Som Lajos

A Tűzkerék két dolog miatt volt híres: először játszott Magyarországon Led Zeppelin-dalokat, és tagjai közt folyamatos volt a jövés-menés. Az első formáció mindössze három hónapig zenélt, majd Radics Döme Dezső dobossal és Könnyű József basszusgitárossal próbálkozott újra. 1970 novemberében négytagúra bővülnek: Tátrai Tibor csatlakozásával két igazi szólógitáros játszott a Tűzkerékben. 1970. november 20-án – alig két hónappal példaképe halála után – Radics Jimi Hendrix-emlékkoncertet adott az Újpesti Munkásotthonban. 1971 elején Csomós Péterrel és Póka Egonnal újjáalakította a bandát, de már számottevő eredmény nélkül. Radics abba is hagyta a zenélést, visszavonult meditálni, és egyre többet ivott.

Tűzkerék

Az 1970-es évek második felének kétségkívül legnépszerűbb hazai rockcsapata, amelyet akkoriban társadalmi méretekben is divat volt szidni vagy dicsérni, mennybe meneszteni és pokolba taszítani, a zenekar és zenéje ürügy lett a legkülönbözőbb zenei, társadalmi, politikai vitákhoz. 
A Piramis ritka szerencsés pillanatban érkezett a hazai rockvilágba. A társadalmi szervezetektől, intézményektől a szükségesnél és igényeltnél kevesebb figyelmet kapó fiatalok számára az általuk kínált kemény rockzene segített az eszmélésben. Zenéjükkel, dalszövegeikkel ők fejezték ki először ennek az új generációnak a hangulatát, érzéseit, vágyait. Koncertjeik alkalmat nyújtottak a fölös energiák és indulatok levezetésére, néhány órára még valamilyen közösségi összetartozás illúzióját is megteremtették. Így vált szinte hónapok alatt „szükségletzenévé”, a fiatalok kizárólagos zenei táplálékává a kemény rock. S így lett a Piramis „szükségletzenekar”.
Két tapasztalt és tehetséges zenész, Som Lajos (1947–2017, basszusgitár) és Köves Miklós (1949, dob) 1974-ben Svájcban és Nyugat-Németországban vendéglátózás közben határozta el, hogy új rockzenekart alapít. A nevet is kitalálták hozzá: a Piramis megítélésük szerint jól kifejezte, hogy az együttes biztos alapokon nyugszik, egyben az ég, azaz a sikerek felé tör. Elsőként az ekkor a Non-Stopban zenélő Závodi Jánost (1947, gitár) szervezték be, aztán a Nautilus-tag Gallai Pétert (1953–2019, billentyűk, ének), majd 1975 januárjában csatlakozott hozzájuk egy másik billentyűs, a Szabadkán született Lévay Tibor.
Kezdetben instrumentális zenét játszottak, aztán – mivel rájöttek, a sikerhez slágerek kellenek – Gallai lépett elő énekesnek, koncertenként négy-öt szám erejéig. 1975 nyarán a balatoni Koktélhajón „csapattréningeztek”, a nyár végén a jugoszláv állampolgár Lévaynak el kellett hagynia az országot (állítólag valutaügyek miatt utasították ki). És Som ekkor megszerezte a korszak első számú tinédzsersztárját, a Generál énekesét, Révész Sándort (1953).
Bemutatkozó kislemezüket egy sodró rockos és egy lírai dallal (Becsület / Szállj fel magasra) – mintegy meghatározva profiljukat – 1976-ban adták ki, jelentős sikert aratva. 1977 májusában megjelent első nagylemezük mai füllel hallgatva is tele van remek dalokkal és hangszeres futamokkal. Még ebben az évben – a siker fokozása érdekében – elindultak a Metronóm ’77 fesztiválon, ahol Égni kell annak, aki gyújtani akar című dalukért megkapták a közönségdíjat. Az év végi szokásos Popmeccs-szavazáson pedig már négy kategóriában (énekes, basszusgitáros, zenekar, dal) is az élen végeztek.
A Piramis kétségkívül 1978-ra érkezett el pályája csúcsára. A harmadik szolidaritási rockfesztiválon 38 ezer néző ünnepelte őket (illetve az előttük fellépő Minit és P.Mobilt), december 23-án pedig a téli időjárás ellenére is 8 ezer fiatalnak kívánhatott Révész Sándor boldog ünnepeket az Ifipark szabadtéri koncertjén.
Ebben az évben jelent meg a második, meglehetősen egyenetlen színvonalú lemezük is, amelyet a kritika és a rockszakma eléggé fanyalogva fogadott, a közönség viszont – elsősorban a rajta található slágerek, a Gyere közelebb, az Őszintén akarok élni és az Ajándék miatt – továbbra is szeretett, ismét bőven több mint százezer példányban fogyott el. Ugyanez történt a következő évben piacra dobott, technikailag is rosszul szóló Piramis III-mal is, majd – talán kárpótlásként? – még karácsony előtt a boltokba került az ősszel, az Ifjúsági Parkban adott nagysikerű koncertjük esszenciája, A nagy buli.
1980-ban elkészítették az Erotica című anyagot, de ekkor Révész már teljesen eltávolodott társaitól, és végül 1981-ben a keletnémet turné utolsó koncertjén bejelentette, hogy vége. A többiek Piramis Plusz néven még próbálkoztak, de Som Lajos és Köves Miklós „aranyügye” 1982 végén végképp pontot tett a Piramis pályájának végére.
1992-ben még egyszer összeálltak, és az év végén öt alkalommal is megtöltötték a Budapest Sportcsarnokot. Az egyaránt ötvenedik születésnapját ünneplő Som és Závodi 1997-ben Száz év zene címmel adott ki közös nagylemezt, amelyen a Piramis nyolc dalát játszották fel újra, különböző énekesekkel. 2006-ban ismét dupla Piramis-bulit tartottak a Budapest Sportarénában, majd 2009-ben létrejött a Piramis Plusz (Nyemcsók János énekessel), 2016-tól pedig Révész és Závodi Piramis-évek címmel turnézott közösen.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 369–375.

