Person/name

Csillag Endre

Amíg a „fekete bárányok” közül a P.Mobil képviselte a jelent, a Beatrice meg a kapcsolatot a közeli jövővel, addig a Hobo Blues Band a múlt egyik fontos, Magyarországon alig ismert örökségét, a bluest próbálta meg némi fáziskéséssel honosítani. Vissza a gyökerekhez! – hirdette meg a műfaj legvehemensebb és a nyilvánosság előtt sokáig ismeretlen elkötelezettje, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-foldes-laszlo-hobo-9446">Hobo</a> (Földes László, 1945), aki korábban cikkeivel, novelláival, előadásaival is sokat tett a blues hazai népszerűsítéséért. Schuster javaslatára kezdett próbálni 1978 júliusában az Ikarus három tagjával – Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (szólógitár) – egy sashalmi szenespincében, és első koncertjüket 1978 augusztusában, a P.Mobil előzenekaraként adták a Lőrinci Ifjúsági Parkban.
Hobo 1989-ben megjelent Hobo Sapiens könyvében közli az első buli műsorának dallistáját, amit talán érdemes idemásolni: Dobókocka (Tumblin’ Dice) – Jumpin’ Jack Flash – Tökös srác (Manish Boy) – Szimpátia az ördöggel (Sympathy for The Devil) – Bordély blues (Honky Tonk Women) – Éjféli csavargó (Midnight Rambler) – Indulnod kell (You Gotta Move) – Vándor az úton (Riders On the Storm). Az utolsó számot (Doors) leszámítva csupa Rolling Stones-szám. De már ugyanebben az évben magyarított és elénekelt több más Stones-, Hendrix- és Cream-dalt. 1979 tavaszára pedig már összeállt az első „igazi” Hobo Blues Band: Póka Egon (basszusgitár), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár), Döme Dezső (dob), Deák Bill Gyula (ének).
A HBB – Hobo szavaival – „szombat esti blueszenekarként” azzal a céllal indult, hogy újra felfedeztesse a rock klasszikusait, és a harmadik rockgeneráció tagjaival is megismertesse, honnan indult el ez a műfaj. Zenekarával a MOM Művelődési Házban olyan zenei központot alakított ki, amely a hatvanas évek beatklubjait utánozva minden héten gazdag programmal várta az érdeklődőket. Nemcsak koncertet adtak, hanem kiállításokat rendeztek, diaporáma-műsorokat és filmeket vetítettek, vendégeket hívtak, beszélgetéseket szerveztek. Mindezt fesztelen, oldott légkörben, élő és konzerv zene kíséretében. És ezzel nem csak újat kereső tizenéveseket, de a régire vágyó beatnemzedék tagjait is sikerült elérniük. Hobo személyében ráadásul hosszú évek után ismét megjelent a hazai rockszínpadokon az értelmiségi előadó típusa.
A Hobo Blues Band számára az igazi kiugrást az 1979-ben a Kisstadionban (a svájci Krokus és az Omega előtt) adott koncert jelentette. Azzal, hogy a HBB-t országszerte tíz- és tízezrek fedezték fel maguknak, Hobo utópiája („szombat esti klubzenekar”) hamar megbukott az élet realitásán. Egyre nagyobb helyeken léptek fel, de ezzel együtt jöttek a botrányok is, aminek következményeként egyes megyékből kitiltották őket, és 1980-ra ők is megbélyegzett „fekete bárányok” lettek.
Igaz, ők többre vitték, mint a többiek (mások úgy fogalmazzák: őket más módszerekkel akarták lehetetlenné tenni). Nyáron megjelenhetett első kislemezük (Rolling Stones blues / 3.20-as blues), majd karácsonyra kijöhetett az első LP, amiből több mint százezer példányt fogyott, Hobót az év emberének választották. Ráadásul Szomjas György készülő Kopaszkutya című filmjének nemcsak a főszerepét bízta Hobóra, hanem részben a mű sztoriját, ötleteit is a zenészektől kölcsönözte.
