Person/name

Szende Gábor

Szendi Gábor

Szigeti Edit

Az 1980-as évek egyik legfontosabb jazz-rock formációja.
A Dimenziót 1979 februárjában alapította Dés László (1954, szaxofon), ifj. Rátonyi Róbert (zongora), Becze Gábor (bőgő) és Baló István (dob). Az akusztikus fúziós jazz nyomvonalon indultak el, ők örökölték meg a Marczibányi téri Interbrass klubot, és a hamarosan átalakuló csapat – Becze helyére az erősen Jaco Pastorius-hatású, virtuóz basszusgitáros, Tóth Tamás, Rátonyi helyére a régi társ, Másik János érkezett – 1981-ben váratlanul nagylemez készítési lehetőséghez jutott.
Ennek előzménye egy parkszínpadi Neoton Família koncert volt: Erdős Péter popcézár eredetileg a szintén jazz-rockos Saturnust kérte fel, hogy játszanak a diszkóegyüttes előtt. Babosék azonban visszakoztak, ezért Erdős megkereste a „menedzser” Dést, aki viszont elvállalta, és a Dimenzió fura mód az egészen máshoz szokott és másra vágyó közönség körében is sikert aratott. Egy héttel később Erdős felhívta Dést, hogy nagyon tetszett a produkciójuk, nem akarnak-e egy lemezt készíteni. Így született meg az első Dimenzió LP.
A korong azonban elbizonytalanította a műfaj híveit. Harmóniagazdag, erős ritmikai alapokon nyugvó, profi módon előadott zenéjükön jogosan kérték számon az eredeti hang hiányát. Szinte minden számnál „mintha hallottam már” érzése van a hallgatónak. Ahogy annak idején az Ifjúsági Magazin kritikusa kérdezte: „Igen, ez itt Corea, ez Hancock, ez meg a Weather Report – de hol a Dimenzió?”
Egy év múlva Dés László – beleunva a kényszerű „menedzseri” teendőkbe – egy szombathelyi szállodában pontot tett a történet végére. A következő években aszólóanyagán dolgozott, amely végül 1984-ben A fal mögött címmel jelent meg, és melyen igazából még mindig csak kereste a saját hangját. Az 1981-ben már a filmzene területére (Nyom nélkül) is elkalandozó művész előbb Bereményi Gézával írt egylemeznyi dalt a régi ismerősnek, Udvaros Dorottyának (ebből született meg az Átutazó LP), majd 1985-ben újraindította a Dimenziót, amelyben ezúttal a régi társ, Tóth Tamás, és a Supergroup-turnén és -lemezen már szereplő Szende Gábor dobos mellett egy fiatal zongorista, Szacsky Róbert játszott. E bő két évig működő formációnak lett a zenei lenyomata az 1987-ben publikált Avec Plaisir, amely kétségkívül sokkal eredetibb hangvételű a korábbi Dimenzió-korongnál. Mire viszont ez a lemez megjelent, már kezdett szétesni a zenekar, és Dés László közben találkozott Snétberger Ferenc gitárossal. Előbb a Wesselényi utcában egy pinceklubban kezdtek el kedvtelésből duózni, majd később lehívták Horváth Kornél ütőst is, és ezzel hamarosan kezdetét vette a Trio Stendhal elképesztő sikerszériája.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 295.

Dimenzió

Mielőtt feloszlott volna a Dimenzió, tagjai tettek egy figyelemre méltó kezdeményezést a rock- és a jazzvilág közelítésére. 1981 karácsonyára Dés és Másik kitalálta, hogy a Marczibányi téren, fenn, a nagyteremben az esemény ünnepi hangulatának emelésére a koncertjükre elhívnak több jó fülű, jó kezű, improvizálni képes rockert (Solti János, Karácsony János, Tátrai Tibor, Lerch István), és közös műsort állítanak össze. Az alkalminak szánt, rendkívül sikeres – és a kor szokásának megfelelően semmilyen formában meg nem örökített – koncert után viszont mindannyian úgy gondolták, érdemes lenne ezzel a produkcióval a következő évben turnéra menni és esetleg albumon is megjelentetni. Dés ekkor egy jól bevált taktikához folyamodott. Először bement Erdős Péterhez a Hanglemezgyárba, hogy csinálnak egy turnét, és jó lenne azt élőben felvenni és kiadni. Erdős mondta, rendben, ha lesz turné, lesz lemez is. Mire Dés bement az ORI-hoz, ahol elmondta, kaptak egy fantasztikus ajánlatot Erdőséktől, de csak akkor, ha lesz hozzá turné. Szó szót követett, végül aztán nyáron lett turné és őszre album is. Ami aztán a rock- és jazzfanatikusok körében sikert is aratott, igaz, a nagyközönség igényszintjét már jócskán meghaladta. És ahol előállt az a képtelen helyzet, hogy az ugyanazon a színpadon játszó jazzmuzsikusok gázsija – az eltérő ORI-besorolás miatt – 500, míg a rockereké 1000 forint volt.
Bár a sok sablonos megoldást felvonultató, de kétségkívül virtuóz album nem lett mérföldkő a műfaj hazai történetében, a nyolcvanas évek elején mindenképpen fontos kezdeményezés volt. Különösen, ha összevetjük az évekkel korábban kiadott Éjszaka a stúdióban anyaggal, és az abból megszülető Saturnus zenekar további tevékenységével.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 195–196.

