A hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje fontos időszak a hazai populáris zene történetében. Sorra bukkantak fel az underground bandák (Mini, Liversing, Dogs, Meteor), a stílusokra bomló zene új sztárzenekarokat dobott felszínre (Sakk-Matt, Tűzkerék), kísérletek történtek a jazz és a rock összeházasítására (Rákfogó, Syrius). Ráadásként radikális előadás- és magatartásformák (Kex) és új közérzeti hangvételű dalok (Cseh Tamás) születtek.

Az 1968 és 1973 közötti időszak nálunk is kedvezett a kísérletező kedvű zenéknek. Ez az az időszak, amikor az irodalmi élet is erjedésnek indult. Megjelent az Üvöltés című beatantológia, hozzáférhetővé váltak a beatirodalom alapművei, Kerouac, Salinger, Ferlinghetti, Corso és Ginsberg alkotásai. Miközben a Modern Könyvtár sorozatban pedig sorra hozták ki a kortárs irodalom legjobb alkotásait, köztük Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című lágerregényét, amely az első magyar nyelven olvasható tudósítás volt a szovjet gulág rémségeiről (bár a művet később bevonták a könyvesboltokból). Megjelent egy új írónemzedék (Bereményi Géza, Csörsz István, Csaplár Vilmos), új életeszményeket igenlő novellákkal.

Ekkoriban indult be az új gazdasági mechanizmus, melynek vitái során addig megdönthetetlennek hitt ideológiai dogmákat kérdőjeleztek meg és vetettek el. Azz egyetemeken terjedtek az új baloldal nézetei, Marx mellett Mao és Marcuse neve is egyre gyakrabban szóba került a vitaesteken, valamint hódítani kezdett a Che Guevara-kultusz.

1968-tól az utcakép is átalakulóban volt. Feltűntek az első szakállas, Krisztus-arcú, zászlóhajú, ölelkező fiúk és lányok, a magyar hippik. Az iskolákban, munkahelyeken is egyre többen hordtak hosszabb hajat, farmert, egyre gyakoribb beszédtéma volt, hogy mi történik a nagyvilágban, a külföldi fesztiválokon, a prágai, párizsi, San Franciscó-i tüntetéseken. Az Egyetemi Színpad vitafórumain, a színházhoz közeli Kárpátiában, az Apostolokban, a klubokban kisebb-nagyobb társaságok vitatták meg az eseményeket, és ennek nyomán felerősödtek a radikális nézeteket valló, nálunk is változásokat sürgető, egyetemi reformokat, társadalmi átalakulásokat követelő hangok.

Cikkek, tanulmányok íródtak, felméréseket végeztek, a beat társadalmi ügy lett. Az Illés és más beatzenekarok filmek tucatjaiban szerepeltek, Kovács Katit számos filmszerepéért 1969-ben Az év filmszínésznőjének választották. Lakner László és Gyémánt László bemutatta jazz és beat ihletésű festményeit. Az írói műhelyekben készültek a hamarosan megjelenő regények, Czakó Gábor Megváltó-ja, amelynek hősét a Kex énekeséről, Baksa Soós Jánosról mintázta a szerző, Maróti Lajos Hippi akvárium-ja és a talán máig legjobb magyar beatirodalmi alkotás, Csörsz István Sírig tartsd a pofád című dokumentumregénye, amely az új ifjúsági szubkultúra mélyrétegeibe kalauzolta el az olvasót.

A beat eközben kapcsolatba lépett a társművészetekkel, illetve a népművészettel, és nemcsak társadalmi, hanem egyre jelentősebb művészi jelenséggé vált. Kapcsolódása nálunk is új előadásformákat teremtett, amelyek szokatlanságukkal, újdonságukkal, radikalizmusukkal ugyancsak kivívták a hivatalos szervek nemtetszését. Ahogy egy későbbi interjúban Bródy János megfogalmazta: „Az új mozgalom és a vele párhuzamosan terjedő művészi irányzatok sok tekintetben megtagadták az európai kultúra addigi eredményeit. Nem fogadták el a fennálló művészeti struktúrát, az ízlésvilágot, a klasszikus tekintélyeket, az akadémikus művészetet. Új műfajokat, új kifejezési formákat kerestek és találtak. Mindez legerőteljesebben a zenében jelentkezett és egész sor új minőséget hozott létre, amik semmiképpen sem voltak összeegyeztethetők a hagyományokkal”.

Az új magatartásformák, jelenségek, életminőségek feltérképezésére kísérletet tett a kritika és a szociológia. Először az Élet és Irodalom 1968. április 20-i számában Vitányi Iván ismertette, elemezte a beat címszóval összefoglalható jelenséget, majd szakfolyóiratokban, heti- és napilapokban is megjelentek a témával foglalkozó cikkek, és az új törekvések – elsősorban a dalaikba a népzenét is integráló Illés – mögé felsorakozott, a reformokkal szimpatizáló, változásokat sürgető értelmiség egy része. Vitányi Iván, Heller Ágnes, Konrád György, Kenedi János, Losonczi Ágnes és mások írásaikban igyekeztek rámutatni, hogy a felszíni, divatjelenségek mögött valójában komoly társadalmi problémák, kielégítetlen szükségletek, nemzedéki ellentétek, különböző világszemléletek húzódnak meg. A beat csupán tünet, amely születésével, létezésével és népszerűsödésével arra utal, hogy a társadalom életében valamilyen fontos változás történt.

Miközben a hatvanas évek végén sorra bukkantak fel az underground bandák (Mini, Liversing, Dogs, Meteor), a stílusokra bomló zene új sztárzenekarokat dobott felszínre (Sakk-Matt, Tűzkerék), kísérletek történtek a jazz és a rock összeházasítására (Rákfogó, Syrius), illetve radikális előadás- és magatartásformák (Kex) és új közérzeti hangvételű dalok (Cseh Tamás) születtek.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 170–171.