Person/name

Dudás Zsombor

Underground líra (Balaton, Trabant)
E két zenekar – mely között rengeteg a személyi átfedés, nemcsak egymás közt, hanem más együttesekkel (főként Európa Kiadó) is – képviselte az 1980-as évek harsány, heroikus és indulatokban gazdag hazai underground színtéren a lírát, az intimitást, a belső utazást.
„Sosem tartottam természetesnek ezt a vad hozzáállást. Arra gondoltam, ez ellen kéne dolgozni. Kifejezetten arra hajtottam, hogy ne legyünk vad” – emlékezett vissza a kezdetekre Víg Mihály (1957, gitár, ének). Víg egyike azon keveseknek, akik 1978 elején ott voltak a Spions mindkét fővárosi koncertjén, sőt Molnár Gergely rocktörténeti előadásain is. Ezek hatására kezdett el hallgatni David Bowie-t, Lou Reedet és Brian Enot. Aztán rátalált Hunyadi Károlyra (1958–2023, gitár, ének), akivel 1979 telétől zenélgettek együtt, előbb házibulikon, majd a Belvárosi Művelődési Házban és a Bercsényiben. Ekkoriban a szaxofonos Villányi Zoltán volt a harmadik társuk, de ő 1981-ben lelépett Nyugat-Berlinbe.
Víg és Hunyadi szinte állandóan együtt voltak ekkoriban, tökéletes volt köztük az összhang, szinte sorról sorra rakták össze az első, szomorkás, melankolikus dalaikat. Kettejük formációjának Hunyadi a DNS nevet javasolta, Víg viszont kevésbé agresszív hangzásút szeretett volna, mondta, legyen Balaton, és a végén ebben maradtak. Ebben az intenzív első korszakban született például a Felejthetetlenek, az Álompor, a Valld be… és a Nem segít című számuk.
Az első komolyabb koncertjüket a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinikán adták, az akkor debütáló URH előtt. És ettől kezdve rendszeresen játszottak a kor fontos underground helyein, többek között a Kassákban és a Bercsényiben. Mígnem 1982-ben Víg bele nem keveredett a Trabantba.
E furcsa nevű, és a kelet-német népautóhoz semmiben sem kötődő zenekar terve még 1980 nyarán a fotós Vető János (1953) fejében fogant meg, aki az ötlet megvalósításához megnyerte magának gyerekkori barátait, Lukin Gábort (1958, zongora) és Méhes Mariettát (1958, ének).
„Elmentünk a Balatonra nyaralni – idézi fel az indulást 1995-ben Vető. – Lukin szülői tiltás vagy lebeszélés ellenére megtanult zongorázni, sőt írt két dalt is. Egyik, a Balettcipőben, kis zongoraetűd, a másik, a Reggel a fürdőkádban, Bartók-átirat, akárhogy is vesszük. Szívesen írok rá verset, mondtam. Marietta meg rávágta, hogy szívesen elénekli. A német Plan csinált egy Fix Planet című lemezt, mire mi gyorsan csináltunk egy zenekart, Trabantban-d volt a neve, jó nagy, szobai csinnbummcirkusz, zongora, furulya, lábasok. Semmi köze a Trabanthoz, de mégis ez az a pillanat. A lemezre végül is a Vágtázó Halottkémek kerültek rá, de ez volt a Trabant kezdete. Rögtön utána magnót béreltünk. 500 forint volt három napra egy Akai, ez sok volt akkoriban. Kettőt béreltünk, pingpongoztunk velük. Aztán bevettük Víg Miskát, akinek volt egy ugyanilyen magnója, és akkor már csak egyet kellett bérelni.”
A befelé forduló alkatú Lukin úgy gondolta, a Trabant maradjon igazi szobazene, létezzen és terjedjen kizárólag magnókazettákon. S mivel Vető nem tudott igazán zenélni, Lukin megkérte az akkor még URH-s Menyhárt Jenőt, hogy gitározza fel néhány dalukat. Később jöttek a többiek, és az 1982 és 1984 között készült felvételeken Menyhárton kívül az Európa Kiadóból Dénes József és Magyar Péter, a Kontroll Csoportból Hajnóczy Árpád és Farkas Zoltán, a Balatonból meg Víg Mihály és Hunyadi Károly vett részt.
Víg és Lukin nagyon inspirálóan hatottak egymásra. Szinte versenyben írták a dalokat, és hamarosan komoly repertoárt sikerült összehozniuk. A kizárólag kazettán létező zene pedig futótűzként terjedt a fővárosban.
Aztán 1984-ben Xantus János az Eszkimó asszony fázik című filmjének forgatása szükségessé tette a szobák falai közül való kimozdulást. Játszottak többek között a Ráday Klubban, a MOM Művelődési Házban és az újpesti Úttörőházban, utóbbi két helyen adott ingyenes koncertjükből hat dal (Tangó, Itt van, pedig senki se hívta, Ragaszthatatlan szív, Gesztenyefák, Napszúrás, Balettcipőben) került rá a filmhez kiadott Hungaroton filmzene-kislemezre.
