Person/name

Kiss András

A Generál együttes elődjének tekinthető zenekart 1968-ban alapították a Zenei Gimnázium diákjai. Vezetője, Várkonyi Mátyás (1950, gitár, orgona) kezdettől arra törekedett, hogy együttesével saját dalokat énekeljenek.
A ZéGé 1969-ben megnyerte a salgótarjáni amatőrfesztivált, amelynek első díja tévé- és rádiófelvétel volt. Ekkor készültek a legismertebb dalaik (Elment a metró, Bárcsak nőne már a szakállam, Balatoni nyár, A mi vonatunk). Ezután Fekete Gyula (szaxofon) és Fekete Gábor (dob) csatlakozott, de ők hamarosan továbbálltak a Hungariába. Várkonyi előbb átment a Danyi Attila vezette Atlantishoz, majd újraalapította a ZéGé-t.
Egy Echo-koncerten figyelt fel a vendégénekes Révész Sándorra (1952). Kettejük mellett Novai Gábor (1949, basszusgitár) és Kiss András (1953, dob) alkotta az új csapatot, de 1971 őszén Várkonyit behívták katonának. Helyére társai Karácsony Jánost (1951) szerződtették, aki a Fermből hozta magával Ákos István gitárost és Reck Lajos dobost, így született meg a hetvenes évek egyik legnépszerűbb zenekara, a „kölyök” Generál.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 150

ZéGé

Az1970-es évek egyik jellegzetes másodvonalbeli, fúvósokkal megerősített popzenekara, melyet 1972-ben alapítottak profi zenészek: Rusznák Iván (gitár, ének, ex-Gemini), Tihanyi Gyula (basszusgitár, ex-Metro) Kisfaludy András (dob, ex-Kex). Később csatlakozott Szalontai Ferenc (trombita, ex-Theatrum), Kiss András (dob, ex-Hungaria), Virág László (szaxofon, ex-Nap) és a Táncdalfesztivál-on feltűnt Kalmus József.
Nevét az akkoriban Zamárdiig átadott autópályáról kapta, miután – többek között – annak környékén is gyakran felléptek. (Más verziók szerint viszont azért lett M7, mert ezt a két karaktert könnyen lehetett krétával felírni a falra.) Elsősorban klubzenekar volt, a nagy gyárak kultúrházaiban lépett fel. Hat évig a Láng és az Ikarus gyár háziegyüttese, de négy esztendőn át Pesterzsébeten, a Csiliben is játszotta a korszak slágerzenéjét és néhány saját népszerű dalt.
A hetvenes évek közepén az M7 volt az a slágerekre specializálódott zenekar, amelyik a divatos trendhez alkalmazkodva minden évben összehozott egy-két nagy slágert (Ég és föld között, Félig sem szerelem, Valaki áttáncolt az életemen, Nem lehet boldogságot venni, Mindenki visszakapja egyszer, Mert minden véget ér). 1976-ban A kenguru című magyar road movie egyik betétdalát (Nincs arra szó) énekelték, egy évvel később pedig a Metronóm '77 elődöntőjében az Úgy kérj, hogy adjak még dalukkal szerepeltek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 235.

Kiss András

Zenész - dobos

Kapcsolatok

ZéGé

M7