Person/name

Lattmann Béla

A nyolcvanas évek egyik legfontosabb jazz-rock formációja.
László Attila 1985-ben az egykor a Kis Rákfogóban, majd a Bacillusban játszó Lakatos Tonyval – aki korábban alkalmanként a Kaszakővel is fellépett (ezt az időszakot dokumentálta a Pulzus című televíziós műsor egyik 1981-es adása) – döntött úgy, Things néven új közös formációt hoznak létre. Benne az egykori Kaszakő-tagok – Csanyi Zoltán (billentyűsök), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Lattmann Béla (basszusgitár) – mellett Solti János dobolt, s fennállásuk szűk hét esztendeje alatt két karakteres koronggal (Blues for the Last Punk, 1987, Mother Nature, 1990) írták be magukat a hazai jazztörténetbe.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 191.

Things

Miután 1992-ben Lakatos Tony szerződést kapott a frankfurti rádiónál, Csanyi Zoltán pedig az Egyesült Államokban telepedett le, a Things formáció feloszlott. László Attila pedig ekkor alapította meg a 2005-ig működő, számos emlékezetes albumot jegyző László Attila Bandet. Miközben életében két újabb sávot is nyitott: egyrészt a nyolcvanas évek óta vezeti a jazztanszak big bandjét és tart ott zenekari, illetve improvizációs gyakorlatokat, másrészt 1993-tól Charlie egyik legfőbb szerzője és zenésztársa lett.
László Attila: „Szakcsi Lakatos Bélával játszottunk egy jazzklubban, amikor a szünetben odajött Charlie, akit már korábbról is ismertem, mondta, most érkezett haza külföldről, szólólemezt tervez, lenne-e kedvem részt venni benne. Mindig szerettem az énekstílusát, igent mondtam. Egy hónapra rá leültünk Lerch Istvánnal és Horváth Attilával, s közösen megírtuk a visszatérő albumát, amely nagyon sikeres lett. Charlie-val sosem beszéltük ki, miért választott engem. Ahogy egymást sem szoktuk minősíteni, itt más síkon működik a szimpátia. Viszont tizenhat éve együtt játszunk.”
Az 1992 és 2007 között működő, szinte kizárólag a zenekarvezető saját szerzeményeit játszó László Attila Band amúgy mindig ugyanazt az öt zenészt jelentette: László Attila (gitár), Oláh Kálmán (zongora), Lattmann Béla (basszusgitár), Horváth Kornél (ütősök) és Szendőfi Péter (dob).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 191–192.

László Attila Band

A Saturnus és a Dimenzió mellett az 1980-as évek további fontos jazzrock együttesét jelentette a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-laszlo-attila-53912">László Attila</a> vezette Kaszakő, amely nemcsak szokatlan nevével és felállásával, hanem egyedi hangzásával is sajátos színt hozott a hazai zenei életbe. Jóval korábban indult és jóval később jutott nagylemez-felvételi lehetőséghez, mint Babos vagy Dés zenekara, ráadásul addigra hangzásban és felállásban is sokat változott.
A Kaszakőt 1975-ben hét műkedvelő egyetemista alapította, az első években színvonalas, kamarajellegű muzsikát játszottak, akusztikus gitárral és fúvósokkal (fuvola, fagott, oboa). Ezzel a zenével bukkantak fel az 1977-es Ki mit tud?-on, ottani sikerüknek (második hely jazz kategóriában) köszönhetően zsinórban kapták a koncertmeghívásokat fővárosi és vidéki egyetemi klubokba. Míg kezdetben főként a pontos megszólalásra törekedtek, később már jóval többet improvizáltak, bár a megkomponált, részleteiben kidolgozott alapot mindig is fontosnak tartották. De hiába szerepeltek sikeresen az egyetemi klubokban, a hanglemezgyár sokáig nem látott bennük elég fantáziát (vagy másokban többet látott), így mire stúdióba vonulhattak, az eredeti tagok közül már csak László Attila és a (később a Trio Stendhallal ismertté vált) Horváth Kornél ütős-fuvolista maradt meg hírmondónak. Az 1983-as Édenkert-ben mellettük Csanyi Zoltán billentyűzött, Lattman Béla basszusgitározott és Lakatos „Pecek” Géza dobolt, a zene pedig eléggé belesimult az akkoriban divatos szintetizátoros, popos, fúziós zenék világába.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 189–191.

