Person/name

Dévényi Tibor (1947, Budapest) az egyik legismertebb hazai lemezlovas, népszerű rádiós és televíziós műsorvezető.
1965-ben parodistaként nyerte meg a a Ki mit tud? című vetélkedőt - két később híressé vált színésszel - Benedek Miklósssal és Vallai Péterrel közösen. Ezután elszerződött a Vidám Színpadra, ahol a Beat-kabaréban konferált.
Az 1970-es években az egyik első magyar disc jockey-ként lett közismert. Közben rendszeresen konferált rockkoncerteken, 1973-ban ő volt az egyik műsorvezetője a legendás diósgyőri fesztiválnak is. Beszédkészsége és rutinja miatt szinte minden nagyobb hazai és külföldi előadóval ő utazott az itthoni fellépésekre.
A Magyar Televízió számára készített, 1984-1999 között futó Három kívánság című műsorsorozatával lett igazán országos hírű és népszerű. Ebben gyermekeknek szervezett meg találkozót azok hazai és külföldi kedvenceivel. Olyan világhírességek szerepeltek a műsorban, mint a labdarúgó Diego Maradona, a színész David Hasselhoff, vagy a Scooter zenekar. 1989-ben pedig a hivatalban lévő amerikai elnök, idősebb George Bush is megjelent a Három Kívánságban. Mindeközben „Tibi bácsi” fáradhatatlanul dobálta a - végjegyévé vált - „pontos labdákat” a stúdióban lévő gyerekek közé. A rendszerváltozás környékén televíziós játékok műsorvezetője is volt (Torpedó, Elektor Kalandor).
2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
A mai napig eljár zenélni, még mindig keresett lemezlovas. Többnyire egyedül lép fel, de 2009-ben összeállt négy legendás haza DJ - Arató András, B. Tóth László, Keresztes Tibor „Cintula”, valamint Dévényi Tibor - és ABCD diszkó néven együtt szórakoztatták a táncolni vágyókat. Rendszertelenül ugyan, de azóta is működik ez a formáció, legutóbb 2018-ban szerepeltek közösen.
Dévényi Tibor 2018 óta egy kereskedelmi rádió hullámhosszán teljesíti a hallgatók és sztárok zenei kéréseit Három Kívánság című műsorában, de fesztiválokon is találkozhatunk vele és retro diszkójával.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/tibor.devenyi.92">https://www.facebook.com/tibor.devenyi.92</a>

