Person/name

Joós István (1960) táncosként kezdte pályáját, 1979-ben megnyerte az első országos diszkótánc versenyt. 1983-tól táncos-koreográfusként a Magyar Televízióban show-műsorokban (Korda György Show, Vincze Viktória Show, Karda Beáta Show) koreografált, táncolt. 1986-tól akkori felesége, Zoltán Erika karrierjét egyengette. 1990-ben a Magneoton lemezkiadó egyik alapítója és marketingigazgatója lett. Olyan sikeres előadók produkciói fűződnek a nevéhez, mint az Alvajárók, az Ámokfutók, az Animal Cannibals, Dopeman, az Edda, Gergely Róbert, Majka, MC Hawer és Tekknő, a Napóleon Boulevard, a Rapülők, Sub Bass Monster, a Tátrai Band, a TNT, Wellhello, Zoltán Erika és Zséda. Eddig mintegy 300 album megjelentetésében működött közre.
Magneoton egyike volt a rendszerváltás idején létrejött magánkiadóknak. 1992-ben a Warner Music Group felvásárolta a céget. Az így létrejött Warner Music Hungary két igazgatója a Neoton Família volt vezetője, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-pasztor-laszlo-6655">Pásztor László</a>, valamint Joós István lett. Magyar könnyűzenei előadók lemezeinek megjelentetése mellett külföldi kiadványok magyarországi terjesztésével is foglalkoztak. A Warner-évek után a Magneoton ma már újra független kiadóként működik, ahol menedzselik pártfogolt előadóikat, és keresik az új tehetségeket.
A „magyar zene sztárcsinálója”-ként emlegetett Joós István ma is a menedzseri munka megszállottja, aki alkalmazkodni próbál az új körülményekhez. Elmondása szerint tudja, hogy megváltozott a világ, a közösségi média és az egyéb digitális eszközök igénybevétele nélkül szinte nem is lehet sikeres előadót építeni, és tisztában van azzal is, hogy manapság nagyon gyorsan elillan a siker. Mint mondja, az előadóknak két nagy problémájuk van: ha sikertelenek, illetve ha sikeresek. A sikertelenséget nem tudják kezelni, a sikerességet meg még annyira sem. Ilyen és ehhez hasonló kihívásokkal kell megküzdenie egy menedzsernek.
Az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb televíziós produkciója volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zambo-jimmy-11902">Zámbó Jimmy</a> életéről készült sorozat, amelyet 2022-ben kezdtek sugározni. Joós István - Jimmy egykori menedzsere -, aki a széria előkészítésében nagy szerepet vállalt, azzal került reflektorfénybe, hogy több nyilatkozatot is adott a néhai sztárral való viszonyáról, ami nem volt felhőtlen.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/istvan.joos.3">https://www.facebook.com/istvan.joos.3</a>

