Person/name

Sáfár József

A progresszív rockot játszó V’73 a példakép Emerson, Lake &amp; Palmerhez hasonlóan trióban próbálkozott.
A konzervatóriumot végzett fiatal muzsikusok – Lerch István (1953, billentyűsök), Sáfár József (1952, basszusgitár) és Herpai Sándor (1954–2014, dob) – 1973-ban a Volán klubban alakítottak zenekart, és az első komolyabb bemutatkozásuk nekik is a miskolci popfesztiválon volt, ahol az ELP és Elton John szerzeményei mellett már saját dalokat énekeltek, és a diósgyőri stadionban ők kísérték Delhusa Gjont is. Ismertté azonban klasszikus instrumentális feldolgozásaikkal váltak, különösen Csajkovszkij Patetikus szimfóniá-jával és Weiner Leó Rókatánc-ának átiratával arattak sikereket. A televízió nyilvánossága előtt azonban könnyedebb slágerekkel (Általában mindig, 1974; Dal mindenkinek, 1975) léphettek fel, és mivel eredeti törekvéseikre nem volt igény.
1977-ben Lerch és Herpai csatlakozott a populáris rockzenét játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a>hoz.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 311.

V’73

A korszak fontosabb kemény rock csapatai közül a legkésőbb, 1980 őszén bontott zászlót a Pandora’s Box. A P.Mobil legerősebb felállásának két tagja, Bencsik Sándor (1952–1987, gitár) és Cserháti István (1954–2005, billentyűsök) alapította, hozzájuk csatlakozott Varga Miklós (1956, ének), Sáfár József (1952, basszusgitár) és Szabó István (dob). Nevüket a Procol Harum egyik dalának címe ihlette. A nagyközönség előtt karácsonykor a KEK-en mutatkoztak be, de sem ez, sem a szilveszterkor a Corvin moziban adott nagyszabású buli – Závodi János és Pataky Attila vendégszereplésével – nem keltett különösebb izgalmat sem a szakma, sem a közönség körében.
Ők is a Deep Purple, Grand Funk Railroad ihlette hard rock vonalon indultak el, de valójában csak gyarapították a versenyzők számát, új színt nem hoztak. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mégis vevő volt a produkcióra, és előbb egy kislemezt (Halálkatlan / A bolond), majd 1982-ben egy albumot is megjelentetett tőlük. Még ugyanebben az évben az Edda és a Karthago társaságában a BS-beli Popmajálison is felléptek, és az erről készült koncertlemezre három dalukat is beválogatták.
Az 1983-as énekesváltás – Varga Miklós helyére a Dinamittal időközben leszerepelt, egykor ugyancsak „mobilos” Vikidál Gyula (1948) érkezett – kétségkívül jót tett a P. Box-nak. Mindjárt egy rockslágerrel – a Radics Béla halálára írt A zöld, a bíbor és a fekete című dallal – indítottak, és azzal, hogy Vikidál, illetve a korábbi énekes, Varga Miklós egyaránt főszerepet kapott az augusztusban a Városligetben bemutatott új rockoperában, az István, a király-ban. A darab sikerének farvízén megindult a P. Box szekere is. Még ebben az évben megjelent második albumuk (Kő kövön), rajta a már említett slágerrel. Koncertjeiken rendszeresen játszották az István, a király egyes dalainak rockzenei átiratait, egyre nagyobb közönséget vonzva (több istvános szereplő, Deák Bill Gyula, Sebestyén Márta és Varga Miklós ekkoriban rendszeresen fel is lépett velük). Ennek köszönhetően ők lehettek az Iron Maiden és a Motörhead budapesti előzenekara, az 1985-ös Kelet–Nyugat Rock Randevún szintén ők képviselték a magyar színeket.
Időközben változtak a tagok, Sáfár helyére az egykori eddás Zselencz „Zsöci” László (1953), Szabó István helyére pedig a szintén egykori „mobilos”, majd HBB-s Pálmai Zoltán (1954) érkezett. Az év végén megjelent új album (Ómen) pedig még keményebb lett, egyes vélemények szerint ez az első magyar heavy metal nagylemez.
Aztán ismét oszlásnak indult a társaság: előbb kivált az egyre inkább a színházban elmerülő Vikidál, majd Cserháti költözött Debrecenbe. A többiek Mr. Basary énekes-billentyűssel kiegészülve Metal Company néven folytatták, ebből lett Deák „Bill” Gyula csatlakozása után Bill és a Box. Amikor pedig 1987-ben Bencsik Samu váratlanul elhagyta az országot (egy ausztriai menekülttáborban máig tisztázatlan körülmények között halt meg), az egykori P. Box újraélesztésének reménye is végleg szertefoszlott.
A névtulajdonos Cserháti István 2001-ben azonban úgy gondolta, érdemes még egyszer nekirugaszkodnia, maga mellé vette a fiatal Szfinx együttes tagjait, és Cserháti 2005-ös haláláig – letűnt korokat idéző zenéjükkel – rendszeres fellépői voltak a hazai fesztiváloknak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 393–394.

P. Box

1978-ban a Korona és a Volán fúziójából született. Legnépszerűbb felállás: Szigeti Edit (ének, gitár), Major János (gitár, hegedű), Lippényi Gábor (billentyűsök), Kainráth György (dob), Sáfár József (basszusgitár), Szánti Judit (gitár, ének). A kemény rock második vonalában játszott. Kislemeze is megjelent (Kezedben a sorsod / Én is ugyanúgy).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 237.