Dévényi Tibor

Dévényi Tibor előadói fotók

Miskolc, 1973 – „kis magyar Woodstock”
Megint többéves fáziskésés: miközben az angolszász országokban az 1967-es montereyi popseregszemle és a „szeretet nyara” után sorra rendezték a sok százezer fiatalt megmozgató nagy szabadtéri fesztiválokat (Woodstock, Altamont, Atlanta Pop, Isle of Wight), nálunk minden ilyen jellegű kezdeményezés kudarcba fulladt. Egészen 1973. június 10-ig. Ekkor tartották meg ugyanis a DVTK stadionjában Magyarország első nagyszabású, egész napos pop-rock fesztiválját.
A sokak által némi túlzással „kis magyar Woodstock”-nak nevezett, tizennégy zenekart és több mint húszezer fiatalt megmozgató esemény előzményei fél évvel korábbra nyúltak vissza. 1972 telén egy klubest után Kurucz Attila, a Molnár Béla Ifjúsági Ház Tolcsvay klubjának vezetője és Tolcsvay Béla arról beszélgetett, hogy milyen jó lenne Miskolcon egy olyan korszerű ifjúsági park, ahol nyaranta szabadtéren szórakozhatnának a fiatalok, és az együttesek is nagyobb léptékű koncertlehetőséget kapnának. Ekkor született meg az ötlet: szervezzenek monstre fesztivált, amelynek teljes bevételét felajánlják a park építési költségeinek fedezésére.
A DVTK sportklub elnöke vállalta, hogy gazdája lesz a rendezvénynek, de más szervezetek és intézmények is segítettek. Tolcsvay Béla pedig a zenésztársadalmat mozgósította. Ezen a júniusi napon az élvonal képviselői közül csak azok hiányoztak, akiknek külföldi vagy hazai kötelezettségük nem tette lehetővé a fellépést. Így a Locomotiv GT, amely Siófokon ORI-turné keretében mutatta be rock and roll cirkuszát, az Omega, amely az NSZK-ban készített lemezfelvételt, és a Skorpió, amely éppen a fesztivál újságjában jelentette be megalakulását. Rajtuk kívül azonban mindenki ott volt, aki számított a hetvenes évek elején a magyar popzenei életben. Többek között a KITT-Egylet (Koncz–Illés–Tolcsvayék és a Trió), a fénykorát élő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a>, az új sztárcsapat, a „kölyök” <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál,</a> a magyar progresszív vonulat nagy ígéretei, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> és a Theatrum, és szinte itt debütált a Schuster Lóránt vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a> (az egykori Gesarol). Összesen tizennégy együttes és két szólista, plusz három műsorvezető, Dévényi Tibor, Keresztes Tibor és B. Tóth László.
Később az is kiderült, hogy a fesztiválra olyan sokan jelentkeztek, hogy akár többnaposra is tervezhették volna. A szokatlan méretű, időtartamú és létszámú koncert újszerű feladatokat rótt a szervezőkre. A stadionban, a tribün előtt 16x4 méteres színpadot állítottak fel – így mindenki jól láthatta a zenészeket, de közel nem mehettek (a nézők még a fűre sem léphettek rá!) –, és a hangosítás tervét is egy hónapig készítették az extra kívánalmak miatt. A zenekarok által összeadott berendezéseket kamionok hozták Budapestről Miskolcra, és a körülbelül háromezer wattos „cájg” összeállításán Szörényi Szabolcs vezetésével 22 tagú technikusgárda dolgozott.
A fesztivál – izgalmas előzmények után (a lakók előző nap feljelentették a szervezőket, a kulturális minisztérium hivatalos engedélye csak az utolsó pillanatban érkezett meg) – délelőtt tíz órakor kezdődött meg húszezer néző előtt. Keresztes Tibor „Cintula” köszöntő szavai után a helyi Ex-Vér melegítette be a nagyérdeműt. Két friss, szimfonikus rockot játszó formációt – Theatrum, V’73 – követően korabeli slágerkoktélt kínált az M7-es, de a közönség nem erre, és nem is a szentimentális dalokkal előrukkoló Neotonra vágyott (műsoruk alatt többen fütyültek). Az őket követő Mini viszont percek alatt valódi fesztiválhangulatot varázsolt a stadionba, ahol Török Ádám személyében olyan karizmatikus rocker nőtt fel a beatkorszak „nagy előadói” mellé, aki a sűrűn cserélődő társakkal is mindig képes volt maradandó élményt nyújtani. Viszont utolsó jelentős koncertjeinek egyikét adta a „nagy” Syrius. A kiugró tehetségű progresszív/jazz-rock csapat felbomlását már korábban is híresztelték, de itt még együtt voltak, és az ekkor már velük játszó Tátrai Tibor nevét valójában itt tanulta meg a közönség: gitárszólóit többször visszatapsolták. A fesztivál első részét – ki tudja, miért éppen ők? – az igényesebb slágerzenében utazó Corvina zárta.
