Rácsodálkozás // Szesztay Dávid

Iderejtem a ház kulcsát címmel új nagylemezt jelentet meg a Kiscsillagból és a Santa Diverből is ismerős multiinstrumentalista-dalszerző-énekes, Szesztay Dávid. Lemezelőzetes interjúnk.

Mennyit változtatott rajtad az, hogy 2016-ban a Kiscsillag tagja lettél? Elsősorban persze az érdekelne, hogy zenészként változtatott-e rajtad és hogy mint szólóelőadó mennyire inspirált.

A hozzáállásomon változtatott legfőképpen az, hogy elég rövid időn belül megtapasztaltam, hogyan működik egy ekkora produkció, hogy mennyit kell belerakni. Alapvetően az underground felől jövök, ahol általában azt tapasztaltam, hogy valamilyen eseményre összpontosulnak az energiák legyen az egy koncert vagy egy felvétel és utána mindenki kienged míg valami akár hónapok múltán újra összesodorja őket. A Kiscsillagban újszerű volt látni, hogy nincsenek ezek a nagy kiengedések, hogy sokszor már a vidéki koncertről hazafelé menet zajlik a tervezgetés, hogy mi legyen a következő lépés vagy akár a következő utáni, tehát, hogy gyakorlatilag folyamatos munka zajlik. Ez és az abba való betekintés, hogy hogyan szerveződnek az események azonnal hatott rám és hasznosítottam is. Előadóként is biztosan hatott rám az elmúlt öt év. Azt, hogy nagy létszámú közönség előtt játszunk hamar megszoktam hiszen bőven volt már színpadi rutinom de, hogy menet közben lettek saját dalaim a Kiscsillagban is amiket én énekelek ekkora közönségnek az tényleg nagyon újszerű élmény volt és biztosan sokat hozzáadott ahhoz, hogy nyugodtabb lehessek a saját koncertjeimen is amiket korábban hajlamos voltam túlstresszelni mivel alapvetően nem tartom magam hagyományos értelemben vett énekes/frontembernek.

Sok fajta zenét játszottál korábban is. Volt a Dav, ami a dalos vonal volt, van a Santa Diver, ami többé-kevésbé jazz és kísérleti zene, de játszottál többek közt a Kamu zenekarban és Ruttkai Borival is. Hogyan fér meg a fejedben ennyiféle zene? Hogy tudod ennyi helyzetben otthonosan érezni magad?

Ez azt hiszem alkati kérdés és csak másodsorban képességbeli, persze kell hozzá az eszköztár amire támaszkodhatom. Van bennem affinitás arra, hogy bele tudjak helyezkedni különböző zenei világokba és, hogy megtaláljam magam bennük. Ugyaninnen szoktam meríteni mikor színházi zenét vagy filmzenét szerzek, ahol maximálisan egy rendező vízióira kell támaszkodnom, szóval ez lehet, hogy csak egy élénk képzelőerő vagy egyféle empatikus képesség. Fiatal koromban vonzott a színházi világ is, szerintem annak is erősen köze van ehhez. Mint dalszerző is egyféle kihívás elé állított az, hogy sokféle ötlet merül fel bennem amiket nem lehet két-három formációval mind megvalósítani ezért is találtam ki a Crowander projektet aminek az a lényege, hogy szabadon, műfaji kötöttségek nélkül valósíthatom meg ami épp eszembe jut. Persze itt is vannak korlátok mert alapvetően a koncepció része, hogy esetlegesen felhasználhatóak legyenek filmekhez, podcastokhoz, stb.

Kik azok a zenészek egyébként, akik a legnagyobb hatással voltak, vannak rád?