Különös, álomszerű, néha gyermeiken ábrándos zene a Trabanté, olyan érzése van az embernek, mintha egy házibuliban ülne, fél- vagy háromnegyed részegen, úgy hajnali ötkor. Méhes Mariettának nincsen különösebben hangja, ráadásul sokszor hamisan énekel, mégis e fásult/ernyedt daloknak sajátos, csak rá jellemző ízt ad. Mindehhez diszkrét a kíséret, nem mindig pontos, főleg nem megtervezett; néha olyan, mintha a gitárok sem lennének rendesen behangolva, de lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert a huszonegynéhány év alatt megnyúltak a szalagok. Mégis, mindez így együtt könnyen hangulatba hozza az embert, a mából hallgatva is hitelesen idézi a nyolcvanas évek első felének nyomasztó légkörű Budapestjét: hajnali részegség, reménytelenség, elvágyódás, melankólia.
Aztán 1985-86-ban, nagyjából egy időben, de egymástól teljesen függetlenül Lukin Gábor és Méhes Marietta úgy döntött, inkább az Egyesült Államokba menekülnek. A fennmaradt Trabant-felvételeket azóta többen több alkalommal próbálták publikálni, de ez Lukin ellenállásán rendre elakadt. A pirosbetűs napok szerepelt Kamondy Ágnes az irányzatnak méltó emlékművet állító 1995-ös Dalok Közép-Nirvániából című estjén, az abból kiadott lemezre azonban szintén nem kerülhetett rá. A fanatikusoknak viszont jó hír: Lukin 2006-ban mp3 formátumban 120 Trabant-felvételt küldött szét néhány barátjának, vélhetően ennek is ugyanazt a sorsot szánva, mint annak idején a kazettáknak: nincs hivatalos kiadás, de azért másolás útján úgyis elterjednek.
Lukin Gábor tehát szisztematikusan dokumentált, nem úgy Víg Mihály, aki a Trabant-évek után újrakezdte a Balatont. Mint hangsúlyozta, sosem őrizgetett meg semmit. „Azok a dalok, amik igazán érdemlegesek, valahogy úgyis napvilágra kerülnek. Sőt, néha olyanok is, amiknek nem kéne. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a múlt nem érdekes. Majd csinálok holnap jobbat. Másokkal ellentétben nekünk nincs stúdiófelvételünk a nyolcvanas évekből. Felkérni nem kértek, mi meg nem nyomultunk. Éltük az életünk. Ahogy szoktam mondani: igaz, hogy minket nem akartak felfedezni, de nem is lehetett volna. Egyszerűen nem voltunk rá alkalmasak.”
Az újjáalakult Balatonba Víg magával vitte a Trabant-korszakban írt legfontosabb dalait (Fáraó népe, Harang, A Nap az apa, Kígyó). A következő években egyfajta szimbiózisban éltek az Európa Kiadóval: együtt járták az országot, s Víg és Hunyadi mellett a három EK-tag, a gitáros Dénes József, a szintetizátoros Másik János és a dobos Magyar Péter játszott. Ez volt talán mindkét zenekar életében a legjobb, legemlékezetesebb korszak, bizonyítja ezt többek között a Bahia által kiadott 1986-os Zichy-kastély-beli koncert CD.
„Az előttünk járó generációval szemben nálunk semmiféle irigység nem volt – emlékszik a közelmúltból Víg. – Az öregek szinte belülről nyomták a stúdióajtókat, nehogy betehessük a lábunkat az ő területükre. Az underground zenekarok viszont mindent megosztottak egymással, keverőket, erősítőket, ha kellett, a hangszereket. Ha meg szükség volt rá, mentünk játszani egymás zenekaraiban.”
1987 őszén azonban minden megváltozott. Pajor Tamás hatására/hívására Víg Mihály is megtért, és a Hit Gyülekezetének tagja lett, s bár három hónappal később „kitért a hitéből”, utána igen hosszú szünet következett. Minden változott, átalakulóban volt, és csak 1993-ban érezte úgy, hogy újra érdemes felmennie a színpadra. Egy Batu Kármen-koncert után odament annak vezetőjéhez, feLugossy Lászlóhoz (ex-Bizottság), és megkérdezte, zavarná-e, ha a basszusgitárosával, Wahorn Simonnal és a dobosával, Oláh Immánuellel dolgozna. FeLugossyt nem zavarta, így újra emelkedni kezdett a Balaton, és 1996-ban ebben a felállásban vették fel a zenekar egyetlen „valósidejű” lemezét (Fény közepe a sötétség kapujában). Amit 2019-ben követett egy sok feldolgozással teli CD (Lassan már hiába… stb.), míg Víg Mihály szólóban az évek során kiadott egy válogatást a Tarr-filmzenékből, egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt, valamint édesapja, Víg Rudolf cigányzenei gyűjtéseinek emlékére egy szép folk-feldolgozáslemezt Cigánydalok címmel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 67–72.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU</a>