A második részben ismét egy újonc, a P.Mobil debütált. A sajtóban a sajátos névválasztás miatt kigúnyolt és lehetetlenné tett ex-Gesarol tagságának ezen a néven ez volt az első komolyabb fellépése, és ötletgazdag, kemény, ironikus, sztáregyütteseket csipkedő zenéjüknek már ekkor többen komoly jövőt jósoltak. A közönség az akkoriban még újdonságnak számító kemény rockot kicsit idegenkedve, de a Prézli dal, a Ha én ló lehetnék, vagy a Hol van már az ezüst tál című Illés-, Omega-, illetve LGT-paródiákat nagy tetszéssel fogadta, és Schuster Lóránt még ugyancsak szokatlan show-ötletei – például egy ritmushangszerként kezelt farönk „húsklopfolós” döngölése – is nagy derültséget keltettek.
Az igazi sztárparádé viszont csak a P.Mobil után vette kezdetét. Előbb az 1972-es Ki mit tud?-on feltűnt, majd viharos gyorsasággal emelkedő „kölyök” Generál lépett színpadra az elmaradhatatlan Mikrolied vokál kíséretében, majd a végnapjait élő Koncz–Illés–Tolcsvay zenei alkotóközösség jött. Szörényi Levente bombaformában énekelte az akkorra már klasszikussá váló sikereket, a végén pedig a korszakot búcsúztató, jelképesnek is tekinthető Ne sírj kedvesem című dalukkal fejezték be műsorukat.
A miskolci rockünnepet a hetvenes évek elejének ünnepelt sztárja, a Bergendy zárta. Már ők énekelték az új idők új dalait – Iskolatáska, Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold –, és slágereikkel olyannyira extázisba hozták a közönséget, hogy műsoruk közben többen átmásztak a lelátó kerítésein, és néhányan a színpadra is megpróbáltak felkapaszkodni. A botrányt megelőzendő, Tolcsvay Béla utasítására leállt a zene. Bergendy István próbálta nyugalomra inteni a közönséget – „Srácok, ne rontsuk el ezt a csodálatos napot” –, majd, amikor a rendbontókat elvezették, folytatódott a koncert. A közönség szűnni nem akaró tapsa háromszor hívta vissza a színpadra a Bergendyt, de a műsort este kilenc órakor (!) be kellett fejezni. Utolsó mozzanatként a fesztivál részvevői még összegyűltek egy búcsúfotóra, pontot téve ezzel nemcsak a rendezvény, hanem a honi beatkorszak végére is.
A miskolci popfesztivál kétségkívül történelmet írt. Magyarországon korábban is rendeztek jelentős koncerteket – gondoljunk csak a Kisstadion sztárparádéira, vagy az Ifjúsági Park tízezres tömegeire –, de soha ennyi sztár, ennyi néző még nem gyűlt össze. Mégsem lehetett a szó klasszikus értelmében vett popfesztivál, mert a hatvanas évek szellemisége, a kollektív mi érzés már nem jellemezte. A miskolci rendezvény ugyan „ügy” volt – a miskolci ifjúsági park érdekében létrehívott koncertsorozat –, de nem a magyar popkultúra demonstrációja, ahogy a megszépítő messzeségben némelyek ma láttatni szeretnék.
Miskolcon sem a rádió, sem a televízió nem képviseltette magát. A rendezvényről alig maradt emlék: néhány riport, beszámoló, tudósítás, és egy párperces amatőr filmfelvétel. Az első magyar popfesztivál – jellemző módon – végül Bródy János országos botránnyá dagasztott ügye miatt vált szóbeszéddé. Aminek egyik legfontosabb következményeként Bródy kritikus énje elhallgatott: az ekkor induló Fonográf színeiben az évtized végéig szinte kizárólag rendszersemleges szövegeket írt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 200–206.

