Őz Zsolt (1969-2013) az Ugatha Christie és a Vidámpark együttes frontembereként, énekesként, dalszerzőként és regényíróként egyaránt magyar alterrock ikonikus figurája, a rock and roll életforma markáns és hiteles megtestesítője volt.

Őz Zsolt kamaszként még focista szeretett volna lenni. Előbb a Pest Megyei Állami Építőkben, aztán a Csepel SC-ben játszott, de egy komoly sportsérülés miatt abba kellett hagynia a futballt. A foci helyett nemsokára rátalált a rock & roll-ra: 1985-ben kezdett dalokat írni, majd – a Szalay Péter gitárossal közös Aszkéta Zenei Testvériség után – 1988-ban megalapította első jelentős együttesét, az Ugatha Christie-t Rósz György gitárossal, Bíró Lajos basszusgitárossal és Farkas Zoltán dobossal. A csapat számottevő sikereket aratott az alterock rajongók körében, 1991-ben megjelent Világhamvasztó című első albumukkal a 90-es évek legendás underground klubja, a Fekete Lyuk egyik meghatározó formációjává váltak.

Legfontosabb együttesét, a Vidámparkot 1991-ben hívta életre, mely 1992-ben a Karnevál című kazettával mutatkozott be. Az ezt követő időszak a zenei útkeresés és a tagcserék jegyében zajlott, 1993-ban látott napvilágot Őz Zsolt Macskajáték című szólókazettája is. Az 1994-re kialakult Őz Zsolt énekes, Szalay Péter gitáros, Balahoczky István basszusgitáros és Farkas Zoltán dobos alkotta felállásban két kitűnő albumot készítettek (10 új sláger, 1994 és Cracowia Express, 1996), majd a csapat fele a Colorstar néven alakított új formációt, Őz Zsolt pedig Kis Vidámparként adott ki kazettát 1997-ben, Bambi címmel. Három év szünet után 2000-ben újjáalakult a zenekar, Őz Zsolt és Papócsi László billentyűs vezetésével, így készítették a régi és új számokat is tartalmazó Elviszlek Balatonra 1990-2000 (2001) című albumot és  – hosszabb hallgatás után – az utolsó Vidámpark-korongot (Két citrom, 2007).

Őz Zsolt a dalszövegek mellett cikkeket és könyvet is írt. Rendszeresen publikált a Wanted és a Wan2 magazinban, de a Magyar Narancsban és a Népszabadságban is gyakran jelentek meg zenei tárgyú cikkei, interjúi, illetve az általa élt rock and roll életformával foglalkozó írásai. Ugyancsak ez az életérzés elevenedik meg Rakenroll című  2004-ben megjelent regényében, melyben csepeli fiatalkorát, a koncertek, bulik és italozások világát mutatja be rendkívül érzékletesen.

Köztudott volt, hogy komolyan alkoholizál és egyéb problémái (depresszió, pánikbetegség) is vannak, melyekről több interjújában is nyilatkozott. „...a bajok ott kezdődtek, hogy rájöttem, ha nem iszom, nem tudok írni. Részegen sem tudok, vagy ha igen, az olyan szar, hogy másnap megy a kukába. De van egy köztes állapot, és akkor minden összejön, a zene, a szöveg...” – fogalmazta egyszer. Utolsó éveiben többször került kórházba, de mindig sikerült visszatérnie. Aztán 2013 októberében a szervezete feladta a küzdelmet: 44 évesen halt meg, két nappal a Budapesti Vidámpark bezárása után.

CsO