Person/name

Tihanyi Gyula

1966-ban alapították a Szűcs testvérek. Felállás: Szűcs Judit (1953, ének), Szűcs Antal Gábor (1950, szólógitár), Moravecz Pál (dob), Székely Péter (orgona), Vágó Endre (szaxofon), Tóth István (basszusgitár). A korszak slágerzenéjét játszották, majd miután 1969-től a basszusgitáros Tihanyi Gyula (1946–2016) lett a zenekar vezetője, a Szivárvány a továbbiakban brit rockzenekarok (Led Zeppelin, Cream, Shadows, Jimi Hendrix, Deep Purple, Black Sabbath) dalait adta elő. Szűcs Antal Gábor 1971-ben a Hungariába, Németh Tamás pedig a Minibe igazolt, és bár rövid ideig még Tátrai Tibor (gitár) és Szikora Róbert (dob) is a zenekar tagja lett, a Szivárvány 1971-ben feloszlott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 51–52.

Szivárvány

Az 1960-as évek egyik sztárzenekarát 1960-ban a Sztevanovity testvérek – Zorán (1942) és Dusán (1945) – alapították, Elekes Zoltán (szaxofon), Rudas András (zongora), Maka Béla (bőgő) és Bálint István (dob) társaságában. Kezdetben Zenith, majd Metro-Zenith néven játszottak, amikor viszont 1961-ben átköltöztek a Metró klubjába (a mai Centrál kávéház helyére), már csak ezt a nevet használták. 1962-ben új klubjuk a Petőfi Sándor utcában nyílt meg, ahol a zenekar már a „luxemburgi stílust” játszotta. 1963-ban Zorán szólistaként megnyerte a Ki mit tud?-ot. Sikerére felfigyelt Deák Tamás trombitás, a korszak neves zenekarvezetője, és együttműködést kínált az általa tehetségesnek tartott beatformációnak. 1963-tól a Deák-Metro együttes előadásában több kislemezen jelentek meg Deák Tamás szerzeményei, valamint átiratok (Zafir/Madi-madi-madison, Rubin/Melody Blue, Smaragd, Old Man River), illetve kíséretükben táncdalénekesek (Korda György, Bencze Márta, Aradszky László) felvételei.
1965 második felében már egy átalakult zenekar – új tagok: Brunner Győző (1943–2021, dob), Bokány Ferenc (basszusgitár), Zentay Antal (szaxofon) – költözött a Rákóczi út 66-ba.
A Metro zenei szempontból nem tartozott a magyar rock megújítói közé, bár néhány dalukban (Pár csepp méz, Dohányfüstös terem, A pénz, Ha Júliát kérdeznék meg, Árva bárka, Azért is az égben járok) előremutató megoldások hallhatók. Zoránék – slágerük címével ellentétben – korántsem voltak „kócos kis ördögök”. Betartották a szabályokat, sosem rugaszkodtak el a közízléstől. Talán ez a magyarázata annak, hogy miért készíthettek fennállásuk alatt 35 (!) kislemezt. Már 1965-ben több korongot kiadhattak (Kozmosz Volgai hajósok dala, Nincs kegyelem, Mit tegyünk, Pretty Woman, Do Wah Diddy Diddy, Help).
A zenekar legismertebb felállása előbb Schöck Ottó (1946–1999, orgona), majd Frenreisz Károly (1946, basszusgitár) csatlakozásával alakult ki, és 1966-ban az Illés mögött már a második legnépszerűbb csapat voltak. A Táncdalfesztivál-on Zorán a Mi fáj című dallal szerzett országos népszerűséget, és 1967–68-ban szinte minden daluk felkerült a sikerlistára (Édes évek, Feltámadtál, Álmodozom a világról, Viharvirág, Roppant kényes a helyzetem, Belle, a részeges kutya, 1967, Bábel, Egy fiú és egy lány, Törött pohár, Nelly, Valami újat szeretnék, Ő és én, Azért is az égben járok, 1968).
Az sem okozott törést, hogy 1967 elején Frenreisz és Brunner a külföldi vendéglátóiparba szegődött, helyükre Veszelinov András (1946–2007) és Rédey Gábor érkezett. Rövid időre Zorán is elhagyta társait, amikor Zalatnay Sarolta társaságában kétszer is Londonban töltött néhány hetet.
Szerepeltek Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjében, melyet részben a Rákóczi úti klubjukban forgattak, mely 1968 elején költözött át az egykori Árkád Bazár épületébe, a Dohány utca 22-24-be. Ugyanebben az évben a Táncdalfesztivál-on Zorán ismét szólistaként vett részt (Fehér sziklák). Az 1969-ben megjelent első nagylemezük tele van könnyedebb popslágerekkel (Citromízű banán, Ülök egy rózsaszínű kádban, Felmásztam egy jó nagy fára, Elfogyott a só), és ugyanez a könnyedebb stílus jellemzi az egy évvel később készült koncertkorongjukat is (És közben szólt a colt, Ha fánk vagy, örülj, hogy élsz, Lóg a falon egy fekete kard, Kócos ördögök). Ez utóbbi LP az első hazai koncertlemez: 1970. május 31-én, egy zongorára tett Uher riportermagnóval készült. Egyben a Metro pályáját is lezárta: előbb Frenreisz igazolt át az LGT-be, majd egy augusztusi Atlas–Tolcsvay–Metro koncert után Dusán akasztotta szögre a gitárt. Bár a zenekarnak ezt követően is készült néhány rádiófelvétele (Színesre festve, Közel a sátánhoz, A kapun túl, Háló, Csillaglány), 1972 szeptemberében Zorán hivatalosan is bejelentette, hogy a Metro pályafutásának vége.
1992-ben a Budapest Sportcsarnokban ők is tartottak egy nosztalgiakoncertet, 2001-ben a „beatszentháromság” (Illés, Metro, Omega) tagjaként felléptek a Népstadionban, 2006-ban a SYMA-csarnokban pedig Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjének Metro-blokkjában Zorán, Fogarasi János és Veszelinov András játszottak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 71–76.

