Person/name

Kovács Ferenc (hegedűs, trombitás)

Folyik a víz - Drums

Dunaparton - Drums

Megöltek egy legény - Drums

Death and Love - Drums

Tribute Szabó Gábor - Gentry Sultan

Végtörlesztés megtagadás - Gentry Sultan

Orbital Blues - Gentry Sultan

Aveti Pufuleti - Gentry Sultan

Mikrodose - Gentry Sultan

Haber's dream - Gentry Sultan

Budapest Improvisers Orchestra (BIO) és vendégeik: Cobra 3. rész

Tariqa: Sallam ala

13 Viktor Tóth - Tavaszi vetésben.flac

Az 1991-ben startolt Drums a rendszerváltozás eufóriájában alakult. Az etnojazz egyik legelső képviselőjeként zenéjére a balkáni, a keleti és a magyar népzenei hagyományok keveredtek Miles Davis, Keith Jarrett, John McLaughlin, Herbie Hancock, John Coltrane fúziós jazzvilágával. 2001-es leállásukig egy kazettát (Drums, 1992) és két CD-t (Drums II, 1995, Drums III, 1997) jelentettek meg.
Az alapítók közül Vázsonyi János (szaxofon) és Lang András (zongora) gimis koruk óta együtt zenéltek. Mikor Vázsonyi 1991-ben találkozott Molnár Gábor „Lóhalállal” (dob), egyből zenekarban gondolkodtak, hamarosan csatlakozott hozzájuk Patyi Sándor (basszusgitár) és Mogyoró Győző (ütősök). Patyit másfél évvel később Szkladányi András basszusgitáros váltotta.
Rendszeresen játszottak a Tilos az Á-ban, az Egyetemi Színpadon, a Holdban és a szentendrei Dalmát Pincében. Ott voltak a Sziget indulásánál, amelynek első éveiben a nagyszínpadra is felfértek. A kilencvenes évek második felében több külföldi turnén vettek részt, ezek közül számukra a legemlékezetesebb az 1997-es Pozsonyi Jazzfesztivál, ahol Al di Meola és négyezer ember előtt léphettek fel.
Etno-jazz, mondhatnánk rá a leginkább, ha ezzel nem határolnánk be óhatatlanul ezt a szabadon lélegző zenét, mely egyszerre szívszorító és felemelő, szépségesen fájdalmas és fájdalmasan szépséges. Benne a zongora, a szaxofon, a basszus, a dob és bongók felelnek egymásnak, illetve haladnak egymás mellett. Sokszor olyan energetikai együttállást produkálva, ami valóban egyedivé teszi őket. Ez a kémia azonban a kilencvenes évek végén egyre kevésbé működött, a koncertek száma folyamatosan csökkent, mígnem 2001-ben leállt a zenekar. Tíz évvel később viszont egy születésnap buli kapcsán újrakezdték, azóta alkalmanként ismét koncerteznek (2012-ben például Kovács Ferenc hegedűs-trombitással és Tóth Evelin énekessel kiegészülve az A38 Hajón adtak emlékezetes koncertet), de újabb anyaggal eddig nem jelentkeztek.
JBSz
 
