Person/name

Rudán József  "Joe"

Az 1980-es évek „állami rockzenekara”.
Megalakulása a legnagyobb vihart kavarta. 1979 nyarán három élvonalbeli együttes zenészeiből – Papp Gyula (ex-Skorpió, billentyűsök), Szűcs Antal Gábor (ex-Skorpió, szólógitár), Németh Gábor (ex-Skorpió, dob), Németh Alajos (ex-Mini, basszusgitár) és Vikidál Gyula (ex-P.Mobil, ének) – alakult, és létrejöttét elsősorban a P.Mobil rajongóinak körében kísérte nagy felzúdulás. A Dinamitot sokáig „állami rockzenekarként” emlegették, Vikidál Gyulát pedig a sajtó kinevezte „az év dezertőrének”.
Tény, az együttes megalakulása egybeesett a „fekete bárányok” (P.Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band) születésével, és a kívülállást, önállóságot hangsúlyozó, lázadást jelképező zenekarok közönsége nem tudta ezt elfogadni őket, különösen a korábban bálvánnyá emelt Vikidáltól nem. Nem segítette népszerűségüket, hogy éppen ők nyilatkozták először az Esti Hírlap-ban, hogy a jövőben „őszinte, kőkemény rockot” szeretnének játszani. Augusztus 12-én a Budai Ifjúsági Parkban rendezett bemutató koncertjükön aztán kiderült, hogy tisztes mesteremberek módjára semmivel sem nyújtanak többet, mint a kemény rockzene időközben alaposan megismert bombasztjai, zenei-szövegi sablonjai. Az MHV ennek ellenére gyorsan két kislemezt (Igazság / Mi ez az érzés, Aluljárók fia / Neked adnám a világot) jelentetett meg tőlük, ősszel országos turnéra indultak, majd decemberben megkezdhették első nagylemezük felvételét, és – a magyar rock történetében addig egyedülálló eseményként – egyéves születésnapjukat már albummal ünnepelhették.
A korábban magabiztos, nagyhangú nyilatkozatokat tévő együttes nagylemeze azonban kemény kritikákat kapott. Pesti Műsor: „A korong inkább a Dinamit egyéves munkásságának életműve, semmint előremutató alkotásnak nevezhető”. Ifjúsági Magazin: „Olyan ez a lemez, mint az a konzerv, amelynek lejárt a szavatossági ideje. Meg lehet enni, mert nem romlott, de az ízek már elvesztek belőle. A Dinamité a leggyengébb rocklemez az eddig lemezhez jutott rockegyüttesek közül. Az eredmény a semminél több, a valaminél kevesebb.”
A Dinamit némely dalszövege kifejezetten mosolyt fakasztott, és hogy ezek simán átjuthattak a másokkal szemben oly szigorú „Sáncdalbizottság”-on, megint csak feltételezésekre adott okot. És miközben arról nyilatkoztak, hogy nem azért játszanak rockot, mert divat, hanem mert ezt tartják a „legőszintébb, legközvetlenebb megnyilvánulási formának”, azt is elkotyogták, hogy Szűcs Judith második lemezére is írtak dalokat, és a diszkókirálynőt több külföldi fellépésén is kísérték.
„A fiatalok társadalmi problémáiról akarunk szólni, de úgy, hogy a jót is megénekeljük, nem csak a rosszat. És az a srác, aki nemrég egyszer-kétszer talán szégyellte, hogy ő melós, most végre tiszta szívvel és büszkén üvöltheti válaszul Gyulának és a Dinamitnak: munkás vagyok” – nyilatkozták teljesen komolyan, de hiába igazolták le a Beatricéből Lugosi Lászlót, hiába vonták be a slágerszövegíró S. Nagy Istvánt, az 1981 novemberében megjelent második album (Híd) kapcsán továbbra is kíméletlen kritikákat kaptak. Végül a zenekar tagjai is belátták, hiába volt ötéves exkluzív szerződésük az MHV-val, 1982 elején a televízió Pulzus című műsorában bejelentették, hogy a „sajtó lehetetlenné tette további működésüket”.
Aztán közel harminc év után 2009-ben bejelentették az együttes újjáalakulását, új énekessel (Kálmán György) és basszusgitárossal (Zselencz László). Sőt, 2010-ben új stúdióalbumot (Játszd, ahogy akarod) publikáltak a Rockinform magazin mellékleteként 2011-ben Jankai Béla lett az új billentyűs. 2014-ben Rudán Joe csatlakozásával átmenetileg két énekesük volt, de végül csak Rudán maradt, Jankait pedig előbb Laki Zoltán, majd Hornok István váltotta. 2019 májusában egyetlen koncertre összeállt a Dinamit klasszikus felállása. 2019 augusztusában Rudán Joe helyére Scholtz Attila érkezett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 386–387.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/dinamitegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/dinamitegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Dinamit

