Person/name

Emilio (Jellinek Emil, 1976, Budapest) énekes, rapper, dobos, aki a pop, R&amp;B, soul, jazz és rap műfajokban is elismert szereplője a hazai könnyűzenei életnek.
A roma származású fiú 13 éves korában kezdett el dobolni tanulni. Pár hónappal később már saját zenekarával koncertezett. Számtalan formációban dobolt és énekelt, 16 évesen már olyan nagy nevekkel játszott együtt, mint Szakcsi Lakatos Béla és Babos Gyula. Budapesti vendéglátóhelyeken zenélt, szabadidőközpontokban koncertezett, szinte minden magyarországi jazzfesztiválon fellépett. Négy évig játszott a bécsi Hotel Marriott-ban egy zenekarban.
2003 augusztusában Siófokon mutatkozott be önálló előadóként. Ezután rögtön megjelent az első nagylemeze is, Nagyon nagy világ címmel, amelyen 6 év dalait gyűjtötte össze. Az albumról három kislemez jelent meg a Szállj, csak szállj!, a Ne nézz vissza rám és az Ez a dal című számokkal.
2004-ben Fonogram-díjat nyert, mint az Év hazai felfedezettje. Ugyanebben az évben Sting előtt énekelt a világsztár budapesti fellépésén. 2005-ben jelent meg második albuma Valamit el kell mondjak címmel. Ezen egy duettet ad elő Cserháti Zsuzsával, az Amikor melletted vagyok című dalt, ami Szakcsi Lakatos Béla szerzeménye.
Az évek során Emiliót olyan jazz-kiválóságok hívták meg közreműködőnek lemezeik felvételére, mint Oláh Tzumó Árpád, Babos Gyula és László Attila.
2008-ban megjelent 3. albumán (Miért búcsúznánk?) szerepel Charlie és Pásztor Anna is. Emilio 2010-ben a németországi Völklingenben a Voice &amp; Guitar énekverseny győztese lett. 2010 és 2013 között egy televíziós showműsor zenekarának énekese volt. 2017-ben az eddig is kitűnő beatboxos, azaz szájdoboló előadó kipróbálta magát a rap műfajában is.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/EmilioMusicOfficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/EmilioMusicOfficial/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/emilioking13/?hl=hu">https://www.instagram.com/emilioking13/?hl=hu</a>

Emilio

Emilio előadói fotók

A Fonogram díj (korábban Arany Zsiráf díj) vagy más néven Fonogram – Magyar Zenei Díj, a magyar Grammy-díj.

A díjat a magyar hanglemezkiadás kiemelkedő sikereinek és teljesítményeinek, valamint a nemzetközi hanglemezkiadás Magyarországon kiemelkedő sikerű és értékű albumainak díjazására alapította a MAHASZ közgyűlése 1992 szeptemberében. A díj neve 2004-től kezdve Fonogram – Magyar Zenei Díj.

Fonogram - Magyar Zenei Díj

Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszakon a gitár szak 1977-es bevezetése óta annak vezető tanára, szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna. Ráadásul az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus, játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható.
Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában ő is hegedülni kezdett, később zongorázni tanult. Tizenhét éves korában Pege Aladár együttesének tagjaként megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. 1970-ben a Kex együttesben tűnt fel, később a Rákfogóban gitározott, majd Kőszegi Imre zenekarában játszott.
1979-ben alapította meg első saját formációját, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saturnus-53790">Saturnus</a>t – partnerei: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob), később Kőszegi Imre (dob) –, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg. 1985-ben létrehozta a Babos Trio Pluszt, amit később a Babos Trió váltott fel (Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob).
1989-ben került a boltokba első önálló nagylemeze, a Kinn és benn. Egy évvel később a Petőfi Csarnokban koncertezett Victor Bailey, Terry Lynn Carrington, Jinda György és Szakcsi Lakatos Béla társaságában. Az 1990-es Sham című Hungaroton nagylemezt régi muzsikuspartnerével, Szakcsi Lakatos Bélával és az akkor már az Egyesült Államokban élő, ott roppant népszerű Jinda Györggyel készítette (a korong címe is az ő zenei világára utalt). Az elkövetkezendő években pedig olyan neves amerikai előadókkal lépett fel, mint Frank Zappa, James Moody és Tony Scott.
1994-ben a Sony jóvoltából második jazzalbuma, a Blue Victory Európa tizenkét országában volt kapható. A Babos Quartetben ekkor Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Szappanos György (basszusgitár) és Borlai Gergő (dob) játszott. 1997-től a Babos Project Romani nevű új produkciójával járta a hazai és európai fesztiválokat, mellyel 1998-ban Egyszer volt... címmel albumot is jelentetett meg. Később a Take 4-ral, majd Herbie Mann-nel készített felvételeket. 2004-ben adták ki a Trilok Gurtuval közös koncertlemezét. 2005-től újabb formációt hozott létre, Babos Project Special névvel.
Munkásságát 2003-ban Szabó Gábor-díjjal, 2008-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 179–182.