Balaton / Trabant

A Széll László vezette UCMG Hungary műhely és értelemszerűen a hazai elektronikai színtér fontos csapata az Amorf Ördögök. Tövisházi Ambrus (1976, zeneszerző, énekes, multiinstrumentalista) és Tariska Szabolcs (1976–, szövegíró, énekes) 1993 óta írta-barkácsolta nehezen behatárolható zenei világú dalait, melyek először Szőke András filmjeiben voltak hallhatók (és megjelent öt izgalmas lemezanyag kazettán és CD-R-en). Az évek során a duó köré komplett zenekar – Pápai István (ütősök), Drapos Gergely (basszusgitár), Dudás Zsombor (dob), Farkas Zoltán (gitár), Tompa Ákos (trombita) – szerveződött, és kiegészült a színésznő-énekesnő Péterfy Borival.
Az internetet szondázva sajátos meghatározásokra bukkanhatott velük kapcsolatban a hallgató: űr-presszó sanzon, posztgiccs elektro-eklekto-folk, futuro-poptarisznya, operett-tangó-pop-hop-szobadiszkó. Tövisházi Ambrus meg egyszerűen kacatpopnak nevezte. Ebből is érzékelhető volt, hogy amit csináltak, kétségkívül unikumnak számított a hazai popszíntéren, még ha mindez nem jelentett automatikus minőségi garanciát és időtállóságot. A hangvétel alapvetően könnyed, közérthető volt, a szövegek azonban helyenként kifejezetten szürreálisak és velőig hatolók, sajátos karaktert adva ezzel az egészet belengő amatőrös bájnak. A zenében pedig minden ott volt, egymáshoz ragasztva és összepréselve az, ami körülvesz minket: az utca és az otthon zaja épp úgy, mint a különböző korok és földrészek zenéje.
2007-es feloszlásukig négy CD-jük (Betyár a Holdon, 2000, Molylepke minibár, 2002, Cellux-szimfónia, 2005, Pokoldiszkó, 2006) jelent meg.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 497–498.
Kapcsolat:
<a href="https://www.amorfordogok.hu/">https://www.amorfordogok.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/amorfordogok/">https://www.facebook.com/amorfordogok/</a>