Bár a soproni Moby Dick vagy a Stress már korábban létezett, kétségkívül a Pokolgép volt az, amely Magyarországon a nagy nyilvánosság előtt először játszott heavy metált.
Kukovecz Gábor (1959, gitár) és Paksi Endre (1958, basszusgitár, ének) már együtt zenéltek egy amatőr formációban, majd a katonai szolgálat után komolyabb formában folytatták. 1982-ben csatlakozott hozzájuk Kalapács József (1962, ének), és decembertől hívták magukat Pokolgépnek. Folytonosan változtak a tagok, változott a repertoár is. 1984-ben lépett be Nagyfi László (1962, gitár), távozott viszont Paksi Endre (aki ezután megalapította az Ossiánt), helyére Pazdera György (1957, basszusgitár) érkezett.
Az 1983-as Ki mit tud? hozta meg számukra az országos ismertséget. Ekkor viszont rövid ideig stílust váltottak, ennek a dirty rockos korszaknak az egyik lenyomata a Kegyetlen asszony című, kislemezen megjelent daluk. Növekvő népszerűségüknek köszönhetően olyan zenekarok előtt játszhattak, mint az Omega, a P. Box vagy a P.Mobil, sőt, 1984 szeptemberében a Motörhead budapesti koncertjén is ők melegíthették a közönséget.
Első albumuk (Totális metál) 1986-ban jelent meg, rajta a dalok szövegét Nagy Feró írta. Teltházas turnék, és 80-90 ezres példányban elfogyott lemezek (Pokoli színjáték, 1987, Éjszakai bevetés, 1989) következtek, de 1990-re kiéleződtek a zenekaron belüli ellentétek. Nagyfi és Kalapács kivált, és megalapította az Oment, a többiek pedig Rudán Joe-val (Rudán József, 1963, ének) és Kun Péterrel (1967–1993, gitár) folytatták tovább. Kunt hamarosan elcsábította Pataky az Eddába, így helyére Jung Norbert (gitár) érkezett.
Bár a következő években az új felállásban is több sikeres nagylemezt jelentettek meg, mégsem tudtak a rendszerváltozás után drasztikusan átalakuló zenepiacon talpon maradni, így 1994-ben feloszlottak. A klasszikus Kalapács-Kukovecz-Nagyfi-Pazdera-Tarca-felállás pedig 1995. szeptember 2-án a Petőfi Csarnokban adott egy búcsúkoncertet.
Kukovecz más társakkal Gép néven próbálkozott, mérsékelt sikerrel. 1999-ben Rudán Joe visszatérése után viszont ismét Pokolgép néven folytatták, a következő év májusában új nagylemezt (Csakazértis) jelentettek meg, melyet számos koncertkorong és további stúdióanyagok (Te sem vagy más, 2002, A túlélő, 2004, Oblatio, 2006, Pokoli mesék, 2007, Metálbomba, 2015) követték. Rudán 2010-ben kivált (kirúgták?), ekkor lett a jelenlegi frontember, Tóth Attila az énekes. Fennállásuk 35. évfordulóján 2020-ban koncertnagylemezzel ünnepelték (35. Jubileumi koncert).
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 178–181.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/pokolgepband/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/pokolgepband/?locale=hu_HU</a>
<a href="http://www.pokolgep.hu/">http://www.pokolgep.hu/</a>