https://www.facebook.com/DrumsZenekar/

Drums

A mai magyar jazz kiemelkedő alakja, kiváló szaxofonos, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.
Tizenhét évesen Johnny Griffin játékának hatására választotta hangszerének a szaxofont. Zenei tanulmányait a jazz konzervatórium előkészítőjében kezdte, majd 1979-ben elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakát.
Kezdetben elsősorban a klasszikus amerikai fekete jazz, valamint a gospel és a spirituálé iránt érdeklődött. A nyolcvanas évek elejétől rendszeresen koncertezett neves hazai jazzmuzsikosokkal. Többek között Regős István és Binder Károly zenekaraiban játszott. A Binder Quintet 1983-as felbomlása után csatlakozott Szabados György szabad zenei műhelyéhez.
Szabados „tanítványai” közül kétségkívül Dresch Mihály az, aki a szabadosi örökséget nemcsak tovább vitte, hanem gyönyörűségesen kiterjesztette. Tehetségén túl ebben nyilván sokat számított, hogy az alapvetően elméleti megközelítésű, arisztokrata attitűdű Szabadossal szemben Dresch földműves, iparos családból származott. Kisgyerek korában például ámulva hallgatta a nyugati pályaudvar egykori restijében Kozák Gábor József és népi zenekarát. Vagy Földesen, a keresztanyjánál nagyon szerette, ahogy a lakodalmi bandák húzták. Aztán megérintette a jazz. Lendületet, energiát, nemességet érzett benne. Hogy aztán ezzel keveredve törjenek elő belőle az erős gyerekkori zenei élmények.
A szerény, befelé élő Dresch nem tartja magát műfajteremtőnek, pedig nagyon is az: nincs még egy alkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniavilágát és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel. Akinél e két eltérő világ ennyire míves és természetes egységet alkotna. Aki tényleg ennyire hamisítatlan „magyar jazzt” játszana. Dresch Mihály számára a zenélés az elmúlt harmincöt évben személyes identitáskeresés volt, befelé élt, belülről építkezett, konokul, következetesen járta a maga útját, függetlenül attól, hogy az mennyire tűnt korszerűnek vagy sikeresnek.
Dresch Mihály: „A népzene éppúgy életképes és ugyanúgy érzéseket fejez ki, mint a jazz. Sokféle szinten lehet hozzá közelíteni. Egy régi dallamot vagy egy jazzimprovizációt a maga keretein belül egyaránt mívesen próbálok eljátszani. A népzenét és a jazzt csak az különbözteti meg egymástól, hogy milyen szellemi töltéssel játszom. Nem akarok semmit sem belemagyarázni, ez adja magát. A gyimesi zenének például eleve sajátságos története van. Régies ízű. Nem vagyok népzenekutató, de úgy érzem, a gyökerei a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Emellett személyes élményekhez is kötődik, jártam arra, láttam a tájat, ismerem az embereket. Ezek az élmények óhatatlanul megmozdulnak az emberben. Sonny Rollins darabjai egészen más érzéseket és élményeket indítanak meg bennem, másként hatnak rám, más hozzájuk a viszonyom. Ezek a zenék mégis békésen megférnek bennem. Egész életemben arra törekedtem, hogy érzékeltessem: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább jazzmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar. Mindenkinek megvan a maga története, élményvilága, ami beletapadt, beleégett a mindennapjai során. Ezeket a zenéket az életem részeként élem meg.”
Hogy ez mennyire így van, mutatja, hogy saját kvartettje mellett Dresch rendszeresen játszott népzenei együttesekben. A kilencvenes években például a mai világzenei színtéren roppant népszerű, akkoriban kizárólag autentikus parasztzenét megszólaltató Csík Zenekarban furulyázott. Az utóbbi években pedig gyakorta fújta azt a fából készített és szaxofonbillentyűkkel megszólaltatott, a népi furulyára emlékeztető hangszert, amelyet nemrég már saját névvel (fuhun) látott el.
Első kvartettjét 1984-ben alapította, melynek a kilencvenes évek közepéig gyakorta változott a felállása. Az első lemezeken Grencsó István (1956, fúvós hangszerek), Benkő Róbert (1949, bőgő) és Baló István (1954, dob) voltak a partnerei. Az 1993-ban megjelent Zeng a lélek című CD-n már Geröly Tamás (1954) dobolt és Lajkó Félix (1974) hegedült. Az 1995-ös Folyondár-on Lajkót Kovács Ferenc (1957, hegedű, trombita) váltotta fel.
1998 tavasza óta újra Baló István a kvartett dobosa, a bőgős pedig a fiatal Szandai Mátyás (1977) lett. Ettől kezdve a hangzás kiteljesedett, a magyar népzenei hatás, a jó értelemben vett nemzeti karakter hangsúlyosabb lett. Az Angliában kiadott Riding the Wind és a Szép csendesen című lemezt 2002-ben az Archie Shepp közreműködésével készült, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó Hungarian Bebop követte. A 2004-es Egyenes zene a Gramofon szavazásán elnyerte Az év legjobb magyar jazzlemeze díjat. Dresch Mihály – a kvartett korongjai mellett – 2006-ban Borbély Mihállyal, 2013-ban pedig Lukács Miklóssal jelentetett meg közös albumot.
Az elmúlt évtizedekben Dresch Mihály számos rangos fesztiválra és jazzklubba kapott meghívást, fellépett többek között a Jazz &amp; Wine Festival-on Olaszországban, a Kalisz Festival-on Lengyelországban, a Jazz Brugge fesztiválon Belgiumban, a London Jazz Festival-on, a JazzFest Wien-en, a párizsi New Morning klubban. Pályafutása során olyan neves előadókkal lépett színpadra és készített felvételeket, mint John Tchicai, Archie Shepp, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, Lee Konitz, David Murray és Dewey Redman. Bár Dresch teljesen egyedi zenei világot alakított ki, a mainstream jazztől sosem távolodott el teljesen, albumain rendre szerepel egy-egy örökzöld kompozíció is.
Díjak, elismerések: Az év jazz-zenésze (2005), Liszt Ferenc-díj (2007), Szabó Gábor díj (2010), Érdemes művész (2011),
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 241–246.

