Person/name

Kepes Róbert

Az ország egyik legjobb szájharmonikása (pofagyalusa), Ferenczi György 2005 óta dolgozik együtt a Rackajam tagjaival, Pintér Zsolttal (gitár, mandolin, ének), Marosi Zoltánnal (harmonika), Nagy Zsolttal (zongora), Apáti Ádámmal (basszusgitár) és Gilián Gáborral (dob). Zenéjükben szervesen összeolvad a magyar archaikus kultúra és a rock and roll forradalom szeretete, a népzene a rhythm &amp; blueszal, a funkyval, a reggae-vel, hip-hoppal és Jimi Hendrix rockos pszichedelikus világával. Mindezt rendkívül energikusan és kellő humorral előadva.
Debütáló nagylemezükön (Csárdafunk, 2005) többek között Sebestyén Márta is működött közre. A 2006-ban a Hangzó Helikon sorozatban megjelent Ferenczi – Petőfi album anyagát többek között a Művészetek Palotájában adták el, de eljutottak vele Franciaországba, Németországba, Finnországba, Lengyelországba és Csehországba is. A 2007-es, döntően akusztikus Milyen lárma?! CD-n a saját dalok mellett Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Weöres Sándor verseire írott szerzemények is megszólalnak.
2012-ben az 1956-os forradalomban elhunyt költő, Gérecz Attila emléke előtt tisztelegtek, a 2014-es Infotérzene fókuszában szintén a versmegzenésítések álltak, míg a 2015-ös album (A rackák világa) könyv és CD után pedig a Rackajam 1-ső Pesti Rackák néven folytatta pályafutását. Azóta Ferenczi lényegében évente ad ki újabb nagylemezt (Kelet-Nyugat East-West Session, 2015, Betyárjáték, 2016, 69, 2017, Mindenek szerelme, 2018, Áldás, rockandroll, 2019, Rackák a zűrben, 2020). Miközben Szomjas György egyetlen színházi darabja, a Nemzetiben A éveken át telt házzal ment Betyárjáték is lényegében Ferencziék koncertjére épült: a zenekar játszott középen, mögötte/fölötte feszült a vászon, melyet szemből vetítőként használtak (jeleneteket Szomjas korábbi filmjeiből), hátulról meg árnyjátékként vetültek rá a táncosok. Plusz volt narráció, hogy a veretes szövegek is meg tudjanak szólalni benne.
JBSz

Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák / Rackajam

Szűcs Gábor (1977, Budapest), alias Little G. Weevil egyike a legjobb bluesmuzsikusoknak, aki hosszasan élt és alkotott a műfaj őshazájában, az Egyesült Államokban
Szűcs 1998-ban tűnt fel a Palermo Boogie Gang volt énekese-szájharmonikása, Szabó Tamás csapatában, a Spo-Dee-O-Dee-ban. Két sikeres albumot (Drinking Wine Spo-Dee-O-Dee, 1999, Boogie Woogie Barber Shop, 2000) készített velük, évente több száz koncertet adtak, de a zenekar kereteit idővel Szűcs már szűknek érezte, ezért 2001-ben megalapította saját együttesét, a Pure Bluest. Amolyan igazi hazai blues szupergroup jött ezzel létre, hisz a gitáros-énekes mögött a Palermo Boogie Gang egykori, idővel legendássá nemesedett ritmusszekciója, Kepes Róbert (basszusgitár) és Mezőfi István (dob) adta az alapot, a zongora/orgona mögött pedig generációja legtehetségesebb billentyűse, Nagy Szabolcs ült.
A Pure Blues kétségkívül az ezredforduló egyik legjobb hazai bluesbandája volt, rendszeresen szerepeltek a honi és nemzetközi fesztiválokon. Végül 2004-ben jelentették meg az első (és azóta egyetlen) CD-jüket, melyen Szűcs Gábor mintegy tisztelegni akart az őt inspiráló elődök előtt. Kedvenc kilenc dalát játszotta fel rá, némiképp megdolgozva őket, plusz két sajátot tett melléjük, s ezzel a hazai bluesfelhozatal egyik legerősebb és legszerethetőbb albumát tette le.
Little G. Weevil azonban ezzel a koronggal idehaza nem találta meg számításait, így lemez megjelenése után nem sokkal a műfaj őshazájába, az Egyesült Államokba költözött, ahol – miközben civil munkákból tartotta el magát – évek kitartó munkájával, mondhatni, befutott. A 2008-as Southern Experience-t az Egyesült Államokban, Európában és Kanadában is bemutatta, a 2011-es The Teaser-t a neves brit Mojo magazin az év tíz legjobb albuma közé választotta, 2013 januárjában pedig megnyerte a Blues Foundation International Blues Challenge versenyét szóló/duó kategóriában. Azóta további öt remek hangulatú és színvonalú CD-t (Moving, 2013, Three Chords Too Many, 2016, Something Poppin, 2017, Back In Alabama, 2018, Play On, 2020) jelentetett meg.
JBSz
 
