Person/name

Fekete Gábor

Az 1950es–60as–70es évek kétségkívül legismertebb, legvirtuózabb, legkeresettebb magyar jazzdobosa. A hazai jazzélet összes legendájával – többek között Martiny Lajossal, Tabányi Mihállyal, Pege Aladárral, Radics Gáborral, Fogarasi Lajossal, Totth Menyussal és Kovács Andorral – muzsikált együtt. Jellegzetesen swingelő játéka a korszakindító Modern Jazz sorozat legtöbb antológia-nagylemezén hallható, emellett szerepel a Gonda János Szextett Sámánének és a Deák Big Band Világslágerek című albumain. 1965-ös megalakulása után évtizedeken át vezette a jazztanszak dobszakát.
A szakmában előszeretettel csak Mister Dobként emlegetett Kovács Gyula a Gene Krupát követő Bellson–Rich–Morello-generáció tagja volt. A második világháború után előbb Holéczy Ákos, majd Filu zenekaraiban játszott, 1951-től egy évtizeden át a Martiny-kvintett tagja volt. Éveken át dobolt Tabányi Mihály, Garay Attila, Pege Aladár, Gonda János és Deseő Csaba különböző zenekaraiban. 1966-tól saját formációkat is vezetett. Játszott az NDK-ban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban és Lengyelországban, bledi, prágai és berlini fesztiválszereplései osztatlan kritikai és közönségsikert arattak.
Alapító dobtanára a jazztanszaknak, az évtizedek során olyan muzsikusok kerültek ki a keze alól, mint Baló István, Dorozsmai Péter, Fekete Gábor, Herpai Sándor, Mándoki László, Németh Gábor, Pálmai Zoltán, Solti János és Szende Gábor. No és persze nagy tisztelője volt Kármán Sándor, a ceglédi dobmúzeum alapítója, ahol többek között Kovács Gyula utolsó dobja és személyes tárgyai – többek között ikonikus napszemüvege – is megtekinthetők.
Több saját együttest vezetett, közülük a Mr. Dob aratta a legnagyobb sikereket. Meg a három vezető jazzdobost – Kovács Gyula mellett Kőszegi Imrét és Jávori Vilmost – egyesítő, a virtuozitásra építő produkció. Megszámlálhatatlan rádió- és lemezfelvételen szerepelt, többek között Kovács Andorral, a Martiny-zenekarral, a Kovács Gyula Ensemble-lal, a Modern Jazz Trióval, a Csiky–Kovács–Pege Trióval, a Pege-kvintettel, a Deseő-kvintettel, a Gonda Sextettel és a Deák Big Banddel.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 71–72.