Miskolci (Diósgyőri) Popfesztivál

Egyik legrégebbi hazai nyári zenei fesztiválunk.
Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját elsőként 1976-ban rendezték meg, évtizedeken keresztül igazi vándorló fesztiválnak számított, minden évben más és más helyszínen tartották. 2015 óta viszont állandó helyszínt kapott Velencén (a Velencei-tó északi strandján), ahonnan a pandémia idején Sukoróra költözött és ott is működik a mai napig.
Az első találkozót a Pécs melletti Abaligeten tartották, 1976 nyarán, és a négy napos eseményen a krónikáskönyv szerint 25 felsőoktatási intézmény 350 hallgatója vett részt. A következő években folyamatosan nőtt a látogatók száma: 1977-ben Debrecenben 750, 1978-ban Keszthely 800, 1979-ben Nyíregyházán 900 fiatal vett részt, számuk 1980-ban Sirokon már elérte az ezer főt. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának általános gazdasági krízise ez a találkozót sem kímélte, de az ezredfordulóhoz közeledve már több tízezer fiatal szórakozott az EFOTT-on. Miközben a politikai ideológia helyét végképp átvette a populáris zene, a fesztivál nevében szereplő turisztikai jelző súlya pedig szép lassan háttérbe szorult. Az eddigi nézőcsúcsot amúgy 2019-ben mérték, az akkor a Velencei-tó partján megrendezett fesztiválon több mint százezren fordultak meg. 
Az EFOTT 2020-ban a koronavírusjárvány miatt elmaradt, 2021 óta viszont ismét minden évben megrendezik – immár Sukorón. A 2023-as rendezvényen 4 nap alatt a hat színpadon több mint száz fellépő fordult meg, többek között a Valmar, a Wellhello, Dzsúdló, a Halott Pénz, a Follow the Flow, a ByeAlex és a Slepp, Azahriah, Majka, a Blue, a La Bouche és a Culture Beat.
A koncertek mellett számos kulturális rendezvény várja a látogatókat. De vannak sportprogramok is, és ott a fürdési lehetőség a tóban. A szervezők a családok felé is nyitottak: 2024-ben a 14 éven aluliak számára - szülői felügyelet mellett - ingyenes lesz a belépés.
2024 júliusában az ország legnagyobb hallgatói buliján újra hat színpadon zajlanak majd a koncertek Sukorón. Ismét tiszteletét teszi több előző évi fellépő, de a lelkes hallgatóság élvezheti majd - többek mellett - a Kiscsillag, Krúbi, Pogány Induló, a Carson Coma, az Analog Balaton, a hiperkarma, valamint a Fran Palermo produkcióját. És a fesztivál utolsó napján a későn fekvők éjfél előtt találkozhatnak Dévényi Tibi bácsival is.
JBSz, HZ