Babos Gyula

A Kaszakőtől a jazzrockon át Charlie-ig
A honi zenei élet csendes, de nagy tudású és hatású alakja. A nagyközönség főként Charlie szerzőjeként és zenésztársaként ismeri, a szakmában a legjobb jazzgitárosok között tartjuk számon, a fiatalabb generáció számára pedig ő a Tanár úr. 
1975-ben alapította meg a Kaszakő együttest, mely számtalan személyi és stílusbeli változáson esett át, mire 1983-ban felvehette a populáris jazzrockos Édenkert című lemezt. 1985-ben Tony Lakatossal hozta létre a Things nevű formációt, amely fennállásának hét esztendeje alatt két remek albumot tett le az asztalra. Emellett László Attila 1980 és 1988 között a Magyar Rádióban dolgozott stúdiózenészként, 1987 óta pedig a jazztanszak tanára, az ottani big band vezetője.
1992-ben hozta létre saját együttesét, a kortárs mainstream jazzt játszó László Attila Bandet, melynek eredeti hangvételű zenéjét ő maga írja és hangszereli (bár a 2002-es Once Upon A Time című lemezükön a zongorista Oláh Kálmán jellegzetes kompozíciói is hallhatóak). A László Attila Band 2004 januárjában nyolcállomásos amerikai turnén vett részt, a New York-i hangversenyük különlegessége volt, hogy több mint negyven ország ENSZ-képviselői is hallhatták.
László Attilát 1999-ben a Magyar Jazz Szövetség elnökévé választották és ezt a tisztséget hat éven keresztül töltötte be. 2011 óta a Snétberger Zenei Tehetségközpont gitártanára. 
2009 óta dolgozik együtt India egyik legismertebb és legnépszerűbb komponistájával, Ilaiya Raajával, így számos alkalommal járt az ázsiai országban, az indiai zeneszerző vendégművészeként 2011 decemberében Chennaiban a tizenkétezer fős Indoor Stadionban lépett fel. 2012 márciusában ő is ott lehetett Ilaiya Raaja nagyszabású londoni lemezfelvételén, melynek bemutató koncertjét ugyanazon év szeptemberében szintén Chennaiban tartották. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a CD-t egymillió(!) példányban jelentette meg a Sony.
2013-ban elkészítette a László Attila abszolút szolmizációs rendszere című módszertani kiadványát, mely segítséget nyújt többek között a kottaolvasás gyors tanulásához. Az egészen újfajta megközelítést használó módszerben a 12 hang olyan elnevezéseket kap, amelyek könnyen és gyorsan kiénekelhetőek egymás után. 
Az utóbbi években László Attila Babos Gyulával és Tátrai Tiborral Gitár Trió néven hozott létre új projektet, amellyel saját szerzeményeket, illetve rock- és jazzstandardeket egyaránt játszanak. 2013-ban pedig a New Yorkban élő Németh Ferenc dobossal és két egykori Yellowjackets-taggal, a billentyűs Russell Ferrantéval és a basszusgitáros Jimmy Haslippel készített nagylemezt Bridges of Souls címmel. 
Munkásságáért 1999-ben Szabó Gábor-díjat, 2003-ban Liszt-díjat kapott.
Albumok: Kaszakő: Édenkert (1983), Things: Blues For The Last Punk (1987), Things: Mother Nature (1990), The Only One (1995), Smart Kid (1999), Once Upon A Time (2002), On The Broadway (2004), Just Trust (2006), Babel (2009), Bridges Of Soul (2014)

László Attila (jazzgitáros)

