Person/name

Maka Béla

Az 1960-as évek egyik sztárzenekarát 1960-ban a Sztevanovity testvérek – Zorán (1942) és Dusán (1945) – alapították, Elekes Zoltán (szaxofon), Rudas András (zongora), Maka Béla (bőgő) és Bálint István (dob) társaságában. Kezdetben Zenith, majd Metro-Zenith néven játszottak, amikor viszont 1961-ben átköltöztek a Metró klubjába (a mai Centrál kávéház helyére), már csak ezt a nevet használták. 1962-ben új klubjuk a Petőfi Sándor utcában nyílt meg, ahol a zenekar már a „luxemburgi stílust” játszotta. 1963-ban Zorán szólistaként megnyerte a Ki mit tud?-ot. Sikerére felfigyelt Deák Tamás trombitás, a korszak neves zenekarvezetője, és együttműködést kínált az általa tehetségesnek tartott beatformációnak. 1963-tól a Deák-Metro együttes előadásában több kislemezen jelentek meg Deák Tamás szerzeményei, valamint átiratok (Zafir/Madi-madi-madison, Rubin/Melody Blue, Smaragd, Old Man River), illetve kíséretükben táncdalénekesek (Korda György, Bencze Márta, Aradszky László) felvételei.
1965 második felében már egy átalakult zenekar – új tagok: Brunner Győző (1943–2021, dob), Bokány Ferenc (basszusgitár), Zentay Antal (szaxofon) – költözött a Rákóczi út 66-ba.
A Metro zenei szempontból nem tartozott a magyar rock megújítói közé, bár néhány dalukban (Pár csepp méz, Dohányfüstös terem, A pénz, Ha Júliát kérdeznék meg, Árva bárka, Azért is az égben járok) előremutató megoldások hallhatók. Zoránék – slágerük címével ellentétben – korántsem voltak „kócos kis ördögök”. Betartották a szabályokat, sosem rugaszkodtak el a közízléstől. Talán ez a magyarázata annak, hogy miért készíthettek fennállásuk alatt 35 (!) kislemezt. Már 1965-ben több korongot kiadhattak (Kozmosz Volgai hajósok dala, Nincs kegyelem, Mit tegyünk, Pretty Woman, Do Wah Diddy Diddy, Help).
A zenekar legismertebb felállása előbb Schöck Ottó (1946–1999, orgona), majd Frenreisz Károly (1946, basszusgitár) csatlakozásával alakult ki, és 1966-ban az Illés mögött már a második legnépszerűbb csapat voltak. A Táncdalfesztivál-on Zorán a Mi fáj című dallal szerzett országos népszerűséget, és 1967–68-ban szinte minden daluk felkerült a sikerlistára (Édes évek, Feltámadtál, Álmodozom a világról, Viharvirág, Roppant kényes a helyzetem, Belle, a részeges kutya, 1967, Bábel, Egy fiú és egy lány, Törött pohár, Nelly, Valami újat szeretnék, Ő és én, Azért is az égben járok, 1968).
Az sem okozott törést, hogy 1967 elején Frenreisz és Brunner a külföldi vendéglátóiparba szegődött, helyükre Veszelinov András (1946–2007) és Rédey Gábor érkezett. Rövid időre Zorán is elhagyta társait, amikor Zalatnay Sarolta társaságában kétszer is Londonban töltött néhány hetet.
Szerepeltek Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjében, melyet részben a Rákóczi úti klubjukban forgattak, mely 1968 elején költözött át az egykori Árkád Bazár épületébe, a Dohány utca 22-24-be. Ugyanebben az évben a Táncdalfesztivál-on Zorán ismét szólistaként vett részt (Fehér sziklák). Az 1969-ben megjelent első nagylemezük tele van könnyedebb popslágerekkel (Citromízű banán, Ülök egy rózsaszínű kádban, Felmásztam egy jó nagy fára, Elfogyott a só), és ugyanez a könnyedebb stílus jellemzi az egy évvel később készült koncertkorongjukat is (És közben szólt a colt, Ha fánk vagy, örülj, hogy élsz, Lóg a falon egy fekete kard, Kócos ördögök). Ez utóbbi LP az első hazai koncertlemez: 1970. május 31-én, egy zongorára tett Uher riportermagnóval készült. Egyben a Metro pályáját is lezárta: előbb Frenreisz igazolt át az LGT-be, majd egy augusztusi Atlas–Tolcsvay–Metro koncert után Dusán akasztotta szögre a gitárt. Bár a zenekarnak ezt követően is készült néhány rádiófelvétele (Színesre festve, Közel a sátánhoz, A kapun túl, Háló, Csillaglány), 1972 szeptemberében Zorán hivatalosan is bejelentette, hogy a Metro pályafutásának vége.
1992-ben a Budapest Sportcsarnokban ők is tartottak egy nosztalgiakoncertet, 2001-ben a „beatszentháromság” (Illés, Metro, Omega) tagjaként felléptek a Népstadionban, 2006-ban a SYMA-csarnokban pedig Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjének Metro-blokkjában Zorán, Fogarasi János és Veszelinov András játszottak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 71–76.

