Person/name

Román Péter

Cicák - Wahorn Airport

Ebéd - Wahorn Airport

Tavasz - Wahorn Airport

Rózsa - Wahorn Airport

A későbbi hangmérnök Kovács György alapította Futurama egyetemi beatzenekarként indult, Kürtösi György, Ádám Kati (ének), Kovács György (1942, szólógitár), Erős Sándor (zongora), Dobrovolni Tibor (dob), Nagy Imre (gitár), Darnyi Béla (basszusgitár) összeállításban. Rendszeresen játszott a Műegyetem Hess András téri kollégiumában, az Ezres Kollégiumban, az E-Klubban, a Vízműveknél és a Medikus tea klubban, valamint fellépett a Ki mit tud?-on is.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat két próbafelvételt készített velük (Nem kell nékem, Bolond a világ). A későbbiek során a zenekar tagja volt Laux Tibor, Farkas György, Feszl Miklós, Köves Miklós (Pinyó), Váradi Vadölő László, Hardy Anikó, Román Péter és Kalmus József. A zenekarvezető Kovács György később a MAFILM-ben hangmérnökként mintegy száz játékfilmben és hetven hanglemezen működött közre
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 45–46.

Futurama

Az Európa Kiadóban zenélő Másik János (1952–, ének, billentyűsök) alkalmanként fellépő zenekara, melyben rajta kívül három ütőhangszeres, Magyar Péter, Román Péter és Baló István játszott, Kamondy Ágnes basszusgitározott és Molnár Ildikó énekelt. Monoton, de apró finomságokkal díszített dobzene és az erőteljes basszus adta az alapot, ehhez jöttek Másik technikás szólói. 1988-ban a Hungaropopnál jelent meg egyetlen nagylemezük.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 221.

Trance Balance

A hetvenes évek egyik legjelentősebb jazz-rock zenekara.
Nagyjából a táncházmozgalommal és Cseh Tamással egy időben indult a jazz-rock második hulláma, amelyben főként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazz tanszakán a hetvenes évek közepén végzett fiatal muzsikusok – Dés László, Baló István, Másik János, Lakatos Antal, Tóth Tamás, Szende Gábor, Gőz László és mások – jeleskedtek.
A kísérletező kedvű, új utakon elinduló formációk egyike volt az Interbrass, amelyet 1972-ben Molnár Ákos alapított, és amely a Blood, Sweat &amp; Tears, illetve a Chicago nevével fémjelzett fúvós rockot játszotta. Aztán egy évvel később Molnárt elhívta Baronits a Syriusba, a többiek pedig inkább a jazz felé mentek tovább. 1974-ben az akkor még a jazzkonzira járó, a koncertek utáni jammeléseken már részt vevő Dés László csatlakozásával lett teljes az Interbrass legismertebb szeptettje: Berki Tamás (1946, ének), Dés László (1954, szaxofon), Neumayer Károly (trombita), Gőz László (1954, pozan), Román Péter (bőgő), Másik János (zongora) és Nikosz Poganatosz (dob). Igen heterogén zenei hátterű muzsikusokról van szó, hisz míg Másik akkori játékára leginkább Keith Jarrett hatott, addig Dés John Coltrane világa felől jött, Román pedig a határozott, konzervatív szvingbőgőzést képviselte.
Példaképeik kompozíciói mellett hamarosan saját harmóniavázlatokra és témákra is kezdtek improvizálni. Marczibányi téri klubjuk mindig telt házat vonzott és az igényes rock- és jazzkedvelők találkozóhelye lett. A közönség és a muzsikusok sajátos szimbiózisa volt ez akkoriban: szinte együtt tanulták az akkori tömegkommunikációban gyakorlatilag ismeretlen műfajt. Désék például Szigeti Péter Erkel utcai lakásába jártak fel minden héten. Hallgatták az ismerősökön vagy ismerősök ismerősein keresztül megszerzett, vagy egyesek által az amerikai nagykövetség könyvtárából kilopott lemezeket, másolták azokat át szalagokra.
Az Interbrass vasárnap esti klubja – ahol szigorúan csak este 6 és 9 óra között játszhattak – sokak számára a Mini Bem rakparti klubja mellett az egyetlen zenei oázist jelentette akkoriban Budapesten. Minden alkalommal sorok kígyóztak, még az is előfordult, hogy betörték az üvegajtót. A rajongók persze csak részben a zene miatt jártak ide le, az együttes sikerében legalább akkora szerepet játszott az egész klubot körbelengő underground attitűd. Mitikus jellegét pedig később tovább erősítette, hogy az Interbrass zenei munkásságának nem maradt semmilyen hangzó dokumentuma.
Aztán, mint oly sok zenekar pályájának, az Interbrassénak is a katonaság vetett végett. 1977-ben előbb Másik Jánost szólította a kötelesség, egy évvel később pedig Dés Lászlót, és bár utóbbi a hadseregnél is zenész maradhatott, ekkor már inkább saját zenekarban gondolkodott. A Ráduly Mihály utáni nemzedék talán legtehetségesebb fúvósa ugyanis több jazzformációban – Kőszegi, Vukán, Pege, Tomsits, Szakcsi együtteseiben – is játszott párhuzamosan. 1976-os diplomakoncertje után a Kőszegi-combo tagjaként San Sebastianban elnyerte a modern jazz kategória szólistanagydíját (ezt 1985-ben megismételte). Közben pedig a Locomotiv GT-vel turnézott, és egy sor popzenei előadó (Zorán, Kovács Kati, Cseh Tamás, Neoton) lemezein fújt. 1978 őszén viszont úgy gondolta, elég az állandó megfelelésekből, elég a párhuzamos történetekből, inkább próbálja a saját hangját kialakítani. Ami végül a nyolcvanas évek derekára sikerült is neki.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 157–159.