Kaszakő

Biztató hír, hogy két agyvérzés után bal kézzel, szenvedélyesen játszik

Lerch István (1953, Budapest) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, billentyűs, énekes. A V’Moto-Rock együttes alapító tagja volt, 1989 óta szólistaként szerepel.
Gyerekkorától kezdve 12 évig klasszikus zongorát tanult, zenei versenyeket nyert, nagy ígéretnek tartották őt. De aztán jött a Beatles, majd megismerte a nagy példakép, az Emerson, Lake &amp; Palmer zenéjét, és akkor eldőlt, hogy nem lesz belőle komolyzenész.
Hétfő nevű középiskolai zenekarában 1968-tól már együtt játszott későbbi társaival, Sáfár József basszusgitárossal és Herpai Sándor dobossal. 1973-ban már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-v73-7098">V’73</a> néven folytatták. Progresszív rockzenéjükre felfigyelt a szakma, előbb az Omega, majd az LGT hívta meg őket a turnéjára előzenekarnak. Közben a zenéléssel párhuzamosan Lerch István járt a jazztanszakra is, ahol Szakcsi Lakatos Béla volt a tanára.
1977-ben Herpai Sándorral - Demjén Ferenc és Menyhárt János társaságában - az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> zenekar tagjai lettek, és ez a V’73 végét jelentette. A négy zenész ezután 11 éven át igényes, populáris rockzenéjével aratott sikereket, amelyekből Lerch István zeneszerzőként és énekesként is kivette részét.
Zenekarán kívül 1977 és 1983 között írt dalokat első felesége, Kovács Kati, valamint Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judith, Koncz Zsuzsa, Malek Andrea albumaira is. Az 1980-as évek elején tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű formációnak, és szerzett filmzenéket is (Álmodik az állatkert, 1985; A hercegnő és a kobold, 1993). A 2000-es években a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számára több darabhoz komponált zenét.
A V’Moto-Rock felbomlása után, 1989-ben szólókarriert kezdett. A munkamániás, precíz zenészként ismert előadónak több albuma is megjelent (Különös bolygó, 1989; 10 és 1/2, 1991; Szomjas angyalok, 1994; Good Bye, 1999). Nagysikerű dalokat írt Charlie-nak. 2001-ben a Budapest Kongresszusi Központban ünnepelte pályafutásának 30. évfordulóját.
2013 októberében 60. születésnapja alkalmából nagyszabású koncertet adott a Művészetek Palotájában, ahol az MR Szimfonikusok kíséretében lépett fel, vendégei Fábián Juli, Tóth Vera, Horváth Charlie, Bolyki Balázs, zenésztársai pedig Hrutka Róbert, Lattmann Béla és Szendi Gábor voltak.
1987-ben EMeRTon-díjas lett, 1995-ben Huszka-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át. 2009-ben Erkel Ferenc-díjjal jutalmazták. 2014-ben az Artisjus Életműdíj, 2019-ben a Fonogram-életműdíj birtokosa lett.
2017 óta Lerch István egészségi állapota miatt aggódhatnak a rajongói. Kétszer kapott agyvérzést, 38 hónapot töltött kórházban, több műtéten is átesett. Ami jó hír, hogy a részben lebénult zenész az utóbbi időben már jobban van, újra tud zongorázni, igaz még csak a bal kezével, de a régi szenvedéllyel.
JBSz, HZ

