Person/name

Eredics Áron

„Délszlávnak magyar, magyarnak délszláv. Könnyűnek komoly, komolynak könnyű. Világzenének népzene, népzenének világzene. Testvérnek barát, barátnak testvér. Magyarnak világhírű, világhírűnek magyar. Réginek új, újnak régi” – fogalmazza meg Eredics Salamon, a zenekar legfiatalabb tagja a Söndörgő ellentétekbe foglalt identitását. Salamon amúgy öt éves volt, mikor a zenekar 1995-ben megszületett: unokabátyja, Eredics Dávid és annak barátja, Buzás Attila az aktuális gimnáziumi bulira beszerveztek néhány kalandvágyó osztálytársat, plusz az akkor tizenkét éves Eredics Áront (Salamon testvérét), két kézzel merítettek a Vujicsics-repertoárból, feltüzelték a népet, aztán a koncertet követően együtt maradtak. Ahogy komolyodott a szándék, úgy morzsolódott/cserélődött a társaság, így amikor 2000-ben az egykor hirtelen felindulásból Söndörgőre keresztelt zenekar megnyerte a Magyar Rádió népzenei versenyét, az eredeti felállásból a két Eredics fiú, Buzás Attila és Bokros György maradt. Meg időközben csatlakozott hozzájuk egy vérbeli budakalászi szerb, Wertetics Szlobodán.
A különböző díjakkal járó pénzösszegekből tudták elkészíteni első, még színtiszta népzenei nagylemezüket (Oj stari, 2001), amely után bevették Áron akkor tizennégy éves öccsét, Benjámint brácstamburásnak. Amikor pedig Bokros György nem sokkal később kivált, a három Eredics fiú mellé Salamon személyében megérkezett a negyedik, a bőgőt pedig Buzás Attila vette át, Majd Wertetics Szlovodán 2006-os váratlan kiválásával létrejött az az ötösfogat, amelyik a következő bő egy évtizedben meghódította a világot.
A nemzetközi ismertséget 2007-ben a macedón cigány lakodalmi zene legjelesebb képviselőjével, Ferus Mustafovval adott koncertek alapozták meg, számos kiemelten fontos helyszínre eljutottak vele, közös albumukra (In Concert, 2008) sok szaktekintély felfigyelt. A 2011 júniusában publikált Tamburising – Lost Music Of The Balkans a nemzetközi színtéren magyar zenekar számára ritkán tapasztalható magasságokba repítette őket. A 2014-es Tamburocket – Hungarian Fireworks meg sem állt az európai világzenei rádiósok listájának első helyéig, az éves összesítésben a harmadik legjobb világzenei lemez lett. 2015 márciusában a Művészetek Palotájában ünnepelték fennállásuk huszadik évfordulóját, emellett Live Wires címmel a korábbi öt évben rögzített koncertjeik felvételeiből válogattak egy CD-re valót.
A Tamburocket szédítő nemzetközi sikere után úgy érezték, a világzene műfaján belül mindent elértek, amit csak lehetett. Még az is a kezükre játszott, hogy 2015 októberében Budapesten rendezték meg a világ elsőszámú világzenei vásárát, a Womexet. Folyamatosan úton voltak, fesztiválról fesztiválra vándoroltak, ahol sokszor meg kellett (volna) felelniük a közönség elvárásainak. Merthogy az ilyen rendezvényekre az emberek alapvetően szórakozni járnak, nem bonyolultabb szerkezetű, zenei finomságokkal élő produkciókat hallgatni. Ők azonban inkább a nehezebb utat választották: előbb 2018-ban az Amsterdam Klezmer Banddel jelentettek meg közös nagylemezt (Szikra, 2018), majd hosszas érlelés után felvették azokat a népzenei ihletésű, de saját szerzeményeket, amelyekből a 2019-es Nyolc 8 Nyolc megszületett. Ezt követően lépett ki az egyik alapító, Buzás Attila, helyén azóta Dénes Ábel bőgőzik. De a lényegen ez sem változtatott: a Söndörgő nemcsak hitelesen és energikusan görgeti a délszláv családi örökséget, hanem további színekkel gazdagítja azt. Derűsen, játékosan, fiatalosan.
JBSz