Interbrass

Wahorn András (1953), a Bizottság egykori tagja, aki később tizenhárom évig az Egyesült Államokban élt, 2006 óta pedig a Heves-megyei Mezőszemerén telepedett le, a kétezertízes években számos szabadzenei formációt hozott létre. Ilyen volt a Tapasztalt Ecsetek, a Noise Flowers, a 4Dog és hát mindenekelőtt a Wahorn Airport – Music Terminal. Utóbbi kísérletező kedvű improvizatív zenéjében társaival folytonosan új utakat keres, és olyan zenei kalandra invitálja az érdeklődőket, amelyek kimenetelét még az együttes tagjai sem ismerik.
A Wahorn Airportban a kemény magot a szaxofonon, trombitán és fuvolán játszó Wahorn András mellett a bőgős Román Péter és a dobos Wesely János jelenti, körülöttünk fluktuálódnak a muzsikustársak. 2014-ben rajtuk kívül Ulrich Gábor (ütősök) és Hans van Vliet (harsona) volt a csapat tagja, 2015-ben a zörej-zene két ismert mestere, Sőrés Zsolt (hegedű, elektronika) és Oliver Mayne (vibrafon, elektronika) csatlakozott hozzájuk, két évvel később Vereb Szabolccsal (szaxofon, elektronika) és Palatinszky Mártonnal (basszusklarinét, elektronika) játszottak együtt. A kényszerű pandémiás leállás után pedig 2022-ben lényegében újjászületett a Wahorn Airport – Wahorn András (fúvósok, elektronika), Zrubka Zsombor (vibrafon), Kopasz Tamás (gitár), Sebes Márton (szaxofon), Miskolczy Márton (bőgő), Wesely János (dob) –, mely változatlanul improvizatív kalandzenét játszik, és a jelen pillanatára fókuszálva igyekszik újra és újra megfogalmazni aktuálisnak tűnő, mégis korfüggetlen válaszait.
JBSz