EFOTT

Az 1970-es évek második felében a Magyar Hanglemezgyár Vállalat aktuális üzletpolitikája révén fellendült az új szórakoztató zenei irányzat, a diszkó. Sztárzenekara a több ízben stílust és fazont váltó, az aktuális trendhez igazodó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton</a> a kiugrást az MHV új üzletpolitikájának és személy szerint <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-erdos-peter-6587">Erdős Péternek</a> köszönhette.
Külföldön – mindenekelőtt az Egyesült Államokban – már a rock and roll születésének időszakában nagy jelentőségük volt a zenegépeknek: sajátos szubkultúra épült köréjük, és a klubok születése, a koncertzene térhódítása ellenére a hatvanas évek második feléig eleven, virulens eszköze volt a fiatalok szórakoztatásának. A wurlitzereknek az évtized második felében alkonyult be, amikor a zene az utcákra, terekre, a fesztiválokra, a koncertszínpadokra költözött. A hetvenes évek elejétől kezdve azonban új trend volt kialakulóban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is megszülettek az új típusú szórakozóhelyek, a diszkotékák, ahol nem egyszerűen gépzenére táncolt a közönség, hanem lemezlovas és/vagy showman gondoskodott a hangulatról, miközben a közönség kívánságainak és/vagy egyéni ízlésének megfelelően válogatta a lejátszott slágereket, lemezeket.
Az Egyesült Államokban a diszkó nemcsak a jól táncolható zenei felvételeket jelentette, hanem a hozzá kapcsolódó új táncőrületet, életformát, élvezetvallást is. Megnyílt a Studio 54, Hollywood elkészítette a mintaadó, új bálványokat (John Travolta, Bee Gees) felvonultató Szombat esti láz című produkcióját, a bemutatóval egy időben (1977) az üzletek is megteltek a diszkódivat termékeivel. 
Mindez hamarosan megérkezett Európába, sőt Magyarországra is. Bár a filmet nálunk nem mutatták be, annak zenéje és az új sztárok ismertek lettek. A hozzá kapcsolódó új életstílus azonban nem tudott meghonosodni, mert a szórakoztató zene akkoriban elengedhetetlenné vált háttériparát (fényűző szórakozóhelyek, divatcikkek, szolgáltatások) Magyarországon nem sikerült kellő mértékben megteremteni. Így a diszkó – jobb híján – beköltözött a régi klubokba, presszókba, művházakba, ahol elfoglalta a zenekarok helyét, és az igényes slágerzene modernebb formájaként prezentálták a hétvégi táncolóknak.
A tévhittel ellentétben a hatalom nálunk az apolitikus diszkóval sem volt túl jó viszonyban. A klubok nagy részében disc jockey (lemezlovas) szolgáltatta a talpalávalót. A pártvezetés az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK) hatáskörébe utalta át a diszkózás felügyeletét, és az 1978. június 19-én megjelent rendelet a disc jockey-k működését már engedélyhez kötötte: a továbbiakban vizsgabizottság előtt kellett számot adniuk felkészültségükről, és politikai rátermettségükről is. Az engedélyeket a továbbiakban az OSZK adta ki, és csak az állhatott a lemezjátszók mögé, aki minden tekintetben megfelelt.
A hivatalos statisztika szerint a nyolcvanas évek elején 36 A (gázsi 360 Ft + 80 Ft lemezhasználati díj), 114 B (gázsi 300 Ft) és 183 C (gázsi 240 Ft) kategóriás diszkós volt az országban, 632-en csak ideiglenes lemezbemutatói engedélyt kaptak, így évente kellett újra vizsgázniuk. Jellemző a kereslet-kínálat közötti eltérésre, hogy a nyolcvanas évek elején ennek a körülbelül ezer diszkósnak kellett volna megoldania a 12 ezer hazai település szórakozási gondjait. (Csak Budapesten 380 bejegyzett ifjúsági klub, és számos étterem, presszó, bár, lokál és alkalmi rendezvény várta hétről hétre a közreműködésüket.)
Nem tette vonzóvá a lemezlovas pályát, hogy a „közművelődési és engedélyügyi csoport” diszkós tanfolyamain a belső elhárítás és a BRFK emberei is jelen voltak, és előadásaikban a műsorvezetők felelősségét hangsúlyozva nyomatékosan kérték a „disc jockey elvtársakat az együttműködésre és a fokozott éberségre”. Kívánságuk „csupán” annyi volt, hogy figyeljék a szórakozóhelyek közönségét, a társadalomra esetleg veszélyes megnyilvánulásokat, és erről időnként számoljanak be.
A szakmában ezekről a munkakapcsolatokról már a rendszerváltozás előtt is nyíltan beszéltek. Bizonyos tömegrendezvényeket (szolidaritási fesztivál, újhullámos fesztivál, rockreflektor, koncertek az Ifiparkban) ugyanis csaknem mindig ugyanazok a műsorvezetők, ismert lemezlovasok vezették, akiknek a fővárosban és több vidéki városban is mindig volt egy-egy reprezentatív, nagy látogatottságú klubjuk.
A diszkó búcsúévének Magyarországon 1981-et mondhatjuk. Az MHV reklámkiadványaiban a stílusirányzatok szerinti besorolásban a Neoton és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szucs-judith-550">Szűcs Judith</a> a pop kategóriában szerepelt, ott, ahol Soltész Rezső, a Bojtorján, Komár László és Kovács Kati. A váltás jele volt az is, hogy a nyolcvanas években a MIDEM-gálára sem vittek ki diszkóelőadókat.
JBSz
 