Supergroup

Az ország egyik legjobb szájharmonikása (pofagyalusa), Ferenczi György 2005 óta dolgozik együtt a Rackajam tagjaival, Pintér Zsolttal (gitár, mandolin, ének), Marosi Zoltánnal (harmonika), Nagy Zsolttal (zongora), Apáti Ádámmal (basszusgitár) és Gilián Gáborral (dob). Zenéjükben szervesen összeolvad a magyar archaikus kultúra és a rock and roll forradalom szeretete, a népzene a rhythm &amp; blueszal, a funkyval, a reggae-vel, hip-hoppal és Jimi Hendrix rockos pszichedelikus világával. Mindezt rendkívül energikusan és kellő humorral előadva.
Debütáló nagylemezükön (Csárdafunk, 2005) többek között Sebestyén Márta is működött közre. A 2006-ban a Hangzó Helikon sorozatban megjelent Ferenczi – Petőfi album anyagát többek között a Művészetek Palotájában adták el, de eljutottak vele Franciaországba, Németországba, Finnországba, Lengyelországba és Csehországba is. A 2007-es, döntően akusztikus Milyen lárma?! CD-n a saját dalok mellett Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Weöres Sándor verseire írott szerzemények is megszólalnak.
2012-ben az 1956-os forradalomban elhunyt költő, Gérecz Attila emléke előtt tisztelegtek, a 2014-es Infotérzene fókuszában szintén a versmegzenésítések álltak, míg a 2015-ös album (A rackák világa) könyv és CD után pedig a Rackajam 1-ső Pesti Rackák néven folytatta pályafutását. Azóta Ferenczi lényegében évente ad ki újabb nagylemezt (Kelet-Nyugat East-West Session, 2015, Betyárjáték, 2016, 69, 2017, Mindenek szerelme, 2018, Áldás, rockandroll, 2019, Rackák a zűrben, 2020). Miközben Szomjas György egyetlen színházi darabja, a Nemzetiben A éveken át telt házzal ment Betyárjáték is lényegében Ferencziék koncertjére épült: a zenekar játszott középen, mögötte/fölötte feszült a vászon, melyet szemből vetítőként használtak (jeleneteket Szomjas korábbi filmjeiből), hátulról meg árnyjátékként vetültek rá a táncosok. Plusz volt narráció, hogy a veretes szövegek is meg tudjanak szólalni benne.
JBSz

Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák / Rackajam

Az 1950es–60as–70es évek kétségkívül legismertebb, legvirtuózabb, legkeresettebb magyar jazzdobosa. A hazai jazzélet összes legendájával – többek között Martiny Lajossal, Tabányi Mihállyal, Pege Aladárral, Radics Gáborral, Fogarasi Lajossal, Totth Menyussal és Kovács Andorral – muzsikált együtt. Jellegzetesen swingelő játéka a korszakindító Modern Jazz sorozat legtöbb antológia-nagylemezén hallható, emellett szerepel a Gonda János Szextett Sámánének és a Deák Big Band Világslágerek című albumain. 1965-ös megalakulása után évtizedeken át vezette a jazztanszak dobszakát.
A szakmában előszeretettel csak Mister Dobként emlegetett Kovács Gyula a Gene Krupát követő Bellson–Rich–Morello-generáció tagja volt. A második világháború után előbb Holéczy Ákos, majd Filu zenekaraiban játszott, 1951-től egy évtizeden át a Martiny-kvintett tagja volt. Éveken át dobolt Tabányi Mihály, Garay Attila, Pege Aladár, Gonda János és Deseő Csaba különböző zenekaraiban. 1966-tól saját formációkat is vezetett. Játszott az NDK-ban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban és Lengyelországban, bledi, prágai és berlini fesztiválszereplései osztatlan kritikai és közönségsikert arattak.
Alapító dobtanára a jazztanszaknak, az évtizedek során olyan muzsikusok kerültek ki a keze alól, mint Baló István, Dorozsmai Péter, Fekete Gábor, Herpai Sándor, Mándoki László, Németh Gábor, Pálmai Zoltán, Solti János és Szende Gábor. No és persze nagy tisztelője volt Kármán Sándor, a ceglédi dobmúzeum alapítója, ahol többek között Kovács Gyula utolsó dobja és személyes tárgyai – többek között ikonikus napszemüvege – is megtekinthetők.
Több saját együttest vezetett, közülük a Mr. Dob aratta a legnagyobb sikereket. Meg a három vezető jazzdobost – Kovács Gyula mellett Kőszegi Imrét és Jávori Vilmost – egyesítő, a virtuozitásra építő produkció. Megszámlálhatatlan rádió- és lemezfelvételen szerepelt, többek között Kovács Andorral, a Martiny-zenekarral, a Kovács Gyula Ensemble-lal, a Modern Jazz Trióval, a Csiky–Kovács–Pege Trióval, a Pege-kvintettel, a Deseő-kvintettel, a Gonda Sextettel és a Deák Big Banddel.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 71–72.