Piramis

Az 1970-es és 1980-as évek fordulójának legsikeresebb diszkócsapata, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton Família</a> elődje, melyet 1965-ben két közgazdász egyetemi hallgató, Pásztor László (1945, gitár, ének) és Galácz Lajos (1945, gitár ének) alapított beatzenekarként. Balázs Fecóval (Balázs Ferenc, 1951–2020, billentyűk) kiegészülve 1968-ban a Ki mit tud?-on tűntek fel, a Nekem eddig Bach volt minden című dalukkal a Hungaria mögött másodikok lettek. Különleges megszólalásuk, Bach- és Corelli-átirataik viszont legalább akkora feltűnést keltettek, mint a győztes zenekar. Az MHV 1969-ben négy kislemezt adott ki tőlük (Nekem eddig Bach volt minden / A télből tavasz lesz, Szeretni jó / Kell, hogy várj, Virágének / A fal, Ha érteném, mit mond a szél / Oh, jaj, meddig tart ez?), közülük a Kell, hogy várj lett a Neoton első nagy sikere, évtizedekig a legtöbbször kért dalok egyike volt a kívánságműsorokban.
1970-ben a második vonal zenekarai közül egyedüliként készíthetett nagylemezt. Időközben csatlakozott hozzájuk Som Lajos (1947–2017, basszusgitár) és Debreczeni Ferenc (1948, dob), a zeneileg eklektikus, kiugró slágerek nélküli Bolond város lényegében lezárta a zenekar pályájának első szakaszát. Ennek kapcsán ugyanis kijutottak Nigériába és Ghánába, ahonnan hazatérve Som Lajos és Balázs Fecó kivált és megalapította az első hazai hard-rock supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-taurus-6766">Taurus</a>t, Debreczeni Ferenc pedig az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>hoz csatlakozott.
1972-ben Jakab György (1950–1996, billentyű) és Tiboldy János (basszusgitár) csatlakozott Pásztorhoz, Galáczhoz és a Debrecenit még korábban felváltó Ambrus Zoltánhoz. Nem sokra rá egyesültek a Ki mit tud?-on feltűnt lányvokállal, a Kócbabákkal., és a következő LP-t (Menedékház, 1976) már Neoton és a Kócbabák néven adták ki. Majd belépett a képbe Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márkamenedzsere, akinek irányításával 1977-ben megalakult az akkoriban népszerűvé váló diszkózene elsőszámű hazai képviselője, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton Família. </a>
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 148.