Forrás: Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 422–439.

Diszkó

Az Omega klubjában 1964-ben a dobos Laux József kérte fel a körülöttük sertepertélő „Cintulát” (Keresztes Tibor, 1944), hogy állítson össze műsort a szünetre. Kezdetben csak magnóról szólt a zene, később viszont a lemezlovasok már megszólaltak: a legendárium szerint volt, aki sörösládán ücsörögve, két korty között dumált, volt, aki a zenekari cucc előtt álldogálva kommentált, de volt olyan is, aki pörgő beszélőkével az aktuális slágerekhez nemcsak lemezinfókat, hanem pletykákat, pophíreket is közölt. Az Illésnél Óriás, a Scampolónál Picki, az Omegánál Cintula volt ilyen „szünetember”, őket sokan ma is csak a becenevükről ismerik.
Cintula az egyik legismertebb magyar lemezlovas, aki azonnal felismerhető, egyéni orgánumát évtizedeken át rádiós-, és - jó megjelenését kihasználva - televíziós műsorvezetőként is kamatoztatta.
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. 1964-ben az Eötvös-klubban működő első magyar diszkóklubban, majd 1965-ben a Fővárosi Művelődési Házban az első magyar Magnós Klubban dolgozott, ahonnan egy másik neves lemezlovas, B. Tóth László is indult.
Cintula összekötő szövegei hallhatóak az Illés együttes 1969-ben megjelent Nehéz az út című lemezén. Ő alapította meg az Illés-klubot és a Műszaki Egyetem E épületében működő ifjúsági klubot.
Ő vezette a Magyar Televízió első könnyűzenei műsorát, a Tapsifülest, majd az Egymillió fontos hangjegyet, később a Könyvklubot, a Hajóbárt és a Sarokházat. 1985-ben ő volt az egyik műsorvezetője az évtizedek után újra megrendezésre kerülő hazai szépségkirálynő-választásnak. Mozifilmekben is szerepelt, Almási Tamás 1980-ban bemutatott Ballagás című alkotásában - nem meglepő módon - egy lemezlovast alakított. Láthattuk őt az 1993-as Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája című filmben is. Az 1990-es években a Szerencsekerék című televíziós vetélkedő narrátora volt, 1998-tól dolgozott a Sláger Rádiónál is. Emellett számtalan reklámban foglalkoztatták.
2001-ben szerepelt az Illés-Metro-Omega szuperkoncerten, a Népstadionban 75 ezer néző előtt, majd visszavonult a nyilvánosság elől. Mélyen zengő baritonját ezután már csak alkalmanként hallhattuk. Néha még kezébe vette a mikrofont és szerepet vállalt fesztiválokon, vagy éppen - mint 2018-ban - fellépett az ABCD diszkóban, közösen legendás lemezlovas kollégáival, Arató Andrással, B. Tóth Lászlóval és Dévényi Tiborral.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063403342180&amp;locale=hu_HU">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063403342180&amp;locale=hu_HU</a>

Keresztes Tibor „Cintula”

B. Tóth László (1947, Budapest), az egyik legismertebb hazai lemezlovas, zenei szerkesztő, rádiós- és televíziós műsorvezető.
Pályafutását az 1960-as évek közepén könnyűzenei műsorok vezetőjeként kezdte. Többek között a Fővárosi Művelődési Ház Magnós-klubjának alapító tagja volt a rádió- és televízióműszerész végzettségű fiatalember. Nem sokkal később már előadóművészi működési engedéllyel büszkélkedhetett. Járta az országot, szórakoztatta az ifjúságot.
A Magyar Rádióban 1976-1981 között külsősként tevékenykedett, majd 1981-2002 között zenei szerkesztőként dolgozott, és önálló popzenei műsorai is voltak (Szombat esti diszkó, Reflex Klub).
(Magyarországon az 1970-es, 80-as években egyetlen országos sugárzású rádiós intézmény volt, a Magyar Rádió. Három csatornán szóltak a műsorai: Kossuth (hírek, közélet), Petőfi (könnyűzene, ifjúsági és szórakoztató háttérműsorok), 3. Műsor (komolyzene).  Az első kereskedelmi rádióállomás a Danubius volt, amely 1986-ban kezdte meg adását, de ez is a Magyar Rádió vállalkozásaként indult.)
B. Tóth László 1982-től a vasárnap délutánonként jelentkező, nagysikerű Poptarisznya szerkesztő-műsorvezetője volt. A legfrissebb hazai és külföldi slágerekkel, zenei hírekkel, slágerlistával (Pop Tari Top), rövid összekötőszövegekkel, és különleges effektekkel teletűzdelt műsor sokak kedvence volt. B. Tóth 1989 és 2002 között a főváros körzetében fogható - szintén a Magyar Rádióhoz tartozó - Calypso Rádió 873 főszerkesztőjeként dolgozott. Ez volt idehaza a második kereskedelmi profilú rádióadó, amely friss hangzásvilágával hamar népszerű lett, egészen 2002-ig szólt a hallgatóihoz, akiknek a száma a többi kereskedelmi rádióadó térnyerésével a végére igencsak megcsappant. Ezzel együtt a műsorvezető „védjegyévé” vált Poptarisznya a mai napig futó produkció, az évtizedek során különböző rádióadókon és online is hallható az immár több mint 50 év slágerei között válogató B. Tóth László zenés műsora.
A 70-as évek végétől a Magyar Televízió popműsoraiban is közreműködött (Rockstúdió, 20 a csúcson). 1982. október 23-án ő volt a műsorvezetője annak az Egymillió fontos hangjegy című adásnak, amelyben leadták a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rolls-frakcio-10510">Rolls Frakció</a> egy koncertfelvételének részletét. Az ott elhangzott dalszövegek miatt hatalmas botrány lett, a műsor hamarosan megszűnt, a zenekar pedig végleg ellehetetlenült.
B. Tóth az évtizedek során rengeteg szórakozóhelyen fellépett, mint lemezlovas. Többek között az egykori - a budapesti Petőfi Csarnokban, a 80-as évek közepétől működő - Csillagfény Disco egyik DJ-je volt (Éliás Gyula és Dvoracsek György mellett). Retro Party elnevezésű műsoraival a 2010-es évek végéig járta az országot.
2011-ben adta ki visszaemlékezéseit, könyvének címe: A ​nevem B. Tóth László - ez az én történetem. A népszerű lemezlovas-műsorvezetőt 2013-ban VOLTfolió Életműdíjjal jutalmazták.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/btothlaszlo">https://www.facebook.com/btothlaszlo</a>
<a href="https://poptarisznya.hu/">https://poptarisznya.hu/</a>