Kovács Gyula

A pályatársnője mentette meg az életét

A legismertebb és legsikeresebb rock and roll-együttes, mely kétségkívül az 1980-as évek elején futotta legjobb köreit. 
A Hungaria 1967 augusztusában alakult, amikor egy balatonfüredi bálra a rendezőknek sürgősen szükségük volt egy zenekarra. Erre a haknira alapította a Syconorból kivált Fenyő Miklós: „Annak idején eljártam a Horizont tánciskolába, ahol a Helikon játszott. Velük társultam. Ők saját számokban gondolkoztak, nekem pedig már voltak kész dalaim. A szövegek írója, S. Nagy István elintézte a hanglemezgyárban, hogy készíthessünk kislemezt. Közben megváltoztattuk a zenekar nevét Hungariára, és már így neveztünk be a Ki mit tud?-ra, ahol elsők lettünk”.
A Fenyő Miklós (1947, orgona, ének), Csomós Péter (1944–2013, ritmusgitár, ének), Klein László (1947–2009, basszusgitár), Matlaszkovszky Miklós (1945, szólógitár), Láng Péter (szaxofon, trombita), Tóth József (dob) felállású együttes októberben már elkészíthette első kislemezét (Ne vedd el az időm / Percekre eláll a szavam). Az 1968-as Ki mi tud?-ot egy tőlük szokatlan stílusú, „magyarosch beatdallal” (Nem bújok én többé már a subába) megnyerték, és ezzel beindult az évtized végén páratlanul gyorsnak mondható karrierjük. Nagy slágereiket 1968 áprilisától a Qualiton sorra kiadja kislemezeken (Csavard fel a szőnyeget / Rémlátomás, Nem bújok én többé már a subába / Eltakarod a napot, Egyszer vagy fiatal / Balatoni nyár, Repül a varázsszőnyeg / Húzd rá a vizes lepedőt, Csepeg az eső / Ha szól a rock and roll, Utazni jó / Elvarázsolt lélek titka). Az 1969-es Táncdalfesztivál-on ismét közönségkedvencek voltak (Egyszer vagy fiatal), ami tovább erősítette a szakemberek hitét, hogy a Hungaria lehet az új sztárzenekar. Az év végi közönségszavazáson az Illés és az Omega mögött a harmadik helyen végeztek.
A hetvenes évek hajnalán kiadott újabb kislemezeik (Csim-bumm cirkusz / Ha hív a fény, Eredeti rubin / Ítéletnap, 1970, Rohanok hozzád / Hol van az a mennyország, Egy régimódi bál / Ha sejtettem volna, 1971) szintén jól fogytak, akárcsak a gyors egymásutánban megjelent két albumuk (Koncert a Marson, 1970, Hungaria (Tűzveszélyes), 1971). Utóbbi LP három különböző borítóval került a boltokba, ezek ma becses ritkaságoknak számítanak. Viszont nem sokkal a második korong után a Hungaria szétesett. Barta Tamás (1948–1982, gitár) az akkor induló Locomotiv GT-hez csatlakozott, Csomós Péter, Sipos Péter és Tóth József a Juventus együttesbe igazoltak, Fenyő Miklós pedig új tagokkal – Fekete Gyula (ritmusgitár), Szűcs Antal Gábor (gitár) és Fekete Gábor (dob) – folytatta. És ezzel megkezdődtek a mellőzöttség évei, melyek egészen az 1980-as nagy rock and roll revivalig tartottak.
Amikor is Fenyő Miklós megteremtette a magyar Rockandrolliát, sosem volt aranykorunk világát a maga zenéivel, öltözékeivel, utcaképeivel, bulijaival, amelyek majdnem olyanok, mintha eredetiek volnának, miközben azok a pálmafák mégis valahol itt Budapesten a Vasas-pálya környékén, Angyalföldön nőttek.
A Hungaria 1980 tavaszán robbant be a köztudatba. Az új felállás - Fenyő Miklós (ének, zongora), Dolly (ének), Novai Gábor (basszusgitár, ének), Kékes Zoltán (gitár, ének), Fekete Gyula (szaxofon, gitár, ének), Szikora Róbert (dob, ének) – márciusban mutatkozott be az E-Klubban, májusban már a Pesti Műsor tehetségkutató versenyének sztárzenekaraként léptek fel a Budai Ifjúsági Parkban. A Hungaria műsora igazi revelációként hatott, pályája a továbbiakban diadalmenetben folytatódott. Előbb a nagy egyetemi klubokban koncertezett, aztán országjáró turnéra indult, majd következett az első nagylemez (Rock ‘N Roll Party), közben slágerbemutatók és kislemezek (Multimilliomos dzsesszdobos, Szexbomba rumba).
1981 nyarán indultak az újra életre keltett Pop- és Táncdalfesztivál-on, és lazán nyertek a Limbo-hintó-val (a kislemezből 250 ezer fogyott).  Három évig ők lettek aztán a csúcs-zenekar. Ezt bizonyították a lemezeladási adatok (Hotel Menthol, 1981, Aréna, 1982), a megnyert népszerűségi szavazások, az év kis- és nagylemezéért járó díjak. 1982 márciusában a Budapest Sportcsarnokban adtak koncertet 15 ezer néző előtt.
1982-ben kivált Szikora Róbert  és megalapította az R-GO-t (helyére Flipper Öcsi gitár, ének és Zsoldos Gábor (Dedy) dob érkezett), de a zenekar szekere egészen 1983 nyaráig szaladt. Amikor is Fenyő Miklós lényegében kirúgta a teljes zenekart, és ezzel hivatalosan is feloszlott a Hungaria. A még tavasszal elkészült felvéleteket pedig a Hanglemezgyár Finálé? címmel megjelentette.
1995-ben Fenyő a legsikeresebb felállással újra koncerteket adott (többek között a Népstadionban koncerteztek), illetve új dalokat írt, melyek Ébredj fel Rockandrollia címmel CD-n is megjelentek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 146–147.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 14–17.