Söndörgő

A hazánkban élő délszláv nemzetiségek, elsősorban a szerbek és horvátok változatos és gazdag népzenei hagyományának kétségkívül legismertebb magyarországi képviselője. Nemcsak idehaza népszerűek, hanem a határokon túl is rendre sikeresen koncerteznek. Ezek közül kiemelkednek az ausztráliai, angliai, franciaországi turnék, valamint 365 fellépési alkalmat jelentő kuvaiti meghívás. Ez utóbbi kapcsán – korábbi tapasztalat alapján – a mozgalomban sokan féltették őket a feloszlástól, átalakulástól, de ez szerencsére nem következett be.
Az együttes – Eredics Gábor (1955, basszprímtambura, harmonika, ének), Eredics Kálmán (1952, bőgő, tarabuka), Borbély Mihály (1955, szaxofon, klarinét, tárogató, furulya, okarina, dvojnice, brácstambura), Győri Károly (1955–2006, hegedű, prímtambura), Szendrődi Ferenc (1952, prímtambura, brácstambura, szamica), Brczán Miroszláv (1955, csellótambura, brácstambura, ének) – 1974 tavaszán alakult Pomázon, a helyi nemzetiségi táncegyüttes zenekaraként. Az első években Nyári Iván (harmonika) és Janka László (hegedű), a későbbi időszakokban Barnás András (bőgő), Balázs István (hegedű), Várhelyi Lilla (hegedű), Eredics Tibor (táncházvezető) és Horváth Zoltán (prímtambura) is részt vettek a zenekar munkájában.
Az 1977-es Ki mit tud?–on elért első hely hozta meg számukra az országos ismertséget. Az együttes első lemezének megjelenésére mégis 1981-ig kellett várni. S bár az album megkapta az év hanglemeze díjat, hangzása, szerkesztése, kivitelezése egyaránt újszerű volt, a következő korong újabb hét év elteltével került csak a boltokba (Szerb és horvát népzene, 1988). Ezt az LP-t az angol Hannibal Records is kiadta, ismertek lettek Nyugat-Európában is, ismét nyílt egy újabb előrelépési lehetőség – és a következő hangzóanyag (Samo sviraj, 1997) minden addiginál később, kilenc év múltán vált elérhetővé, míg eddigi utolsó lemezük (Podravina – Drávamenti horvát táncok) 2001-ben, valamint első két LP-jük (Délszláv népzene, Szerb és horvát népzene) CD változata egyaránt 2005-ben jelent meg.
„Harminckilenc éve játszunk közel azonos felállásban, az adottságainkat és lehetőségeinket elfogadtuk. Nem erőszakolunk ki egymásból semmit. Nem tudom, hogy lustábbak vagyunk-e, mint a többi együttes, de biztos, hogy tovább érleljük az anyagokat. Ami kikívánkozik, kiadjuk, de nem akarunk sorozatgyártásra állni” – kommentálta mindezt Eredics Gábor. 
Győri Károly 2006-os halála óta a zenekarban Eredics Áron (1983, primtambura, basszprímtambura, szamica) játszik, 2007 és 2019 között pedig Vizeli Balázs (hegedű) is a zenekar tagja volt.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke sok szálon köthető az együtteshez, a Söndörgő-ben pedig munkájuk közvetlen folytatóit látják.
A Vujicsics együttesről az elmúlt évtizedekben több koncertfilm készült, számos játékfilmben (Csontváry, Mennyei seregek, Hanna’s War, Az én XX. századom, Egy tél az Isten háta mögött) és színházi darabban (Templom-téri játékok, Tévedések vígjátéka, Beszterce ostroma, Legenda a lóról, A revizor, Hát, parancsoljon Szakulába!, Négy lába van a lónak) szerepelt.
Díjak, elismerések: Ki mit tud? népzenei kategória I. helyezett (1977), Az év hanglemeze (1981), Pro Urbe Szentendre (1986), Pest megye Közművelődéséért (1986), Pomázért Emlékérem (1999), Szent Száva díj (1999), Líra díj (1999), Kisebbségekért állami díj (1999),  Pest Megye Művészetéért díj (2000), eMeRTon díj (2000), Pest megye Népművészetéért díj (2009)
Albumok: Vujicsics Együttes – Délszláv népzene (1981), Somogyi szomszédok (1986, USA), Szerb és horvát népzene (1988), Samo sviraj (1997), Vujicsics 25 – Ünnepi koncert a Zeneakadémián (1999), Podravina – Drávamenti horvát táncok (2001), Délszláv népzene CD kiadás (2005), Szerb és horvát népzene CD kiadás (2005). Emellett a Miqueu Montanaro által alapított Vents d’Est együttessel kilenc LP, illetve CD kiadványt készítettek.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 91–96.

Eredics Áron

Zenész - tamburás

Kapcsolatok

Söndörgő

Vujicsics együttes