Faragó „Judy” István (1944–2003), a korai beatkorszak egyik kiemelkedő képességű gitárhőse volt.

A Bács-Kiskun megyei Borotán, a jugoszláv határ közelében született. A szerény körülmények között élő család Budapestre küldte őt továbbtanulni, majd visszatért szülőfalujába, ahol a megyei tanács alkalmazta népszámlálóként. Zenei érdeklődését az újvidéki rádió könnyűzenei műsora, abban is mindenekelőtt a Shadows és ­ legfőképpen – Elvis Presley dalai keltették fel. Először egy tangóharmonika, majd egy akusztikus gitárt került tulajdonába. A szakma alapjait az utóbbin sajátította el, játékát a fővárosba való visszaérkezése után egy zeneoktatói munkaközösségben fejlesztette.

Faragó István 1962-től a Földmunkát Gépesítő Vállalat segédmunkásaként dolgozott, és még ugyanabban az évben megalapította első zenekarát, a Szinkront, amelyből hamarosan Tacskó együttes lett, abból pedig az időközben csatlakozó józsefvárosi vagány, Komár László javaslatára Scampolo. Ugyancsak Komár lett István „névadója” is, ő nevezte el Judy-nak.

A repertoárjuk főként Elvis Presley-dalokból állt. A névváltás jó ómen volt, a banda ugyanis egyre sikeresebb lett, a Dália Klubban és az Ifiparkban is zenéltek. Újságokból lesték el a külföldi sztárok táncmozdulatait, a színpadon pedig hatalmas energiával játszották a legvadabb számokat. Saját klubjuk is lett: a Földgép Vállalat KISZ-helyisége, a Vigyázó Ferenc utcai Scampolo Klub. Ott az alig húsz éves virtuóz gitáros, Faragó „Judy” István és a vele egykorú Komár László énekes volt a két legnagyobb sztár.

„Az egyik haverom vitt el '63 májusában a Scampolo Vigyázó Ferenc utcai klubjába, és mondta, hogy itt egy fantasztikus gitáros van, a Faragó „Judy” István, látni kell. Valóban, hihetetlen technikai tudása volt, amit fejlesztett is. A boogie-woogie volt az erőssége, de játszottak sok Shadowst és hasonló instrumentális gitárzenét is.” – emlékezett vissza Danyi Attila, a későbbi Scampolós zenésztárs.

1964-ben Faragó „Judy”-t behívták kötelező sorkatonai szolgálatra, amely akkoriban két évig tartott. A seregben is zenélt, a Flottilla együttes gitárosa volt. Az 1965-ös Ki mit tud?-on is felléptek - matrózruhában.

Miután „Judy” letöltötte szolgálatát, ismét felmerült a Scampolo újraélesztése. A formációba 1967-ben néhány hónapra Presser Gábort is el tudták csábítani. De ez az új Scampolo nem kapott sok fellépési lehetőséget, saját nagylemezről pedig nem is álmodhatott. Az évek során „Judy” több zenésztársa is Nyugat-Európában telepedett le, ő viszont "képtelen volt külföldön élni", ezért itthon maradt.

1973-ban ismét összekerült Komár és „Judy”, a Szemek, Szájak, Szívek zenekarban, amelyet egy évre rá Sprintre kereszteltek át. Első sikerük a Postakocsi című szerzemény volt, azonban a rádiófelvételt csak egy nagylemez követte, 1978-ban, azután pedig fel is oszlottak. Faragó „Judy” és Komár László kapcsolata továbbra is megmaradt, „Judy” 1981-től kezdődően szerzőként és gitárosként is közreműködött az énekes szólóalbumain. Az első ilyen lemezen ő a zeneszerzője az Országutak csillaga című Komár-slágernek. És mindketten a magyarországi Elvis Klub tiszteletbeli elnökei voltak.

Faragó „Judy”-nak három önálló nagylemeze jelent meg: Judy Guitar (1983), Ezüst Gitár (1986), Judy 3. (1991), és egy válogatás CD-je, a Best of Faragó "Judy" István (1992). Ezek az instrumentális lemezek elsősorban "Judy" gitárjátékára épültek, saját szerzeményeken kívül magyar sikerdalok és világslágerek feldolgozásai szerepelnek (Akácos út, Szomorú vasárnap, Csinibaba, Love me tender).

Az 1986-1993 között közreműködött olyan előadók lemezein, mint Aradszky László és Szandi. Utoljára 1998 februárjában, a Budapest Kongresszusi Központban lépett színpadra a Scampolo emlékkoncertjén. Ezt követően végleg visszavonult a nyilvános szerepléstől. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2003-ben érte a halál. Abban az évben töltötte volna be 59. életévét.

HZ