Person/name

Huszár Erika

Magay Klementina (1949, Budapest) táncdalénekesnő, az 1960-as évek egyik legsikeresebb női előadója. Zongorázni tanult, azután a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt. Középiskolás korában a Budapest leánykórus elnevezésű formációval lépett fel, majd az öttagú Rózsa vokál tagja lett, amellyel fellépéseiken többszólamban adták elő az éppen futó slágereket. Tizenhat éves korától különböző beatzenekarokkal (Metro, Omega, Pannónia, Scampolo, Atlantis, Echo, Expess) ORI-műsorokban lépett fel. 1967-ben a szövegíró Huszár Erika mutatta be őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas zenekar</a> tagjainak, ők kísérték a pol-beat fesztiválon, ahol a legjobb női előadó címet kapta a Kettő, egy, fél című daluk előadásáért. Ennek köszönhetően részt vehettek 1968-ban a szófiai Világifjúsági Találkozón (VIT). Egy moszkvai turnéján megismerkedett Jurij Gagarin szovjet űrhajóssal.
Az Atlas zenekarral rögzítette 1968-ban a Magyar Rádióban legnagyobb slágerét, a Nevető almák-at („Almát eszem, ropog a fogam alatt”), Payer András és Huszár Erika szerzeményét. A dalt azután a Hanglemezgyár kívánságára az akkor már nagy sztárnak számító Omega együttessel vette fel újra, így jelent meg kislemezen, ami hatalmas siker lett, több mint 80 ezer eladott példánnyal, és a rádió egyre-másra játszotta a slágert. 1968-70 között tíz kislemeze jelent meg (Elmúlt már az első szerelem, Nem én döntöm el, Nem nagy dolog, Egy láda arany, Zsákutca), de nagylemez kiadásáról nem is tárgyaltak vele a Hanglemezgyár illetékesei, majd már a rádiós felvételek lehetőségét is elvették tőle. Miután elváltak útjaik az Atlas zenekarral, Magay Klementina a szólókarrierjét építette. Rengeteg fellépése volt, indult fesztiválokon, többször szerepelt külföldön is. Az Apostol zenekarral és Marcellinával 1972-ben három hónapig Stockholm egyik elegáns szállodájában zenéltek esténként. Finnországban egy éven át vendéglátózott. De szerepelt a szocialista-tábor államaiban, és Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, valamint Kanadában is. Itthon - már a hatvanas évek végétől kezdődően - a Béke Szállóban, a Moulin Rouge-ban, az Astoria bárban és sok más szórakozóhelyen énekelt.
Magay Klementina szinte minden stílusban kipróbálta magát: az éjszakai revüszínpadokon, ORI-turnékon, vidéki kultúrházakban és a külföldi vendéglátóiparban egyaránt, majd a rendszerváltás után tíz évig népdalokat és magyarnótákat énekelt, ezután pedig színházi szerepeket is kapott. És az ő fotójával a borítóján jelent meg 2018-ban a londoni Ace Records kiadványa, amely a hatvanas évek magyar énekesnői előtt tiszteleg (She came from Hungary! 1960s Beat Girls from the Eastern Bloc), és amelyen Magay Klementina három dala is szerepel.
JBSz, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 112–113.

Magay Klementina

Az 1964-ben alakult, sokáig kizárólag külföldi popslágereket játszó Gemini – Szabó György (ének), Petneházy Gábor (szaxofon), Németh Dezső (gitár), Várszegi Gábor (basszusgitár), Bardóczi Gyula (dob) – a hetvenes évek elejétől már szintén saját dalokkal jelentkezett. 1972 és 1975 között számos kislemezt (Nem nyugszik a szívem, Aki soha nem próbálta, Lívia, Neked csak egy idegen, Vándorlás a hosszú úton, Ki mondja meg, Ez a dal lesz az üzenet, Rock and Roll, Hogyha újból gyerek lennék) jelentettek meg. 1973-ban Koncz Zsuzsa és Orszáczky Jackie mellett ők is részt vettek Bágya András és Huszár Erika A fekete tó balladája című rockmusicaljében.
A legnagyobb sikert a Vándorlás a hosszú úton című slágerük hozta meg, de 1976-ban hiába jelent meg önálló nagylemezük, a hetvenes évek második felében mindent elsöprő kemény rock hullám a Gemini dallamos popzenéjét is háttérbe szorította, és végül 1979-ben felbomlott. A különböző vállalkozásokba fogó Várszegi Gábor később megalapított a Fotex Rt.-t, mely a rendszerváltozás után többek között a teljes MHV archívumot felvásárolta. A jelenleg is külföldön élő menedzsert a mai napig a leggazdagabb magyarok között tartják számon.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 231.

Gemini

Az 1970-es évek popzenekara 1964-ben a Phantoms együttes tagjaiból  alakult.
A klasszikus zenészként indult Zádor István vezette zenekar 1965-ben még főként Shadows-, Ventures- és Spotnicks-számokat játszott. 1968-ban kezdtek saját dalokat írni, ezek egyikével (Egyszer volt, hol nem volt) az 1969-es Táncdalfesztivál-on is indultak, de végül a döntőbe nem kerültek be.
A jó képességű zenészekből álló formáció – Turai Tamás (ének), Zádor István (zongora), Vágó Pál (szólógitár), Benkő Róbert (basszusgitár), Köves Miklós (dob) – hiába játszott minőségi slágereket (Van lány még Tudja meg a papád, Hogy én jussak el, Hét bolond, Késett a szó, Tréfás kedvű Jack), hiába léptek fel az Omegával közösen a Kisstadionban, különlegesen hangszerelt, harmóniadús igényes popzenéjével, mégsem tudott igazán befutni. Pedig a hetvenes évek legelején Victor Máté (1945, fuvola, ének) is a zenekar tagja volt, akinek Huszár Erikával írt – se dallamában, se szövegében, se harmóniai megoldásaiban nem a sablonokat követő – szerzeményével (Lélegző furcsa hajnalon) az 1971-es Táncdalfesztivál-on másodikok lettek.
Később a Kexből – Závodi János gitárossal együtt – érkező Somló Tamás adott új fazont a zenekarnak (Micsoda éjjel, Szép Margit), de aztán Somlót elvitte a Locomotiv GT, és a zenekar ettől kezdve tévelyegni kezdett. Hol hard-rockkal (Vad viharban élek, Fekete csend) próbálkoztak, hol súlytalanabb poppal (Szegények nem boldogok, Voltak szép mesék, Senki sem kell), miközben a zenészek jöttek-mentek. Amikor pedig 1975-ben az aktuális gitárosuk, Tusai Péter váratlanul meghalt balesetben, Zádor István feloszlatta a zenekart, és külföldre távozott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 229–231.

Huszár Erika

Szövegíró

Kapcsolatok

Magay Klementina

Gemini

Non-Stop

Nevető almák