Hungaria

Itt nincs kötelező pohárvásárlás, mindenki hozhat ételt-italt, sátorozhat

Schuster Lóránt a visszaemlékezések szerint 1969. augusztus 20-án a Lőrinci Ifjúsági Parkban felment a színpadra és azt kiáltotta: „Ladies and Gentlemen, színpadon a Gesarol!”. A formáció elődjének – a brit Yardbirds mintájára – Hausbyrdsnek nevezett beatzenekar számít, amelyben a Szakács-testvérek (Gábor ének, László dob) mellett Pótz-Nagy Ágoston gitározott és Sándor József basszusgitározott. Ehhez a társasághoz csatlakozott Schuster Lóránt, és ragadta magához a vezetést.
A Gesarol már nevével is (a Gesarol egy korabeli közismert rovarirtó szer volt) kisebbfajta botrányt kavart. Ráadásul koncertjeiken „őrülten és keményen” viselkedtek, hajukat a vállukra eresztették, a zene hatására gyakran „bepöccentek”, és ilyenkor közönségüket is extázisba ragadták. Nevükhöz fűződik az a kétes dicsőség, hogy nekik csápolt először a közönség, és ugyancsak nekik zúgott elsőként a sportpályákon megszokott biztatás: „A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája!”
A Gesarol 1972-ben a Ki mit tud?-on a selejtezőben egy hard-rock dallal indult, de az éltesebb zsűri a hallatán majdnem lefordult a székről. Keszler Pál, az ORI akkori igazgatója behívatta magához Schustert, és közölte, változtassanak nevet, különben lehetetlenné válik a velük való együttműködés. Majd a Magyar Hirdető emberei barna csomagolópapírral Budapest összes fellelhető Gesarol-plakátját leragasztották. A zenészek pedig a továbbiakban <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a> (a latin Perpetuum Mobile – örökmozgó – rövidítése) néven folytatták tovább.
Közel húsz évvel később, 1992. november 20-án Pótz Nagy Ágoston az akkori munkahelyén, a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál összeállt egy koncertre a Szakács testvérekkel. A lelkes fogadtatás hatására a folytatás mellett döntöttek. Ezzel kezdetét vette a Gesarol másodvirágzása. 1996 augusztusában az Ausztráliába visszatérő Szakács László helyét Fekete Gábor (Ex Skorpió) vette át. 1999 nyarán pedig Szakács Gábor is kivált, megalapította a 2002-ig működő Gesarol Revival Bandet. Pótz-Nagy Ágoston pedig új társakkal továbbvitte a Gesarol nevet, és alkalmanként ma is fellépnek.
JBSz–SJ

