Billentyűs, zenekarvezető, zeneszociológus,

A progresszív jazzrockot játszó Bop Art Orchestra vezetője, Malecz Attila (1957) a nyolcvanas években számos zeneszociológiai kutatásban vett részt. Ezek eredményeit több, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont által megjelentetett belső kiadványban publikálta. Témánk szempontjából a legfontosabb az 1981-es A jazz Magyarországon című kötete.

Eszerint 1980 őszén 52 jazzklub működött Magyarországon – ebből 19 Budapesten. A klubok közel felét a helyi művelődési központok és ifjúsági házak fogadták be, mintegy ötödét pedig oktatási intézmények. Vidéken hetven százalékukban szólt több-kevesebb rendszerességgel élő zene, a többiben csupán előadásokat és közös lemezhallgatásokat tartottak. Budapesten lényegesen jobb volt az arány, itt a klubok 88 százalékában lehetett koncerteket hallani, s ha valaki széles körű információs hálózattal rendelkezett, a hét szinte minden estéjére találhatott magának jazzprogramot.

Malecz Attila 1980 márciusa és májusa között összesen 4 vidéki és 7 budapesti jazzklubot látogatott meg, ahol kérdőívek segítségével szondázta a közönség zenei ízlését, preferenciáit. Eszerint 76 százalékuk szerette a klasszikus irányzatokat (ragtime, dixieland, New Orleans-i stílus, blues), 57 százalékuk a jazzrockot, 34 százalékuk az avantgárd-free kategóriát, 27 százalékuk a swinget és 20 százalékuk a coolt. A magyar előadók Top 10-es listája pedig a voksok alapján a következőképpen nézett ki: 1. Pege Aladár (203 szavazat), 2. Szakcsi Lakatos Béla (129), 3. Benkó Dixieland Band (121), 4. Kőszegi Imre (112), 5.  Szabados György (100), 6. Dés László (74), 7. Binder Quartet (63), 8. East (44), 9–10. Dresch Mihály és Babos Gyula (42-42).

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 193.