"Erre tettük fel az életünket" - The BlackBirds-interjú

Május 8-án a sok emblematikus Beatles-album közül kettőt ad elő fúvósokkal és vonósokkal kiegészülve az A38 Hajó fedélzetén a BlackBirds Beatles emlékzenekar (egész pontosan az utolsó kettőt: az Abbey Roadot és a Let It Be-t). Beatles-rajongásukról együtt és külön-külön meséltek.

Mindannyian gyerekkorunk óta zenélünk itt-ott, de együtt 2004 májusában koncerteztünk először, tehát idén vagyunk 11 évesek. Bármilyen furcsa is, de 2004-ben nem volt ám trendi a Beatles itthon. Sőt, az élő zenélés sem annyira, akkoriban alig volt klub, vagy ami volt az is a bezárás szélén táncolt. És mi akkor kezdtük el. Kicsit szembeszélben haladtunk, de nyomtuk, mert imádtuk! Mostanra azonban ennek lett kultúrája és újravirágzása. Szóval a lényeg, hogy most trendi a romkocsma is és trendi Beatlest játszani, de mi nem ezért tesszük. Sosem ezért tettük, hiszen akkor is ezt játszottuk, amikor mindenki „fújolt” a Beatlesre. Erre tettük fel az életünket és kész.

Ha visszanézünk, nagyon jól haladtunk szépen, szisztematikusan. Mostanra elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden álmunkat valóra váltottuk a The BlackBirds-szel. Persze folyamatosan keressük az újabb lehetőségeket és az újabb kihívásokat, melyeket ugyanolyan lelkesen élünk meg, mintha csak az első évünkben lennénk.

Mi voltunk az első magyar banda, akik meghívást kaptak a legendás liverpooli Beatles-fesztiválra, ahol háromszor is voltunk már. Végigturnéztuk Európát, játszottunk Európa legnagyobb Beatles-fesztiváljain, jártunk Kanadában is, játszottunk már Tony Curtisnek, voltunk két Ringo- és tíz Paul McCartney-koncerten és a dobosunkat Ringo Starr személyesen fogadta az öltözőjében a 2011-es budapesti fellépése előtt. Idén remélhetőleg elérjük a 800. koncertünket. Arról nem is beszélve, hogy május 15-én nyílik Egerben egy egyedülálló Beatles Múzeum, melynek a hivatalos zenekara a BlackBirds. Szóval jól vagyunk.

Emlékzenekarban (mert hangsúlyozzátok: nem feldolgozás-együttes vagytok) játszani másfajta kaland, mint időről-időre új dalokat írni és azokat előadni. Mi adja esetetekben a friss és még frissebb izgalmakat? Több ez, mint szerepjáték vagy nem is kell, hogy több legyen annál?

Nem dolgozunk fel. Mi színpadon megidézzük a Beatles dalait. A célunk, hogy úgy adjuk elő, ahogyan ők elképzelték és feljátszották. Persze mi nem ők vagyunk, így pont olyan sosem lesz, és sosem lehet, de törekszünk az autentikus hangzásra. Éppen ezért is vagyunk időnként öten. Mert igaz, hogy a Beatlesben négy tag volt, de csak a színpadon és az is csak 1966 augusztusáig és mondjuk ez idő alatt is csak 40-50 dalt játszottak el életművükből. Az utolsó fellépésükön, a „tetőkoncerten” már öten léptek fel. Arról nem is beszélve, hogy ott volt nekik George Martin, aki rengeteg dalukban közreműködik a lemezeken. Plusz ott volt az a lehetőség is, hogy stúdióban rájátszottak az elkészült dalokra még egy-két gitársávot, csörgőt, vokált, zongorát, hegedűt, fúvóst. És akkor máris nem négy ember szólt a felvételeken, hanem tíz vagy ötven. Szóval mi úgy gondoljuk, hogy nem feltétlenül attól autentikus egy Beatles emlékzenekar, mert négyen vannak, hanem attól, hogy minél hitelesebben és teljesebben adja vissza a Beatles lemezeinek, dalainak hangzását.

A még frissebb izgalmakat azok a tematikus koncertek adják, melyekkel időnként előjövünk. Van korai Beatles műsorunk gombafejes dalokkal. Van akusztikus azaz unplugged szettünk, van pszichedelikus műsorunk az elszállós és izgalmas dalokkal - melyet már kétszer láthatott a közönség az A38-on is.

