, a nagyteremben az esemény ünnepi hangulatának emelésére a koncertjükre elhívnak több jó fülű, jó kezű, improvizálni képes rockert (Solti János, Karácsony János, Tátrai Tibor, Lerch István), és közös műsort állítanak össze. Az alkalminak szánt, rendkívül sikeres – és a kor szokásának megfelelően semmilyen formában meg nem örökített – koncert után viszont mindannyian úgy gondolták, érdemes lenne ezzel a produkcióval a következő évben turnéra menni és esetleg albumon is megjelentetni. Dés ekkor egy jól bevált taktikához folyamodott. Először bement Erdős Péterhez a Hanglemezgyárba, hogy csinálnak egy turnét, és jó lenne azt élőben felvenni és kiadni. Erdős mondta, rendben, ha lesz turné, lesz lemez is. Mire Dés bement az ORI-hoz, ahol elmondta, kaptak egy fantasztikus ajánlatot Erdőséktől, de csak akkor, ha lesz hozzá turné. Szó szót követett, végül aztán nyáron lett turné és őszre album is. Ami aztán a rock- és jazzfanatikusok körében sikert is aratott, igaz, a nagyközönség igényszintjét már jócskán meghaladta. És ahol előállt az a képtelen helyzet, hogy az ugyanazon a színpadon játszó jazzmuzsikusok gázsija – az eltérő ORI-besorolás miatt – 500, míg a rockereké 1000 forint volt.
Bár a sok sablonos megoldást felvonultató, de kétségkívül virtuóz album nem lett mérföldkő a műfaj hazai történetében, a nyolcvanas évek elején mindenképpen fontos kezdeményezés volt. Különösen, ha összevetjük az évekkel korábban kiadott Éjszaka a stúdióban anyaggal, és az abból megszülető Saturnus zenekar további tevékenységével.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 195–196.

Supergroup

<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szemzo-tibor-21606" target="_blank" rel="noopener">Szemző Tibor</a> zeneszerző és előadó az 1996 és 2007 között működő Gordiusi Čomó Kreatív Zenei Laboratóriummal, illetve az általa létrehozott szerzői együttesével, A Gordiuszi Csomóval több albumot is készített.
A kortárs zenei formációban Szemző Tibor zeneszerző és fuvolista volt, basszusgitáron Tóth Tamás játszott és Magyar Péter ült a dobok mögött. Később Huszár Mihály basszusgitáros és Temesvári Balázs gitáros is szerepet vállalt A Gordiuszi Csomóban. Mellettük sok más zenész és előadóművész közreműködött kiadványaik felvételénél.
HZ

A Gordiuszi Csomó

Hazai előadók 1979-ben alapították a korszak egyik meghatározó kortárs zenei formációját, a 180-as Csoportot, mely fennállása tíz esztendeje alatt közel 400 koncertet adott Európa-szerte, és olyan zenésznagyságokkal dolgozott együtt, mint Steve Reich, Petr Kotik, Alvin Curran, Chris Newman, Szabados György és Vidovszky László.
A minimálzene-orientált társulást 13 zenész alapította, nevük a tagok átlag magasságáról származik. A nyolcvanas évek legprogresszívebb kortárs zenei formációjában számtalan művész közreműködött, közöttük olyan kiváló zenészek, mint <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szemzo-tibor-21606" target="_blank" rel="noopener">Szemző Tibor</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-goz-laszlo-7017" target="_blank" rel="noopener">Gőz László</a>, Körmendy Ferenc, Melis László, Faragó Béla és Tóth Tamás. A zenészek közül többen a jazz-műfajban is elismert előadók voltak.
A 180-as Csoport a Steve Reich és Philip Glass nevével fémjelzett repetitív zene kiváló tolmácsolójaként vált ismertté. Kezdetben egyetemi klubokban és művelődési házakban léptek fel, ahol közvetlen légkört teremtve segítették elfogadtatni a kortárs zene addig ismeretlen irányzatát. A csoport repertoárján külföldi repetitív művek mellett magyar szerzők darabjai is szerepeltek, részben saját körükből (Márta István, Szemző Tibor, Melis László, Faragó Béla, Soós András).
Fellépéseiket idővel külföldön is nagy érdeklődéssel fogadták. Játszottak többek között az 1982-es párizsi Őszi Fesztiválon, valamint a Karlsruhei I. Európai Minimal Zenei Fesztiválon is, koncertjeiket sugározta a Süddeutscher Rundfunk, a Hessischer Rundfunk, a Radio France és az ORF.
A független kortárs zenei műhelyként működő társulás a 80-as évek elején megjelent new wave-együttesekhez hasonlóan szimpatizált a demokratikus ellenzékkel, nemegyszer olyan programokat szólaltattak meg, amelyek szemben álltak az akkori műsorpolitikával (Petri-est, vagy Frederic Rzewski börtöndarabjának bemutatása a lengyelországi szükségállapot idején).
Az együttes 1989-ig volt aktív, tagjai 1990-es évektől önállóan folytatták zenei pályafutásukat.
1983 és 1989 között három albumuk jelent meg. 2014-ben a BMC Records 35 (1979-1990) címmel megjelentetett egy CD-t a zenekar fellépésein rögzített művekből, a 180-as Csoport pedig ugyanabban az évben egyetlen alkalommal ismét összeállt egy koncert erejéig a budapesti Zeneakadémián.
HZ

Tóth Tamás (basszusgitáros, Dimenzió)

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok

Dimenzió

Supergroup

A Gordiuszi Csomó

180-as Csoport

Átutazó

The Conscience

Takarmánybázis

Az örök visszatérés mítosza

A fal mögött

Supergroup

Slang - Ab Ovo

Mondd, mit ér egy falat kenyér?

A Gordiuszi Csomó