Pokolgép

Kalapács József (1962, Budapest) énekes és musicalszínész, aki már több mint 40 éve jelen van a rockzenei életben. Olyan legendás hazai heavy metal zenekaroknak volt a frontembere, mint a Pokolgép és az Omen.
Énekesi karrierjét a Speed nevű iskolai zenekarban kezdte, majd 1982-ben egy koncert végén odament az akkor még nem túl ismert rockzenekar tagjaihoz azzal, hogy ő szeretne lenni a banda énekese. A csapatban addig a basszusgitáros Paksi Endre énekelt. Bevették őt az együttesbe, felvették a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> nevet és ezután több éves munkával elérték azt, hogy ők lettek az 1980-as évek második felének legnépszerűbb magyar heavy metal együttese. Rengeteg fellépésük volt - a Motörhead előzenekaraként is szerepeltek - és lemezeik több százezer példányban keltek el. Kalapács énekelni tanulni már a zenekar tagjaként kezdett, olyan neves énektanároknál, mint például Ákos Stefi. A Pokolgép mellett zenés színházi darabokban (rockoperákban és musicalekben) is szerepeket kapott.
1990-ben a zenekari ellentétek oda vezettek, hogy Kalapács József és Nagyfi László otthagyta a formációt és megalapították az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omen-10879">Omen</a> együttest, amelynek Kalapács volt az énekese, és Szekeres Tamás gitáros is ott játszott. Dalszövegeket pedig Horváth Attila is írt nekik. 1996-ban szólóalbuma jelent meg, Kalapács címmel.
Aztán 2000-ben a szólópályát választotta, illetve életre hívta az azóta is aktív Kalapács zenekart, amely a Judas Priest előtt is fellépett annak budapesti koncertjén. 2005-ben ex-Edda tagokkal megalakította a Hard együttest, amelyben 2009-ig hard rockot énekelt. A formáció a Deep Purple előzenekaraként is szerepelt. 2009-ben Kalapács és az Akusztika néven új zenekart alapított, amellyel részben korábbi együtteseinek dalait játssza akusztikus hangszereléssel, emellett heavy metal klasszikusok átiratai szólalnak meg, valamint megzenésített verseket is előadnak. Ebben a formációban együtt játszik - mások mellett - Szűcs Antal Gábor gitárossal is. 2012-ben újjáalakította a Hardot, majd 2013-ban az együttes nevét Kardra változtatta. A különböző zenekaraival számtalan lemeze jelent meg az évek során.
Az énekes egyik mentora Vikidál Gyula volt, 1993-ban ő ajánlotta Szörényi Leventének az Atilla - Isten kardja című rockoperába. Később szerepet kapott további zenés darabokban is, jött az István, a király, az Árpád népe, majd a Kormoránnal a Megfeszített és a Napba öltözött lány. A Madách Színházban hatszázszor öltötte magára Mister Mefisztulész jelmezét, a Macskák című musicalben. A műfajt annyira megszerette, hogy életre hívta az Atilla Fiai Társulatot, ahol mások mellett Varga Miklóssal és Rudán Joe-val éneklik a híres rockoperák, és az ismert musicalek slágereit.
2021-ben újabb szólólemezzel jelentkezett (Szelíd metálosok). 2022-ben több nagyszabású életműkoncertet is tartott 60 év totál, 40 év metál! címmel, ezeken együtt szerepelt sok-sok egykori és jelenlegi zenésztársával.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/KalapacsJozsef1?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/KalapacsJozsef1?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/kalapacsjozsefofficial/">https://www.instagram.com/kalapacsjozsefofficial/</a>
<a href="https://kalapacs.hmusic.hu/">https://kalapacs.hmusic.hu/</a>

