Person/name

Tereh István

A Step megalakulását nem kis vihar kísérte, hiszen az 1987 januárjában alakult együttesbe Kisszabó Gábor (1959, basszusgitár) és Tereh István (1958–, ütösők) az Első Emeletből, Flipper Öcsi (Jeszenszky Béla Tibor, 1962–2008, ének) és Zsoldos Dedy (Zsoldos Gábor, 1962, dob) a Dolly Rollból, Popper Péter (billentyűsök) a Citromból, Fehér Attila (gitár) a V.M. Bandből érkezett.
A profi zenészek gyorsan piacra dobták első slágereiket (Üzenet, Támadás), majd gőzerővel album (Támadás, 1987) készítésébe, és turnézásba kezdtek. A nagy kapkodás azonban megbosszulta magát, mert Flipper Öcsi is beismerte: „kicsit sok volt a füst és kevés a láng”. Miközben a Stepet kikiáltották supergroupnak, a zenekar nem rendelkezett megfelelő koncertanyaggal, és a válságból menedzsercserével próbáltak kilábalni. Tereh helyét 1987 decemberében Fenyő Miklós vette át, aki egy újabb retrohullámban reménykedve átöltöztette a fiúkat, a hatvanas évek első felébe, a gombafejek korszakába repítette vissza őket. A Step második albuma (Igen, 1988) azonban bár fialt néhány kisebb slágert, összeségében megbukott, mert a várva várt trend nem érkezett meg.
Megváltak hát Fenyőtől is, és ismét fazont igazítottak. Az első fellépésen a Zenebutik című televíziós műsorban öt fekete öltönyös, fekete sapkás fiú táncolt, énekelt koreografált mozgással. Kitalálták magukat, de nem találták el a célközönséget. Kisszabó Gábor távozott (helyére Mester Tamás érkezett), a Step mögül a Rákóczi Kiadó is kihátrált. S miután nem voltak képesek lépést váltani, felszínre kerültek a belső problémák. Flipper Öcsi Csutkának írt egy albumnyi zenét, majd úgy döntött, hogy maga énekli fel a dalokat a szólólemezére. Ez megpecsételte a zenekar sorsát. 1991-ben Zsoldos Dedy, Mester Tamás és Fehér Attila Gay Tamással – Dream Team néven – a francia Riviérán vendéglátózott, Popper Péter pedig Hrutka Róberttel megalakította az Okét.
Aztán 2015-ben újjáalakult a Step együttes, benne három alapító taggal (Popper Péter, Zsoldos Dedy, Fehér Attila).  A mai napig tartanak klubkoncerteket, amelyeken egy kissé újragondolva adják elő az egykori dalokat. 2016 óta több alkalommal is koncertet adtak egykori zenésztársuk, Flipper Öcsi emlékére. 2021-ben ebben a felállásban szerepeltek az A38 Hajón, a Raktárkoncertek sorozatban: Popper Péter (ének, billentyűs hangszerek), Zsoldos Dedy (dob), Bereczky Norbert (gitár), Keszthelyi László (basszusgitár) és Erdő Zoltán (szaxofon).
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/stepegyuttes/">https://www.facebook.com/stepegyuttes/</a>
<a href="http://stepegyuttes.hu/">http://stepegyuttes.hu/</a>