Kovács Gyula

Biztató hír, hogy két agyvérzés után bal kézzel, szenvedélyesen játszik

Lerch István (1953, Budapest) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, billentyűs, énekes. A V’Moto-Rock együttes alapító tagja volt, 1989 óta szólistaként szerepel.
Gyerekkorától kezdve 12 évig klasszikus zongorát tanult, zenei versenyeket nyert, nagy ígéretnek tartották őt. De aztán jött a Beatles, majd megismerte a nagy példakép, az Emerson, Lake &amp; Palmer zenéjét, és akkor eldőlt, hogy nem lesz belőle komolyzenész.
Hétfő nevű középiskolai zenekarában 1968-tól már együtt játszott későbbi társaival, Sáfár József basszusgitárossal és Herpai Sándor dobossal. 1973-ban már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-v73-7098">V’73</a> néven folytatták. Progresszív rockzenéjükre felfigyelt a szakma, előbb az Omega, majd az LGT hívta meg őket a turnéjára előzenekarnak. Közben a zenéléssel párhuzamosan Lerch István járt a jazztanszakra is, ahol Szakcsi Lakatos Béla volt a tanára.
1977-ben Herpai Sándorral - Demjén Ferenc és Menyhárt János társaságában - az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> zenekar tagjai lettek, és ez a V’73 végét jelentette. A négy zenész ezután 11 éven át igényes, populáris rockzenéjével aratott sikereket, amelyekből Lerch István zeneszerzőként és énekesként is kivette részét.
Zenekarán kívül 1977 és 1983 között írt dalokat első felesége, Kovács Kati, valamint Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judith, Koncz Zsuzsa, Malek Andrea albumaira is. Az 1980-as évek elején tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű formációnak, és szerzett filmzenéket is (Álmodik az állatkert, 1985; A hercegnő és a kobold, 1993). A 2000-es években a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számára több darabhoz komponált zenét.
A V’Moto-Rock felbomlása után, 1989-ben szólókarriert kezdett. A munkamániás, precíz zenészként ismert előadónak több albuma is megjelent (Különös bolygó, 1989; 10 és 1/2, 1991; Szomjas angyalok, 1994; Good Bye, 1999). Nagysikerű dalokat írt Charlie-nak. 2001-ben a Budapest Kongresszusi Központban ünnepelte pályafutásának 30. évfordulóját.
2013 októberében 60. születésnapja alkalmából nagyszabású koncertet adott a Művészetek Palotájában, ahol az MR Szimfonikusok kíséretében lépett fel, vendégei Fábián Juli, Tóth Vera, Horváth Charlie, Bolyki Balázs, zenésztársai pedig Hrutka Róbert, Lattmann Béla és Szendi Gábor voltak.
1987-ben EMeRTon-díjas lett, 1995-ben Huszka-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át. 2009-ben Erkel Ferenc-díjjal jutalmazták. 2014-ben az Artisjus Életműdíj, 2019-ben a Fonogram-életműdíj birtokosa lett.
2017 óta Lerch István egészségi állapota miatt aggódhatnak a rajongói. Kétszer kapott agyvérzést, 38 hónapot töltött kórházban, több műtéten is átesett. Ami jó hír, hogy a részben lebénult zenész az utóbbi időben már jobban van, újra tud zongorázni, igaz még csak a bal kezével, de a régi szenvedéllyel.
JBSz, HZ

Szende Gábor

Zenész - ütőhangszeres, Zenész - dobos

Kapcsolatok

Szendi Gábor

Szigeti Edit

Dimenzió

Supergroup

Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák / Rackajam

Kovács Gyula

Lerch István

Átutazó

Arckép

Búcsúkoncert

Supergroup

Benkő László