Person/name

Gaya Arutyunyan

Az 1990-es években a rock és a partizenék találkozásában úttörő szerepet játszó Másfél 1989-ben a Kandó kollégiumi pincéjében alakult. Néhány tagcsere után 1991-re jött létre az a kvartett – Lukács Levente (1970, szaxofon), Barnabás (Bácsi Attila, 1968, gitár), Hegedüs János „Seki” (1968, basszusgitár), Kalocsai Tamás (1970, dob), melynek rendkívül öntörvényű, kompromisszummentes instrumentális muzsikája egészen új színt hozott a budapesti koncertéletbe. Valahol félúton jártak a jazzrock, a progresszív rock és a modern tánczene között, helyenként határozott acidos bukéval. Legfontosabb jellegzetességük, hogy a szaxofon, a gitár, a basszus, a dob náluk egyszerre volt ritmus- és szolisztikus hangszer, kalandozó és alapot adó.
A Másfél léte, fejlődése, haladási sebessége eléggé sajátos, és időnként véletlenszerű. Maga a név is a pillanat hevében született: második koncertjükre készültek, még nem volt nevük, egyikük javasolta, legyen Másfél, aztán úgy is maradt. A fantáziadús számcímek – Menetmetsző, Jelzőbárány, Skarlát etűd, Kínai nátha – általában szintén a pillanatnyi hangulatot tükrözik.
A kiadók többsége a kilencvenes években nyilván azért idegenkedett tőlük, mert a Másfél a kezdetek óta instrumentális zenét játszott. Sosem zárták ki egy énekes csatlakozásának lehetőségét, de nem is erőltették. És lám, 2005-ben a moszkvai Deti Picasso örmény származású énekesnője, Gaja Arutjunján előbb koncerteken ugrott be hozzájuk egy-két számra, majd az új korongon (En Garde, 2005) már szerepelt.
De ne szaladjunk ennyire előre: a Másfél a kilencvenes évek közepére az egyik legizgalmasabb fővárosi rockzenekarrá nőtte ki magát, különösen kvadrókoncertjei mentek élményszámba. Aztán 1996-ban csatlakozott hozzájuk Lukács Levente unokatestvére, Salamon Eszter (1971, cselló), aki nemcsak játékával, de extravagáns megjelenésével is nagyban hozzájárult a zenekar további emelkedéséhez. Salamon először a harmadik Másfél-korongon (Viperagarzon, 1996) játszott velük, eleinte csak a lassabb folyású dalokba szállt be, később már a sűrűjébe is – egészen 2002-es kilépéséig.
A Másfél megszólalásának karakterét az időnkénti tagcserék persze befolyásolták – Kalocsai Tamást 1999-ben Ujj Zoltán (1973, dob), „Sekit” 2002-ben Sabák Péter (1977, basszusgitár), Barnabást 2009-ben Karen Arutjunján (gitár) váltotta fel –, egyes vonások felerősödtek, mások elhalványultak, de az alap, az egyéni ízű lüktetés, a szinte hipnotikus ismétlődések és a váratlan váltások rendszere nem változott. Még ha tény, a kétezres években érezhetően ők is a popularitás felé mozdultak el, sokat szelídültek, egyre több elektronikát és modern tánczenei elemet (drum &amp; bass, jungle, dub) engedtek beszűrődni dalaikba, így azok a partiközönség számára is könnyedebbek, táncolhatóbbak lettek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 448–450.
<a href="https://www.facebook.com/masfel.hu/">https://www.facebook.com/masfel.hu/</a>

Másfél

„Csak a bátraknak engedelmeskedik a tenger” ‒ Gaya Arutyunyan // Deti Picasso
 
Négy év szünet után tavaly tért vissza az Arutyunyan-testvárpár köré épülő, évek óta budapesti bázisú örmény-magyar Deti Picasso. A nem csak felállását tekintve, hanem zeneiségében is megváltozott négy tagú zenekar idén új , albumot készített, melyet az A38 Hajón mutat be október 15-én.