Az előadó weboldala: <a href="https://gweevil.com/">https://gweevil.com/ </a>
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/littlegweevil/">https://hu-hu.facebook.com/littlegweevil/</a>

Little G. Weevil

Az 1980-as évek második felében ők jelentették a bluesban az alternatívát: a Hobo Blues Bandnek a brit rockban gyökerező világával szemben az autentikusabb chicagói vonalat. Egyetlen negatívumuk, hogy saját számokat csak elvétve írtak.
A zenekart a ma Berlinben élő Hagyó Béla (1961) alapította, de mire 1989 körül kialakult a Palermo Boogie Gang klasszikus felállása – Fekete Jenő (1964, gitár, ének), Szabó Tamás (1968, szájharmonika, ének), Bacsa Gyula (1963, zongora), Kepes Róbert (1964–2011, basszusgitár) és Mezőfi István (1967, dob) –, ő már Berlinben élt.
A nyolcvanas évek végén rendszeresen játszottak a Fregatt Pubban és más budapesti kocsmákban, klubokban. A kilencvenes évek folyamán a műfaj olyan nagyságaival örömzenéltek mint Champion Jack Dupree, Big Jay McNeely, Eb Davis, Chester Washington vagy Magic Slim.
1990-ben jelent meg debütáló nagylemezük, mely jobbára blues standardeket tartalmaz. Ebben az évben – mint a legígéretesebb zenekar – eMeRTON-díjat kaptak. Az 1993-as Red Hot Blues korongjukon tűntek fel az első zydeco-örökzöldek, s néhány felvétel erejéig az élő legendának számító, akkor már hetvenéves tangóharmonika-király, Tabányi Mihály is beszállt közéjük. Egy évre rá jelent meg a Bottle Up And Go, nyolc saját szerzeménnyel és több vendéggel (Dorogi Barbara, Ripoff Raskolnikov, Franco Toro). 1995-ben az egyik leghíresebb louisianai blues előadót, Larry Garner-t kísérték közép-európai turnéján. 1996-ban pedig jött az Anniversary, mely amolyan összegzése addigi pályafutásuknak.
Akkorra azonban már kiéleződtek a zenekaron belüli zenei ellentétek: a két frontember közül Fekete Jenő maradni akart a „fekete vonalon”, Szabó Tamás viszont szeretett volna nyitni más műfajok felé. Aztán 1997 augusztusában mindketten úgy gondolták, inkább külön utakon folytatják.
Fekete Jenő azóta a Muddy Shoes-ban játszik, mellyel kilenc éve állandó résztvevője a nagyobb hazai és külföldi fesztiváloknak, illetve a budapesti zenés puboknak. Két lemezt adtak ki eddig: The Real Shuffling Hungarians, 1998, Cool, 2004. Saját bevallásuk szerint a zenekar a blues műfajában igen tág keretek között mozog: a XX. század elejének akusztikus világától a nagyvárosi blues-on át egészen a modern, saját szerzeményekig.
Szabó Tamás azóta számos lemezt készített a saját zenekarával, a Spo-Dee-O-Dee–val, illetve szólóban. Emellett az egyik legkeresettebb vendégzenész (Balázs Fecó, MÉZ, Koncz Zsuzsa, Bon Bon, Pierrot, Bayer Friderika, Charlie, Szandi, Hobo Blues Band).
Bacsa Gyula szintén sokfelé (Quimby, Kistehén, Boogie Woogie Kings) dolgozott azóta, az utóbbi másfél évtizedben a hiperkarma tagja. Kepes Róbert (basszusgitár) több zenekarban játszott, így például a Felkai Jamben és a Ferenczi György-féle Herfli Davidsonban. Mezőfi István pedig szintén keresett dobos.
A Palermo Boogie Gang megalakulásának huszadik évfordulója tiszteletére még egy alkalommal összeálltak: 2005. április 24-én nagyszabású koncertet adtak az A38 fedélzetén.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 335–337.
<a href="https://www.facebook.com/palermoboogiegang/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/palermoboogiegang/?locale=hu_HU</a>

Kepes Róbert

Zenész - basszusgitáros

Kapcsolatok

Kepes Róbert

Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák / Rackajam

Little G. Weevil

Palermo Boogie Gang

Anniversary

Boogie On The Ship

Bottle Up And Go

Parking Lot Blues