Basszusgitáros, zeneszerző, lemezkiadó, a hazai underground kultikus alakja. A Trottel ősi, 1982-83-as és a ’85 novemberétől máig tartó korszaka között 1984-85-ben a Marina Revue formációval a hazai hardcore-nak is törte az utat. A basszusgitáros-zeneszerző nemcsak saját, folyamatosan új megszólalásokat kereső – a posztpunkos artrocktól az instrumentális crossover-zenén át a folkos-elektronikus kísérletezésig kalandozó – együttesét, de hasonló nevű és karakterű kiadóját, a Trottel Records-ot is vezeti, amellyel szintén óriási hatást gyakorolt. 

Ahogy a vele készült életútinterjúban Dragojlovics Péternek mesélt a hőskorról:  „Az 1980 augusztusz Fekete Bárányok fesztiválon jött oda hozzám a Francia nevű, nálam néhány évvel idősebb punk srác. Elég fura figura volt, azt mondta, úgy nézek ki, mint Rotten, és megkérdezte, hogy van-e kedvem basszusgitározni a bandájában. Volt. És egyből lett is zenekar. (…) Rá két hónapra már fel is léptünk, nagyjából zéró zenei tudással.” (…) „Ahogy 1981-ben becsúszhatott a Rottens a Kassákba, úgy elfért éppenséggel a Total’85 is a paksi Ifjúsági és Úttörőházban. És ha megnézzük, két évvel Paks után volt a süttői Total’87. Azt is engedélyezték. Lehet, hogy a fővárosban az már teljesen más korszak volt, vidéken viszont a helyzet mit sem változott. A parasztok a présházakba menekültek, azt mondogatták egymásnak, hogy »Jönnek a punkok!«. Helikopter körözött a település felett. Egyszer aztán megjelentek a rendőrök, és közölték, hogy ideje hazamennünk. Mondtuk, hogy van még pár zenekar. De őket nem nagyon érdekelte ez, és aki nem ment el az utolsó vonattal, azt péppé verték. Pedig hát mi bajt okozhatott volna az a pár száz punk, aki a helyi vegyesboltban piált és hallgatta a koncerteket?”

A Trottel 1988 őszén Franciaországban rögzítette első LP-je (Borderline Syndrome) anyagát, és ettől kezdve rendszeresen klubkoncertezett Nyugat-Európában. A következő két albumát egy német lemezcég jelentette meg, majd 1992-ben Rupaszov megalapította a Trottel Records-ot, mely hamar a legeklektikusabb repertoárú hazai kiadóvá vált. Ő ugyanis a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy ne csak a saját zenéit publikálja, hanem a hozzájuk hasonló nyitottsággal közelítő zenekarok albumait is. Miként hangsúlyozta: „A Trottel Records a mai napig a nem kommersz zene horizontján tevékenykedik, stílushatárok nélkül, akárcsak maga a zenekar.” A kiadványok között a kezdetektől volt a punkon kívül elektronikus (Liquid Limbs) és experimentális zene (Hidegroncs), az első Korai Öröm és Anima kazetta is itt jelent meg, akárcsak a sehova be nem sorolható skót zenekarok (Archbishop Kebab, Dawson) bizonyos munkái. A 2010-es évektől egy időre a nép- és világzene felé billent el a kiadói profil. Majd ahogy jött a vinyl-reneszánsz, azzal ismét a punk és a hardcore kiadványok kerültek többségbe, valamint újra kiadta a régi Trottel-lemezeket. 

Ahogy Rupaszov fogalmazta: „a Tudósoktól a colorStaron át a HC-rapper Bobafettig van minden, ami izgalmas és érdekes. Leginkább egyfajta zenei kalandozás ez az egész, különösebb koncepció nélkül.”

JBSz