A Magyar Rádió „Cseke Lászlója”, Komjáthy György (1933) 1958-ban egyházi orgonistaként, a klasszikus zene elkötelezett híveként került a Magyar Rádióba. Eleinte komolyzenei felvételeket szerkesztett műsorokba, majd Bachról és Beethovenről a Beatlesre váltott, és a hatvanas évektől a könnyűzenei szerkesztőségben dolgozott. 1964-ben főosztályvezetőjétől azt a feladatot kapta, hogy csináljon műsort az európai könnyűzene azon számaiból, amelyekért állítólag úgy epekednek a fiatalok a Szabad Európa Rádió műsoraiban. „Véletlenül esett rám a választás, hogy próbáljam a Magyar Rádió szegényes zenetárát felújítani. Nekem elsősorban a műfajjal kellett megküzdenem. Tízéves koromtól Chopin, Csajkovszkij és Bach volt a zenei világom. A Magyar Rádió vezetőitől nemegyszer hallottam, hogy »tanuljunk meg szórakoztatni: hallgassuk egy kicsit a külföldi rádiókat!« Hallgattam a bécsi rádiót, az olasz rádiót, a Radio Monte-Carlót és a Radio Luxembourgot. Időnként belehallgattam a SZER-be is, de nem túl gyakran. Kíváncsi voltam Cseke László műsorainak zenei matériájára, mert később ezeket a számokat kérték tőlem a hallgatók a hozzám írt levelekben. Laci a »feltörekvő zene« igényes részét is sugározta. Ezzel szemben az én műsoraim inkább a könnyedebb, dallamos, show jellegű zenét adták.”

Új műsoraival (Vasárnapi koktél – 1964. október 18-tól, Csak fiataloknak! – 1965. április 8-tól) Komjáthynak konkurenciát kellett teremtenie a széles körben hallgatott külföldi rádióadók (mindenekelőtt a Szabad Európa Rádió) fiataloknak szóló zenés adásaival szemben. Mivel hosszú évekig kiváltságos helyzetben dolgozott, neve itthon fogalommá vált. Ott volt a Ki mit tud?-ok és a táncdalfesztiválok zsűrijében, az amatőr zenei mozgalmak indulásánál. Nem született igazi alternatívája. A Magyar Rádió nem vette át a „luxemburgi” stílust, az intézménybe nem kaptak bebocsátást fiatal, friss látásmódú műsorvezetők, disc jockey-k, és más, új, fiataloknak szóló műsorokat sem indítottak. Komjáthy másfél évtizedig hétről hétre hivatalnoki precizitással és kimért hűvösséggel készíthette a műsorait. Mint mesélte: „Rossz légkör a magyar zene és az ünnepek környékén volt. Ilyenkor nagyon odafigyeltek. Egyszer például egy május elseje előtti éjszaka betettem egy népszerű énekessel készült rumbaszámot a Táncoljunk! című műsorba. Azt énekelték benne, hogy »Bár ne jönne a reggel sosem.« Azt azért ki kellett vennem.”

A nyolcvanas évek második felében dolgozott a Calypso Rádióban, majd a Magyar Rádiótól történt elbocsátását követően, a rendszerváltozás után, egykori szabad európás riválisával, Cseke Lászlóval a Sláger Rádiónál készített közösen műsorokat.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 127.