Amorf Ördögök

Bár az Erik Sumo Band létrejöttét hivatalosan a 2005-ös szigetes koncerttől datálják, közvetlen előzménye az akkor már a gyártósoron lévő My Rocky Mountain című nagylemez, melynek felvételeit több mint egy évvel korábban kezdte el Tövisházi Ambrus. Az akkor még létező Amorf Ördögök énekes-dalszerző-billentyűse – akire főként Beck és a hozzá hasonló amerikai barkácspopzene-készítők voltak nagy hatással – régóta kísérletezgetett saját zenékkel. Nagyon szerette volna megmutatni, hogy a nagyközönség által megismert vicceskedő-jópofáskodó énje mellett van neki melankolikusabb arca is. Szólóprojektjéhez – utalva amerikai másodunokatestvérére és saját testalkata ellenkezője – felvette az Erik Sumo művésznevet, és 2004 tavaszán nekilátott első önálló lemezének. A mából visszatekintve tanulságos az azon közreműködők névsora: Kiss Erzsi (ének), Fábián Juli (ének), Dudás Zsombor (dob, gitár), Bujdosó János (gitár), Eichinger Tibor (gitár), Subitz Gábor (trombita), Balahoczky István (basszusgitár), Drapos Gergely (basszusgitár), Márkos Albert (cselló), Farkas Zoltán (gitár) és Pápai István (ütősök).
A végül kilenc saját szerzeményt és három feldolgozást (Summertime, Taxi, Csillag vagy fecske) tartalmazó anyag egy teljes esztendőn át formálódott, mire Ambrus is úgy érezte, minden hang, effekt, pörcenés a helyére került. Zeneileg nem túl könnyen körbehatárolható akusztikus fantáziavilág ez, középpontjában két különleges orgánumú, egymást remekül kiegészítő énekesnővel. Alapvetően nyugodt, downtempós – ahogy ő definiálta: „dunatempós” –, helyenként kifejezetten lebegős, merengős, „filmszerű”, atmoszferikus zene. Nem csoda, ha a My Rocky Mountain a 2005-ös év egyik legjobb és legszerethetőbb hazai elektronikus zenei albuma lett.
Persze már a lemezkészítés közben felmerült, hogy a dalokat élőben is meg kellene mutatni. Erik Sumo néven 2004 végén adtak először koncerteket, a stúdióban virtuálisan összerakott együttes azonban nehezen lényegült át élő zenekarrá. Lett hát jövés-menés. Ezért is van, hogy Tövisházi Ambrus az Erik Sumo Band igazi debütálásának a 2005-ös, már Harcsa Veronikával közös szigetes fellépést tekinti.
Nemcsak a zenekar alakult át folyamatosan, hanem maguk a dalok is más és más ruhákat kaptak, bulisabbak, energikusabbak lettek. Csak épp nehezen születtek mellettük újak. Hiába nőtt évről évre a rajongótábor, hiába lett a zenekar egyre felszabadultabb és magabiztosabb, hiába adott emlékezetesebbnél elementárisabb koncerteket, az alkotás, a dalírás nyögvenyelősen vagy egyáltalán nem ment. Miközben tény, hogy Tövisházi Ambrus sajátos, azonnal felismerhető világa talán az Erik Sumo-projektben kristályosodott ki leginkább. Aztán 2009-ben mégiscsak megérkezett a várva várt második nagylemez (The Trouble Soup), melyről különösen a Disco In My Head lett emlékezetes sláger.
2010 októberében aztán Harcsa Veronika bejelentette, hogy a továbbiakban kizárólag a saját munkáira koncentrál, alig egy évre rá Császári Gergely (ének) csatlakozott a csapathoz, és már vele készült a rajongók részéről mérsékelt lelkesedéssel fogadott újabb album (The Ice Tower, 2011). Tövisházi Ambrus le is vonta a következtetés, és az Erik Sumo Band 2012 februárjában átmeneti időre felfüggesztette működését.
Ennek ellenére a következő években még több alkalommal adtak koncerteket a klasszikus felállásban (időnként olyan fantázianeveken, mint Erik Sumo Ice Cream Band), aztán 2019-ben Kutzora Edina vette át Harcsa Veronika helyét. A zenekar felállása az eddigi utolsó albumon (Mount Fuji, 2019): Tövisházi Ambrus (billentyűsök, ének), Kutzora Edina (ének), Kiss Erzsi (ének), Mészáros Ádám (gitár), Drapos Gergely (basszusgitár), Gáspár Gergely (dob), Pápai István (ütőhangszerek).
JBSz 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/eriksumo/">https://www.facebook.com/eriksumo/</a> <a href="https://www.instagram.com/tovishaziambrus/">https://www.instagram.com/tovishaziambrus/</a> <a href="https://eriksumo.hu/">https://eriksumo.hu/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/01/reisz-gabor-van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan-ujj-meszaros-karoly-liza-a-rokatunder-zene-film/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/01/reisz-gabor-van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan-ujj-meszaros-karoly-liza-a-rokatunder-zene-film/</a>