Gesarol

Ötven éve jelent meg az első magyar hard rock lemez

Ahogy 1971-re (Locomotiv GT) és 1972-re (Taurus), úgy 1973-ra is jutott egy supergroup, amely pályafutását tekintve valahol a kettő között állt: ha változó felállásban is, de viszonylag sokáig működött. Ebben az évben az Illés feloszlása, illetve a Fonográf megalakulása, a Képzelt riport… vígszínházi bemutatója mellett kétségkívül a Skorpió létrejötte volt a legfontosabb esemény a hazai rock történetében.
Amikor a továbbra is a koncertezésben hívő Frenreisz Károly 1973 elején kivált a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusicallel a színház felé forduló Locomotiv GT-ből, rutinos és tehetséges zenészeket választott maga mellé társnak: az akkoriban a legjobb billentyűsnek számító Papp Gyulát (1951, ex-Mini), illetve az éppen felbomló Hungariából a gitáros Szűcs Antal Gábort (1950) és a dobos Fekete Gábort (1952). Nevük adott volt, hisz hárman is a Skorpió jegyében születtek.
Miután Zalatnay Cini negyedik albumán (Hadd mondjam el) már összecsiszolódtak, augusztus 11-én Szigetszentmiklóson élőben is bemutatkoztak – jó harmadnyi ház előtt. A Budai Ifjúsági Parkban viszont már tombolt a tömeg, és Frenreisz szakmai összeköttetése, profi menedzselése a tömegkommunikáció kapuit is gyorsan megnyitotta a zenekar előtt. Rádió- és lemezfelvételeket készítettek, a sajtó pedig supergroupként cikkezett róluk. Mint a zenészek nyilatkozták: a Skorpió, szakítva a divatos, dallamos slágerzenével és a kísérletező progresszív törekvésekkel, a külföldön népszerű hard rock vonalat követte. És bár az első album (Rohanás, 1974) kétségkívül erőteljesen szólt, mégsem hozta azt, amit a fentiek alapján várni lehetett.
A Rohanás, akárcsak a többi Skorpió-korong sajátosan kettős lett: az igényes zenei megoldások gyakorta falvédő szintű szövegekkel, közhelybölcsességekkel párosultak. Frenreiszék nem merték következetesen vállalni azt, amire pedig tehetségük, hangszertudásuk feljogosította volna őket. A supergroup gyakorta keltette az érzést, hogy itt valójában Frenreisz Károlyról és kísérőzenekaráról van szó, Frenreisztől pedig a háromperces limonádé pop nem állt nagyon messze, elég, ha a Citromízű banán (Metro) vagy a Sose mondd a mamának (LGT) című dalaira gondolunk.
Hiába arattak a hazai és külföldi turnéikon zajos sikereket, a nagy rohanásban kevesebbet törődtek a komponálással, nagylemezeiken (Ünnepnap, 1975, Kelj fel, 1976, Gyere velem, 1978) egyre sablonosabb zenei produkciókat kínáltak. A szövegek pedig nemcsak mesterkéltek és sematikusak voltak, hanem olykor mosolyt fakasztóak is.
Miközben rengeteget koncerteztek külföldön, 1976-ban a sopoti fesztiválon elnyerték a sajtó különdíját, 1977-ben skandináv és német körútjukon 157 (!) koncertet adtak, 1978-ban a Turku Music Festivalon a Uriah Heeppel és a Boomtown Ratsszel egyenrangúként kezelték őket. Az 1978-as Gyere velem azonban egy fáradt, önismétlő zenekar benyomását keltette. Ráadásul a hard rock hívei már náluknál sokkal izgalmasabb, „őszinte, kőkemény” rockot játszó zenekart hallhattak (Piramis, P. Mobil), így a Skorpió 1979 elején minden különösebb feltűnés nélkül oszlott fel. Frenreisz zenésztársai pedig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat által favorizált Dinamithoz csatlakoztak.
Frenreisz nem adta fel, Új Skorpió néven újabb triót – Tátrai Tibor (1952, gitár), Papp Tamás (1957, dob) – hozott létre, és amikor 1979. augusztus 20-án bemutatkoztak, a közönség és a kritika is elragadtatással fogadta őket. Sajnos ismét kiderült, Frenreisz megint elkövette ugyanazt a hibát. Képtelen volt csak a belső hangokra figyelni. Az Új Skorpió (1980), illetve a Zene tíz húrra és egy dobosra (1981) ismét felemásra sikeredett: amolyan „virtuóz-kommersz” zenét játszottak, amelyből a koncerteken a szókapcsolat első, a lemezeken pedig második tagja volt érvényes. Valószínűleg ezért választotta őket a közönség az év gitárosának, basszusgitárosának, dobosának, korongjaik meg ugyanezért porosodtak az üzletek polcain.
1981-re azonban már ez a virtuozitás is érdektelenné vált, mindinkább visszasüllyedtek a kemény rock derékhadába, és 1983-ban szép csendben feloszlottak. Azóta kétszer próbálkoztak meg a visszatéréssel, de az Azt beszéli már az egész város (1985) és A show megy tovább (1993) című lemezük, illetve a hozzájuk kapcsolódó koncertek lényegében semmit nem tettek hozzá az addigi életműhöz.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 253–256.

