Person/name

Herpai Sándor

Bánat - Barbaro

Allegro Barbaro - Barbaro

Zene szól - Barbaro

Bárányos - Barbaro

Álmodban - Barbaro

Tűpárna a szívem - Barbaro

Fáj a szívem - Barbaro

Ez a világ olyan világ - Barbaro

Elment az én rózsám - Barbaro

Elegem van mindenből - Barbaro

Guminéni - Barbaro

Fényrepülés - Barbaro

Fény világíts, szél csendesedj - Barbaro

Kerek erdő - Barbaro

Kerek a szőlő - Barbaro

Gyere ki te - Barbaro

Kórus - Barbaro

Kesergés - Barbaro

Őshaza - Barbaro

Mélyrepülés - Barbaro

Madárének - Barbaro

Haramia - Barbaro

Sámánének - Barbaro

Pszichiátert akarok! - Barbaro

Primitív szerelem - Barbaro

A progresszív rockot játszó V’73 a példakép Emerson, Lake &amp; Palmerhez hasonlóan trióban próbálkozott.
A konzervatóriumot végzett fiatal muzsikusok – Lerch István (1953, billentyűsök), Sáfár József (1952, basszusgitár) és Herpai Sándor (1954–2014, dob) – 1973-ban a Volán klubban alakítottak zenekart, és az első komolyabb bemutatkozásuk nekik is a miskolci popfesztiválon volt, ahol az ELP és Elton John szerzeményei mellett már saját dalokat énekeltek, és a diósgyőri stadionban ők kísérték Delhusa Gjont is. Ismertté azonban klasszikus instrumentális feldolgozásaikkal váltak, különösen Csajkovszkij Patetikus szimfóniá-jával és Weiner Leó Rókatánc-ának átiratával arattak sikereket. A televízió nyilvánossága előtt azonban könnyedebb slágerekkel (Általában mindig, 1974; Dal mindenkinek, 1975) léphettek fel, és mivel eredeti törekvéseikre nem volt igény.
1977-ben Lerch és Herpai csatlakozott a populáris rockzenét játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a>hoz.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 311.

V’73

Lerch István (1953, Budapest) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, billentyűs, énekes. A V’Moto-Rock együttes alapító tagja volt, 1989 óta szólistaként szerepel.
Gyerekkorától kezdve 12 évig klasszikus zongorát tanult, zenei versenyeket nyert, nagy ígéretnek tartották őt. De aztán jött a Beatles, majd megismerte a nagy példakép, az Emerson, Lake &amp; Palmer zenéjét, és akkor eldőlt, hogy nem lesz belőle komolyzenész.
Hétfő nevű középiskolai zenekarában 1968-tól már együtt játszott későbbi társaival, Sáfár József basszusgitárossal és Herpai Sándor dobossal. 1973-ban már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-v73-7098">V’73</a> néven folytatták. Progresszív rockzenéjükre felfigyelt a szakma, előbb az Omega, majd az LGT hívta meg őket a turnéjára előzenekarnak. Közben a zenéléssel párhuzamosan Lerch István járt a jazztanszakra is, ahol Szakcsi Lakatos Béla volt a tanára.
1977-ben Herpai Sándorral - Demjén Ferenc és Menyhárt János társaságában - az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> zenekar tagjai lettek, és ez a V’73 végét jelentette. A négy zenész ezután 11 éven át igényes, populáris rockzenéjével aratott sikereket, amelyekből Lerch István zeneszerzőként és énekesként is kivette részét.
Zenekarán kívül 1977 és 1983 között írt dalokat első felesége, Kovács Kati, valamint Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judith, Koncz Zsuzsa, Malek Andrea albumaira is. Az 1980-as évek elején tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű formációnak, és szerzett filmzenéket is (Álmodik az állatkert, 1985; A hercegnő és a kobold, 1993). A 2000-es években a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számára több darabhoz komponált zenét.
A V’Moto-Rock felbomlása után, 1989-ben szólókarriert kezdett. A munkamániás, precíz zenészként ismert előadónak több albuma is megjelent (Különös bolygó, 1989; 10 és 1/2, 1991; Szomjas angyalok, 1994; Good Bye, 1999). Nagysikerű dalokat írt Charlie-nak. 2001-ben a Budapest Kongresszusi Központban ünnepelte pályafutásának 30. évfordulóját.
2013 októberében 60. születésnapja alkalmából nagyszabású koncertet adott a Művészetek Palotájában, ahol az MR Szimfonikusok kíséretében lépett fel, vendégei Fábián Juli, Tóth Vera, Horváth Charlie, Bolyki Balázs, zenésztársai pedig Hrutka Róbert, Lattmann Béla és Szendi Gábor voltak.
1987-ben EMeRTon-díjas lett, 1995-ben Huszka-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át. 2009-ben Erkel Ferenc-díjjal jutalmazták. 2014-ben az Artisjus Életműdíj, 2019-ben a Fonogram-életműdíj birtokosa lett.
2017 óta Lerch István egészségi állapota miatt aggódhatnak a rajongói. Kétszer kapott agyvérzést, 38 hónapot töltött kórházban, több műtéten is átesett. Ami jó hír, hogy a részben lebénult zenész az utóbbi időben már jobban van, újra tud zongorázni, igaz még csak a bal kezével, de a régi szenvedéllyel.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/lerchsupergroup/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/lerchsupergroup/?locale=hu_HU</a>
<a href="http://users.atw.hu/lerch/lerch.php">http://users.atw.hu/lerch/lerch.php</a>