Pásztor Anna

Sokak szerint generációja legtehetségesebb zongoristája Oláh Tzumo Árpád (1980–).
Zenészcsalád sarja, klasszikus zenei vonalon indult, aztán tizenhat éves korától eltérítette a jazz. Két évvel később megnyerte a rádió tehetségkutató versenyét, 2001 nyarán pedig a német Jazz an der Donau fődíját, majd triójával a belgiumi Jazz Hoeilaart Intern'l Contesten is diadalmaskodott, ahol ráadásul – a verseny történetében először – az összes fődíjat (zenekar, előadás, szólista) elvitte. 2001-ben ösztöndíjjal került a bostoni Berklee College of Musicra, két évvel később átkerült az Egyesült Államok legnagyobb jazzintézetébe, a Herbie Hancock, Wayne Shorter és Terence Blanchard vezette Thelonious Monk Institute-ba, amelynek elvégzése után visszatért Magyarországra.
2001-ben egy multi, az EMI gondozásában jelent meg My Time című bemutatkozó nagylemeze, amit csak öt évvel később követett az Improvisations. Nem sokkal később régi zenésztársával, Borlai Gergővel Electronic Dreams címmel új, a jazz határait erősen feszegető formációt hozott létre – további partnerek: Bacsó Kristóf (szaxofon), Csókás Zsolt (gitár), Papesch Péter (basszusgitár), Fodo (dob). Azóta két albumot (T.E.D., 2007, Freedom Live at the Budapest Jazz Club, 2011) jelentettek meg, mindkettő a jazz, a rock, a klasszikus zene, a világzene és a modern elektronikus zene elemeiből építkezik, sok-sok improvizációval.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 272–273.

Oláh Tzumo Árpád

Nemcsak rajongói, de a kritikusok szerint is Cserháti Zsuzsa (1948–2003) volt – Kovács Kati mellett – a magyar rocktörténet „legjobb torka”. Balett-táncosnak készült, de sikertelen próbálkozásai más művészi pályára sodorták. Énekesi képességeit Szécsi Pál fedezte fel. 1965-től énekelt, 1967-68-ban a Rangers-szel (később Corvina), majd a Thomastic-kal lépett fel. Dolgozott a szórakoztatóiparban, s többször szerepelt külföldi fesztiválokon. A Magyar Rádió tánczenei stúdiójának tagjaként számos rádiófelvételt készített, majd 1972-ben a Táncdalfesztivál-on ismerte meg az ország (Nem volt ő festő). Bár a rhythm &amp; blues és soul eredetű zenéket, illetve előadókat kedvelte, mégis a rádiós elvárásoknak megfelelően olasz ihletésű, érzelmes, hagyományos táncdalokkal (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Édes kisfiam, Árva fiú, Boldogság gyere haza) lett népszerű.
1977-ben kísérelt meg először kitörni a táncdalénekesnői szerepkörből. Európa néven rockzenekart alapított, majd 1978-ban jelent meg az első nagylemeze. 1981-ben figyelemre méltó modern pop-rock albummal (rajta: Különös szilveszter, Könnyű tavaszi szél, Többé nincs megállás) tette le a névjegyét, a kivételes tehetségű, vonzó énekesnőre azonban a Hanglemezgyárnál csak vokálénekesként tartottak volna igényt.
A mellőztetés elől önkéntes száműzetésbe menekülve hosszabb időre a külföldi vendéglátóiparba szerződött, és itthon is csak a rangos éjszakai szórakozóhelyeken (például Moulin Rouge) lépett fel. Betegsége – valamint a vele járó súlygyarapodás – miatt évekig távol tartotta magát a nyilvánosságtól, ahogy maga többször mondta, szinte elfeledve, szegénységben élt. 1996-ban Rózsa Istvánnak, a Rózsa Records vezetőjének sikerült rábeszélnie új album felvételére (bár 1992-ben kiadott két feledhető kazettát debreceni zenészekkel), így Fenyő, Révész és Charlie után Cserháti Zsuzsa is visszatért a rockéletbe.
A Hamu és gyémánt igazi szenzációt keltett szakmai és közönség körökben egyaránt. 1997 decemberében a Budapest Sportcsarnokban szintén telt ház előtt léphetett fel (ez lett Az év koncertje). 1999-ben pedig kiadta az Adj még a tűzből című korongját, melyre a hatvanas-hetvenes évek világslágereiből válogatott össze egy csokorra valót. Többek között Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor és Jennifer Holliday dalait, azaz azt a soulos, funkys fekete világot, amit Cserháti mindig is nagyon szeretett, de amely elöl a hatvanas-hetvenes években a hivatalos szervek mereven elzárkóztak.
Persze Cserháti is sok szempontból megváltozott. Például a hangja. Ez utóbbi még előnyére is vált. „Valóban kicsit dögösebb, keményebb lett a hangom – válaszolta 2001-ben a Népszabadságban. – Lehet, hogy a sors akarta ezt a várakozást. Hogy ennyi év után szembesülök ezekkel a dalokkal újra, ez nagy kihívás nekem. Hisz én is változtam. Kicsit talán megerősödtem, megkeményedtem, ugyanakkor nagyobb lett a lelkem, a szívem. Nyilván a zenémben is hallani lehet ezt. Másképp is éneklem őket, mint annak idején.”
Sajnos erre Cserháti Zsuzsának már nem maradt sokáig lehetősége. Az új évezredben egyre többet betegeskedett, folyamatosan gondok voltak a súlyával, emiatt a szívével és a vércukorszintjével. 2003. július 23-án meghalt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 277–279.