Skorpió

Frenreisz Károly (1946, Budapest) basszusgitáros, énekes, zeneszerző, a Metro, majd az LGT tagja, a Skorpió együttes vezetője. 1965-től a beatkorszak legendás együttesében, a Metróban-ban zenélt. 1971-ben alapító tagja volt a Locomotiv GT-nek, melynek 1973 elejéig basszusgitárosa, fúvósa és énekese is volt. 50 évvel ezelőtt, 1973-ban alapította meg a Skorpiót, amely a mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal aktív zenekar. Ő az együttes frontembere és vezetője. Kétszer lett – 1974-ben és 1981-ben – Az év basszusgitárosa, számos filmzenét írt, és több játékfilmben is szerepelt. 2012-ben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta, 2016-ban Fonogram Életműdíjas, 2017-ben pedig a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat vehette át munkásságának elismeréseképpen. 2021-ben Ferencváros díszpolgára lett, azé a budapesti kerületé, ahol felnőtt.
1946. november 8-án született Budapesten. A híres Gundel család leszármazottja: nagyapja Gundel Károly, a magyar vendéglátós szakma és gasztronómia mestere, testvére Bujtor István színész, rendező, féltestvére a színészzseni Latinovits Zoltán volt. Ötévesen kezdett zongorázni, és kiderült: abszolút hallása van. Kamaszként nagy hatást gyakorolt rá a jazz, ezért szaxofonozni akart, de a konzervatóriumban köztes megoldásként a klarinétot választotta. A szaxofont nyaranta a balatonszemesi Vigadóban fújta esténként egy alkalmi zenekarban. 1963-64-ben a Benkó Dixieland Bandben és Vukán György zenekarában is megfordult, végül a zenélés kedvéért egy év után félbehagyta az orvosi egyetemen megkezdett fogorvosi tanulmányait.
19 évesen lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> tagja. „A basszusgitár úgy jött, hogy bekerültem a Metro zenekarba szaxofonosként, Schöck Ottó pedig basszusgitárosként. Bár nagyon jól basszusgitározott, ő elsősorban zongorista volt. Egyszer azt mondta nekem: Figyelj ide, tanulj meg egy-két dalt basszusgitározni, alatta én zongorázhatok.” – emlékezett vissza 2006-ban. A legendás együttes legjobb időszakának volt részese 1965 és 1970 között, közben másfél évet külföldön is vendéglátózott, a Metro dobosával, Brunner Győzővel 1967-68-ban Svédországban zenéltek. Frenreisz a Metróban basszusgitározott, szaxofonozott, énekelt, dalokat szerzett, legnagyobb slágere, a Citromízű banán az együttes első albumán jelent meg 1969-ben. Az egy évvel későbbi Egy este a Metro Klubban… a magyar könnyűzene történetének első koncertalbuma, amelyen a dalok többségét Frenreisz írta.
Az együttest 1971 tavaszán az első magyar supergroup, az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a> kedvéért hagyta ott. „Mi akkoriban Presser Picivel rengeteget lógtunk együtt, sokszor vacsoráztunk és beszélgettünk a Fészek Klubban, hogy hogyan tovább. Éreztük, hogy sem az Omegában, sem a Metróban nem tudunk már újat hozni, hogy lépnünk kell. Az akkori hármas - Illés, Omega, Metro - igyekezett kiszolgálni az ország zenei közízlését, mi meg szerettünk volna sokkal progresszívebb zenét játszani.” – mondta 2006-ban. A „zenészek zenekarába” a billentyűs Presser Gábor és a dobos Laux József az Omegából, a tragikus sorsú gitáros, Barta Tamás a Hungariából érkezett. Zeneszerzésben Presser vitte a prímet, de Frenreisznek is komoly tere nyílt, már a bemutatkozó kislemez egyik számát (Boldog vagyok) is ő jegyezte. A szélesebb közönség elé 1972. május 1-jén léptek, a tabáni