Magyarországon a beat kései indulása miatt alapvetően a műfaj későbbi stílusirányzatai lettek ismertek, a rock and roll és a beat gyökereit jelentő zenei hagyományok (blues, country, soul) kevésbé. Az 1970-es évtized végén azonban nemcsak nálunk, hanem az egész világon ismét megnövekedett az érdeklődés a műfaj előzményei iránt. Vissza a gyökerekhez! – adta ki a jelszót Hobo, és a nyolcvanas évek elejére a blues ismertté és elfogadottá vált Magyarországon. A kilencvenes évek elején pedig igazi blues-boom vette kezdetét.

Bár bluest és az abból kinőtt rhythm and bluest egyes előadók (Radics Béla, Locomotiv GT, Mini) korábban is játszottak, sőt a Váza-klubban magyar nyelvű akusztikus bluest is lehetett hallani, a stílus igazából a Hobo Blues Band 1978-as indulásakor került be a köztudatba és vált népszerűvé a fiatalabb korosztályok között.

Időben a rendszerváltozással esett egybe, valójában attól függetlenül történt, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján váratlanul megnőtt a blues iránti hazai érdeklődés. John Lee Hooker 1989-es Healer, illetve Gary Moore 1990-es Still Got The Blues albumainak hatására világszerte reneszánszát élte a műfaj, és talán ezeknek is köszönhetően soha nem látott pezsgésnek indult ez a többség szemében alapvetően szomorú és fájdalommal teli, valójában legalább annyi örömöt és emelkedettséget kifejező zenei világ. És az elkövetkező években az ország szinte minden pontján bluesfesztiválokat szerveztek, melyek értelemszerűen jelentős ösztönzőerőként hatottak az akkoriban gombamód szaporodó hazai bluesegyüttesekre.

A hazai bluestörekvéseket nagyjából három fő vonulatra lehet osztani. 

A blues-rock irányzat nyomvonalát egyértelműen a Hobo Blues Band, illetve az annak köpönyegéből kilépett Deák „Bill” Gyula határozta meg. Képviselőik legfőbb jellemzője, hogy – a szlogenekkel ellentétben – nem annyira a század eleji gyökerekhez mentek vissza, hanem a hatvanas évek brit rhythm and blues színterének előadónagyságait (Rolling Stones, Yardbirds, Cream, Animals, Jimi Hendrix) tekintik példaképüknek. Lendületes, elektronikus, sokszor torzítós gitáralapú zenét játszanak. A Hobo Blues Band és Deák „Bill” Gyula együttese mellett ennek az irányzatnak volt a reprezentánsa például az Udvari Bolondok, a Tengs Lengs, a Tűzkerék Revival Band, az S-Modell, a Shabby Blues Band, a Felkai Blues Brothers (később Felkai Jam), a Takáts Tamás Dirty Blues Band, illetve a Boom-Boom.

Másrészt a nyolcvanas évek derekára felnőtt egy új, másként gondolkodó bluesgeneráció, mely a blues-rock helyett a műfaj finomabb, autentikusabb árnyalatait igyekezett a hazai közönségnek bemutatni. Mindenekelőtt a klasszikus chicagói (nagyvárosi) bluest. Ennek az új nemzedéknek volt a prominens képviselője a Palermo Boogie Gang, melynek muzsikusai később különböző más formációkban is feltűntek, és melynek repertoárja és szellemisége bluesmuzsikusok generációira hatott. Meg később Ferenczi György és Pribojszki Mátyás különböző formációi.

Harmadrészben pedig ott a Vas-Bocskai duó és a Dr. Valter & the Lawbreakers által fémjelzett akusztikus bluesáramlat. Ez a három irányzat persze sosem különült el teljesen egymástól, számos előadó több területen is alkotott maradandót.

Miközben az első hazai bluesfesztivált 1989 márciusában Szombathelyen tartották, többek között ezután lett országosan ismertebb az amúgy már régóta létező, Zsoldos „Báró” Zoltán vezette Natur Blues Band, melynek jellemző módon nem idehaza, hanem Ausztriában jelent meg az első CD-je. A fő sztár a rendezvényen Deák „Bill” Gyula volt, akárcsak az 1989 augusztusában – Woodstock huszadik évfordulója tiszteletére – az esztergomi sportpályán megtartott újabb fesztiválé. Ez utóbbi házigazdája volt a Radics Béla örökségét felvállaló és gyakorlatilag ezen az estén feloszlott Stáció Blues Army (melynek helyébe a Tűzkerék Revival Band lépett), illetve szerepelt itt a Pribil György vezette S-Modell trió, a Tengs Lengs és a békéscsabai Dobókocka.

Az elkövetkező években aztán sorra jöttek az újabb bluestalálkozók, többek között egy háromnapos nagy nemzetközi seregszemle a Petőfi Csarnokban (melyre olyan világnagyságok érkeztek, mint Champion Jack Dupree vagy Dave Kelly). A hazai fesztiválok közül a pécsi, a tatabányai és a budapesti rendezvény volt a legszínvonalasabb. Rocktörténelmi léptékben azonban kétségkívül az 1993-ban induló – igaz, profiljában időközben kibővült – paksi Gastroblues Fesztivált kell kiemelni.

JBSz