Step

Az 1980-as években az új tizenéves közönség elsőszámú kedvencének számító Első Emeletet 1982-ben a Solarisból kivált Bogdán Csaba (1960, gitár) és Kisszabó Gábor (1959, basszusgitár), a Lobogót otthagyó Berkes Gábor (1962, billentyűsök), valamint Cser György (ének) és Rausch Ferenc (dob) alapították. Hatodik tagnak számított Tereh István menedzser (szintén ex-Solaris) és fontos szerepe volt a sikerben Berkes gyerekkori barátjának, Geszti Péter szövegeinek is. Az R-GO előzenekaraként debütáltak, a fogadtatás már ekkor előre vetítette a későbbi sikert.
1983-ban jelent meg az első kislemezük (Amerika / Noteszember), majd Cser és Tóth kivált, és ezt követően Kiki (Patkó Béla, 1957, ének) és Szentmihályi Gábor (1964, dob) csatlakozásával kialakult a klasszikus felállás. Az MHV 1984-ben adta ki a Duran Duran- és a Kajagoogoo-féle újhullámot itthon meghonosító debütáló albumukat, amelynek fogadtatása minden várakozást felülmúlt, és hamarosan bearanyozódott, ami akkoriban 100 ezer eladott nagylemezt és kazettát jelentett.
Vitathatatlan, hogy a pop iránt érdeklődő magyar tinilányok szíve 1984 és 1987 között elsősorban az Első Emelet tagjaiért dobogott. Ők voltak az új bálványok, a lányszobák falaira felkasírozott férfi-ideálok. A Petőfi Csarnok részére végzett közvéleménykutatás szerint 1984 végén 700 fővárosban tanuló középiskolás közül a nagy többség az Első Emeletet vallotta kedvencének. Ez a sikerlistákon (Dadogós break, Óvatosan lépkedj, Nézelődünk, A film forog tovább, Édes évek, Táncosnő, Állj, vagy lövök!, Madame Pompadour, Angyali vallomás, Emelet-induló, Csakazértis szerelem, Á la carte, Minden oké, Kis generáció) éppúgy megmutatkozott, mint a Pop-Meccs szavazásokon. 1984-ben például a közönség és a szakma rangsorában egyaránt az év meglepetése és az év legígéretesebb együttese lettek, több más kategóriákban pedig helyezéseket értek el. Az R-GO és az Első Emelet rajongói közötti rivalizálásnak a díjátadáskor látványos jelei is voltak. Kikiék esetében is igazolódott a tétel, hogy minden nemzedéknek szüksége van önkioldó, önfelszabadító, libidó- és önbizalom erősítő zenekarokra, amelyeknek sokszor a szerencsés időben való felbukkanása is elég a sikerhez. 
Fennállása nyolc esztendeje alatt az Első Emelet mindenesetre hét stúdió- és egy koncertlemezt adott ki, melyek összesen több mint egymillió példányban fogytak. Az utolsó, már a Proton kiadónál megjelent albumon (Kis generáció, 1990) Szentmihályi Gábor helyén Szörényi Örs dobolt, de akkor már egy éve újra tag volt Kisszabó is. A rendszerváltozás után a felnövekvő újabb tinigeneráció számára az Első Emelet divatjamúlttá vált, így a zenekar utoljára 1992 nyarán lépett fel, majd mindenki folytatta a maga karrierjét – legsikeresebben Berkes, Szentmihályi és Geszti a Repülőkkel. Azóta többször játszottak újra együtt: 1997-ben a Budapest Sportcsarnokban, 2003-ban a siófoki Sport1 Fesztiválon, 2007-ben Kiki jubileumi koncertjén a Művészetek Palotájában vagy és 2008-ban a SYMA csarnokban, ami után több koncert is következett. 2010-ben még új dalokkal és önfeldolgozásokkal is jelentkeztek (Megyek a szívem), majd 2013-ban adták búcsúkoncertjüket a Papp László Budapest Sportarénában.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 152–154.
 
<a href="https://www.facebook.com/elsoemelet/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/elsoemelet/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://elsoemelet.hu/">https://elsoemelet.hu/</a>

Első Emelet

Az 1980-ban indult progresszív rock zenekar, a Solaris – Cziglán István (gitár), Erdész Róbert (billentyűsök), Seres Attila (basszusgitár), Kollár Attila (fuvola), Tóth Vilmos (dob) – a Pesti Műsor tehetségkutató versenyén harmadik helyezést ért el instrumentális, space rockos zenéjével. Több daluk (Solaris, Ellenpont, Éden) megjelent kislemezen, A fuvolákat nem a szelek fújják című komplex audiovizuális élményt nyújtó színdarabjukat az FMH-ban mutatták be. Kisszabó Gábor (basszusgitár), Bogdán Csaba (gitár) és Rauschenberger Ferenc (dob) személyében új tagok érkeztek, velük 1982-ben egész nagylemeznyi anyag készült, Noah címmel. Mivel azonban a Hanglemezgyár esetükben nem volt hajlandó instrumentális zenét tartalmazó albumot megjelentetni, ezért Kisszabó és Bogdán inkább divatos popra váltott, és megalapította az Első Emeletet.
Bár 1984 májusában végre a boltokba kerülhetett a Solaris bemutatkozó albuma (Marsbéli krónikák), melyből közel 40 ezer példány fogyott (akkoriban 100 ezer volt az aranylemez), a zenekar továbbra is úgy érezte, hogy gyakorta falakba ütközik, úgyhogy 1986 áprilisában szintén divatos popra váltott, és Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve Napoleon Boulevard néven futotta meg sikerköreit – egészen a rendszerváltozásig.
Mígnem a zenekar első lemeze 1989-ben megjelent Japánban, 1990-ben a Hungaroton szintén kiadott egy dupla albumot kiadatlan dalaikból (Solaris 1990). Majd a progresszív rock kilencvenes évek eleji reneszánsza hatására Böszörményi Gergely, a Periferic Records vezetője úgy döntött, hogy újra életre kelti a Solarist. Neki köszönhető, hogy az akkor már kilenc éve nem létező zenekart 1995-ben meghívták Los Angelesbe egy progrock fesztiválra, ennek a koncertnek az anyaga a következő évben CD-n és VHS-en is megjelent, amit aztán Rio de Janeiróban mutattak be. Mire felkérték őket egy új album készítésére, így született meg 1999-ben a Nostradamus – Próféciák könyve.
A reaktivizálódott Solaris azonban sosem lett rendszeresen koncertező zenekar, a tagok nem adták fel időközben kialakult egzisztenciájukat, csupán egy-egy reprezentatív fellépést vállaltak be, azokat is lehetőség szerint másik földrészen. Így jutottak el Washingtonba, New Yorkba, Mexikóvárosba és Monterreybe, majd vissza Los Angelesbe. Miközben 2006 áprilisában – húsz évvel a búcsúkoncert után – a Művészetek Palotájában adtak három és fél órás retrospektív koncertet, hogy aztán hét esztendővel később, 2013 szeptemberében ugyanitt indítsák el azt az évi rendszerességű sorozatot, amelynek során a Solaris-életmű egy-egy újabb időszakát mutatták be.
2014 októberében mutatták be a Marsbéli krónikák II. súdióalbumukat, melyet az első nagylemez megjelenésének 30. évfordulóján rögzítettek. A Marsbéli krónikákból pedig 2016 áprilisában az Erkel Színházban balettet készítettek. Majd 2019 novemberében publikálták a Nostradamus megjelenésének 20. évfordulójára írt Nostradamus 2 albumot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 150–152.
 