Lerch István

Fehérvári Attila a hazai rockvilág egyik legfelkészültebb és legsokoldalúbb basszusgitárosa.
2004-ben szerzet diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszakán, ahol Szappanos György és Lattmann Béla is a tanárai voltak.Kezdetben főként rockcsapatokban zenélt, később azonban teljesen más jellegű formációkban is megfordult, számos műfajban kipróbálva magát az acid-jazztől a grunge-on át a progresszív metálig és a mainstream popzenéig. A kilencvenes évektől napjainkig többek között a Black Out, a Special Providence, a Collective Quartett, a Zanzibár, a Headline, a Wigama Lekko és a Groovehouse zenekarokban, a Grecsó-Hrutka Tandemben, illetve Váczi Eszter, Kozma Orsi és Gáspár Laci együttesében játszik, illetve játszott. 
CsO

Fehérvári Attila

Az egyik legkeresettebb hazai jazz-, pop- és rockbőgős/basszusgitáros, aki emellett hosszú ideig működtette a jazz- és folkművészek által előszeretettel használt Star Track Stúdiót, az utóbbi években pedig a River House Stúdióban készít felvételeket. 
Tizennégy éves korában váltott csellóról nagybőgőre, érettségi után elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán előbb a Tanárképző Intézetben, majd a Jazz Tanszéken szerzett diplomát (nagybőgő szakon <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-berkes-balazs-44727">Berkes Balázs,</a> basszusgitár szakon <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-lattmann-bela-53900">Lattmann Béla</a> volt a tanára). 
Glaser Péter sokféle stílusban mozog otthonosan, több évtizedes pályafutása során a jazzista <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balazs-elemer-7720">Balázs Elemérrel,</a> Berdisz Tamással, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-des-laszlo-7015">Dés Lászlóval,</a> Cselik Gáborral vagy <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-gado-gabor-126695">Gadó Gáborral</a> éppúgy játszott, mint Hofi Gézával vagy Gerendás Péterrel. No meg Szabó Tamás és Tátrai Tibor zenekaraival lép fel, mindenekelőtt a Tátrai Trenddel, ahol állandó tag.
Az aktív zenélés mellett Glaser hosszú időn keresztül az ország egyik legjobb hangstúdióját, a Star Track-et vezette, ahol olyan művészek készítettek felvételeket, mint az amerikai Matt Darriau és Frank London, illetve – alfabetikus sorrendben – <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agoston-bela-11023">Ágoston Béla,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-663">Harcsa Veronika,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lukacs-miklos-26225">Lukács Miklós,</a> Malek Andrea, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-pribojszki-matyas-7425">Pribojszki Mátyás</a> vagy <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szaloki-agi-11553">Szalóki Ági</a>. Az utóbbi években főként házi stúdiójában, a River House-ban dolgozik, illetve a Hagyományok Háza vezető hangmérnöke. 
Több évtizedes pályafutása során eddig két szólólemezt adott ki. 
A 2010-es These Are My Hands-en az első húsz évét összegzi. Miként anno írta: „1990 környékén kezdtem el a jazz és a vele fúzióban álló műfajok iránt komolyabban érdeklődni. Ekkortájt szereztem be az első ilyen jellegű lemezeimet, első hangszereimet, akik azóta is hűséges társaim. Az évek múlásával rengeteg olyan (új) dologgal ismerkedtem meg, melyek persze különbözőképpen, de mindenképpen nagy hatással voltak rám. Emberileg és természetesen zeneileg is. Szelektáltam, szelektálok.”
A 2019-ben publikált dupla CD-n, a Bring Down the Angels-ön pedig két, nemrég elhunyt zenészkollégájára, Farkas Mihály zongoristára és Mohai Győző dobosra emlékezik, számos neves vendégművész közreműködésével.
JBSz

Lattmann Béla

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok

Things

László Attila Band

Kaszakő

Lerch István

Fehérvári Attila

Glaser Péter

Az ablak mellett

Blues For The Last Punk

Babel