Az 1981-es év a Kopaszkutya jegyében telt. Hobo ősztől a miskolci színházban főszerepet kapott (meg is bukott vele), könyvet írt a Rolling Stonesról, és Bereményi Gézával egy rockmusical színpadra állítását tervezte. Az augusztusi hajógyári szuperkoncerten a HBB széteső, fáradt zenekar benyomását keltette, és a szeptember végén, az Ifipark záró buliján bemutatott Mindennek vége műsorban Hobo már inkább csak a megszokott manírjait hozta, nem új ötleteket.
A következő két nagylemezen (Oly sokáig voltunk lenn, Még élünk!) viszont kettős szereposztást alkalmaz: Deák Bill Gyula énekelte a proli életképeket felvillantó rhythm and bluesokat (Kőbánya blues, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony), Hobo pedig az intellektuálisabb, kántálóbb szövegmondásra épülő dalokat (Halálapa blues, Mata Hari, Közép-európai Hobo Blues Nr. 2).
Hobo ettől kezdve a bluestól eltérő kompozíciós és hangszerelési ötleteknek is sokkal nagyobb teret adott, és egész előadásmódjával igyekezett egy értelmiségi, a bluestól nem idegen, de törvényszerűen abból nem következő formát kialakítani. 1983-ra a HBB is teljesen átalakult, a Póka–Tátrai duó szerzői vénája és hangszeres virtuozitása szerencsésen párosult Hobo költői szövegeivel, és 1984-ben megszületett a magyar rock történetének egyik legfontosabb albuma, a Vadászat.
A Vadászat-tal határozottan irányt váltott a zenekar, és ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: 1985-re Hobo és Póka kivételével az egész társulat lecserélődött. Az újonnan érkezett társakkal – Tóth János Rudolf (ének, gitár), Fuchs László (zongora) – a korábbi rockos jellegű bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordultak, nagyjából arra, amerre a főnök a kezdetek óta tartani akart. Az új felállás első munkája – kihasználva Fuchs zenei sokoldalúságát, könnyed és finom játékát – mindjárt egy Jim Morrison emlékműsor volt (nagylemez is lett belőle), aztán Hobo kuplékkal, esztrád-jellegű dalokkal is megpróbálkozott, majd a gyökerek keresése jegyében Allen Ginsberggel elkészítette az Üvöltés-t.
A rendszerváltozás előtti évek enyhülő ideológiai nyomása még kihozta belőlük azt a lemezanyagot (Tiltott gyümölcs), amelyet igazából az induláskor kellett volna rögzíteniük – akkor még lett volna benne kellő izgalom, így viszont óhatatlanul önismétlésnek tűnt. Majd az MHV-tól elmenekülő, ismételten nagymértékben átalakuló Hobo Blues Band az évtized végén megkezdte talán legellentmondásosabb időszakát, melyet nagyjából az 1995-ös Vissza a 66-os úton zárt le. Ebben a hat-hét évben születtek emlékezetes (Tábortűz mellett, 1990) és felejthető albumok (Kocsmaopera, 1991, Férfibánat, 1992), de szellemileg/zeneileg kétségkívül helyben járt a zenekar.
Érezte ezt Hobo is, és a megélhetést jelentő koncertezés mellett egyre inkább a színház és a költészet felé mozdult el. Nyilván azért is, mert míg a nyolcvanas évek második felében a Hobo Blues Band keretein belül sok számára kedveset, de elvben oda nem illőt – verset, bohóctréfákat, kuplét, színházat, népzenét – sikerült megvalósítania, addig a kilencvenes évek elején rá kellett döbbennie, hogy ez a szellemiség nem minden tag számára világos vagy lényeges. Elkezdett hát előbb egyedül, később más muzsikusokkal összefogva a HBB mellett különféle zenés-irodalmi műsorokat létrehozni – melyek közül talán a legemlékezetesebb a Márta Istvánnal közös József Attila-korongja, a Magyarország messzire van, illetve a részben ennek anyagából összeállított színházi estje, a Légy ostoba!. Főként e társak segítségével a kilencvenes évek vége felé ismét teljesen megújította együttesét, és a Hobo Blues Bandben annak 2011-es leállásáig ismét minden ott volt, ami számára kedvesnek számított: blues, színház, költészet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–327.