Ami zeneileg nekünk a csúcsot jelenti az az egyedülálló indiai műsorunk, melyet Ravi Shankar szitárművész egyetlen európai tanítványának zenekarával, a Calcutta Trióval viszünk közösen színpadra. A műsorban George Harrison szitárra és egyéb indiai hangszerekre írt Beatles dalai és a Beatles utáni szólókarrierjének legjobbjai kaptak helyet.

És végül – de nem utolsó sorban - van egy különleges színdarabunk is, melyet Mikó Istvánnal közösen hoztunk létre. Itt epizódszerűen életre kelnek a Beatles-dalok sztorijai is. Úgyhogy ezek elég izgalmat kínálnak nekünk és Közönségünknek.

Hogyan állítjátok össze koncertjeitek számsorrendjét? Tematikus műsorokban gondolkoztok vagy általában besztof-programokban utaztok, több periódusból szemezgetve? Netán más és más koncerthelyszínekre és alkalmakra más és más dalokat visztek? Hogyan igazítjátok az emlékzenekar esetében különösen fontos külsőségeket az aktuális számsorrendhez?

Az „átlagos” koncerteken - ahol olyan közönségnek játszunk, akik nem feltétlenül elvetemült Beatles rajongók, de szeretik a Beatlest – ott a legismertebb és legjobban befogadható dalokat játsszuk el, ezt Best Of-nak is nevezhetjük. A tematikus koncerteken pedig a kevésbé játszott, vagy élőben egyáltalán nem játszott ínyencségeket próbáljuk visszaadni élőben. Így az tuti, hogy a pszichedelikus BlackBirds koncerten nem fog felcsendülni a Love Me Do.

Külsőségekben pont annyira hozzuk vissza a Beatlest, hogy még ne legyünk nevetségesek. De fontosnak tartjuk a színpadi megjelenést, és a színpadképet, és nem a majmolás miatt, ahogy sokan gondolják, hanem, hogy ezzel is felidézzük a kor stílusát és hangulatát, mert öltözködésben is imádjuk a hatvanas éveket. Így vannak olyan ruháink is, mint nekik – több szett is. De ennyi. Nem fésüljük „gombára” a hajunk és nem ragasztunk műbajuszt a Bors Őrmesterhez.

Az A38 Hajón a Let It Be és az Abbey Road nagylemezek anyagából összeállított speciális műsorral léptek fel. Miért pont erre a két lemezre esett a választás?

Igazából nagyon régóta el szeretnénk játszani az utolsó két Beatles-lemezt. Most végre úgy álltak a csillagok, hogy összehoztuk. És nagyjából abban egyetértünk a bandában, hogy az Abbey Road a legjobb Beatles-lemez – a többivel együtt. És most már elértünk ahhoz az állomáshoz, hogy a világ egyik legjobb és zeneileg igazi kihívást jelentő albumát is színpadra vigyük.

Mi csak akkor játszunk el egy Beatles-dalt színpadon, amikor úgy érezzük, hogy eljött az ideje, és korlátainkhoz mérten profin el tudjuk játszani. Ha ezt tíz évvel ezelőtt tesszük, akkor biztos nem lett volna ennyire kiforrott és ennyire egyben.

Ha lenne a Beatles történetének három elkapott kulcspillanata, ahová láthatatlan emberként visszarepülhetnél, melyek volnának ezek?

Hoffmann György: Én baromira ott lennék egy 1960-as hamburgi koncertjükön, aztán megnézném testközelből, amikor John és Paul együtt írja éppen az In My Life-ot és a Magical Mystery Tour-buszon is ott lennék. De ha visszarepülhetnék ’62-be, akkor nyitnék Ringónak egy fodrászszalont, én meg dobolnék a Beatlesben.

Hajba Imre: Amikor ’57-ben Paul elénekli John-nak a Twenty Flight Rockot, amikor Ringo a stúdióban feljátssza a Love Me Do-t, és a "tetőkoncert"!

Dobos László: Talán az, amikor Harrison megjegyzi George Martin kérdésére - hogy mondják meg, mi nem tetszett az első stúdiózás során -, hogy neki

Martin nyakkendője nem tetszett. Aztán mondjuk, érdekelne az Abbey Road masteringje is, meg persze bármelyik élő Beatles-koncert.