Joós István

Joós István fotók

Casanova - Dér Heni

A „halmozottan sikeres” sztár
Zámbó Imre különleges hangjára már gyerekkorában felfigyeltek. Tagja volt a Magyar Rádió gyermekkórusának, majd Ákos Stefitől, az ötvenes évek híres táncdalénekesétől vett énekleckéket. Később énekes-zongoristaként bárokban, presszókban, éttermekben kereste a kenyerét. A nyolcvanas években négy évre az Egyesült Államokba költözött, ahol szintén a szórakoztatóiparban dolgozott, ekkor kapta a Jimmy nevet. Hazatérte után megpróbálkozott az énekesi karrierrel, 1988-ban az Interpop Fesztiválon mutatkozott be (Valahol bús dal szól), ahol előadói és szerzői díjat nyert. Kislemeze jelent meg (Füstös éjszaka blues), de még évekig várt a kiugrásra. A kilencvenes évek elején a Magneoton szerződtette, és slágereivel azonnal utat talált a magyar néplélekhez. Sorban megjelenő korongjai nemcsak számos elismerést kaptak – Az év albuma (1992, 1994), Az év énekese (1993), eMeRTon-díj (1994), Huszka Jenő-díj (1995), Arany Zsiráf-díj (1994, 1995) –, de sorra arany-, platina- és dupla platina-lemezek lettek.
Karrierje a kilencvenes években töretlenül ívelt felfelé, hamarosan össznépi sztár lett, akiért életkortól függetlenül rajongtak. Példátlan népszerűségét nagyban segítette, hogy Lagzi Lajcsi mellett ő volt a bulvársajtó első nagy felfedezettje. Karrierjében nem elhanyagolható szerepet játszott, hogy olyan társadalmi közegből érkezett a rivaldafénybe, amelynek korábban nem volt lehetősége a kulturális önreprezentációra, ezért hatalmas tömegek látták benne a kiválasztottat, a bálványt. Főleg szentimentális, giccses táncdalokat énekelt, és előadói stílusával, öltözködésével, színpadi jelenlétével is igyekezett a rajongóiban feltámadó romantikus-nosztalgikus érzéseket táplálni, kiszolgálni. Így lett „halmozottan sikeres” előadó, akit a kilencvenes évek második felétől Királyként ünnepelt a rajongótábora.
A hazai szórakoztatás kétségtelenül legfényesebb karrierjét 2001-ben váratlan tragédia törte ketté: a fegyverével játszadozó sztár véletlenül főbe lőtte magát. Százezreket megrendítő halálából a média épp olyan üzletet csinált, mint az életéből. Az örökségét gondozó, ápoló család került – nem mindig előnyére – a középpontba, és rengeteg pályatárs is megpróbált hasznot húzni az egyébként lenézett kolléga legendájából.
Poptörténeti érdekesség, hogy Zámbó Jimmy halálát követően a MAHASZ Top 40 lista első tizenöt helyén 13 albuma szerepelt, az első tizenegy helyet Zámbó Jimmy-lemezek foglalták el. Hasonló rekordra még Elvis Presley vagy a Beatles sem volt képes.
Zámbó Jimmy halála után amúgy elképesztő lemez-, könyv-, újságcikk-áradat jelent meg a nevével, rajongótábora éveken át vevő volt minden vele kapcsolatos hírre, érdekességre, produkcióra. Így lehet, hogy még halála után öt évvel, 2006-ban is hónapokig vezette a DVD eladási listát éppúgy, mint a MAHASZ Top 40-t.
Életét 2022-ben az RTL Klub A király címmel tíz részes tévésorozatban mutatta be.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 389.

Zámbó Jimmy

Táncosnak készült, majd az OSZK énekstúdiójának növendéke lett. Évekig külföldön táncolt, majd miután Ausztriában már megjelent egy eurodiszkós kislemeze Ricky Mash néven, idehaza megpróbálkozott a pop karrierrel.
Pásztor László fedezte fel egy siófoki Neoton-koncert alkalmával. Benevezték az 1986-os Interpop ’86 fesztiválra, ahol a Szerelemre születtem című dala volt a fesztivál egyik nagy slágere. Szűcs Judith után ő lett az diszkódíva. 1988-ban második albuma (Túl szexi?) már a Pro menedzser iroda támogatásával készült el, és elképesztő kereskedelmi sikert aratott. Akárcsak az 1989-es Csak neked!.
Bár ezt követően kiadót váltott, továbbra is Pásztor László és Jakab György támogatásával dolgozott és jelentette meg albumait. Az 1994-es, Londonban készített Blue Pearl-t Erika C.-ként jegyezte. A kilencvenes évek közepén Joker Space néven saját kiadót alapított, amelynek égisze alatt többek között az Emergency House és a Grooveland is adott ki anyagokat.
Több mint harmincéves pályafutása alatt állítólag másfél millió hanghordozót adtak el a nevével.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 383.