Kalapács József

A „fekete bárányok” néven elhíresült zenekarok egyike, a Piramis mellett az 1970-es évek végének legnépszerűbb rockcsapata.  A legrégebben hajtott a sikerért, a legfanatikusabb rajongótábort mondhatta magáénak. A hatalmas népszerűsége ellenére tíz évig csak fesztiválokon és szabadtéri koncerthelyeken mutatta be lemezre nem került műsorait.
Miután jogelődje, a Gesarol neve szalonképtelennek bizonyult, a „rovarhalál zenészei” 1973 áprilisában az Esti Hírlap-ban közleményben tudatták mindenkivel, hogy a továbbiakban P.Mobil néven működnek. A zenekar akkori felállása: Bencsik Sándor (1952–1987, gitár), Losó László (1953–, basszusgitár, ének), Huszár Györgyi (1954, ének), Serényi Miklós (ének), Póta András (1955, dob), Schuster Lóránt (1949, zenekarvezető). Hivatalosan 1973. május 1-jén a Budai Ifjúsági Parkban mutatkoztak be, de az igazi debütálás június 10-én a miskolci popfesztiválon történt, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot. Igaz, a diósgyőri stadionban a közönség körében igazán parodisztikus hangvételű dalaikkal – Hol van már az ezüst tál? Prézlidal, Ha én ló lehetnék? – arattak sikert.
A P.Mobil kezdettől hard rockot játszott, először a Skorpió előzenekaraként turnézott, majd 1974 és 1976 között egyedül is bejárta az országot. Ez alatt több tagcsere is történt, a klasszikus felállás 1976 őszére alakult ki: Schuster Lóránt, Bencsik Sándor, Kékesi „Bajnok” László (1951, basszusgitár), Vikidál Gyula (1948, ének), Cserháti István (1954–2005, billentyűsök), Pálmai Zoltán (1954, dob). Pálmait 1978-ban Mareczky István (1953) váltotta fel.
A pofonok után is mindig talpra álló ötletember és rock-clown Schuster Lóránt ekkoriban tűnt fel a koncerteken egy táblával, rajta mindössze annyi állt: ROCK, miközben mániákusan ismételgette a később frázissá koptatott mondatot: „a rock örök és elpusztíthatatlan”. De a hetvenes évek közepétől hiába léptek – a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban – komplett, nagylemezre kínálkozó anyagokkal  (A kintornás szerencséje, 1975; P.Mobil az alagútban, 1976; Honfoglalás, 1978; Segítség, jaj, 1980).  a közönség elé, hiába követte őket mindenhová a fanatikus rajongótábor, hiába voltak a „szolidaritási ütközet” állandó szereplői, a hivatalos intézmények ajtaján nem nyertek bebocsátást.
Pedig ha más nem, az 1978. április 30-án az Ifiparkban bemutatott Honfoglalás című szvitjük (szerzői: Cserháti István, Bencsik Sándor, Földes László) a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye. Ehhez képest az MHV a benyújtott anyagokból 1978 és 1980 között mindössze három kislemezt jelentetett meg (Kétforintos dal / Menj tovább, Forma I / Utolsó cigaretta, Miskolc / Csizma az asztalon).
A reménytelennek tűnő harcot először Vikidál Gyula adta fel, 1979 nyarán távozott a Dinamitba – helyére Tunyogi Péter (1947–2008) került –, majd Cserháti István és Bencsik Sándor lépett ki a zenekarból, és megalakította a P. Boxot. Az 1980-as Fekete bárány fesztiválon ismét nagy sikert arattak, majd még egyszer nekirugaszkodtak Jerikó falainak, amit ezúttal sikerült is az Ifiparkban konkrétan, a valóságban jelképesen áttörniük. Az új felállás – Sárvári Vilmossal (1952, gitár) és Zeffer Andrással (1958, billentyűsök) – 1981-ben élhette meg első nagylemezének (Mobilizmo) megjelenését. Ezt követően még további két korongot (Heavy Medal, 1983, Honfoglalás, 1984) adtak ki, majd az „örökmozgó” 1985. december 28-án Kaposvárott, úgy tűnt, végleg leállt.
Legközelebb 1992 őszén egy Rockszövetség bulin, majd egy évre rá egy zártkörű segélykoncerten játszottak, az igazi visszatérésnek azonban 1994. június 11-én 12 ezer ember volt szemtanúja a Fradi pályán. Ősszel a boltokba került az új anyag (Ez az élet, Babolcsai néni), majd az elkövetkező években Schuster sorra megjelentette a zenekar addig kiadatlan demo- és koncertfelvételeit. 1996-ban pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarral újra rögzítették a Honfoglalás szvitet.
1997-ben ismét gyökeresen átalakult a P.Mobil, Schuster elküldte Tunyogit, Zeffert és Kékesit, helyükre Rudán Joe (1963, ének) és Póka Egon (1953–2021, basszusgitár) érkezett, a dobok mögé pedig Németh Gábor (1955) ült. Majd Rudán helyére a miskolci Baranyi László (1984) került, és azóta a számos fiatal muzsikussal kiegészült P.Mobil – melyben Schuster és Sárvári képviselik a múltat – igencsak aktívvá vált, több új stúdióalbumot (Mobileum, 2009, Farkasok völgye, Kárpát-medence, 2014, Csoda történt!, 2017) jelentetett meg, és a korábbi időszak felállásait tripla CD-ken adták ki.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–450.
Kapcsolat:
<a href="https://pmobil.hu/">https://pmobil.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/p.mobilofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/p.mobilofficial/?locale=hu_HU</a>