B. Tóth László

Arató András a hazai diszkótörténelem egyik legendás lemezlovasa, aki a 70-es évek közepétől a mai napig aktív szereplője a szórakoztatóiparnak.
1975-ben lett DJ, és akkor, 21 évesen ő volt az ország legfiatalabb hivatásos lemezlovasa, aki kezdetben „show-vivőként” szerepelt a plakátokon. A klubélet akkoriban még este 6-tól 10-ig tartott, teltházas bulikkal.
Évtizedeken át szinte naponta voltak fellépései országszerte. Állandó helyei voltak Budapesten a Váci utcai Bölcs Bagoly, a Tisztiház és a Közgáz Dunaparti Klub. A 80-as évek elejétől közel húsz évig a Velencei-tónál működött a híres Arató-Disco. Az elsők között készített idehaza audiovizuális műsort, kezdetben diavetítővel a falra, vagy vászonra vetítette annak a zenekarnak, előadónak a képét, akinek a zenéjére éppen táncoltak. A VHS-kazetták megjelenésével már igazi videodiszkót varázsolt a közönségének, akik így láthatták is kedvenceiket. Ez akkoriban hatalmas sikert aratott.
Arató számos más zenés program kezdeményezője volt, rendszeresen szerepelt ifjúsági rendezvényeken és sporteseményeken is. 1980-ban az egyik szervezője és műsorvezetője volt a <a href="https://popkulturalis.hu/esemeny-fekete-baranyok-koncert-9535">„fekete bárányok”</a> közös koncertjének, a rendezvény nevéhez híven fekete kalapban, subában, kezében pásztorbottal állt színpadra.
A kétezres években nyilvánosságra került egy ügynöklista, amely a Blikk napilap információ szerint Arató érintettségét bizonyítja. Állítólag a 80-as években Dejkó fedőnéven jelentéseket készített az állambiztonsági szervek számára különböző zenészekről és zenekarokról. Az iratok alapján például az 1982-ben Miskolcon megrendezett popfesztiválon azt a feladatot kapta, hogy kísérje figyelemmel a koncertek hangulatát, a fellépő együttesek tevékenységét és az általuk előadott dalok szövegét. "Nincsen hozzáfűznivalóm, és csak nevetek ezen az egészen" – nyilatkozta az ügyről 2009-ben Arató András, aki tagadta a vádat.
A DJ Szövetség 2008-ban életműdíjjal jutalmazta őt. A közel ötven éve diszkózó lemezlovas a mai napig aktív. A fiatalok és az idősebbek között egyaránt népszerű DJ különböző korok és stílusok zenéit játssza fellépésein országszerte, az Arató videodiszkóban.
HZ
Kapcsolat: 
<a href="https://www.facebook.com/andras.arato.5/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/andras.arato.5/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.aratodisco.hu/">https://www.aratodisco.hu/</a>

Dévényi Tibor

DJ

Forrás:

Kapcsolatok

Dévényi Tibor előadói fotók

Miskolci (Diósgyőri) Popfesztivál

EFOTT

Diszkó

Keresztes Tibor „Cintula”

B. Tóth László

Arató András

Tibi bácsi mesél gyerekeknek

Három Kívánság / A Lemezlovas

Torpedó

Három Kívánság