Dresch Mihály

A Bizottság tagjaként kultikussá vált, autodidakta képzőművészként és zenészként egyaránt figyelemre méltó életművet jegyző ef. Zámbó István (Salgótarján, 1950. január 3.) alig húszévesen, 1970-ben hozta létre ezt a változó felállású, hullámzó aktivitású és intenzitású bulizenekart. Érdeklődésének és személyiségének megfelelően az ef Zámbó Happy Dead Band repertoárja is kellően eklektikus, sajátosan keverednek benne a populáris zene különféle stílusai (pop, rock, tánczene, jazz, szving, rhythm and blues), mindez szürrealisztikus, expresszív és végtelen humorral teli szövegekkel megfejelve.
Alapvetően koncertezni szeretnek (különösen a nyolcvanas-kilencvenes években voltak roppant aktívak), miközben egyáltalán nem állítható róluk, hogy csak úgy ontanák magukból a hanghordozókat: az ef Zámbó Happy Dead Band fennállása bő fél évszázada alatt mindössze két saját kiadású albumot (Szerelem – Élet – Halál, 1990, Himalája, 1991) jelentetett meg, ráadásul az elsőt csak kazettán. Ezeken a felvételeken a zenekarvezető (ének, billentyűsök) döntően Szulovszki István „Joni”, Horányi Sándor vagy Keszei Krisztián gitározott, Waszlavik Miklós basszusozott, Molnár Gábor „Lóhalál”, Borlai Gergő vagy Lovag Roland dobolt, Takáts Tamás énekelt, kongázott és harmonikázott, Makó László, Lukács Gábor „Luki” vagy Vázsonyi János szaxofonozott, Lambert László vagy Abbas Murad harsonázott, Kovács Ferenc trombitált, Matisz Flóra hegedült. No és a három vokalista hölgy: Béres Eszter, Czerovszky Henriett és Simányi Zsuzsa.
Bár a zenekarban meghatározó szerepet játszó Szulovszki István „Joni” 2006-os halála hosszú időre meghiúsította ef. Zámbó István tervei, miszerint a korábbi dalokat jobb minőségben újra rögzítsék, egy összefoglaló jellegű CD végül is 2014-ben megjelent tőlük (1991 – Metastabil – 2014).
JBSz

ef. Zámbó Happy Dead Band

A mai modern fúziós zenét a népzenével ötvöző együttes dalaiban a különféle stílusok egy sajátos hangzásban alkotnak egységet, felbukkannak bennük a jazz, a blues és a rock elemei is. A kompozíciók szerzője és a zenekar alapítója Várnai Dániel gitáros. A Folksz további tagjai: Kovács Ferenc hegedűs (Dresch Quartet, Magony, Balogh Kálmán), Eged Márton basszusgitáros (Transform Quintet, Gereben Zita, Purple Steps) és Varjú Attila dobos (Wendigo, Ron Ringwood, Errol Linton, Kor-Zár, String Theory).
Két Út című lemezük 2019-ben jelent meg a Gryllus Kiadónál, ezt követte 2021-ben a Május Éjén. „Sokat merítettem erdélyi gyűjtő körútjaim alatt és a népzenészekkel való közös zenélések során, és nagy hatással volt rám Bartók Béla zenéje.” – meséli Várnai Dániel, akire Jimi Hendrix, John Scofield és Scott Henderson munkássága is inspirálóan hat. 
BB
 
<a href="https://www.facebook.com/folksz/">https://www.facebook.com/folksz/</a>

Folksz

Hazai előadók 1979-ben alapították a korszak egyik meghatározó kortárs zenei formációját, a 180-as Csoportot, mely fennállása tíz esztendeje alatt közel 400 koncertet adott Európa-szerte, és olyan zenésznagyságokkal dolgozott együtt, mint Steve Reich, Petr Kotik, Alvin Curran, Chris Newman, Szabados György és Vidovszky László.
A minimálzene-orientált társulást 13 zenész alapította, nevük a tagok átlag magasságáról származik. A nyolcvanas évek legprogresszívebb kortárs zenei formációjában számtalan művész közreműködött, közöttük olyan kiváló zenészek, mint <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szemzo-tibor-21606" target="_blank" rel="noopener">Szemző Tibor</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-goz-laszlo-7017" target="_blank" rel="noopener">Gőz László</a>, Körmendy Ferenc, Melis László, Faragó Béla és Tóth Tamás. A zenészek közül többen a jazz-műfajban is elismert előadók voltak.
A 180-as Csoport a Steve Reich és Philip Glass nevével fémjelzett repetitív zene kiváló tolmácsolójaként vált ismertté. Kezdetben egyetemi klubokban és művelődési házakban léptek fel, ahol közvetlen légkört teremtve segítették elfogadtatni a kortárs zene addig ismeretlen irányzatát. A csoport repertoárján külföldi repetitív művek mellett magyar szerzők darabjai is szerepeltek, részben saját körükből (Márta István, Szemző Tibor, Melis László, Faragó Béla, Soós András).
Fellépéseiket idővel külföldön is nagy érdeklődéssel fogadták. Játszottak többek között az 1982-es párizsi Őszi Fesztiválon, valamint a Karlsruhei I. Európai Minimal Zenei Fesztiválon is, koncertjeiket sugározta a Süddeutscher Rundfunk, a Hessischer Rundfunk, a Radio France és az ORF.
A független kortárs zenei műhelyként működő társulás a 80-as évek elején megjelent new wave-együttesekhez hasonlóan szimpatizált a demokratikus ellenzékkel, nemegyszer olyan programokat szólaltattak meg, amelyek szemben álltak az akkori műsorpolitikával (Petri-est, vagy Frederic Rzewski börtöndarabjának bemutatása a lengyelországi szükségállapot idején).
Az együttes 1989-ig volt aktív, tagjai 1990-es évektől önállóan folytatták zenei pályafutásukat.
1983 és 1989 között három albumuk jelent meg. 2014-ben a BMC Records 35 (1979-1990) címmel megjelentetett egy CD-t a zenekar fellépésein rögzített művekből, a 180-as Csoport pedig ugyanabban az évben egyetlen alkalommal ismét összeállt egy koncert erejéig a budapesti Zeneakadémián.
HZ