Hobo Blues Band

Versmegzenésítésekkel, illetve a környező országok népdalainak átdolgozásával kezdte pályafutását az 1976-ban megalakított Kormorán, amely kezdetben a Sebő- és a Kaláka-hagyományokat próbálta meg egyesíteni. A zenekar – Koltay Gergely (1952, fúvós hangszerek), Kiss Gábor (bőgő), Szunyogh Xavér (hegedű), Poliviosz Karajannopulosz (gitár, dob, buzuki), Grigorisz Papadimitriu (gitár) – a 25. Színház együtteseként a Holdfényt vetettem című műsorával mutatkozott be a közönségnek, és egy-egy gondolat köré csoportosítva, albán, lengyel, görög, török, délszláv és magyar népzenei motívumokat felhasználva „végigkalandozták” a magyar irodalmat, Csokonaitól Nagy Lászlóig. 1977-ben Egyforma szó a szánkban címmel újabb koncertprogramot állítottak össze, rendhagyó irodalomórákat tartottak, de zenéjükben még mindig az akusztikus megszólalás volt a döntő. Az 1978-ban, a Várszínházban bemutatott Békeviselt nemzedék című műsorukban azonban már a rock stílusjegyei is fontos szerepet kaptak. 
Bár az együttes több színházi produkcióban is közreműködött, mindinkább egy sajátos zenei világot képviselő koncertzenekarrá alakultak át. A sorozatos tagcseréken átesett csapat a nyolcvanas években sem volt képes áttörni e falakat, pedig számos fontos színpadi produkciónak (Kőműves Kelemen, István, a király) ők adták a zenei hátterét, a Hobo Blues Bandből kivált Deák Bill Gyulával is sokat koncerteztek, lemezfelvételeket készítettek. Az 1990-ben elkészült Rockqiem egy széteső és útját kereső Kormoránt mutatott, és a Koltay Gergely vezette, teljesen kicserélődött csapat ezután deklaráltan „zenei-nemzeti közszolgálatot képviselő zenekar” lett. 
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 102.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/kormoranzenekar/photos?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kormoranzenekar/photos?locale=hu_HU</a>

Kormorán

Az R-GO és az Első Emelet mellett az 1980-as évek közepén a Bikini volt még az a zenekar, amely képes volt jelentős rajongói bázist toborozni az új korosztály tagjaiból. Az együttest 1982-ben Nagy Feró és Németh Alajos alapította a Dinamit egykori zenészeivel, Szűcs Antal Gábor gitárossal és Németh Gábor dobossal (plusz csatlakozott hozzájuk Feró társa, a megszűnő Beatrice gitárosa, Vedres Joe), és az első három évében mind zenében, mind szövegben sajátos, egyéni tónust képviselt. Két eklektikus stílusú albuma (Hova lett…, 1983, XX. századi híradó, 1984) a korszak maradandó értékű teljesítménye. Az előbbi még Jello Biafra, az amerikai Dead Kennedys frontemberének érdeklődését is felkeltette, eredetileg úgy tervezte, magát a nagylemezt is kiadja a tengerentúlon (végül a hazai punkok lebeszélték), viszont a Maradj már című dal az ő ajánlásával került rá az 1984-es World Class Punk válogatásalbumra.
Ez az utólag ős-Bikinek nevezett formáció koncerteken – a közönség nyomására – Beatrice dalokat is játszott, 1985-ben azonban távozott Nagy Feró, akinek helyét a Rolls Frakció énekese, D. Nagy Lajos vette át. Mivel a régi dalok nem illettek hozzá, teljesen lecserélték a repertoárt, egyben új stílust és új fazont adva a zenekarnak (bár Nagy Ferót szövegíróként azért visszacsábították).
A Bikini a megújult felállásban – D. Nagy Lajos (1950, ének), Németh Alajos (1956, basszusgitár), Gallai Péter (1953–2019, billentyűs), Vedres József (1957, gitár), Németh Gábor (1955, dob) a nemzetközi szinten akkoriban népszerű dallamos modern rockot színezte újhullámos motívumokkal, és a nyolcvanas évek második felétől az egyik legtöbbet koncertező és legsikeresebb hazai zenekarnak számított. Számos daluk (Mielőtt elmegyek, Ezt nem tudom másképp mondani, 1985, Mondd el, Fagyi, Adj helyet…, Nehéz a dolga, 1987, Széles, tágas a tér, Legyek jó, 1988, Közeli helyeken, 1989, Olcsó vigasz, Ki visz haza, 1991) szerepelt a sikerlistán, miközben megbízható profizmussal készítettek széles közönség által is fogyasztható albumokat (Ezt nem tudom másként mondani, 1985, Mondd el, 1987, Ha volna még időm, 1988, Közeli helyeken, 1989), melyek közül a Mondd el 300 ezer példányban kelt el.
Az évek alatt többszörösen átalakult zenekar 1992. november 21-én tartotta búcsúkoncertjét a Budapest Sportcsarnokban. Öt évvel később azonban újraindultak, azóta is rendszeresen koncerteznek és időnként adnak ki lemezeket is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 154–155.
Kapcsolat:
<a href="https://www.bikininet.hu/">https://www.bikininet.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/azigazibikini/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/azigazibikini/?locale=hu_HU</a>