Országot és várost váltani magánemberként sem, művészként sem egyszerű dolog. Miért érkeztetek annak idején Budapestre, miért adtátok fel a korábbi életeteket? Mit adott vagy vett el, egyszerűbben: mit változtatott látásmódotokon és művészeteteken az új lakóhely?

Oroszországban van egy mondás: „csak a bátraknak engedelmeskedik a tenger”. Az első külföldi fellépéseink után (köztük az első Szigetes fellépés) kiderült, hogy nem csak a hazánkban, de Európában is van érdeklődés a zenénk iránt. Ugyanakkor ezek a turnék rengeteg adminisztratív nehézségekkel jártak, meghívókat kellett szerezni, vízumokért sorba állni, ata carnet-kat töltögetni, messze utazni, stb. Ebben az időszakban sok magyar zenésszel dolgoztunk együtt, gyakori vendégeink voltak Moszkvában Grencsó István, vagy a Másfél zenekar, több magyar ismerősünk és barátunk segítette a munkánkat. Így kerültünk
Budapestre. A legtöbb hatást pedig az együttműködésekből merítettük. Budapesten ugyanis nem csak magyar zenészekkel dolgoztunk együtt. Itt vettünk fel közös lemezt a norvég Schtimm zenekar tagjaival, itt léptem fel először a Rotfront zenekarral, vagy itt stúdióztunk együtt Alex Hackével az Einstürzende Neubautenből és még sorolhatnám. És a legfontosabb, hogy itt hoztuk létre öcsémmel a Wattican Punk Ballet freak rock cabaret duót.
 
Viszonylag hosszú szünet után tavaly tértetek vissza. Miért volt szükség a több éves leállásra? Mi inspirálta a visszatérést?

Mi mindig családként tekintettünk a zenekarra, de 2010-ben a dobosunk családi okok miatt Moszkvában maradt, a brácsásunkat pedig felvették a genfi zeneakadémiára, így ideiglenesen leállítottuk a zenekart. Négy évig kerestük a budapesti zenészek között azokat, akik az új felállást képeznék, de megőriznék a családi feelinget. Egyszer csak rátaláltunk ezekre a zenészekre a dobos Porteleki Áron és a hárfás Anasztázia Razvaljajeva személyében. Ezzel egy időben találtunk rá egy régi családi hangfelvételre, amit még az öcsémmel vettünk fel egy katolikus örmény faluban.Eme két eseménye egybeesése inspirált minket a visszatérésre.
 
Az újrainduló Deti Picasso zenéje kevésbé rockos, karcos, sokkal szellősebb, akusztikusabb, folkosabb. Mennyire volt tudatos választás az, hogy más irányba indultok el?

Történt-e veled olyan, hogy a szekrényedben egy olyan ruhára találtál, amit még egyetemista korodban hordtál és most rosszul áll rajtad? Ez történt a zenekarunkkal is. Sok idő telt azóta, felnőttünk, megváltoztunk és nem tudjuk önmagunk tízéves mását imitálni. Mostani zenénkkel sokkal óvatosabban nyúlunk a hagyományos örmény népdalokhoz és ez a része tudatos.
 
Mennyi idő alatt, milyen munkamódszerrel készült el az új lemez? Adott-e, jelentett-e valami speciális inspirációt?

Amikor a barátaim rávettek, hogy indítsak el egy crowdfunding kampányt az új lemez készítésére, nem teljesen bíztam a sikerben. Ez egy olyan kampány, ahol a hallgatók különböző bónuszokért cserébe megtámogatják egy zenekar kiadványát, ezzel ők helyettesítik a kihalóban lévő kiadók funkcióját. A sikeres kampánynak köszönhetően előkerültek a régi rajongóink és megtámogatták a lemezt. Amíg régebben akár egy évig is ülhettünk a felvételeinken, addig most három hónap alatt készült el a teljes anyag. Büszkék vagyunk a végeredményre, megható és egységes lemezt adtunk ki a kezünkből.

Gaya Arutyunyan

Zenész - énekes

Kapcsolatok

Gaya Arutyunyan

Másfél

Gaya Arutyunyan (Deti Picasso) interjú, A38 Magazin, 2015