Neoton

Balázs Ferenc (1951–2020) Korálja a rockzenekarok közül a legtovább tudott sikeres maradni a nyolcvanas években, amiben szerepet játszott, hogy a billentyűs-énekes-zenekarvezető dalai nemcsak a rockerek, hanem egy szélesebb közönség számára is fogyaszthatók voltak. Az együttes 1986-ban az Erkel Színházban még megünnepelhette a 10. évfordulóját, majd az első sitkei rock hétvége is „bejött”, de egy NDK-turné után augusztusban leállt. Fecó szólóban folytatta, filmzenéket (Böszörményi Géza: Laura, Gyarmathy Lívia: Vakvilág) komponált, Vangelis népszerűségét kihasználva instrumentális szólólemezeket adott ki (Register, 1984, Best Of Bach, 1985, Szerelmi álmok, 1990), megírta a Nyolc évszak tévésorozat betétdalát (Évszakok). 1989-ben Sitkén húszezer néző előtt bemutatta az István, a király-t, majd Hölgyeim, elég volt címmel Szenes Ivánnal írt zenés darabot a Vidám Színpadra. Pályaképe jól érzékelteti, hogy egyike lett azoknak az egykori rocksztároknak, akik jól kamatoztatták professzionalizmusukat – minden szinten, szinte minden. Munkássága elismeréseként 2001-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2011-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2015-ben Kossuth-díjat kapott. 2020 novemberében hunyt el.
Balázs Fecó 1951-ben született Budapesten. Mindössze négyéves volt, mikor édesanyja meghalt. Apai nagyanyja nevelte, akivel a Ferencvárosban lakott, egy gangos ház földszinti lakásában. Elmondása alapján nagy hatással voltak rá a hétvégente ebédidőben a házban megjelenő vándormuzsikusok, akik a kor slágereit játszva próbáltak bevételhez jutni. Egyik karácsonyra kapott egy tangóharmonikát, és már volt min gyakorolnia, sőt, meg is tanulta a muzsikusoktól hallott dalok nagy részét.
Később zongorázni tanult, elvégezte a zenei általános iskolát, ahonnan a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába ment zongora szakra. Klasszikus zenét tanult, de a Beatles és a Rolling Stones olyan hatással volt rá, hogy onnantól kezdve a rockzenének élt.
1967-ben, még középiskolásként bekerült a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton együttes</a>be, ahol billentyűs hangszereken játszott. 1968-ban a Ki mit tud?-on tűntek fel, a Nekem eddig Bach volt minden című dalukkal.
Később együtt játszott ebben a zenekarban Som Lajos basszusgitárossal, akivel 1972-ben Balázs Fecó megalapította az első hazai hard-rock supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-taurus-6766">Taurus</a>t. Megnyerték maguk mellé a korszak egyik legkitűnőbb gitárosát, Radics Bélát, és Brunner Győzőt, a Metro korábbi dobosát. Balázs Fecó írta a dalokat, Horváth Attila - aki aztán évtizedekre az alkotótársa lett - a szövegeket. Legnagyobb fellépésük 1972. május 1-jén volt a Budai Ifjúsági Parkban, ahol 10 ezer néző előtt adtak elsöprő sikerű koncertet.