Metro

Az 1960-as évek második felének jelentős beat/rockzenekara. A Scampolo leállása után 1965 decemberében Komár László és Maka Béla alapította. Felállás: Komár László (ének), Tőricht György (szólógitár), Bertalan „Güzü” István (ritmusgitár), Maka Béla (basszusgitár), Bálint István (dob). 1966-ig szólistaként Komár kedvese, Zalatnay Sarolta is velük énekelt, amíg Frenreisz oldalán át nem csábult a Metróhoz.
Ez volt az első zenekar, amelyben az akkordgitáron külön szólamokat játszottak. A zenekar hároméves pályafutása alatt többször átalakult. A Liversing legnagyobb riválisa volt, virágkorát a Demjén testvérekkel élte. Demjén Ferencet és Demjén Istvánt az új billentyűs, Králik János hívta, aki a Dogs szervezője, vezetője is lett. Szülei jó anyagi helyzetének köszönhetően a legjobb felszerelést sikerült beszerezniük, 1966-ban a Népstadion melletti Gumigyári Klubban találtak állandó helyre.
1966 őszén egy EP-jük (Gimmie Some Lovin', I Am a Believer, I Cant Make Your Way, Végre nálad lehetek) jelent meg, utóbbi dal Demjén Ferenc első magyar nyelvű szerzeménye. Nem sokkal később egy kislemezük (Sötét alagút / Hova siet ez az élet) is kugurult, az 1967-es Táncdalfesztiválon Wittek Máriát kísérték a Keresek egy fiút című dalban, Több más táncdalénekest (Máté Péter, Koncz Zsuzsa, Mátrai Zsuzsa) is kísértek, 1967 nyarán állítólag ők voltak az elsők, akik Jimi Hendrix számait Magyarországon játszották.
Amikor 1967 decemberében a Demjén testvérek átigazoltak a Liversingbe, a Dogs nagy korszaka véget ért. Bár Rózsi helyére Török Ádám került, és rövid ideig Orszáczky Miklós, Lakatos „Bögöly” Béla és Presser Gábor is forgolódott körülöttük, a Dogs a továbbiakban már nem futott olyan sikeres köröket. 1968-ban rövid időre fuzionált a Geminivel (Gemini-Dogs néven játszottak), de ez a vállalkozás sem volt életképes. 1969 tavaszán Demjén Ferenc visszatért, testvérét azonban már nem hozza magával. A zenekar billentyűse Vadnai László „Kuksi” lett, az addigi ritmusgitároz Bertalan Güzü pedig beült a dobok mögé. Az ORI nyomására hamarosan nevet változtattak, és a Meteorként folyatták tovább.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 192. Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/11/atlantis-echo-dogs-bajtala-kex-zene-egyuttes/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/11/atlantis-echo-dogs-bajtala-kex-zene-egyuttes/</a>

Maka Béla

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok

Metro

Dogs