Wahorn Airport

A Rákfogó és a Syrius fémjelezte jazzrock, az Interbrass által képviselt fúziós zene és Szabados Györgynek a magyar (nép)zenei hagyományokat a free jazzel elegyítő irányzata mellett újabb színnel gazdagította a hazai jazzpalettát a Kőszegi Rhythm And Brass. Névadó-vezetője, Kőszegi Imre azt követően, hogy 1970-ben visszatért a külföldi vendéglátózásból, a korszak egyik legfoglalkoztatottabb magyar dobosává nőtte ki magát, többek között Kovács Andor, Szakcsi Lakatos Béla, Csík Gusztáv, Gonda János és Szabados György együtteseiben játszott, később pedig a Vukán György vezette Super Trió és a Saturnus együttes tagja.
Kőszegi Imre: „Rengeteg zenekarban játszottam, de a magánéletben is kétszer váltam, egyszerűen nem tudok senkivel sokáig együtt létezni. Ínyenc vagyok, a szabványokat semmiben nem bírom, ezért mindenbe belekóstoltam. Közben meg végig boldog voltam. S eltartottam magam és a családjaimat. Bár világ életemben ortodox jazzdobosnak gondoltam magam, vendéglátósként sokszor gondjaim akadtak, mert a legnagyobb közönségkedvencek játékába is beleütöttem, ha úgy éreztem. De közben meg bárkit lekísértem. Máté Pétertől Lorán Lenkén át Latabár Kálmánig. A Neoton együttes első albumát is én doboltam fel. Kigyulladt a piros lámpa, ütöttem, amit kellett, kifizették, hazamentem. Közben meg Vukán György vagy Gonda János szinte valamennyi filmzenéjében szerepelek. Ha valami nem tetszett, kiszálltam. Szinte mindig így jöttem el. Később a Magyar Jazz Szövetség éléről is. Két évig voltam az elnök, rendszeresen értekeztünk a semmiről, aztán úgy éreztem, ebből elég. S az élet mindig engem igazolt. Szerencsésnek tartom magam, mert mindig jó zenészekkel játszottam. A jó jazzmuzsikus meg bármit játszik. Bluest is, free-t is. Nekem is megvan a rám jellemző zsánerem. Amit azért az elmúlt ötven évben végigvittem.”
Hát ilyen saját ügy volt az 1975 és 1979 között működött Kőszegi Rhythm And Brass. Nyitott szellemű fiatal muzsikusokkal vette körül magát, akikből ugyan még hiányzott a rutin, de akikben volt kellő kísérletező kedv és lendület. Már a formáció összetétele sem számított hétköznapinak, ráadásul volt koncepciója. Persze kicsit Elvis Jones együttesére hajazott, mind felállásban, mind zenei irányában, de idehaza merészen újat hozott. Nem volt benne harmóniahangszer (gitár vagy zongora), a ritmusszekciót a Dely testvérek (mindketten kongán), Kőszegi és Román Péter (bőgő) alkotta (Románt később az amerikai Jack Gregg váltotta, már vele turnéztak Nyugat-Európában), miközben a fúvósok folyamatosan váltakoztak. Volt, hogy Lakatos Tony és Dés László fújt együtt, volt, hogy Dés és Dresch Mihály, máskor Dresch és Tony, de olyan párosítás is akadt, hogy Németh János és Grünwald Tamás. Az akkori budapesti jazzéletben igazi kuriózumnak számítottak. Nagy kár, hogy néhány porosodó kazettafelvételen kívül semmi sem maradt utánuk.
Dés László: „A hetvenes években a magyar jazzéletet nem igazán a koncepciózus zenék, a saját gondolatok vagy víziók jellemezték. Az természetes – ez Amerikában sincs másként –, hogy vannak trendek és azokba igyekszik belehelyezni magát az ember. Leszámítva persze a korszakos zseniket, akik e trendeket maguk hozzák létre. A többiek pedig utánuk mennek. Idehaza akkoriban mindenki a külföldre figyelt, onnan próbált ellesni trükköket, zenei ötleteket, fordulatokat. Meg ment a »ki tud a Pegénél gyorsabban játszani« típusú versenyszellem. De konceptzenében kevesen gondolkodtak. A Kőszegi Rhythm and Brassnál azonban már ilyesmit lehetett megfigyelni. Persze az sem volt túl eredeti, de kétségkívül zenei vízióval rendelkezett. S épp egy ugyanilyen felállású zenekarral adtam a jazztanszakon a diplomakoncertem. Persze, hogy egyből bólintottam 1976-ban Kőszegi hívó szavára. Ő akkoriban roppant modernül dobolt, mindent szétszedett, nagyon kellett figyelni, koncentrálni, hisz ebben a formációban se gitár, se zongora nem volt. Így a dob–bőgő játékra kellett ráhelyezkedni, illetve a játékommal kiprovokálni, hogy aztán jöjjenek utánam. Izgalmas kamarazenélés volt, nagyon szerettem, rengeteget tanultam belőle.”
Kőszegi Imre 2023-ban újraélesztette a régi nevet, és Bacsó Kristóffal (szaxofon), Molnár Sándorral (szaxofon) és Orbán Györggyel (bőgő) kvartettben lép fel rendszeresen.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 159–163.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100092632158262">https://www.facebook.com/profile.php?id=100092632158262</a>

