Person/name

Soós András

Almássy téri klubja, nagykállói táborai és tíz évig megjelenő újságja révén a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású népzenei együttese.
Lányi György (1957, kontra, duda, koboz), Porteleki László (1957, hegedű) és Havasréti Pál (1957, bőgő, tekerő, ütőgardon) az 1976-os abaújszántói népzenei táborban szerzett élmények hatására határozta el, hogy zenekart alapít. Az év végén pedig már határozottan azzal a céllal utaztak el Erdélybe, hogy falusi környezetben, autentikus parasztzenészeket figyelve tanulják meg e muzsika fortélyait.
1977-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség épületében, az I. kerületi Táncsics Mihály utcában indították be első, heti rendszerességű táncházukat, amelyet – hogy ne ütközzön a már létezőkkel – péntekre tettek. Még ebben az évben csatlakozott hozzájuk Nagy Zoltán (1954, kontra, cimbalom, tambura), már vele nyerték el a Népművészet Ifjú Mestere címet. A később a Kolompos együttest alapító Nagyot 1989-ben Porteleki Zoltán (1964, kontra) váltotta.
Az alapító Porteleki László 1990-ben kivált (rövid nyugat-európai kitérő után előbb a Hegedősben muzsikált, 1998-tól pedig a Muzsikás tagja), a zenekar új prímása Vizeli Balázs (1967, hegedű) lett. 1992-ben csatlakozott hozzájuk Tárnoki Beatrix (1978, ének, koboz). Vizeli kiválása után néhány évig Ökrös Csaba (1960–2019) hegedült a zenekarban.
A kezdetek óta járnak tanulni és gyűjteni falusi népzenét, a magyar nyelvterület hagyományőrző vidékeire. Együtt játszanak lakodalmakban, bálokban, táncházakban az idős parasztzenészekkel. Tudásukat zeneiskolai keretek között és népzenei tanfolyamokon osztják meg az érdeklődő fiatalokkal. Emellett bejárták Európa szinte valamennyi országát, és jártak Mexikóban, Kanadában, Indiában, Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban is.
Jelenlegi felállásuk: Lányi György, Havasréti Pál, Tárnoki Beatrix, Soós András (1986, hegedű) és Kalász Máté (1989, hegedű). Koncertjeiken rendszeresen fellép Dresch „Dudás” Mihály (furulya, szaxofon), Kerényi Róbert (furulya, kavál), Szokolay „Dongó” Balázs (duda, furulya, szaxofon) és Zimber Ferenc (cimbalom).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 127–130.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/teka.egyuttes">https://www.facebook.com/teka.egyuttes</a>

Téka Együttes

A magyar népzenei együttesek ezredfordulói friss vonulatát jelentik azok a fiatalokból álló bandák, amelyeket leginkább folkkocsmákban lehet tetten érni. Nem feltétlen hagyományhű hangszerösszeállításban, nem feltétlen autentikus népzenét játszanak. Viszont kellő ötletességgel és fiatalos vehemenciával. Zömmel a világzene kategóriájába szokás őket sorolni, de azért akadnak köztük olyanok, akik a rostán innen maradnak.
Mint például az 1997-ben nekilendült Berkó – Soós András (1986, hegedű, Éri Márton (1980, brácsa), Bobár Zoltán (1978, brácsa, harmonika), Bognár András (1983–, nagybőgő). A mérai cigánydombról elnevezett budapesti/tordasi zenekar tagjai ugyan mind népzenei iskolát végeztek, mégis jó ideje kizárólag első kézből, erdélyi zenészektől tanulnak. Azoktól a muzsikusoktól, akik idővel szinte családtagként szerették őket. Miként a fennállásuk tizedik évfordulójára megjelentetett CD-jük kísérőfüzetében írják: „Árus Feri, Árus Béla, Toni Rudi és Fodor Sándor Neti, azaz Neti Sanyi bácsi nem csak arra tanítottak meg minket, hogy milyen csárdással kell megkezdeni egy lakodalmi rendet, hanem azt is, mit jelent »zenésznek lenni«. Maguk mellé ültettek a cigánypadra, és így muzsikáltuk végig a szüreti és húsvéti bálokat, keresztelőket és lakodalmakat. Amikor a lakodalmi közönség és a zenészek is elfogadták a játékunkat, akkor érezhettük, hogy jó úton járunk.”
Bár repertoárjukban széki, magyarpalatkai, mezőkölpényi, fejérdi, dunántúli és szatmári zenék is szerepelnek, a fentiek fényében a hangsúlyt főleg a kalotaszegire helyezték. Idővel pedig az egykori szigorúan hagyományos előadásmódjuk is sokat változott: a hegedűt felváltotta a szaxofon, a brácsát és harmonikát az elektromos billentyűs hangszer, az „orga”, a nagybőgőt pedig a basszusgitár és a dob. Így megszólalásuk némiképp hasonlatos ahhoz, ahogy manapság a modernizálódott kalotaszegi cigánybandák muzsikálnak.
2010 körülig léteztek.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar folk története, Bp., Kossuth Kiadó, 2013, p. 196–197.

Soós András

Zenész - hegedűs

Kapcsolatok

Téka Együttes

Berkó