Valószínűleg egyfajta dalt tudok írni // Tövisházi Ambrus

Mount Fuji című tavaly ősszel megjelent lemezét mutatja be a Hajón az Erik Sumo Band. Magával Erik Sumóval, azaz Tövisházi Ambrussal beszélgettünk a lemezről, 2020-ról, de még a Péterfy Bori & Love Band is szóba került.

Mondtad, hogy ne kérdezzem tőled, hogy mit jelent neked a Covid, és nem is kérdezem – azt viszont igen, hogyan élted meg a tavaszt, mennyire viselt meg vagy nem a bezártság.

Óriási szerencsével pont csomó alkalmazott zenei feladatom lett tavaszra, és egy percig sem unatkoztam. Én csak a jó oldalát tapasztaltam meg az egész felfordulásnak, Zuglóban olyan tiszta lett a levegő, mint amilyen nagyjából száz éve lehetett. A legfontosabb dolog, amit megtanultam az egésszel kapcsolatban az az, hogy ha majd nem lesz Covid, egy alkotó embernek akkor se baj, ha belül Covid van. Nem a betegségre gondolok, hanem a kizökkent világra. Az mindig jól jön.

Tavaly új Erik Sumo-album lemez jelent meg, de előtte nagyon régen jött ki Erik Sumo-lemez. Miért?

Vannak az aktív zenekarok és a nyugdíjas zenekarok. Egyik sem korfüggő, ismerek olyan nyugdíjas zenekart, amelyben fiatal emberek tevékenykednek. Jelenleg aktív zenekarom a Péterfy Bori & Love Band, és a nyugdíjas zenekarom az Erik Sumo Band. Utóbbival azért tudunk egyáltalán koncertezni, mert mindkettőben ugyanaz az alaplé. Bori zenekara egy összeszokott csapat, és nagyon gyorsan meg tudunk tanulni egy teljesen másik műsort. Ezzel kapcsolatban mondtam is Borinak egy pár hete, hogy valójában ő is kellene, hogy kapjon egy részt az Erik Sumo Band-gázsikból. Most ez így van, aztán majd lehet, hogy később mások lesznek az arányok, de a ritka lemezkészítés valószínűleg annak is köszönhető, hogy ha kevesebb a koncert, akkor a motiváció is kisebb nálam a dalírásra. Ettől függetlenül nem szeretnék túl sokat várni se a következő Bori-lemezig, se a következő Erik Sumo-cuccig. Most nagyon sokat ülök a gép előtt, és én úgy működöm, mint a pálma a teher alatt: ha sok a dolgom, akkor tudok a legtermékenyebb lenni.

Volt valamilyen alapelképzelés, indító motívum, irány a Mount Fuji esetében, vagy csak elkezdted és hagytad, hogy vigyen a fantáziád, amerre visz? Egyáltalán,

amikor általában elkezdesz egy új lemezt, van valami briefed a magad számára?

Van egy olyan gondolat e mögött a kérdés mögött, hogy neked is fontosak az albumok, és őszintén szólva nekem is nagyon fontosak az albumok, ami egyáltalán nem evidencia egy mai zenefogyasztónál. Én a Mount Fujival azt akartam elmondani, hogy piszkosul nehéz az alkotás folyamata, de azt hiszem, ez a cél, vagy üzenet, teljesen elveszett közben. De szomorkodni nem fogok, egyedül amiatt, hogy mivel egy minden szempontból átmeneti élethelyzetben és helyszínen fejeztem be azt a lemezt, sajnos elég szarul szól. Úgyhogy most újból elővettem a sávokat, és készül egy újramasterelt verzió, ami valamikor október folyamán fog megjelenni digitálisan, egybecsomagolva a Run Into The Wild 12” maxilemez anyagával, amely a Budabeats gondozásában jelent meg egy pár napja.

Hogyan készült a lemez? Milyen munkametódussal? Mennyi idő alatt? Idén jelent meg Péterfy Bori új lemeze is. Mennyire interferált a két album elkészítése?

A Mount Fuji tavaly októberben jelent meg és egy hosszabb szünet után írtam, Bori lemeze pedig most nyár közepén jött ki. A fő különbség nekem az, hogy másnak sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudok lemezt írni, mint saját magamnak; gondolom azért, mert inkább iparművész vagyok, mint képző-. A saját lemezembe sokkal jobban belecsavarodtam, Borié meg egy sétagalopp volt.

Volt valami, amit most egészen másképp csináltál/csináltatok a Sumo-lemezen, mint máskor?

Erre azért nehéz felelni, mert az a bizonyos hét év, miközben kicserélődnek a sejtjeink, már bőven eltelt a legutolsó, 2011-es stúdióalbum óta, és őszintén szólva egyáltalán nem emlékszem, hogy akkor mit hogyan csináltam. A technikákra és a stúdiócuccokra persze emlékszem, de az, hogy a dalírásban mi volt más, azt egyáltalán nem tudom. Valószínűleg egyfajta dalt tudok írni én is, és azt variálom én is életem végéig.

Ami biztos, hogy lőttünk magunknak egy kiváló új énekesnőt, aki csak abból a szempontból új, hogy az Erik Sumo Band-ben még nem énekelt, de régről ismerem és nagyon jó emlékek fűznek hozzá. Kutzora Edina volt az egyik vokalista a Love Band első olyan korszakában 2007 környékén, amelyben még két énekesnő volt Bori mellett a színpadon. És persze a sokat emlegetett, masszív alaplé mellett Kiss Erzsi is szerepel a lemezen, aki ugyanolyan klasszikusan zseniális, mint bármikor.

Közmondásosan intenzív zenei nagyfogyasztó vagy. Miket hallgattál mostanában?

Nem tudom, én ezt nem érzem, hullámokban fogyasztok. Most, amikor ilyen sok feladatom van: filmzenék, zenekarátalakítás, hangjáték és egyebek, akkor viszonylag keveset. Az a helyzet, hogy legtöbbet a nagyközönség számára totálisan érdektelen zenei oktatóvideókat szoktam nézni és hallgatni. Ha lehet egy felfedezést választani az utóbbi időből, akkor az legyen mondjuk Louis Cole. Nem is tudom pontosan megmondani, hogy miért tetszik ennyire, de nagyon-nagyon tetszik. Lehet, hogy azért, mert én is a számítógép bűvölő zenélés korai korszakában nőttem fel, C64-es és korai PC-s trackerprogramok közelében, és bírom ezt a bespeedezett, Amiga hangzású funkot, amit csinál a pali. A másik meg az, hogy az ilyen szintű hangszeres virtuózság, amit Louis Cole művel, általában szörnyen lapos zenei gondolatokkal szokott párosulni, és ő egy kiváló példa arra, hogy lehetséges olyan is, hogy valaki több hangszeren tud paganiniskedni, és mégis van mondanivalója a világról.

Álmaid, rémálmaid, titkos terveid?

Van egy barátom, akivel szeretnék csinálni egy zenés spoken word lemezt; talán ez a legtitkosabb és legérdekesebb vágyam. Filmzenéken dolgozom épp, párhuzamosan több is fut, most, hogy a zenekarozás ilyen bizonytalanná vált a járvány miatt; főleg ez adja meg a biztos megélhetést. De nagyon jó dolog koncertezni, ez most valahogy fel is értékelődött az utóbbi időben nálam. Csináltunk egy új felállást a Love Banddel, mivel elváltak útjaink Nagy István gitáros-énekessel, és most öten leszünk, nem lesz gitár, és lubickolunk az újrahangszerelés örömében. Új Erik Sumo-cucc is lesz, és nem kell rá annyit várni, mint az előzőre!