Metro

Az1970-es évek egyik jellegzetes másodvonalbeli, fúvósokkal megerősített popzenekara, melyet 1972-ben alapítottak profi zenészek: Rusznák Iván (gitár, ének, ex-Gemini), Tihanyi Gyula (basszusgitár, ex-Metro) Kisfaludy András (dob, ex-Kex). Később csatlakozott Szalontai Ferenc (trombita, ex-Theatrum), Kiss András (dob, ex-Hungaria), Virág László (szaxofon, ex-Nap) és a Táncdalfesztivál-on feltűnt Kalmus József.
Nevét az akkoriban Zamárdiig átadott autópályáról kapta, miután – többek között – annak környékén is gyakran felléptek. (Más verziók szerint viszont azért lett M7, mert ezt a két karaktert könnyen lehetett krétával felírni a falra.) Elsősorban klubzenekar volt, a nagy gyárak kultúrházaiban lépett fel. Hat évig a Láng és az Ikarus gyár háziegyüttese, de négy esztendőn át Pesterzsébeten, a Csiliben is játszotta a korszak slágerzenéjét és néhány saját népszerű dalt.
A hetvenes évek közepén az M7 volt az a slágerekre specializálódott zenekar, amelyik a divatos trendhez alkalmazkodva minden évben összehozott egy-két nagy slágert (Ég és föld között, Félig sem szerelem, Valaki áttáncolt az életemen, Nem lehet boldogságot venni, Mindenki visszakapja egyszer, Mert minden véget ér). 1976-ban A kenguru című magyar road movie egyik betétdalát (Nincs arra szó) énekelték, egy évvel később pedig a Metronóm '77 elődöntőjében az Úgy kérj, hogy adjak még dalukkal szerepeltek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 235.

Tihanyi Gyula

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok

Szivárvány

Metro

M7