Cserháti Zsuzsa

A modern jazz egyik legismertebb képviselője
Édesapja hatására kilencévesen kezdett zongorázni. Klasszikus zenét tanult, tehetsége korán megmutatkozott, tizenkét évesen felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba. De amikor három évvel később megismerkedett a jazzel, otthagyott érte mindent.
A hatvanas éveket hol a nyugati vendéglátóban, hol idehaza töltötte. Miközben fellépett a legendás Dália Klubban, 1963 és 1966 között Holéczy Ákos zenekarával modern tánczenét játszott, 1968 és 1971 között pedig az NSZK-ban és az Egyesült Államokban vendéglátózott. 1972-ben viszont megalapította a Rákfogót, mellyel lényegében meghonosította Magyarországon a fúziós zenét.
Érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a jazz ötvözése felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a jazztanszakon. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott, Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicaljét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. 1988-ban a Rock Színház a Szegedi Szabadtéri Játékokon vitte színre A bestia című művét. 1992-ben – Amerika felfedezésének ötszázadik évében – pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.
Nemzetközi karrierjét még az 1970-es montreux-i díj indította el, csúcsát pedig a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a GRP Recordsnál megjelent három (alapvetően new age-es hangvételű) szólóalbuma és az ugyanitt publikált triólemeze (Straight Ahead) jelentette. Miközben olyan zenészekkel játszott, mint Bob Mintzer, John Patitucci, Jack DeJohnette, Dave Weckl, Frank Zappa, Chris Potter és Tim Ries.
2004-es Na dara! (Ne félj!) című albumával sokak szerint megteremtette a cigány jazz műfaját. 2008 júliusában mutatták be a Kerényi Miklós Gáborral (librettó) és Müller Péter Sziámival (dalszöveg) közösen írt, Szentivánéji álom című új musicaljét. A Shakespeare történetén alapuló, a világ zenéjének szinte minden műfaját felvonultató, „worldmusicalnek” titulált darab – a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott ősbemutató óta – a Budapesti Operettszínház repertoárján fut nagy sikerrel.
Munkásságát 1987-ben Liszt-díjjal, 1994-ben Szabó Gábor-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2014 novemberében pedig a jazz-zenészek közül elsőként neki ítélték oda a frissen létrehozott állami csúcsdíjat, a Nemzet Művésze-díjat.
Albumai: Sa-chi (1988), Mystic Dreams (1989), Eve of Chance (1992), Straight Ahead (1994), Virágom, virágom (1998), Útban hazafelé (2000), In One Breath (2001, Kathy-Horváth Lajossal), Hosszú, forró nyár – Gábor S. Pál dalai (2001), Na dara! (2004), Check It Out, Igor (2005, Lukács Miklóssal), Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci: 8 Trios for 4 Pianists (2006), Szakcsi 65 (2008, Chris Potterrel), Live At The Budapest Jazz Club (2012), Climate Change (2014), Density Of Standards (2017)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 103–106.