koncertek nyitányaként, még a Gellérthegy oldalában több tízezer fiatal ismerhette meg a mára már szintén legendás Syrius után fellépő LGT zenéjét, amely aztán világszerte sikert aratott. Szerepeltek a tokiói Yamaha fesztiválon, majd - olyan világsztárok társaságában, mint a Beach Boys, Joe Cocker, és a Genesis – az angliai Lincolnban 1972 májusában megrendezett fesztiálon is. Angliában vették fel második albumukat. Idehaza - Frenreisz és az énekesnő magánéleti kapcsolata miatt is – Zalatnay Saroltának készítettek lemezeket. Frenreisz Károly 1973-ban vált ki a zenekar színházi szerepvállalása, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical miatt az LGT-ből.
Még abban az évben egy újabb supergroupot alapított, ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>. Első nagylemezük az 1974-ben megjelent A rohanás volt, rajta a zenekar egyik legnagyobb slágerével, az Így szólt hozzám a dédapám című dallal. A dobos Fekete Gáborral, a billentyűs Papp Gyulával és a gitáros Szűcs Antal Gáborral évente több száz koncertet adtak. Itthoni fellépéseik mellett szerepeltek több amerikai városban, bejárták szinte egész Európát, különösen Lengyelországba hívták gyakran a pozitív életérzést sugárzó zenekart. Albumaik a hard rock jegyében készültek, zenéjükre a feszes basszusgitár-dob alap volt a jellemző. Svédországban is jelent meg egy angolnyelvű nagylemezük (The Run, 1978). „A Skorpió mindig is egy improvizációkra építő zenekarnak számított, nem volt minden betervezve, szabadon játszottunk, de soha egy hibás hang nem hangzott el a koncerteken. Minden egyes felállásban nagyon odatettük magunkat, de nem a görcsös figyelemről, inkább az önfeledt zenélésről szóltak ezek az esték.” - nyilatkozta a zenekarvezető 2021-ben.
A kvartett 1979-ben feloszlott, Frenreisz Tátrai Tibor gitárossal és Papp Tamás dobossal alakított formációt, Új Skorpió néven. A trióra a virtuóz előadásmód mellett a populárisabb dalok voltak jellemzőek. 1983-ban feloszlottak, 1985-ben már újra egy négytagú együttes jelentkezett Skorpió néven. Frenreisz mellett Papp Tamás dobos, Szűcs Antal Gábor gitáros és Pálvölgyi Géza billentyűs voltak a tagok. „Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda” hangzott fel 1985-ös lemezük nyitódalában. 1993-ban jelent meg eddigi utolsó stúdióalbumuk (A show megy tovább). A Skorpió kisebb-nagyobb kihagyásokkal napjainkban is fellép, legutóbb 2021. augusztus 20-án koncerteztek.
Az évek során Frenreisz Károly szerepelt filmekben (Mélyrétegben, 1967; A nagy generáció, 1985; A három testőr Afrikában, 1996; Magyar vándor, 2004), és írt filmzenéket is (Csak semmi pánik, 1982; Az elvarázsolt dollár, 1985; Hamis a baba, 1991; A három testőr Afrikában, 1996; Zsaruvér és Csigavér I., 2001; Zsaruvér és Csigavér II., 2002).
Frenreisz Károly nem tartja magát üzletembernek, mégis létrehozott egy hang-, fény- és színpadtechnikával, majd egy divat- és formatervezéssel foglalkozó céget is. 2006-ban, Frenreisz 60. születésnapján régi zenészkollégáival – egykori Metro-, LGT- és Skorpió-tagokkal – állt színpadra egy nagyszabású budapesti koncerten. A mai is aktív Frenreisz Károly úgy érzi, bár az idő eljárt felette, még mindig rengeteg terve van.
HZ

Fekete Gábor

Zenész - dobos

Kapcsolatok

Kovács Gyula

Hungaria

Gesarol

Skorpió

Frenreisz Károly

A rohanás

Ünnepnap

P. Mobil / Skorpió koncert - 1973, Egyetemi Színpad

It Would Be Cool If It Was Cool