Elektronikai mérnök, üzletember, zenész, népzenegyűjtő, nem utolsósorban mecénás. Készülékeit százezrek használják, arcát mégis kevesen ismerik, nevét alig hallották. Lukács József nagy ívben kerüli a nyilvánosságot, két kézen megszámolható, hányszor hajlott kamera vagy diktafon elé állni. Az a típus, aki sokkalta szívesebben hat, alkot és ábrándozik, minthogy nyilatkozik róla. Meséljenek inkább a produktumok, az elmúlt harminc évben indított vállalkozások. A HomeLab, a 77 Elektronika, a Dension vagy a Prodosoft, melyek mindegyike magasan jegyzett a honi elektronikai iparban. Meg persze az általa alapított és finanszírozott Fonó Budai Zeneház, mely az elmúlt negyed században mégiscsak a médián túli rétegzenék egyik legfontosabb budapesti menedéke volt.

Se a zene szeretetét, se a műszaki vénát nem a családból hozta – magyar-történelem szakos tanárok gyermekeként, mondhatni polgárias miliőben cseperedett fel egy kelenföldi panellakásban. Szonikus eszmélését a gimis osztálytársaktól számítja, akikkel együtt mélyedt el a Led Zeppelinben és Frank Zappában, és az ifiparkos buliktól, ahol egyfelől kemény rockra (Piramis, P. Mobil, Beatrice) bólogatott, másrészt görög népzenére (Sirtos) csajozott.

Az ELTE TTK-n tanult, közben 1982-ben – másodévesen – élt a frissen adódott gazdasági lehetőséggel, önálló gmk-t alapított, mellyel rövid időn belül a magyar számítástechnika hőskorának egyik pionírja lett. A korabeli Apple- és Sinclair-modellekre reagáló, mára legendássá nemesedett HomeLab komputere 1980 karácsonyára készült el, az abból kinövő HomeLab II pedig Lukács életében radikális fordulatot hozott.

A HomeLabokból becslések szerint mintegy 1500 példány készülhetett, a magyar számítástechnika hőskorában egész generáció nőtt fel ezeken. Mégsem hozott kellő átütő sikert. Ezért Lukács 1986-ban 77 Elektronika néven új céget hozott létre, a kor gazdasági lehetőségeinek megfelelő kisszövetkezeti formában. Ekkoriban mutatták be Demján Sándornak, aki kellő fantáziát látott az együttműködésben, sőt anyagilag is beszállt a vállalkozásba. Úgy tervezték, a Skála ötletei alapján Lukácsék mindenfélét fejlesztenek, azok eredményeit más Skála-érdekeltségek legyártják, a terméket az áruházak eladják, amiből újabb fejlesztéseket lehet finanszírozni. Aztán újra indul a kör. A jól hangzó elképzelésből végül semmi sem lett. Demján pár hónappal később átlépett a bankszektorra, a 77 Elektronika fejlesztéseire pedig a Skála új vezetői nem tartottak igényt. Ezért saját lábra kellett állni, keresni a profilt. Többek között készítettek csirkekeltető-vezérlőt, próbálkoztak távközlési berendezésekkel, végül a vércukormérő készülékük lett az, amit a piac visszaigazolt.

Közben Lukács életébe beütött a dél-amerikai zene. Müncheni üzleti útjainak egyikén botlott bele az utcán fújó ecuadori és perui zenészekbe, megtetszett neki a pánsípokból áradó friss, optimista levegő, onnantól kereste az ilyen jellegű lemezeket. Idővel rálelt a magyar Los Andinosra, és attól kezdve rendszeresen lejárt a józsefvárosi klubba. 1992-ben azonban annak vezetője összekülönbözött a zenészeivel, vitte magával a teljes hangszerparkot és a nevett. Lukács meg hozta magával a szükséges hangszereket. Így született meg a Los Gringos, amelynek nemcsak menedzsere, de dobosa is lett. S amellyel addig-addig járták az országot, zenéltek és árulták a saját kiadású kazettákat.

Lukács számára a vércukormérő készülékkel és más orvosi műszerrel szárnyaló 77 Elektronika tette lehetővé, hogy 1995-ben Kelenföldön, a cége szomszédságában egy lepusztult gyártelepen megalapítsa a Fonót. Nem elsősorban műfajokban és/vagy kategóriákban gondolkodott: a non-profit szellemű kulturális központ profilját az indulásnál akusztikus zeneként határozta meg. Amibe az általa kedvelt latin-amerikai népzene éppúgy belefért, mint a kísérleti vagy etnikus alapú jazz. Meg persze a magyar népzene.

2001-ben aztán megint úgy érezte, ideje váltania. Hiába szárnyalt változatlanul a 77 Elektronika, számára túlságosan nagyra nőtt, nagyvállalati attitűdöket vett fel, nem érezte benne jól magát. Ezért – szavaival élve – „keresett magának egy másik homokozót”. Így jött létre az autóelektronikai profilú Dension. A sors fintora, hogy a Dension fő terméke végül nem az újszerűséget jelentő lejátszója lett, hanem az a vezérlő, amit csak azért fejlesztettek ki, hogy a DMP3-at be tudják kötni az autóba. Ez némi átalakítás után alkalmassá vált az iPhone vezérlésére, és ez az apró kütyü teljesen megváltoztatta a Dension piaci súlyát. Rövid időn belül gyakorlatilag az egész európai autóipar beszállítójává váltak.

A Dension menedzselése viszont Lukácsból túlontúl sok energiát vett ki. Mivel a pénz sosem motiválta, ezért 2006-tól nekiállt megtervezni a visszavonulás útját. Ügyvezető igazgatót vett fel, egyre inkább a háttérbe húzódott. Sőt, idővel átköltözött Szlovákiába, a határ túloldalára, egy kis faluba, ahol úgy érezte, mintha hazaérkezett volna. Azóta amolyan kétlaki életet él, a hét rövidebb felét Budapesten tölti, a hosszabbikat ott. Így próbálja elkerülni, hogy az üzlet bedarálja.

JBSz