Kapcsolat:
<a href="http://solaris.erdeszrobert.hu/">http://solaris.erdeszrobert.hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/solarisegyuttes.hu/">https://hu-hu.facebook.com/solarisegyuttes.hu/</a>

Solaris

Az 1980-as évek második felének egyik sikeres popzenekara.
Előzménye, hogy 1985 őszén a Solaris együttes tagjai, amikor a Hanglemezgyár nem adta ki második nagylemezüket, két utódzenekar létrehozását fontolgatták. Az egyik Spartacus néven fantomformáció lett volna, az előre felvett zenét négy kigyúrt testű táncos adta volna el a színpadon. A másik együttesből lett a Napoleon Boulevard – Cziglán István (1959, gitár), Kollár Attila (fuvola), Erdész Róbert (1958, billentyűs), Pócs Tamás (basszusgitár), Gömör László dob –, miután 1985 novemberében a KEK-en egy rajongójuk, Vincze Lilla (1961, ének) azzal kereste meg őket, hogy velük szeretne énekelni. Cserébe próbatermet ígért, és a fiúk ráálltak az alkura. Mivel Vincze hangjához nem illett a korábbi stílus, a többiek zeneileg (dinamikusabb megszólalású modern popra) és külsőségekben is váltottak (a harmincas évek világára, atmoszférájára).
A visszaemlékezések szerint az első dalok megszületése idején a Napoleon Boulevard és a Solaris párhuzamosan létezett, az előbbi az utóbbi előzenekaraként lépett fel. Úgyhogy miután a Napoleon Boulevard blokk véget ért, Vincze Lilla elhagyta a színpadot, a többiek pedig – átöltözés után – Solarisként folytatták. Ez az átmeneti állapot 1986-ig tartott, onnantól kezdve a Solaris megszűnt létezni.
Az együttes a Napoleon-demot elsőként a Bravo márkamenedzsmentjének mutatta meg, majd Erdős Péternél is jártak, aki benevezte őket az 1986-os siófoki Interpop Fesztiválra. Ahol aztán a Kérlek, ne félj című dallal – nem mindennapi hercehurcák után – nyertek is. Gát György, a televízió akkori könnyűzenei osztályvezetője ugyanis nem akarta engedni a Napoleon Boulevard nevet, Erdős viszont az „Ugye eljönnek majd a repülők” sort akarta „Ugye nem jönnek majd a repülők”-re változtatni. A zenekar azonban egyikben sem engedett. Végül a közönségdíj és a nagydíj is az övék lett, és ez nagyban hozzájárult az első album megjelenéséhez.
A bemutatkozó – cím nélküli – nagylemez aztán több hónapot késett, mert a Hazafias Népfront letiltotta a fesztiválnyertes dalt, amit viszont a kulturális minisztérium mégis engedélyezett. Az album a megjelenése után két héttel már elérte a százezres példányszámot (azaz aranylemez lett), egy hónap alatt pedig 150 ezer fogyott belőle. Rajta olyan slágerekkel, mint a Szállj velem vagy a már említett fesztiválgyőztes dal, a Kérlek, ne félj. A második korong (Napoleon Boulevard 2., 1987) szintén aranylemez lett, míg a harmadikból (Júlia nem akar a földön járni, 1988) kétszázhatvanezret adtak el, köszönhetően olyan slágereknek, mint a címadó szám, a Mylord vagy az Európa visszavár.
A negyedik album (Mennyből az angyal) azonban már „muszáj munka” volt. Ezt követően Vincze Lilla és Cziglán István kivált, és kiadott egy közös nagylemezt (Lilla – Czigi). Az eredeti felállás utoljára 1990-ben a Pop-Meccs-gálán lépett fel (Lilla négy évig volt az év énekesnője), aztán Erdész Róbert is távozott (előbb a Darányi zenekar, majd a Cabaret tagja – Ullmann Zsuzsával –, nagylemeze 1992-ben jelent meg). Ezt követően készült a Legyetek jók, ha tudtok, ami után Kollár is kivált. Gömör László és Pócs Tamás 1993-ig zenéltek együtt, utolsó lemezük címe: Jó lenne, ha jó lenne. Ekkor már magyarosan is írják – Napoleon Bulvár – a zenekar nevét, amelyben előbb Barcsik Vali, majd Könczöl Szilvia és Lastofka Bea volt az énekes.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 168–170.

