“Ha valamit meg lehet mutatni a zenével, az egy állapot” - Víg Mihály-interjú

Víg Mihály a teljes magyar könnyűzene-történelem egyik legfontosabb dalszerző-énekese, akinek pályafutását a Balaton és a Trabant számára írt dalok mellett többek közt a Tarr Béla-filmekhez írt filmzenék is fémjelzik. Július 12-én a Hajó Koncerttermében a 15 évvel ezelőtt bemutatott Werckmeister harmóniák zenéjét adja elő egy vonósnégyes Víg vezetésével, míg a filmzenekoncert előtt Víg Mihály egyik legfőbb inspirátora, Cseh Tamás dalait adja elő.

Mi jut eszedbe először, ha a Werckmeister Harmóniákra gondolsz?

Először az Ellenállás melankóliája című könyv, hogy például a gyönyörű első fejezetet ki kellett hagyni a filmből. Másodszor az, hogy jó órában sikerült megálmodnom a zenét, könnyen és gyorsan ment a munka, ráadásul, azt hiszem, ez lett a legsikeresebb filmzeném idáig, ha a letöltések száma jelent valamit.

Mind a regény, mind pedig a film egyik központi eleme egy olyan zongorahangolási rendszer, amely kiküszöböli a tévesen Andreas Werckmeisternek tulajdonított találmányt, az egyenletes temperálást. Ez a téma, vagy akár a harmónia és a diszharmónia-ellentét hatott rád, mikor a film zenéjén dolgoztál?

A temperálás akkoriban (úgy tudom) nagyon a levegőben volt. Többen fedezték fel egy időben. A problémáról mindenesetre nagyon sokat hallottam apámtól, aki halála előtt szinte megszállottan foglalkozott a tiszta hangok rendszerével. Itt az alaphang felhangjairól van szó, amiket egy darabig a legtisztább törtekkel lehet leírni, aztán egész bonyolulttá válik. Elég hosszú ideig tartana, ha mindent megpróbálnék elmesélni, amit tudni vélek erről a témakörről.

A Sátántangóval ellentétben a Werckmeister Harmóniákban már nem szerepelsz, csak a zenéjét szerezted. Miért? Más volt egy olyan film zenéjén dolgozni, amelynek a főszerepét is te játszod?

A zeneszerzés része ugyanolyan volt. Szerepelni egy filmben egész más. Vidékre kellett járni, gyakran hetekig nem voltunk otthon. Szövegeket tanulni. Egy színész együtt él a stábbal. A zeneszerző (hasonlóan mondjuk az íróhoz) néha kimegy egy forgatási napra, barátságosan elbeszélget a dolgozókkal.

Az Őszi almanach óta te komponálod a Tarr Béla filmek zenéjét. Milyen volt, mikor először együtt dolgoztatok?

Nem volt egyszerű, mert a Tarr Béla maximalista. De szerencsére én szeretek dolgozni, ha van értelme.

Tarr Béla felfogása szerint a film lényege nem a történet, hanem hogy megmutassa azt az állapotot, amiben élünk. Lehet erre reflektálni a (film)zenén keresztül is?

Mondta azt is, hogy a szereplők tekintete érdekli, vagy azt, hogy az emberi arc. Biztos érdekli a történet is. De ha valamit meg lehet mutatni a zenével, az egy állapot. Szerencsés esetekben a kép és a zene kiegészíti, felerősíti egymást. A hang (nem csak a zene) nagyon fontos része a filmnek, és a Tarr Béla is nagyon nagy fontosnak tartotta, hogy szépen fel legyen öltöztetve zörejekkel és zenével a film.

Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy nem rendez több filmet?

Lassan megértettem a szempontjait, még ha nem is örültem. Ha valaki többet akar tudni ezekről a szempontokról, nézze meg a Torinói ló című filmet.

Nemrég a Petőfi TV-s énekes-dalszerzői estek keretében a Pegazusok Nem Léteznek eljátszotta A Nap az apa című számodat. Milyen érzés, mikor egy másik generáció zenészei a Balatont vagy épp a Trabantot nevezik meg inspirációképp?

Nagyon örülök. Nem ez az első zenekar, amely eljátszotta egy számomat, de természetes, hogy ilyenkor érez némi büszkeséget az ember.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy ha nincs Cseh Tamás, talán te sem leszel zenész. Hogyan hatott rád, mit tanultál tőle?

Valóban nagyon fontos volt nekem. Kamaszkoromban hallottam először, és nagyon nagy lelkesedéssel próbáltam eljátszani a számait, amelyekkel ráadásul komoly sikereket lehetett aratni házibulikon, kirándulásokon. Ezek a dalok mind a mai napig tökéletesen őrzik az érvényességüket. Azt is csodáltam benne, hogy minden fellépését halálosan komolyan vette, egész lelkével jelen volt. Ebben például még sokat tanulhatnék tőle.

Úgy tudom, új számokon is dolgozol. Igaz ez?

Inkább azt mondanám, hogy vannak vázlataim. Ha lenne valami új dolog, azt fel lehetne tenni a Youtube-ra, ingyen. Akkor egy csomó embert meg kell kérnem, hogy társadalmi munkában dolgozzon, arra meg valahogy nehezen visz rá a lélek.

Másként írsz egyébként zenét, mint prózát vagy verset?

Persze.