Lerch István

Demjén Ferenc (1946, Diósgyőr) dalszerző, énekes, basszusgitáros, a magyar populáris zene egyik kimagasló egyénisége, aki közel 60 éves zenei pályafutása alatt végig nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend.
Egy négygyermekes családba született harmadikként. 1951-ben költöztek Budapestre, tanulmányait már itt végezte, vegyésztechnikus lett, de nem dolgozott a szakmájában. Gosztonyi János orgonaművésztől tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Ebben az időben ismerkedett össze Cseh Tamással a BVSC vívószakosztályában, és hamar megtalálták a közös hangot. A barátság és a kölcsönös tisztelet évtizedeken át kitartott. A klasszikus művekben villámgyorsan haladó Demjént az angolszász beatzene távolította el a zongorától, amelynek a gitár a hangszere, és amely az első pillanattól lenyűgözte őt.
1964-ben alapította testvérével, Demjén Istvánnal a Számum beategyüttest. A nála 8 évvel idősebb Istvánnal 1969-ig minden zenekarukban együtt játszottak, Ferenc énekelt és basszusgitározott, István énekelt. Karrierjük kezdetén bátyjával közösen saját maguk készítettek gitárokat szekrénypolcok felhasználásával, az elektronikát is ők készítették hozzá. Első hangfalaikat édesapjuk rakta össze. A Számum zenéjében erős Rolling Stones-beütés volt, de hatott rájuk a Shadows és a svéd Spotnicks is. Ez a kezdeti időszak igazából tánczenének számított, a közönség – amely nem kis részben munkásfiatalokból került ki – táncolni járt a koncertekre. Demjén István szervezte a zenekari dolgokat, játszottak vidéken is, nem csak pesti klubokban léptek fel.
A Demjén-testvérek 1966-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dogs-6802">Dogs</a> zenekarba léptek át, amelynek a Népstadion melletti Gumigyári Klubban volt az állandó helye. Még abban az évben megjelent egy négyszámos lemezük, amelyen Demjén Ferenc első magyar nyelvű szerzeménye is szerepel, ez a Végre nálad lehetek. A koncertezéssel párhuzamosan Demjén vendéglátózott is. Míg a korai időszakban ötven forintot kaptak az együttesükkel egy estéért, a szállodák zenekaraiban százhúsz forint járt, és nem csak heti egy-két alkalommal. 1966-ban az érettségijére egy vidéki szálloda étterméből utazott vissza. A Dogs volt - a Liversing mellett - az első magyar zenekar, amelyik műsorára tűzte Jimi Hendrix dalait. És épp a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-liversing-6550">Liversing</a> lett az, ahová a Demjén testvérpár 1967 végén „átigazolt”. A korszak egyik legkeményebb zenéjét játszó Liversing tagjai mertek Magyarországon először őrjöngeni a színpadon. Egy sikeres korszak után 1968 végén a Demjén-testvérek kiléptek, és megalapították a rövid életű underground supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-meteor-6817">Meteor</a>t.
Ekkorra már nagy ismertségre tett szert a zenészek körében, nem kis részben annak köszönhetően, hogy sok időt töltött azokon a szórakozóhelyeken, ahol a „szakma” is megfordult. Demjén Ferenc számára Orszáczky Jackie és Radics Béla volt a két legfontosabb zenész. És 1969-ben már együtt zenéltek Radics Bélával a nagy népszerűségű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt</a>-ban. Majd 1970-ben még egy rövid ideig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a>ben is énekelt, de közben a Moulin Rouge mulató zenekari árkában is zenélt és énekelt.
1970-ben Bergendy István meghívta őt együttesébe, mint basszusgitárost és énekest. Szövegíróként a Jöjj vissza vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek, Latzin Norbert és Demjén Ferenc szerzeményei. Bergendytől kapta a Rózsi nevet, amely innentől végigkíséri pályáján. A zenekar szombat esténként több ezer ember előtt játszott az E-klubban, szerepeltek a televízióban is, és ez meghozta az országos ismertséget. 1976-ban a Hanglemezgyár mindenható ura, Erdős Péter kijelentette, hogy Demjén Rózsi el van nyomva a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a>ben, ezért azt javasolta, hogy az együttes következő lemeze Demjén Ferenc-szólóalbum legyen. 1977-ben Demjén, mivel szerinte a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni abban a formában, kilépett a Bergendyből.