1973-ban ért véget a Taurus története. ezután Balázs Fecó bő egy évig külföldön dolgozott vendéglátós zenészként, majd 1975-ben már idehaza a Koncz Zsuzsát kísérő zenekarba került, amelynek magjából született meg 1978-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-koral-9350">Korál együttes</a>. Első koncertjük május 1-én volt a Budai Ifjúsági Parkban.
A zenekar eredetileg öttagú lett volna, és Balázs Fecó az orgona mellett csak apróbb vokálos feladatokat szánt magának. Ugyanis meg tudta győzni a P. Mobilt éppen akkor elhagyó Vikidál Gyulát, hogy csatlakozzon hozzájuk énekesként. Próbáltak is vagy két hónapig, de az első koncert előtt nem sokkal Vikidál közölte, hogy nem tudja vállalni a közös zenélést. Ő végül a Dinamitban folytatta. Így Balázs Fecóra hárult a feladat, neki kellett átvennie az énekesi szerepkört is.
A Korál 1986-os fennállásáig végig sikeres tudott maradni, aranylemezek és számtalan nagy sláger is bizonyítja ezt (Maradj velem, Homok a szélben, vagy a régi Taurus-dal, a Kőfalak leomlanak). Zenéjük épp oly népszerű volt az „őszinte kőkemény rock” rajongói között, mint a lírai, romantikus dalok kedvelőinél. Balázs Fecót 1979 és 1984 között zsinórban hatszor az év legjobb billentyűsének választották.
A Korál megszűnése után Balázs Fecó filmzenéket készített, és szólólemezei jelentek meg. 1988-ban Kőfalak leomlanak címmel oratóriumot írt. Számtalan előadóval dolgozott együtt. Duettet énekelt - többek között- Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Varga Miklóssal és Zoránnal. Keresztes Ildikóval - akivel 7 albumon is együtt dolgoztak - közösen előadott daluk, A csönd éve, a 2000. év egyik legnagyobb hazai slágere volt.
1997-ben egy teltházas Kisstadion-koncerttel visszatért a Korál. Ugyanitt játszottak 2000-ben és 2006-ban is. A 40. születésnapját egy búcsúkoncerttel ünnepelte a zenekar 2018 májusában. A Korál soha nem oszlott fel, de a 2000-es években már csak időszakosan, egy-egy nagyobb előadásra állt össze.
Balázs Fecó a Korál 1986-os leállása előtti utolsó turnén talált rá a Sárvár melletti Sitkén található romos kápolnára. Elhatározta, hogy zenészbarátok segítségével felújíttatják, és így megmentik a pusztulástól. 1986-ban rendezték ott, a kápolna szomszédságában az első Sitkei Rockfesztivált, ami aztán hagyománnyá vált.
Szívproblémái miatt 1995-ben és 2016-ban is műtéti beavatkozáson esett át.
2020 augusztusában a Raktárkoncert-sorozatban lépett utoljára színpadra zenekari kísérettel.
69 éves korában, 2020. november 26-án hunyt el Budapesten. Temetési szertartásán az egykori zenésztársai közül Pásztor László és Dorozsmai Péter mondtak búcsúbeszédet.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.balazsfeco.hu/">https://www.balazsfeco.hu/</a>

