A Várkert Bazár területén 1961 és 1984 között működő, egykori Budai Ifjúsági Park első igazgatója.

„Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés” – állt a Budai Ifjúsági Park 1962-es belépési szabályzatában, és annak első igazgatója, az egykori bokszoló Rajnák László (1927–1985) minden este maga állt ki a kapuba, hogy ellenőrizze a belépésre várakozó fiatalokat. És ha úgy ítélte meg, hogy valakinek a ruházata vagy a frizurája nem felelt meg e szabályoknak, az illető egyszerűen kint maradt. Ráadásul a kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező, politikai szempontból feddhetetlen igazgató egykori ávós verőlegényekből és külvárosi kemény fickókból szó szerint ütőképes rendezői gárdát épített ki maga köré, így szinte nincs olyan beatzenész vagy renitensebb szellemű fiatal, aki vele kapcsolatban nem tudna hosszasan mesélni. Nem meglepő, hogy ténykedését számos dal (a legismertebb a Cseh-Bereményi páros jegyezte Désiré bottal üti saját nyomát) örökítette meg, és figurája – despóta, keményvonalas iskolaigazgató formájában – Gothár Péter 1981-es Megáll az idő című filmjében is felbukkan.

A Budai Ifjúsági Park igazgatói tisztjét Rajnák László egészen 1974 februárjáig töltötte be, ekkor azonban a sorozatos belépőjegy „újrahasznosítások” és büfés „ügyeskedések” miatt tizennégy munkatársával együtt letartóztatták, és a Legfelső Bíróság „bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó sikkasztás bűntette és más cselekmények miatt” hat év szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

JBSz-SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 37.