1977-ben megjelent Fújom a dalt című önálló lemezének közreműködői gárdája egészen lenyűgöző névsor. A Bergendy zenekar mellet csak néhány - kiragadott - előadót megemlítve: LGT, Zalatnay Sarolta, Tátrai Tibor, Babos Gyula, Gőz László, Zorán, Papp Gyula. Ezen az albumon jelent meg Demjén Ferenc egyik legismertebb száma, a Presser Gáborral közösen írt Mikor elindul a vonat. Szólólemezének dalait már az 1977 őszén megalakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> együttessel mutatta be. Demjén Rózsi mellett a V’73-ból Lerch István billenytyűs és Herpai Sándor dobos, a Ferm-ből pedig Menyhárt János gitáros rúgták be a V-Motort. És ez a négyes 11 évig együtt maradt. Játszottak az összes kelet-európai országban, koncerteztek Kanadában és Szibériában is. Aztán 1988-ban vége lett a V’Moto-Rock-nak. Demjén így emlékszik erre: „Egy kiadós vita végeztével felálltunk az asztal mellől, és a szó szoros értelmében mindenki elindult a saját feje után. Szétmentünk, de ezt nem követte sem hivatalos bejelentés, sem búcsúkoncert.” Azért 2008-ban még egyszer összeálltak néhány vidéki fellépésre és egy nagy budapesti koncertre.
1989-től indította újra szólókarrierjét. A szabadság vándora - rajta a Szerelemvonat-tal - még abban az évben megjelent. Egy kivételével minden számot Demjén Ferenc és Menyhárt János jegyez a korongon. Ezt követő sorlemezei (például: Tizenhárom, 1998; Álmok, csodák, szerelmek, 2001; Hívlak, 2003; Lelkünk most is vágtat, 2009; Túl a világvégén, 2013), és sportcsarnokokat megtöltő koncertjei mind-mind a mai napig sikeresek. A fellépésein napszemüvegben szereplő zenésznél tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zárja Budapesten, minden évben több mint tízezer néző előtt. Így lesz ez 2023 decemberének végén is. Már a címét is tudjuk az idei koncertjének: Ki marad majd a barátom?
Az évek során számos előadónak (Katona Klári, Zorán, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Anita, Zalatnay Sarolta, Szűcs Judith) komponált dalokat, írt komplett lemezeket. Hallhattuk dalait filmekben (Szerelem első vérig, 1985; Szerelem második vérig, 1987; Moziklip, 1987; Honfoglalás, 1996; Sacra Corona, 2001).
Arra az újságírói kérdésre, hogy gondolt-e valaha is arra, hogy elhagyja ezt az országot, külföldön éljen és zenéljen, ezt válaszolta: „Soha nem akartam kint maradni és most sem tenném. … én ezen a nyelven beszélek, ezen énekelek és ebben az országban szeretnék még letenni valamit az asztalra. Máskülönben pedig a gyomrom sem bírja a külföldi kaját. Odakint mindig borzasztóan rossz az étvágyam.”
Elmondása szerint ő nem politizál, sem a színpadon, sem a dalokban. De a mellé a politikai vélemény mellé áll, amit a leginkább magáénak érez. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen részt vett a Fidesz tömegrendezvényein, 2006-ban ő írta a párt kampánydalát (A Föld könnyei) is.
Számtalan elismerést kapott zenei pályafutása alatt, ezek közül a legfontosabbak: többszörös eMeRTon-díjas, Huszka Jenő-díj (1993), Artisjus-díj (2008), Budapest díszpolgára (2010), Petőfi Zenei Díj (2017), Miskolc díszpolgára (2018). Az állami kitüntetései: a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2010), Kossuth-díj (2012).
Az Artisjus kétezres évek közepén készült kimutatása szerint a Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül az első kettő az övé volt (Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold). Több mint 800 dalt jegyez. Az eladott lemezeinek száma elérte a hárommillió példányt. Pályájának ötvenkilenc éve alatt „minden szinten” zenélt. Játszott underground beatzenekarban, vendéglátóhelyen, supergroupban és tánczenekarban. Szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, és mindenütt hiteles tudott lenni, népszerűségét pedig a kezdetektől napjainkig sikerült megőriznie.
JBSz, HZ 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/">https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/</a>
<a href="https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/">https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/</a>
<a href="https://www.demjenferenc.hu/">https://www.demjenferenc.hu/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Demjén Ferenc

A leginkább a folk-rock irányzathoz sorolható Barbaro az 1980-as évek derekán a Gépfolklór romjain alakult. A sámáni erőkre és barbár ritmusokra esküsző Jorgosz Tzortzoglou (1952, ének, ütősök) nekilátott az ezredforduló talán legfontosabb folk-rock formáció, a Barbaro szervezésének. Megkereste a tiszavirág-életű Ködkondával befürdő Cziránku Sándort (1952, gitár), a V’Moto-Rockból menekülő dobost, Herpai Sándort (1954–2014) és a KFT basszusgitárosát, II. Lengyelfi Miklóst (1955), akit később Zsoldos Tamás (1964) váltott fel. Az 1987-es indulásnál még velük volt Ökrös Csaba (1960–2019, hegedű) is, az első, 1990-ben készült, cím nélküli nagylemezen viszont már a Zsarátnokból érkező, multiinstrumentalista Nikola Parov (1960) játszott. De hiába remek a korong, hiába van tele nagyszerű dalokkal és zenei fordulatokkal, a rendszerváltozás felbolydult időszaka nem kedvezett az ilyen hangoknak.
Miközben a kilencvenes évek első felében nem lehetett elképzelni nélkülük fesztivált Magyarországon, 1994-ben magánerőből kihoztak még egy lemezt (Barbaro II), mely durvább, sűrűbb, feszesebb szövésű és könyörtelenebb volt, mint az előző album. A zenéjükben négy évvel korábban domináló csángó és moldvai népdalok, szépséges balkáni dallamok időközben felolvadtak az öntörvényű egészben, akárcsak József Attila és Nagy László népköltészet ihlette versei. Ez már nem volt se rock, se folk, se a kettő szintézise: tényleg nincs rá jobb kifejezés, mint hogy ez volt a Barbaro. Hamarosan már így, múlt időben, mert a sikertelenség egy idő után végképp kikezdte a zenészek egzisztenciáját. Jorgosz elment festeni, Cziránku gondnok lett egy csepeli általános iskolában, Herpai ismét vállalkozóként futott tovább, egyedül az amúgy is álláshalmozó Zsoldos maradt a zene közelében.
Aztán 2004 tavaszán jött az első hír, hogy Herpai ismét összetrombitálta a régi társakat, egyedül az időközben a Balkan Fanatikkal nyomuló Jorgosz nem állt kötélnek, helyét a kései Vágtázó Halottkémek gitárosa-énekese, Both Miklós (1981) vette át. 2007-ben kigurítottak még egy nagylemezt (Barbaro III), és bár sosem jelentették be feloszlásukat, 2009-ben lényegében lehúzták a rolót.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 361–362.
JBSz–SJ

Barbaro

Az 1970-80-as évek fordulójűának népszerű rockcsapata. Az undergroundból (Dogs, Liversing, Sakk-Matt, Tűzkerék) indult, majd a popfősodorban (Bergendy) sztárrá lett énekes-basszusgitáros <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> (1946) a V’73-ban korábban szimfonikus rockot játszó fiatal muzsikusokat – Lerch István (1953, billentyűsök, ének), Herpai Sándor (1954–2014, dob) –, és az igényes slágerzenében utazó Ferm egykori tagját, Menyhárt Jánost (1952, gitár) vette maga mellé, hogy az „együtemű, négyhengeres formációval” új korszakot nyisson a pályáján.
A V’Moto-Rock (melynek nevében a V betű az együttest támogató Volán Elektronikára utalt) bemutatkozó koncertjét 1977. november 28-án tartotta az Uránia moziban, és a színpadra hatalmas BMW-n begördülő, bőrruhás Rózsi új társaival – akikkel néhány új dal mellett főként Fújom a dalt című szólólemezének anyagát játszották – egyértelmű sikert aratott. A karácsonyra megjelent első kislemez (Motor-boogie / Nyújtsd a kezed) szintén új színt hozott a korabeli zenei életbe, az 1978 augusztusában piacra dobott bemutatkozó album viszont csalódást okozott. Kiderült, hogy a kemény rock követelte nyersesség és agresszívebb megszólalás, a moto-rockkal párosított macho szerep távol áll Demjén zenei-szövegi világától, eredendően lírai alkatától. A nagylemezt a közönség is tartózkodva fogadta, miközben a hetvenes évek végén felbukkanó új rockzenekarok (Edda, Beatrice, Korál) hamarosan el is vették az életteret a V’Moto-Rock elől.
Demjénék a következő két évben vissza is húzódtak, 1979-ben ugyan az Osibisával turnéztak, de kevés saját koncertet adtak, inkább Kovács Kati és Katona Klári lemezein működtek közre, közben pedig szép lassan kialakították azt a sajátos V’Moto Rock-os hangzást, amely az 1980-ban megjelent, valóban kiforrott második nagylemezen (sokak szerint az „első igazin”) hallható. Már a zenészek megjelenése (fehér ing, zakó, nyakkendő) hangsúlyozta a különállást a kemény rock akkori fősodrát jelentő zenészekhez képest, akikhez mérten zeneileg is összetettebb produkcióval rukkoltak elő. Profi hangszeres játék, gondos stúdiómunka, pontos alapok, összetett kompozíciók, a keménységet jól ellensúlyozó, mindig időben feloldó lírai hangulatok, igényes szövegek. És ami a legfontosabb, könnyen felismerhető, azonosítható zenei világ.
A következő években ennek köszönhetően különböző karakterű dalokkal (Várj, míg felkel majd a nap; Ne kövess; Gyere és szeress; Jégszív; Angyallány; Új év; Gyertyák) folyamatosan szerepeltek a slágerlistákon. Aztán a nyolcvanas évek közepén még kiadtak két, nem túl acélos stúdiólemezt (Garázskijárat, 1984; V’Moto Rock 5, 1986), majd a Szerelem első vérig című film – amúgy Dés László által írt – betétdalának hatalmas sikere nyomán 1988-ban Demjén Ferenc csendben feloszlatta csapatát, és inkább a szólópályát választotta.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 389–391.

V’Moto-Rock

Az 1950es–60as–70es évek kétségkívül legismertebb, legvirtuózabb, legkeresettebb magyar jazzdobosa. A hazai jazzélet összes legendájával – többek között Martiny Lajossal, Tabányi Mihállyal, Pege Aladárral, Radics Gáborral, Fogarasi Lajossal, Totth Menyussal és Kovács Andorral – muzsikált együtt. Jellegzetesen swingelő játéka a korszakindító Modern Jazz sorozat legtöbb antológia-nagylemezén hallható, emellett szerepel a Gonda János Szextett Sámánének és a Deák Big Band Világslágerek című albumain. 1965-ös megalakulása után évtizedeken át vezette a jazztanszak dobszakát.
A szakmában előszeretettel csak Mister Dobként emlegetett Kovács Gyula a Gene Krupát követő Bellson–Rich–Morello-generáció tagja volt. A második világháború után előbb Holéczy Ákos, majd Filu zenekaraiban játszott, 1951-től egy évtizeden át a Martiny-kvintett tagja volt. Éveken át dobolt Tabányi Mihály, Garay Attila, Pege Aladár, Gonda János és Deseő Csaba különböző zenekaraiban. 1966-tól saját formációkat is vezetett. Játszott az NDK-ban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban és Lengyelországban, bledi, prágai és berlini fesztiválszereplései osztatlan kritikai és közönségsikert arattak.
Alapító dobtanára a jazztanszaknak, az évtizedek során olyan muzsikusok kerültek ki a keze alól, mint Baló István, Dorozsmai Péter, Fekete Gábor, Herpai Sándor, Mándoki László, Németh Gábor, Pálmai Zoltán, Solti János és Szende Gábor. No és persze nagy tisztelője volt Kármán Sándor, a ceglédi dobmúzeum alapítója, ahol többek között Kovács Gyula utolsó dobja és személyes tárgyai – többek között ikonikus napszemüvege – is megtekinthetők.
Több saját együttest vezetett, közülük a Mr. Dob aratta a legnagyobb sikereket. Meg a három vezető jazzdobost – Kovács Gyula mellett Kőszegi Imrét és Jávori Vilmost – egyesítő, a virtuozitásra építő produkció. Megszámlálhatatlan rádió- és lemezfelvételen szerepelt, többek között Kovács Andorral, a Martiny-zenekarral, a Kovács Gyula Ensemble-lal, a Modern Jazz Trióval, a Csiky–Kovács–Pege Trióval, a Pege-kvintettel, a Deseő-kvintettel, a Gonda Sextettel és a Deák Big Banddel.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 71–72.

Kovács Gyula

Álmodik az állatkert

A fény felé

Barbaro II

Barbaro III

Gyertyák

V’Moto Rock 5

V’Moto-Rock II.

Garázskijárat

Színe-Java

1997-2007

Motorock

Motor boogie

Várj, míg felkel majd a Nap - Best of V'Moto-Rock

Kapcsolatok

Bánat - Barbaro

Allegro Barbaro - Barbaro

Zene szól - Barbaro

Bárányos - Barbaro

Álmodban - Barbaro

Tűpárna a szívem - Barbaro

Fáj a szívem - Barbaro

Ez a világ olyan világ - Barbaro

Elment az én rózsám - Barbaro

Elegem van mindenből - Barbaro

Guminéni - Barbaro

Fényrepülés - Barbaro

Fény világíts, szél csendesedj - Barbaro

Kerek erdő - Barbaro

Kerek a szőlő - Barbaro

Gyere ki te - Barbaro

Kórus - Barbaro

Kesergés - Barbaro

Őshaza - Barbaro

Mélyrepülés - Barbaro

Madárének - Barbaro

Haramia - Barbaro

Sámánének - Barbaro

Pszichiátert akarok! - Barbaro

Primitív szerelem - Barbaro

V’73

Lerch István

Demjén Ferenc

Barbaro

V’Moto-Rock

Kovács Gyula

Álmodik az állatkert

A fény felé

Barbaro II

Barbaro

Barbaro III

Gyertyák

V’Moto-Rock

V’Moto Rock 5

V’Moto-Rock II.

Garázskijárat

Színe-Java

1997-2007

Motorock

Motor boogie

Várj, míg felkel majd a Nap - Best of V'Moto-Rock

Bánat - Barbaro

Őshaza - Barbaro

Mélyrepülés - Barbaro

Kórus - Barbaro

Kesergés - Barbaro

Kerek erdő - Barbaro

Kerek a szőlő - Barbaro

Gyere ki te - Barbaro

Guminéni - Barbaro

Fényrepülés - Barbaro

Fény világíts, szél csendesedj - Barbaro

Fáj a szívem - Barbaro

Ez a világ olyan világ - Barbaro

Elment az én rózsám - Barbaro

Elegem van mindenből - Barbaro

Bárányos - Barbaro

Álmodban - Barbaro

Allegro Barbaro - Barbaro