Volán Rt.

Lerch István (1953, Budapest) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, billentyűs, énekes. A V’Moto-Rock együttes alapító tagja volt, 1989 óta szólistaként szerepel.
Gyerekkorától kezdve 12 évig klasszikus zongorát tanult, zenei versenyeket nyert, nagy ígéretnek tartották őt. De aztán jött a Beatles, majd megismerte a nagy példakép, az Emerson, Lake &amp; Palmer zenéjét, és akkor eldőlt, hogy nem lesz belőle komolyzenész.
Hétfő nevű középiskolai zenekarában 1968-tól már együtt játszott későbbi társaival, Sáfár József basszusgitárossal és Herpai Sándor dobossal. 1973-ban már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-v73-7098">V’73</a> néven folytatták. Progresszív rockzenéjükre felfigyelt a szakma, előbb az Omega, majd az LGT hívta meg őket a turnéjára előzenekarnak. Közben a zenéléssel párhuzamosan Lerch István járt a jazztanszakra is, ahol Szakcsi Lakatos Béla volt a tanára.
1977-ben Herpai Sándorral - Demjén Ferenc és Menyhárt János társaságában - az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> zenekar tagjai lettek, és ez a V’73 végét jelentette. A négy zenész ezután 11 éven át igényes, populáris rockzenéjével aratott sikereket, amelyekből Lerch István zeneszerzőként és énekesként is kivette részét.
Zenekarán kívül 1977 és 1983 között írt dalokat első felesége, Kovács Kati, valamint Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judith, Koncz Zsuzsa, Malek Andrea albumaira is. Az 1980-as évek elején tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű formációnak, és szerzett filmzenéket is (Álmodik az állatkert, 1985; A hercegnő és a kobold, 1993). A 2000-es években a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számára több darabhoz komponált zenét.
A V’Moto-Rock felbomlása után, 1989-ben szólókarriert kezdett. A munkamániás, precíz zenészként ismert előadónak több albuma is megjelent (Különös bolygó, 1989; 10 és 1/2, 1991; Szomjas angyalok, 1994; Good Bye, 1999). Nagysikerű dalokat írt Charlie-nak. 2001-ben a Budapest Kongresszusi Központban ünnepelte pályafutásának 30. évfordulóját.
2013 októberében 60. születésnapja alkalmából nagyszabású koncertet adott a Művészetek Palotájában, ahol az MR Szimfonikusok kíséretében lépett fel, vendégei Fábián Juli, Tóth Vera, Horváth Charlie, Bolyki Balázs, zenésztársai pedig Hrutka Róbert, Lattmann Béla és Szendi Gábor voltak.
1987-ben EMeRTon-díjas lett, 1995-ben Huszka-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át. 2009-ben Erkel Ferenc-díjjal jutalmazták. 2014-ben az Artisjus Életműdíj, 2019-ben a Fonogram-életműdíj birtokosa lett.
2017 óta Lerch István egészségi állapota miatt aggódhatnak a rajongói. Kétszer kapott agyvérzést, 38 hónapot töltött kórházban, több műtéten is átesett. Ami jó hír, hogy a részben lebénult zenész az utóbbi időben már jobban van, újra tud zongorázni, igaz még csak a bal kezével, de a régi szenvedéllyel.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/lerchsupergroup/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/lerchsupergroup/?locale=hu_HU</a>
<a href="http://users.atw.hu/lerch/lerch.php">http://users.atw.hu/lerch/lerch.php</a>

Lerch István

Sáfár József basszusgitáros és Szabó István dobos 2009-ben létrehozott – fiatal társakkal kiegészített – zenekara az Ős P.Box. A két zenész alapító tagja volt az egykori P. Box-nak, a nyolcvanas évek egyik legjobb hazai hard rock együttesének (Bencsik Sándor, Cserháti István és Varga Miklós mellett).
A P. Box 1986-ban megszűnt, Bencsik Sándor gitáros 1987-ben elhunyt. Cserháti István billentyűs 2001-ben Debrecenben újjáalakította a zenekart, amely az ő halála, 2005 után is folytatta a zenélést. Sáfár és Szabó 2009-es zenekaralapítása után a bíróságig jutott a két formáció vitája a P. Box név használatát illetően. A bíróság végül kötelezte Sáfárékat, hogy „megkülönböztető jelzéssel” lássák el együttesük nevét, így lettek ők Ős P.Box.
2010-ben látott napvilágot az első nagylemezük, a Bekötött szemmel. A Pandora's Box megalakulásának 40. évfordulóján, 2020-ban jelent meg a 40 év – P. Box Emlékalbum. A lemezen szerepelt az egykori P. Box-tagok közül Varga Miklós énekes, Szabó István dobos és Vikidál Gyula énekes.
2021-ben Raktárkoncertet adtak az A38 Hajón. Az akkori felállás ez volt: Radovics László „Kyru” (ének), Sasvári Ferenc (gitár), Szekeres Zoltán (gitár), Szabó Péter (billentyűs) és a „nagy öreg", Sáfár József (basszusgitár). Szabó István ekkor már nem játszott az együttesben, a dobok mögött Fekecs Ákos ült.
A zenekar azóta is koncertezik, a régi és új dalok korhű megszólaltatásával igazi zenei élményt ad a nosztalgiázni vágyó rockereknek.
HZ

Sáfár József

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok

V’73

P. Box

Volán Rt.

Lerch István

Ős P.Box

Másnak szól

Maradj a vonalban

Kő kövön