Balázs Fecó

Időben a Locomotiv GT bemutatkozása után, de attól kontinensnyi távolságra, Nigériában és Ghánában szerveződött a sokak által második hazai supergroupnak kikiáltott Taurus. 
Az 1971-ben ott fél évet turnézó, vokális slágerzenét játszó Neoton együttes két tagja, Balázs Ferenc (1951–2020, billentyű, ének) és Som Lajos (1947–2017, basszusgitár) ott határozta el, hogy hazatértük után valami újba kezdenek. Ráadásul – a legendák szerint – útban hazafelé, Amszterdamban megnézték a Black Sabbath koncertjét, és ekkor már biztosan tudták, hogy az akkoriban divatossá váló hard-rock mellett teszik le a voksukat. Elképzelésüknek megnyerték az addig az undergroundban hírnevet szerző Radics Bélát (1946–1982, gitár). Dobosként a szintén Neoton-tag Debreczeni Ferenc volt a jelölt, ő viszont inkább az Omegához igazolt. Brunner Győző (1943–, dob) azonban rögtön igent mondott, és mivel egyedül neki volt telefonja a zenekarból, poénként hozzáírták a számát a névhez: Taurus EX-T: 25-75-82.
Három hónapig gyakoroltak, közben Balázs Fecó írta a dalokat, Horváth Attila pedig hozzá a szövegeket. Elsőként 1972. április 30-án a Citadella bárban egy zártkörű rendezvényen a szakmának mutatkoztak be, ahol nem csak sok hátba veregetést gyűjtöttek be, hanem egy MHV-szerződést is, és két daluk (Zöld csillag, Szólíts meg, vándor) hamarosan megjelent kislemezen. 
A nagyközönség egy nappal később, május 1-jén – délután ötkor! – az Ifjúsági Parkban hallhatta őket először. Ez a koncert máig hatalmas buliként él a rajongók emlékezetében (egy nagyon gyenge minőségű felvétel maradt fenn róla, amit aztán 2001-ben CD-n kiadtak), legalább tízezren szorongtak a Vár tövében. Évekig nem történt hasonló méretű demonstráció az Ifiparkban, és ez is azt mutatta, hogy mekkora volt az igény a hetvenes évek elején valami új, keményebb zene iránt. 
Úgy tűnt, a zenekar sínen van. A nyáron Budapestre érkező, kemény blues-rockot játszó Free elé (vélhetően Som „professzor” összeköttetéseinek köszönhetően) őket kérte fel az ORI előzenekarnak, és a Kisstadionban a Taurus a visszaemlékezések szerint fergeteges koncertet adott. Ahogy Balázs Fecó mesélte: „A Free-vel érkező angol szaksajtó, a Melody Maker és a New Musical Express újságírói is elámultak. A budapesti fellépés után szuperlatívuszokban írtak a mi produkciónkról. Áradoztak Radics Béla játékáról, hogy milyen kvalitású gitáros, sőt, ragyogó színészi képességekkel megáldott előadó. Azt hitték, vérpatront harapott át, és piros festék dőlt a szájából. Nem gondolták, hogy a vér valódi. Béla attrakciója maga volt a magyar valóság.” 
A Taurus az év során minden komolyabb fővárosi helyen fellépett, a Vigadó térről csütörtökönként velük futott ki a Kex által legendássá tett zenés hajó. Mégis nőtt a zenekaron belül a feszültség, és a várva várt nagylemezajánlat is késett. Ekkor Brunner Győző húzott egy merészet: behozta egykori metrós társát, Zoránt a csapatba, hátha ő szalonképessé teszi a Taurust, népszerűsége és összeköttetései segítik az előre mozdulást. Hogy a többiekkel ezt hogyan tudta elfogadtatni, nehéz ma már rekonstruálni, de tény, a következő kislemez (A kőfalak leomlanak / A lány, akire szerelemmel nézhetek) már nem Sommal, hanem Zoránnal készült el, és vele mentek a Syriusszal közös, balszerencsés kimenetelű jugoszláv turnéra. (A koncertek szervezője a sorozat végén egyszerűen lelépett a pénzzel.)
A Taurus a hetvenes évek elején ugyanolyan sztárzenekarrá válhatott volna, mint későbbiekben a Piramis. A négy nagyszerű és népszerű muzsikus közül kétségkívül Radics Béla neve volt a fő vonzerő, Balázs Fecó komponálta a dalok többségét és képviselte a lírát, Som Lajos igazi dinamikus basszusgitáros volt, Brunner Győző pedig közismert popüzletembernek számított. A viharos kezdés, a megjelenő kislemez, a július végi, Free-vel közös fellépés a Kisstadionban nagy jövőt ígért. De aztán kiderült, a több dudás mégsem fért meg egy csárdában. 
Talán túlságosan a nemzetközi trendekre és a közönségigényre figyeltek. Amennyire a fennmaradt felvételek alapján rekonstruálni lehet, a Taurus-dalokban – Anyám, vigasztalj, A kőfalak leomlanak, Hosszú nap, hosszú éj, Lány, akire szerelemmel nézhetek, A királyi madár, Éjszakai vonat, Lángszívű lány – túlságosan sok a lírát helyettesítő szentimentalizmus, a nagy elődöktől átvett hangszeres megoldás, a hard-rockra jellemző panel.
Az alig másfél évig létezett korai hard rock zenekar köré mindenesetre – a Kex mellett – a hetvenes évek talán legnagyobb legendáját szőtték. Jellemző, hogy miután 1973 májusában Brunner Győző bejelentette a Taurus végét, a zenészek – Radics és Zorán kivételével – a nyugati vendéglátóiparban próbáltak érvényesülni. A zenekar nevét a Piramis sikerei kapcsán dobták be ismét a köztudatba, 1977. augusztus 20-án, a nosztalgia jegyében (Brunner kivételével) össze is álltak egy koncert erejéig, majd 1978-ban a vendéglátózásból visszatért Balázs Fecó újraélesztette Brunner egykori zenekarát, a Korált (lásd később).