Napoleon Boulevard

Vincze Lilla (1961, Siófok) énekes, szövegíró, aki a Napoleon Boulevard zenekarral szerzett országos ismertséget.
1983-84-ben az újhullámos <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spenot-10545">Spenót</a> zenekar vokalistájaként szerepelt, majd 1986 és 1990 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-napoleon-boulevard-10680">Napoleon Boulevard</a> énekese volt, és a közönségszavazatok alapján minden évben ő lett Az év énekesnője. Az 1986-os Interpop Fesztiválon a Napoleon Boulevard frontembereként tűnt fel, ahol a Kérlek, ne félj című dalukkal elnyerték a fesztivál nagydíját.
Vincze Lilla énekhangjával a popzenekar sorra adta ki slágerekkel zsúfolt albumait, amelyek százezres példányszámokban keltek el. A Napoleon Boulevard eredeti felállásban 1990-ig létezett, ezután az énekesnő előbb Cziglán István (1959-1998) gitárossal duóban dolgozott, majd szólókarriert kezdett.
A nyolcvanas évek végétől nyolc crossover stílusú lemeze jelent meg, különösebb átütő siker nélkül. 1997-től a Ruttkai Éva Színház tagja lett, ahol Edith Piaf szerepében is színpadra lépett. A tanári diplomával rendelkező előadóművész 2000 óta saját énekiskolát működtet. Utolsó nagylemeze (Angyalnak, madárnak) 2008-ban került a boltokba. A mai napig szerepel: templomi koncerteket ad, kamarazenekarral lép fel, és a Rajkó Zenekarral is dolgozott együtt.
2010-ben újra összeállt a Napoleon Boulevard, az év elején Budapesten volt egy nagyszabású fellépésük. A következő években - részben más felállásban - de koncerteztek tovább. 2018 óta Vincze Lilla és Zenekara néven lépnek fel, az énekesnő szólóalbumainak dalaival és klasszikus Napoleon Boulevard-slágerekkel állnak színpadra.
2017-ben szerepelt A nagy duett című műsorban, duettpartnere Apáti Bence volt. 2019-ben A Dal 2019 eurovíziós nemzeti dalválasztó show, majd 2020-ban és 2021-ben A Dal című tehetségkutató műsor zsűritagja volt.
2023-ban is folyamatosan közönség elé áll, különböző formációk élén szerepel idehaza és Erdélyben, olyan zenészek társaságában, mint Popper Péter (billentyűs), Kardos-Horváth János (ének, gitár), Fekete Tibor Samu (basszusgitár) és Pálmai Zoltán (dob).
Az 1986-1990 között öt alkalommal is Az év énekesnőjének választott Vincze Lilla 1988-ban eMeRTon-díjas lett, Erdélyben pedig 2013-ban neki ítélték a Transilvanian Music Awards különdíját.
JBSz–SJ, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 383.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/vinczelillaofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/vinczelillaofficial/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/lillymadar/">https://www.instagram.com/lillymadar/</a>
<a href="https://www.vinczelilla.com/">https://www.vinczelilla.com/</a>

Tereh István

Zenész - ütőhangszeres, Producer

Kapcsolatok

Step

Első Emelet

Solaris

Napoleon Boulevard

Vincze Lilla