P.Mobil

Kukovecz Gábor (1959, Budapest) gitáros, dalszerző, a Pokolgép együttes alapító tagja, a magyar heavy metal egyik meghatározó alakja.
16 évesen kezdett gitározni. Paksi Endrével és Varga Tiborral iskolai zenekarokban játszottak, majd az iskola befejeztével együtt is katonáskodtak. A kötelező sorkatonai szolgálat letelte után az 1980-as évek kezdetén közösen alapították meg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> együttest, amely az elsők között játszott heavy metalt Magyarországon. Nem volt könnyű dolguk, az akkori kultúrpolitika ellenszelében csak a közönségnek köszönhették a kezdeti sikereket.
1983-ban Paksi és Varga is kilépett a zenekarból, így egyedüli alapítóként Kukovecz lett a zenekarvezető. A kezdetektől a mai napig szinte minden Pokolgép-dal az ő szerzeménye. Az évek során a gitártudása és a technikája is egyre magasabb színvonalú lett. A magyar gitárosok közül <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bencsik-sandor-546">Bencsik Sándor</a> (P. Mobil) volt rá a legnagyobb hatással, aki tanította őt. Bencsik későbbi formációja, a P. Box előtt Kukovecz fel is léphetett a zenekarával.
Az 1980-as években a Pokolgép a legnépszerűbb hazai heavy metal együttes volt. Első lemezeikből több százezer példány kelt el. A Pokolgép 1994-es feloszlása után az akkori énekes Rudán Joe-val Gép néven folytatták. 1999-ben újraindította a Pokolgépet, amellyel azóta is folyamatosan ad ki lemezeket és koncertezik.
2022-ben jelent meg első szólóalbuma (Kuko - Tiszta szívvel Pokolgép), amelyen saját szerzeményeit adja elő úgy, hogy most először nemcsak gitározik, de az énekesi feladatokat is magára vállalta. Tíz kedvenc Pokolgép dala mellett hét új száma is szerepel a lemezen. Zenekarával, a Pokolgéppel pedig 2023 végén egy nagy koncerttel ünnepelték 40. születésnapjukat.
A hazai metal élet egyik legegyedibb stílusú dalszerzője, Kukovecz Gábor a zenélés mellett több mint 25 esztendeje tanítóként dolgozik, jelenleg is egy budapesti általános iskolában oktat ének-zenét és technikát.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/pokolgepband?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/pokolgepband?locale=hu_HU</a>

Kukovecz Gábor

A Gép

A túlélő

Adj új erőt

A két Tolcsvay-Müller-Müller-bemutató között azonban 1993-ban történt egy igen fontos premier, az Atilla – Isten kardja, melyet augusztusban eredetileg csak négy előadásra terveztek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de az óriási érdeklődés nyomán végül 16 előadás lett, ezzel rekordot hozva az 57 éves játszóhely életében. A látványos kiállítású darabról a kritika viszont alaposan leszedte a keresztvizet, ami jórészt persze Szörényi politikai szerepvállalásainak, illetve a szerzőtárs Lezsák Sándor költő-politikusi mivoltának szólt, de azért az is tény, hogy e grandiózus, az István, a király-nál zeneileg lényegesen összetettebb és kísérletezőbb, ezáltal nehezebben befogadható alkotás nehezen állt össze egységes művé. Ahogy Miklós Tibor írta könyvében: „A rettegett világhódítót, Atillát Vikidál Gyula játszotta, akinek szenvedélye és keménysége ezúttal tétlenségre volt kárhoztatva, hiszen a darab nagyobb része élőképekből, ájtatos tépelődésekből állt, az igazi dráma, a hatalmas és véres küzdelem közben máshol zajlott, a színpadra csak a holtakat hozták be elsiratni, és a harcokról csak meséltek.”

Rudán József "Joe"

Zenész - énekes

Kapcsolatok

Dinamit

Pokolgép

Kalapács József

P.Mobil

Kukovecz Gábor

A Gép

A túlélő

Adj új erőt

Atilla – Isten kardja

Színe-Java

Ez a mánia

1997-2007

Feró 75 - "Ahogy ti zenéltek…"