Taurus

Bolond város

A nagy buli

A zenei tanulmányait a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójában végző énekesnő az 1967-es Táncdalfesztiválon gimnazistaként énekelte a Csuda jó fej című dalt, majd 1968 márciusában a Bajtala-trióval szerepelt először az 1+2 című tévéműsorban. 1971-ben a Neotonnal turnézott Afrikában, majd a következő években fesztivál-énekesnőként bejárta Európát. 1973–1974-ben a Piramissal vendéglátózott az NSZK-ban és Svájcban, majd szólistaként ismét megpróbált visszatérni a popzenei életbe (Repülj még, Fényt adj nekem, Miért nem árultad el? , Vágyódás, Nem hívsz, Miért nem éreztem meg, Hívjál) – kevés sikerrel. A Metronóm ’77 fesztiválon a Bolond mesék című dallal előbb a diszkóvonalon, majd férje, Som Lajos révén a rockervonalon próbálkozott. A Piramis szerzői jóvoltából jelent meg első nagylemeze (Figyelem, itt vagyok, 1981), de az élvonalba azzal sem sikerült bekerülnie.

Karda Beáta

1967 márciusában alakult az Atlantisból kivált zenészekből. Felállás: Szilárdi Béla (1940–, zongora, ének), Pósa Ernő (1942–, gitár, ének), Beke Zoltán (basszusgitár), Sticzek József (dob), Rozsnyói György (orgona), Dénes Mihály (szaxofon). Áprilisban már lemez- és rádiófelvételeket készítettek, első slágereik (Sose halok meg, Busójárás) pedig felkerültek az Ifjúsági Magazin slágerlistájára, és meghatározták későbbi, 1968–69-es sikeres magyarosch, könnyed, vokális slágersílusukat (Egri Csillagok, Farsangi petárda, Gyere öltözz bohóc ruhába, Szerelemben nincsen szimultán, Falu végén kis kunyhóban, Valaki volt előttem). A zenekar ORI-turnén többször kísért táncdalénekeseket (köztük Koncz Zsuzsát), de a gyakori szereplések ellenére a legelső vonalba nem sikerült bekerülnie. Tagjai többször cserélődtek, hosszabb-rövidebb ideig játszott benne Radics Béla (gitár), Som Lajos (basszusgitár), Mogyorósi László (gitár) és Váradi László (dob). A beatkorszak elmúltával a zenekar a külföldi vendéglátóiparba szerződött, majd feloszlott.

Som Lajos

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok