Generációja egyik legtehetségesebb jazzgitárosa. A nagyközönség leginkább a Harcsa Veronikával közös duója révén ismeri. Játékára – tanárain kívül – Pat Metheny, John Scofield, Michel Petrucciani és Keith Jarrett vannak a legnagyobb hatással.

Gyémánt Bálint kezdetben autodidakta módon tanult gitározni, majd tizenkét évesen beiratkozott a XII. kerületi zeneiskolába, klasszikus gitár szakra (tanárai: Gyelmis Szilvia és Győri István). A klasszikus zene mellett lenyűgözte a jazz adta szabadság lehetősége, így a gimnázium utolsó évében megkereste Juhász Gábor jazzgitárost, és végképp eldöntötte, hogy a jazzre teszi fel az életét. 

Érettségi után két évet tanult a Kőbányai Zenei Stúdióban (Tornóczky Ferenc tanítványaként), ekkor hozta létre első saját formációját, a Gyémánt Bálint Triót (rajta kívül Bornemissza Ádám basszusgitár, Varga Bendegúz dob), majd 2004-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazztanszékén képezte tovább magát. 2007-ben fél évet ösztöndíjasként a Norvég Zeneakadémián töltött.

2007-ben csatlakozott – állandó vendégként – a Harcsa Veronika Quartethez, szerepelt annak You Don't Know It's You (2008), Red Baggage (2008) és Lámpafény (2011) albumain is. Emellett Harcsa Veronikával rendszeresen fellép duóban, eddig három közös lemezt – Lifelover, 2013, Tell Her, 2016 és Shapeshifter, 2019 – jelentettek meg (utóbbit kvartettként, miután csatlakozott hozzájuk a bőgős Nicolas Thys és a dobos Antoine Pierre.)

Egykori mesterével, Juhász Gáborral közösen 2011-ben jelentette meg a Budapest című albumot, melyen a két gitárművész a város jellegzetes és számukra fontos helyszíneit idézi meg a dalok és improvizációk nyelvén.

Saját, változó felállású power triójával eddig két albumot publikált (True Listener, 2017, Vortex of Silence, 2024).

Miként 2024 januárjában a Fidelióban nyilatkozta:  „Mindig annyi minden érdekelt és nyújtott örömet számomra, hogy nehéz lenne egyetlen zenei irányt definiálnom akár a pályám, akár az új lemez kapcsán. Volt idő, amikor küzdöttem ez ellen, de az „egységesítés” inkább gúzsba kötött, mint felszabadított volna. Az alkotói utam jelen szakaszában éppen azt sikerült realizálni, hogy nem félek egy album eklektikusságától, hiszen az előadók egységesítik és legitimizálják azt. A Vortex of Silence tartalmaz lírai és rockos megszólalásokat, de szerintem a népdalfeldolgozásunk is organikus részét képezi az egésznek.”

JBSz