Zoltán Erika

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Amikor a Kisstadionban egy kalap miatt elszabadult a pokol

Pásztor László (1945, Budapest) gitáros, zeneszerző, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton</a> együttes alapítója és vezetője. Később producerként is dolgozott, majd lemezkiadót alapított. Volt a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (Mahasz) elnöke is.
Negyedikes gimnazista korában kezdett el gitározni, aztán az egyetem megkezdése előtti egy évben az Orkán együttesben játszott, akikkel Peppino di Capri olasz énekes számait adták elő. Legtöbb fellépésük az Ikarus Művelődési Házban volt.
1965-ben kezdte meg tanulmányait a Közgazdasági Egyetemen, és annak az évnek decemberében az egyetem Mikulás-napi ünnepségére alapították Galácz Lajos gitáros-énekessel a Neoton együttest, amelynek az ügyeit – a zenélés mellett - kezdettől fogva Pásztor László intézte.
1968-ban Balázs Fecó billentyűssel kiegészülve a Nekem eddig Bach volt minden című számukkal megnyerték a Ki mit tud? vetélkedőt a zenekarok kategóriájában. A Neoton első nagylemeze 1971-ben jelent meg Bolond város címmel, amelyen valamennyi dal Pásztor László szerzeménye volt, és S. Nagy István írta a szövegeket.
1974-ben kezdődött a munkakapcsolat a Neoton együttes a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kocbabak-6833">Kócbabák</a> trió között, és közösen léptek fel a Tessék választani! című műsorban. Első közös lemezüket 1976-ban adták ki Menedékház címmel. 1977-ben létre jött a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton Família</a>, a Kócbabák énekegyüttes bevonásával. Pásztor László volt a vezetője, egyik zeneszerzője, gitárosa és énekese a formációnak. Az itthon és külföldön egyaránt sikeres együttes 1990-ben kettévált, Pásztor László Jakab György billentyűssel és Bardóczi Gyula dobossal folytatta a zenélést, Szulák Andreát választva szólistának, így adtak ki még egy - nem túl sikeres - lemezt (A trónörökös, 1990). A volt Família többi tagja Éva-Neoton néven jelentetett meg albumokat. A névviselés miatt perre is ment egymással a két tábor.
A régi tagok még két alkalommal, 1998-ban és 2005-ben álltak össze egy-egy Neoton-nagykoncert erejéig. A 2005-ös – a budapesti Puskás Stadionban – teltház előtt megtartott háromórás fellépéssel Pásztor László lezárta saját Neoton-korszakát, amelyben több mint 300 dal zenéjét szerezte és szövegek írásában is részt vett. A legnagyobb slágerei: Kell, hogy várj, Holnap hajnalig, Don Quijote, Volt egy lány, Marathon, Karnevál, Ha elmúlik karácsony, Yoyo.
Pásztor László a nyolcvanas évektől szerzőként, producerként a Neoton műhelyhez tartozó előadók hangfelvételeit, lemezeit gondozta. 1990 áprilisában egyik alapítója volt a Magneoton Kft.-nek, amelynek művészeti igazgatójaként döntő szerepe volt abban, hogy a kilencvenes évek elején sikerült új arcokat bevezetni a poppiacon. A kiadó sztárjelöltjei közé tartozott az Alvajárók, az Animal Cannibals, Gergely Róbert, a Rapülők és Zámbó Jimmy. A kiadó évente 10-15 kiadványt jelentetett meg, az első év után piacvezető lett. 1993. január 1-jén csatlakozott a Warner cégcsaládhoz, Pásztor 1995. január 1-től vitte tovább az ügyvezetői feladatkört. Később olyan leányvállalatokkal, mint a Rózsa Records vagy a Samurai Songs sikerült megőriznie a cég piacvezető szerepét, és olyan sztárokkal dolgozhatott, mint a Back II Black, a Bestiák, Dopeman, az Edda, az Emergency House, Erica C., Hevesi Tamás, Hobo, a Napoleon Boulevard, a Neo, Pierrot, a Shygys, a Tátrai Band, a TNT és Zsédenyi Adrienn.
Pásztor László 1997-2001 között volt a Mahasz elnöke. A több évtizedes zenei pályáját több elismeréssel jutalmazták: eMeRTon-díj (1987), Huszka Jenő-díj (2000), Artisjus-díj (2001), Fonogram Életműdíj (2015).
JBSz, HZ

Joós István

Producer

Forrás:

Kapcsolatok

Joós István fotók

Casanova - Dér Heni

Zámbó Jimmy

Zoltán Erika

90s mainstream pop

Pásztor László

Casanova - Dér Heni