Bikini

Lemezeladásait tekintve kétségkívül az egyik legsikeresebb hazai rockbanda. Szinte valamennyi albumuk bearanyozódott, közülük kettő gyémánt-, kettő platinalemez lett. A vidék és a főváros közti válaszfalat ilyen elementáris erővel korábban senkinek sem sikerült ledöntenie.
1974-ben alapították miskolci egyetemisták, később csatlakozott hozzájuk Pataky Attila (1951, ének), aki 1978-ban teljesen átalakította a csapatot. Ekkor jött létre a híres „bakancsos” Edda: Slamovits István (1953, szólógitár), Barta Alfonz (1957, billentyűsök), Zselencz László (1953, basszusgitár) és Csapó György (1955, dob).
Romantikus, populáris rockzenéjük révén hamar népszerűvé váltak, ők játszhatták a Ballagás című film betétdalát is. Első nagylemezük 1980 májusában jelent meg (több mint negyedmillió példányban kelt el), és szintén jól fogyott a következő két albumuk is. Időközben a gerincsérv miatt a dobolástól eltiltott Csapót Fortuna László (1954), az íngyulladástól szenvedő Zselenczet pedig Róna György (1953) váltotta fel. Aztán a Pataky és Slamovits között egyre mélyülő ellentét miatt 1983. december 17-én adta a „bakancsos” Edda a hivatalos búcsúkoncertjét. (Szervezői malőrből amúgy két nap múlva még volt egy lekötött fellépésük Gyöngyösön, ahonnan hazafelé ráadásul a mikrobusszal beborultak az árokba.)
1985 májusában azonban Pataky újraindította a csapatot. Ekkor már Budapesten élt, a miskolci mítosz veszített erejéből. Három kitartó évbe telt, mire a nála legalább egy nemzedékkel fiatalabb (szintén fővárosi) társakkal sikerült stabilizálni a felállást: Alapi István (1962, gitár), Pethő Gábor (1964, basszusgitár), Gömöry Zsolt (1962, billentyűsök), Donászy Tibor (1955, dob). Rajongóik szerint az ekkor készült Változó idők az egyik legerősebb Edda-album. Ekkoriban több szokatlan helyszínen – Lenin Kohászati Művek acélszerkezeti csarnoka, márianosztrai börtön – adtak koncertet.
1991-ben Pethő és Alapi Kanadába ment szerencsét próbálni. Helyükre Kicska László (1966, basszusgitár) és Kun Péter (1967–1993, gitár) érkezett. A generációja egyik legígéretesebb rockgitárosaként számon tartott Kunt az agárdi Edda-tábor idején máig tisztázatlan körülmények között halálra gázolták (az ő emlékét őrzi az Unplugged album), ekkor lett újra csapattag a tengerentúlról visszatért Alapi István. Azóta gyakorlatilag csak egyetlen poszton történt változás – 1997-ben Donászy helyett Hetényi Zoltán (1970) ült a dobok mögé.
1996-ban Elvarázsolt Edda-dalok címmel egész albumnyi számukat dolgozták fel ismert popelőadók, többek között Ákos, Demjén Ferenc, Somló Tamás, Keresztes Ildikó, az Animal Cannibals és az Alvajárók.
1998-ban egy angol nyelvű lemezt (Fire And Rain) is megjelentettek, különösebb nemzetközi visszhang nélkül maradt. Eddigi utolsó – amúgy 35. – albumukat (A hírvivő) 2021-ben dobták piacra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 396–397.
Kapcsolat:
<a href="https://edda.hu/">https://edda.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/eddamuvek/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/eddamuvek/?locale=hu_HU</a>

Csillag Endre

Zenész - gitáros

Kapcsolatok

Hobo Blues Band

Kormorán

Bikini

Edda

Alapi István 60 - Jubileumi album

Csillagok és gyémántok