Person/name

Jávori Vilmos

A Rákfogó-t az 1960-1970-es évek fordulójának forrongó, új utakat kereső zenei világa hívta életre. Közvetlen előzménye, hogy 1971-ben Szakcsi Lakatos Béla (1943–2022) fél évet vendéglátózott New Yorkban a dobos Jávori Vilmossal (1945–2007). Mindketten ott ámultak a Mahavishnu Orchestra bemutatkozó koncertjén, mely akkora hatást gyakorolt Szakcsira, hogy – a magyar jazz-zenészek közül elsőként – vett magának egy elektromos Fender zongorát. Hazatérve pedig csak olyan zenét akart játszani. Miután a Mahavishnu Orchestrában is szólt hegedű, Szakcsi Lakatos Béla a „Mátyás téri” brancsból elsőként Kathy Horváth Lajost (1952–) szervezte be. A gitáros Babos Gyulát (1949–2018) Jávori ajánlotta figyelmébe, meghallgatta és egyből bevette. Babos pedig hozta magával a basszusgitáros Lakatos „Bögöly” Bélát (1948–).
Szakcsi Lakatos Béla: „Írtam számokat, elkezdtünk próbálni, és felmerült, hogy mi legyen a zenekar neve. Bögöly mondta, hogy ők régebben csináltak egy Új Rákfogó nevű zenekart Orszáczky Jackie-vel, amiben ő dobolt és Mogyorósi László gitározott. Csodálkoztam, hogy miért hívták a zenekart Új Rákfogónak, amikor ez volt az első ilyen nevű együttes. Bögöly megkérdezett, hogy mit szólnék ahhoz, ha ez a zenekar Rákfogó lenne. Mondtam, jó, legyen. (…) Jól szólt a zenekar, a gitár és a hegedű uniszónóban játszotta a témákat. Először a Petőfi Sándor utcai klubban léptünk föl, nagy sikerünk volt. A Syrius együttes tagjai eljöttek az egyik koncertünkre, és mondták, hogy ők is ilyen zenében gondolkodnak. Orszáczky Jackie-nek nagyon megtetszett a zenénk, mert a Syrius inkább a modern popzene felé ment, mi meg inkább a jazz felé. Jackie mondta, hogy Ráduly Misivel kedvük lenne velünk játszani. Jávori Vili elment a zenekarból, a helyére Kőszegi Imrét hívtuk.”
A Rákfogónak végül is ez az 1972-ben létrejött felállása – Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Babos Gyula (gitár), Ráduly Mihály (szaxofon), Orszáczky Jackie (basszusgitár), Kőszegi Imre (dob) – lett az, amelyik beírta magát a hazai jazztörténetbe. Mindössze két évig működött, de számos emlékezetes koncertet adott, nemcsak az emlegetett Petőfi Sándor utcai Építők Klubjában, hanem például az 1973-as debreceni jazzfesztiválon is, amelyet szokásához híven rögzített és később leadott a Magyar Rádió. Még Drezdában és az egyik nyugat-berlini jazzklubban is zenéltek pár napot, mielőtt Ráduly, majd Orszáczky Jackie elhagyta az országot. Előbbi az Egyesült Államokba tartott, utóbbi – hivatalos munkavállalási engedéllyel a zsebében – Ausztráliába távozott. Már Ráduly nélkül, de még Orszáczkyval a varsói Jazz Jamboree-n szintén hatalmas sikert arattak. Mindez egyben a Rákfogó hattyúdalát is jelentette. De csak időlegesen. Merthogy bő egy évvel később a Babos–Szakcsi tandem mellé visszatért Jávori Vilmos és Lakatos „Bögöly” Béla, az új fúvósuk pedig Németh János lett. Az akkoriban roppant népszerű Mini együttessel turnéztak együtt, de a Babos és Szakcsi közötti nézeteltérések végképp pontot tettek a Rákfogó pályájának a végére.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 291–292.

Rákfogó

Kora egyik legkiválóbb zongoristája, aki pályája során számos alkalommal tett kirándulást a popzene területére.
A Dália Klubban Pege Aladár zenekarában tűnt fel, később a bledi és frankfurti jazzfesztiválokon is megfordult. Számos díjat nyert, többek között 1970-ben és 1972-ben az év szólistája lett. 1977-ben Csík Gusztáv és együttese címmel a Hungaroton önálló nagylemezt jelentetett meg tőle (partnerei: Fogarasi János – zongora, Berkes Balázs – bőgő, Jávori Vilmos – dob), ezt követően azonban Svájcba távozott, azóta ott él és dolgozik. Miközben alkalmanként Kenny Clarke és Eddie „Lockjaw” Davis albumain játszott.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 114.

Csík Gusztáv

Igazi all round-muzsikus Csepregi Gyula (1958–2014), közel ötszáz nagylemezen hallható szaxofonjátéka, szinte nincs olyan neves hazai előadó, akinek felvételén ne fújt volna.
Negyed századig a Stúdió 11 szólistája volt és közel húsz éven át tanított a jazztanszakon. Ahogy a honlapján hirdette magát: „Csepregi Gyula Magyarország leginkább szívhez szóló szaxofonosa, akinek csodálatos játékában a kiváló technikai tudás mellett az érzelmek legszélesebb skálája is megjelenik.”
A nyolcvanas évek hajnalán Kovács Gyula zenekarában tűnt fel, később Kőszegi Imre, Babos Gyula, Szakcsi Lakatos Béla és Pege Aladár is szívesen hívta, de hamar felfigyelt rá a popvilág is, többek között Presser Gábor, Szűcs Judith és Komár László mellett szaxofonozott. Emellett 1984-ben Vasvári Pállal, Szakcsi Lakatos Bélával és Jávori Vilmossal megalapította a népszerű Magyar Jazz Quartetet, 1989-ben pedig Vasvárival a kilencvenes évek egyik legsikeresebb popjazz formációját, az In Line-t, amely fennállása alatt több mint egy tucat nagylemezt jelentetett meg. A mellette alkalmanként működő Twin Lines Projectben pedig olyan világhírű muzsikusok játszottak mellette, mint a gitáros Mike Stern, a vibrafonos Dave Samuels, a zongorista Russel Ferrante és a dobos Alex Acuna.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 268–269.
Kapcsolat:
<a href="https://csepregigyula.hu/kepek.html">https://csepregigyula.hu</a>

Jávori Vilmos

Zenész - dobos

Kapcsolatok

Rákfogó

Csík Gusztáv

Csepregi Gyula