Erik Sumo Band feat Kiss Erzsi

A klasszikus zenei pallérozottságú, az Orfeo társulatban, majd az abból kinövő ős-Kolindában felbukkant szerző-előadó, Kamondy Ágnes (1953, ének, gitár) a hetvenes-nyolcvanas években különböző kísérleti / alternatív színházakban szerepelt, Jeles Andrással, Forgács Zsuzsával és a Stúdió K.-val dolgozott (Woyzeck), játszott, kisebb szerepekben feltűnt Xantus János, feLugossy László és Tarr Béla filmjeiben. Emellett Másik Jánossal és az Európa Kiadóval muzsikált, később a Trance Balance-ban és a Balkán (Fu)Touristban is megfordult. 1986 és 1991 között pedig ő volt az Orkesztra Luna lelke, mely fennállása alatt egyetlen kazettaanyagot jelentetett meg (Szukadal, 1991). Miközben Kamondy takarított, felszolgált, később az Új Színház stúdiójában éveken át zene- és szövegimprovizációkat tanított.
Legemlékezetesebb színházi munkája – egyben a nyolcvanas évek underground zenéjének méltó emlékműve – az Egyetemi Színpadon 1993. május 23-án bemutatott Dalok Közép-Nirvániából, melyben az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant, a Sziámi és saját néhai zenekara, az Orkesztra Luna számaiból válogatott össze egy produkcióra valót.
1999 tavaszán az Új Színházban Egy örömlány feljegyzései címmel tartott újabb koncertszerű színházi bemutatót (az experimentális anyag főleg Temesvári Balázs invenciózus habitusára épült), aztán belefáradt az alternatív lét nehézségeibe, kénytelen volt változtatni az életvitelén. Félállásban egy könyvtárban dolgozva kereste a kenyerét, közben énekórákat adott felnőtteknek, aztán szép lassan újra összeállt egy önálló est anyaga – részben új, részben újra gondolt régi dalokkal. A hagyományosabb hangvételű Pest fölött az ég bemutatóját 2019. október 5-én – a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében – az A38 Hajón tartották, olyan muzsikustárssal, mint Darvas Bence (billentyűsök), Keszei Krisztián (gitár), Vajdovich Árpád (bőgő), Gyenge Lajos (dob), Dudás Zsombor (ütőhangszerek), illetve Ádám Rita és Roszik Hella vokál.
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/pestfolottazeg">https://www.facebook.com/pestfolottazeg</a>

Kamondy Ágnes

Bár az alternatív rockot játszó, Nemes András (gitár, ének, dalszerző) vezette Pluto 2005-ben alakult, bemutatkozó nagylemezüknek a frontember egy évvel korábbi anyagát (Oda se neki, itt a Pluto, 2014) tekintik, hisz a zenekarrá – Martinkó Tamás (gitár), Horváth Gábor (basszusgitár), Dudás Zsombor (ütőhangszerek) – bővülő szólóprojekt kezdeti repertoárját annak dalai alkották.
A 2006-os Klub Vittula (rajta Nemes János szaxofonozott) a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe is bekerült, majd 2009-ben egy groove-os, kísérletezős barkács-pop-rock nagylemezzel (Menedék) hívták fel magukra a figyelmet (a korong a szakma és a rajongók körében egyaránt sikert aratott). A 2011-es Nevem senki sokkalta slágeresebb, könnyebben emészthető lett az elődjénél, az utolsó szám (A nagy szívbűvölő) erejéig Péterfy Bori is csatlakozott hozzájuk, sőt Nemes régi barátja és Biorobot-kollégája, Bérczesi Róbert jegyzi az album egyik legslágeresebb szerzeményét (Hóember). A 2013-as Fedélzetre! után viszont sokáig úgy tűnt, nem lesz folytatás.
„A Pluto-tagok általában öt, de inkább tíz másik zenekarban is játszanak. Én személy szerint nem, de úgy voltam vele, hogy nem fogok erőlködni, hogy bebizonyítsak bármit magamnak és a világnak. Csak akkor készítek lemezt, ha már nem hagy nyugodni, hogy elkészüljön.” – nyilatkozta Nemes 2021-ben a Recordernek, hozzátéve, hogy a hosszú kihagyás után elkészült hatodik Pluto-albumot (Dob 69, 2021) már évek óta tervezték, és végül drámai körülmények között készült el: a producer Szabó Balázs Zalán a maszterelés után halt meg. „Zalán egykori cégtársával hozzáfértünk a laptopján az odaveszettnek hitt keveréseknek. Mindent úgy hagytunk, ahogy Zalán jónak látta. Ez az ő posztumusz lemeze.” – tette hozzá Nemes.
JBSz

Dudás Zsombor

Zenész - dobos

Kapcsolatok

Balaton / Trabant

Amorf Ördögök

Erik Sumo Band feat Kiss Erzsi

Kamondy Ágnes

Pluto

Budapesti Halottaskönyv

Semmi - Negyvenkettő

Színház - Negyvenkettő

Legyen - Negyvenkettő

Tovább tart - Negyvenkettő

Hídépítő - Negyvenkettő

Szem - Negyvenkettő