180-as Csoport

Már az első pillanatban, hogy a Tartim-szigetcsoportot megpillantottuk, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, az előttünk álló gyűjtőút merőben eltér a megszokottaktól. A partok rózsaszín és zöld színben játszottak, a levegő párás volt, a szem mégis messzire ellátott, a kristálytiszta tengervíz zölden habzó hullámokat vetett. Fényes csőrű madárrajok misztikus jeleket karcoltak az égre, a nap sugarai örvénylően váltogatták színeiket, egy-egy hosszabb sugár csilingelő hangot hallatott, ahogy a tengert súrolta...
Tóth Viktor
 
ELŐADÓK
Tóth Viktor - altszaxofon, fuvola Hamid Drake - dob, frame drum Szandai Mátyás - nagybőgő
Kovács Ferenc - trombita, hegedű (6-13) Dresch Mihály - szopránszaxofon, fuvola (10-13) Jávorka Ádám - brácsa (10-13) Jeszenszky György - dob, ütőhangszerek (10-13)
 
PRODUKCIÓS ADATOK
Minden szerzemény Tóth Viktor műve, kivéve a 10-13. számokat, melyek a zenekar kollektív improvizációjából születtek. Felvétel: Take Five Jazz Club, Budapest, 2008. szeptember 18-20. Felvétel, mix és master: Válik László (L.V. Hang Studio)
Fotó: Huszti István Artwork &amp; design: Bachman
Producer: Gőz László Label manager: Bognár Tamás
Készült a Nemzeti Kulturális Alap és az Artisjus Zenei Alapítvány támogatásával

Kapcsolatok

Folyik a víz - Drums

Dunaparton - Drums

Megöltek egy legény - Drums

Death and Love - Drums

Tribute Szabó Gábor - Gentry Sultan

Végtörlesztés megtagadás - Gentry Sultan

Orbital Blues - Gentry Sultan

Aveti Pufuleti - Gentry Sultan

Mikrodose - Gentry Sultan

Haber's dream - Gentry Sultan

Budapest Improvisers Orchestra (BIO) és vendégeik: Cobra 3. rész

Tariqa: Sallam ala

13 Viktor Tóth - Tavaszi vetésben.flac

Drums

Dresch Mihály

ef. Zámbó Happy Dead Band

Folksz

180-as Csoport

Tóth Viktor / Hamid Drake / Szandai Mátyás / Kovács Ferenc - Tartim

David Murray, Gipsy Cimbalom Band, Balogh Kálmán Featuring Kovács Ferenc

Homoki zene

A szarvassá vált fiak

Árgyélus

Aroma

Aven Shavale

Az események titkos története

Balkan Project

1991 – Metastabil – 2014

Álomban ébren

Death and Love - Drums

Szerelem, szerelem - Drums

Szírt - Drums

Folyik a víz - Drums

Dunaparton - Drums

Megöltek egy legény - Drums

Stratus - Drums

Abolo - The Mabon Dawud Republic feat. Stevo Atambire

Kologo - The Mabon Dawud Republic feat. Stevo Atambire

Minus me - The Mabon Dawud Republic feat. Stevo Atambire

Wine Bome - The Mabon Dawud Republic feat. Stevo Atambire

Végtörlesztés megtagadás - Gentry Sultan

Tribute Szabó Gábor - Gentry Sultan

Orbital Blues - Gentry Sultan

Mikrodose - Gentry Sultan

Haber's dream - Gentry Sultan

Aveti Pufuleti - Gentry Sultan

Budapest Improvisers Orchestra (BIO) és vendégeik: Cobra 3. rész

Tariqa: Sallam ala