Kőszegi Rhythm And Brass

Laux József (1943-2016) rock- és jazzdobos, a magyar rocktörténet két kiemelkedő fontosságú zenekara, az Omega és a Locomotiv GT tagja.
1943. május 8-án született Budapesten. Már kisiskolás korában dobolt, emellett templomi kórusban is énekelt. A gimnáziumban közös zenekarban játszott <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-kobor-janos-53">Kóbor János</a>sal. A dobolás csínját-bínját a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a> ütőse ismertette meg vele, lejárt Benkóék próbáira és a bulikra, végül 1960-ban bekerült a zenekarba. A gimnázium után felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol autógépészetet tanult.
1964-ben lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> tagja, amely 1962-es magalakulása után évekig még angolszász számokat játszott, és csak <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a> 1967-es belépése után rukkolt elő saját dalokkal. Olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa, a Tízezer lépés vagy a Gyöngyhajú lány. A szövegeket Laux József első felesége, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-adamis-anna-174">Adamis Anna</a> írta.
Kóbor János énekes úgy emlékezett Laux Józsefre, hogy rendkívül céltudatos ember és nagyon szorgalmas zenész volt, messze a legszorgalmasabb az Omegában, és aki a dobolás mellett a zenekar ügyeinek intézését is jó érzékkel végezte.
Az Omegában töltött évei alatt egyetlen szerzemény fűződött a nevéhez, a Presser Gáborral közösen írt Kérgeskezű favágók című instrumentális dal, a 10000 lépés lemezről. Presser úgy emlékszik vissza rá, hogy Laux progresszív ember volt, aki előre akarta húzni az együttest, de zeneileg nem akart mindenki vele menni.
Laux József a legjobb hazai dobosok egyikének számított a közönség és a szakma szerint, ezt tükrözte az Ifjúsági Magazin 1970-es felmérése is, amely a különböző hangszerek legjobbjait vette számba.
1971-ben Presser Gáborral kiváltak az Omegából és megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t, amely aztán az 1970-es, 1980-as évek legjelentősebb magyar rockzenekara lett. Laux József az együttes első öt stúdiólemezén dobolt, de játszott A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Összes dalai albumon, valamint Kovács Kati 1974-es (Kovács Kati és az LGT) és 1976-os (Közel a Naphoz) lemezén is. Emellett menedzselte is a zenekart, hatalmas munkát végzett azért, hogy az LGT minél sikeresebb legyen. Összefogta, irányította és vezette a formációt.
1974-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barta-tamas-4400">Barta Tamás</a>, az LGT gitárosa nem tért haza a zenekar amerikai turnéjáról. Presser Gábor visszaemlékezései szerint ez megviselte Laux Józsefet is, kárba veszettnek érezte sok év munkáját. Azt látták rajta, hogy elkezdte feladni az itthoni dolgait, fáradni és összetörni látszott az az ember, aki addig a hátán vitte a zenekart. 1976-ban aztán Laux József úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. Kanadába disszidált, majd onnan az Egyesült Államokba ment. Ez az LGT-tagsága és az itthon maradó Adamis Annával való házassága végét is jelentette.
Amerikában hamar beilleszkedett: zenélt, hangmérnök is volt, majd a producerek, zenei rendezők lapjának főszerkesztője lett. A tulajdonos rábízta a lapot, és bejuttatta Kalifornia egyik legjobb stúdiójába, ahol együtt dolgozott Bryan Adamsszel, Chick Coreával, Frank Zappával, az Average White Band tagjaival, és másokkal. Az It’s My Fate (1986) című saját dalára általa készített videóklipet különdíjjal jutalmazta a nemzetközi zenetévé, az MTV. A zene mellett ügynökként könyvekkel kezdett foglalkozni.
1986-ban jött vissza először Magyarországra, mert mint disszidens korábban nem kapott vízumot. Itthon 1988-ban kezdődött kiadói tevékenysége, a JLX Kiadó amerikai, angol és más nemzetközi bestsellerszerzők regényeit hozta el a magyar olvasóknak.
Az 1990-es évek elején végleg hazatelepült. Fellépett a Locomotiv GT búcsúkoncertjén (1992). A zenében visszatért gyökereihez, újra főként jazzt játszott. Lemezei jelentek meg (Nem semmi..., 1999; Everything Happens To Me, 2000). Joe Muranyival - Louis Armstrong zenekarának magyar származású klarinétosával - is készített albumokat (Wonderful World, 2001; Hymn to Swing, 2005; Talking Drums, 2009). A Laux Trio and Friends formációval főként dzsesszklubokban lépett fel.
2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
2016 júliusában még ott volt egykori Omegás és LGT-s zenésztársa, Somló Tamás búcsúztatásán, majd augusztus 6-án érkezett a hír, hogy az évek óta tartó betegsége legyőzte őt. 73 éves korában elhunyt Laux József, a legendás zenész, aki nemcsak a hangszerével, de a rátermettségével és elhivatottságával is maradandót alkotott a magyar populáris zenében.
HZ

Román Péter

Zenész - bőgős

Kapcsolatok

Cicák - Wahorn Airport

Ebéd - Wahorn Airport

Tavasz - Wahorn Airport

Rózsa - Wahorn Airport

Futurama

Trance Balance

Interbrass

Wahorn Airport

Kőszegi Rhythm And Brass

Laux József

Antoine és Désiré

Baby jazz

Blue String

Ultraviola

Trance Balance

Cicák - Wahorn Airport

Tavasz - Wahorn Airport

Rózsa - Wahorn Airport

Ebéd - Wahorn Airport

Eső - Wahorn Airport

Duna - Wahorn Airport

Cápa - Wahorn Airport