Szakcsi Lakatos Béla

Ami nem sikerült Charlie-nak, sikerülhet a fiának

Évtizedekig a magyar rock legnagyobb ígérete és be nem váltott lehetősége maradt. A kilencvenes évektől azonban bepótolhatta mindazt, amivel az előző évtizedekben – önhibáján kívül – adós maradt. Tehetségéhez méltó, maradandó életművet hozott létre.
Charlie (Horváth Károly, 1947) sikeres felvételi után a Balett Intézetben táncosnak készült. Itt ismerkedett meg Markó Ivánnal, Somló Tamással. Betegsége miatt orvosai eltanácsolták a pályáról, s ekkor kezdett trombitálni, gitározni és a beatzene iránt érdeklődni. Gimnazistaként Székesfehérváron, a képzőművészeti gimnázium zenekarában (Flamingo) kezdte, majd a Woodcutters, 1967-től pedig a Decca tagja lett. Ebből jött létre 1968-ban az ismert underground zenekar, az Olympia. Énekesét 1968-ban a filmesek is felfedezték, Charlie alakította a Fejlövés egyik főszerepét, és mellékszereplőként feltűnt a Kitörés és a Holdudvar című filmekben, de lemezlehetőséghez nem jutott. Így a hetvenes évek első felét a külföldi vendéglátóiparban töltötte.
1975-ben csatlakozott az átrendeződő Generálhoz, amellyel a következő öt évben több albumot készített, a zenekar külföldön (Hollandia, Lengyelország) is népszerű volt. Itthon azonban a Hanglemezgyár nem számolt a funk és soul zenét játszó zenekarral, ezért Charlie a nyolcvanas éveket a külföldi szórakoztatóiparban töltötte. 1989-ben a Tátrai Bandbe hívták énekesnek, majd 1993-tól elindult szóló karrierje. És attól kezdve két lovat ült egyszerre: Tátraiék mellett szólista önálló programmal, saját zenekarral (alapvetően a László Attila Banddel) járta az országot, adott ki korongokat.
1994-ben a Rózsa Recordsnál jelent meg címnélküli bemutatkozó albuma – ezen hallható legnagyobb slágere, a Jég, dupla whiskyvel –, amelyért megkapta Az év énekese címet. A magyar rockéletben újszerűnek ható hang, stílus és előadásmód átütő sikert eredményezett, a Lerch István, Horváth Attila és László Attila fémjelezte korong minden idők egyik legnépszerűbb magyar albuma (gyémántlemez), amelyről szinte minden dal sláger lett (az említett Jég, dupla whiskyvel-en túl Csak a zene van, Nézz az ég felé, Ha jön a Rolling Stones, Könnyű álmot hozzon az éj).
1995 áprilisában jelent meg a Mindenki valakié című második szólóalbuma, amely már elővételben arany-, majd két héten belül platinalemez lett. Ez a korong is megkapta Az év legjobb albuma címet, mint ahogy a következő években Charlie minden produkciója a legek kategóriájába került. Nevéhez fűződik a tabáni rockünnepek feltámasztása is, 1997. május 1-jén ötvenezer néző előtt koncertezett a hegyoldalban. 1998-ban súlyos balesete miatt több hónapos pihenőre kényszerült. Sokoldalúságát bizonyítandó, az új évezredben több zenei kirándulást tett a populáris jazz, a funky és a soulzene világába.
Vitathatatlanul ekkor ért fel a csúcsra, ami ezután jött, amolyan jutalomjáték volt. Aztán 2001-ben, bőven túl az ötvenen előrukkolt egy olyan dupla albummal, mely szakmailag tette fel a koronát a pályájára. Bár a CD címe Charlie Jazz, az sokkal inkább jazzpop vagy jazzbe mártott pop, esetleg fúziós zene. Igényesen, ötletesen, profin előadott könnyed dallamok.
„Nagyon be voltam fogva az elmúlt tíz évben, egyszerre kellett a Tátrai Band és a saját, teljesen más jellegű produkcióm között egyensúlyoznom – kommentálta ezt Charlie 2001-ben a Népszabadságban. – Tudom, kicsit merész volt most ebbe belevágnom, de úgy éreztem, itt az idő, hogy egy olyan anyagot tegyek le az asztalra, ami teljesen én vagyok. És amilyen voltam már mondjuk tizennyolc éves koromban.”
Nem a nosztalgia mondatta mindezt vele, inkább csak arra utalt, hogy ő valamikor ebből a fúziós, soulos, a Blood, Sweat &amp; Tears és Chicago fémjelezte jazzes-bluesos-popos világból érkezett, és ezt énekelte a Deccában, majd később az Olympiában. És ezt a vonalat vitte tovább a következő két albumán (Soul &amp; Jazz, 2002, Funky, Soul &amp; Jazz, 2003), igaz, némiképp halványabb színvonalon.
Művészi teljesítménye elismeréseképpen számos szakmai díjjal (eMeRTon-díj, Aranyszarvas Művészeti Díj, Arany Zsiráf Életmű-díj) tüntették ki. Munkásságát 1997-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1998-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével ismerték el.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 276–277.

Emilio

Zenész - énekes, Zenész - dobos, Zenész - rapper

Forrás:

Kapcsolatok

Emilio előadói fotók

Fonogram - Magyar Zenei Díj

Babos Gyula

László Attila (jazzgitáros)

Pásztor Anna

Oláh Tzumo Árpád

Cserháti Zsuzsa

Szakcsi Lakatos Béla

Charlie

21. századi mainstream pop

Nagyon nagy világ

Miért búcsúznánk?

Valamit el kell mondjak

Twins Effect

Szállj, csak szállj!

Ne nézz vissza rám

Ez a dal