Person/name

Salamon Soma

2002-ben táncházi zenekarként kezdték, idővel vérbeli koncertprodukcióvá nőtték ki magukat, és a gyakorta balkáni hangulatot idéző, moldvai csángó, román és cigány dallamokon alapuló tüzes tánczenéjükkel egy letűnni látszó falusi lakodalmi, báli világot szeretnének modern környezetben is érvényessé tenni. Ahogy maguk fogalmazzák, „az autentikus moldvai csángó zenét új stílusú román dallamokkal, valamint szerb, bolgár, török, zsidó folklórhagyománnyal egészítik ki, a szaxofonokkal, harmonikával, kobozzal és dobbal előadott hangszeres zene a legősibb funkciónak megfelelően igazi talpalávaló.”
Rendszeresen járnak Moldvába, hogy a maga természetes környezetében gyűjtsék az ottani, folyamatosan változó népzenét, melyet főként a helyi zenészektől tanulnak el. Emellett szintén előszeretettel merítenek az online is egyre bővebben fellelhető román, csángó magyar, szerb, bolgár, török és zsidó dallamokból, melyeket egyéni hangszerelésben és felfogásban adnak elő.
A Bede Péter (altszaxofon), Sófalvi Kiss Csaba (tenorszaxofon), Salamon Soma (harmonika, kaval), Róka Szabolcs (koboz), Novák Csaba (bőgő) és Benke Félix (doromb, dob) felállású formáció 2011-ben jelentette meg bemutatkozó nagylemezét (Radio popular), melyen a veterán népzenész/világzenész Balogh Kálmán (cimbalom) is közreműködött. Ugyanebben a felállásban rögzítették öt évvel később a beszédes című Tánc alá-t, és a Fanfara Complexa azóta is keresett formációja népzenei/világzenei színtérnek.
JBSz
Kapcsolat:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100066735672737

Fanfara Complexa

Bár a Berkó repertoárjában széki, magyarpalatkai, mezőkölpényi, fejérdi, dunántúli és szatmári zenék is szerepelnek, a fentiek fényében a hangsúlyt főleg a kalotaszegire helyezték. Idővel pedig az egykori szigorúan hagyományos előadásmódjuk is sokat változott: a hegedűt felváltotta a szaxofon, a brácsát és harmonikát az elektromos billentyűs hangszer, az „orga”, a nagybőgőt pedig a basszusgitár és a dob. Így megszólalásuk némiképp hasonlatos ahhoz, ahogy manapság a modernizálódott kalotaszegi cigánybandák muzsikálnak.
Nagyjából ugyanez a hozzáállás jellemző a Buda Folk Band – Maruzsenszki Andor (1983, hegedű), Takács Ádám (1983, hegedű), Csoóri Sándor „Sündi” (1984, kontra, tambura, ének), Éri Márton (1980, brácsa), Salamon Soma (1982, harmonika, furulyák) és Pénzes Géza (1960, bőgő) – tagjaira is. Szüleik, tanáraik ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amelyik Magyarországon a hetvenes évek közepén elindította a városi táncház-mozgalmat. Így, mondhatni, beleszülettek a népzenébe, gyerekkoruk óta körülveszi a magyar és más kelet-európai népek zenei hagyománya. Így számukra természetes az autentikus népzene jelenléte a városi kultúrában. Akként is kezelik. Azaz magától értetődő módon keverik más műfajokkal. Ugyanilyen magától értetődő módon nyúlnak a magyar népzenétől némiképp idegen hangszerekhez (mint például kaval, tambura, koboz, tangóharmonika). Ezek eredőjeként jön aztán létre az a sokszínű zene elegy, amit ők – szójátékkal – világi népzenének neveznek. Bemutatkozó nagylemezük 2011-ben Sűrű vándor címmel jelent meg.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar folk története, Bp., Kossuth Kiadó, 2013, p. 197.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/BudaFolkBand?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/BudaFolkBand?locale=hu_HU</a>

Salamon Soma

Zenész - furulyás

Kapcsolatok

Fanfara Complexa

Buda Folk Band