Tizenéves koromban sokféle főként pop zenei hatás ért, amiből Michael Jackson volt a legmeghatározóbb. A Thriller megvolt kazettán és rengeteget hallgattam még a Bad albumot is de utána már nem követtem. Aztán a Queen. Még általános iskola felső tagozatában a külön angolt tanító akkor egyetemista srác oltott be minket a Queen zenéjével. A hetvenes évekbeli lemezeik a mai napig megvannak. Az MTV-s korszak virágkorában az alternatív zenekarok voltak rám a legnagyobb hatással. Azt hiszem az első aktuális rockzenei lemez amit megvásároltam a Pearl Jam Ten című albuma volt. Ezt követte még néhány banda, amiket mind az MTV-ből ismertem meg: dEUS, Suede, és persze a Radiohead, ami az egyetlen zenekar ezek közül, ami a mai napig érdekel. És a Jazz. Talán úgy kezdődött, hogy egy jóbarátom jóbarátja adott egy Keith Jarrett-kazettát, amin a kölni koncertje volt hallható. Semmi kommentár nem járt hozzá, eleinte nem is értettem, hogy mi történik itt, ez milyen zene, mit csinál ez az ember, csak azt vettem észre, hogy muszáj újra és újra meghallgatnom. Aztán eljutott hozzám a párizsi, a tokiói koncertje is, később sokat hallgattam a triójával is és elkezdett kinyilni a fülem az improvizatívabb zenék felé, aztán én is egyre több ilyen felállásban vettem részt. A legmeghatározóbb ezek közül a Kamu volt. Úgy 2013 után mikor a Dav pihenőpályára állt, kezdtem el újra érdeklődni a dalforma iránt és először hallgattam Neil Youngot vagy Bob Dylant vagy az újak közül a The Villagerst vagy Andy Shaufot. Ebből az időszakból nőtte ki magát az első szólólemezem.

A most megjelenő lemezed a 2018-as Dalok bentre folytatása. Mi történt azóta? Mennyi idő alatt születtek meg ezek a dalok? Mennyi idő alatt és hogyan készült a lemez?

A dalok az első lemez megjelenését követően folyamatosan íródtak. Ami egy kis kitérőt jelentett és némiképpen átírta a menetrendet, hogy a 2019 nyarán megírt és tavasszal megjelentetett három dalos Határtalan EP dalai nem kerültek rá a lemezre ezért be kellett fejeznem pár egészen friss ötletet, ami szerintem baromi jó döntés volt, mert így egy egészen érdekes színezetű album született. 2020 július elején dobolta fel Klausz Ádám a dalokat a demófelvételekre innen indult az intenzívebb munka, több dalhoz szöveget is kellett akkor még írni szóval hosszú volt, valamikor decemberben fejeztem be a keverést.

Annak, aki ismeri a dalaid világát, nem meglepő, hogy nagyon álomszerűek, impresszionisztikusak és személyesek a dalok. Milyen élmények, érzések ihlették ezt az anyagot?

Nálam minden a zenéből indul ki, a zenei ötleteket folyamatosan gyűjtögetem a telefonomon és ha eljön az ideje megpróbálok belőlük dalt formálni, némelyikből lesz, sokból nem. Mindenképpen kell, hogy legyen a zenei témában valami, ami kihívás elé tud állítani, mint szerzőt, amitől azt érzem, hogy ilyet még nem csináltam és amit tovább írva meg tudom lepni magam, ideális esetben eljut a dal egy olyan stádiumba, ahol magam is rácsodálkozom, hogy mit is hoztam létre, milyen furcsa kis szüleményt. Így volt ez velem például a Hullámzás című dallal – sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán alkalmas-e arra, hogy dal legyen belőle, végül egy egészen izgalmas dolog született.

Mik a következő zenei terveid?

Zenei tervek általában vannak bőven, most pont több dolognak is a végére értem. Kész lett a második szólólemez és egy Crowander kislemez is. A Santa Diverrel van egy konkrét tervünk, hogy feldolgozzuk pár kedvenc dalunkat, ilyet még nem vagy csak alig csináltunk és nagyon izgalmas kihívás, el is kezdtem már dolgozni egy Radiohead és egy LGT számon. Kihívás lesz, hogy ugyanúgy, mint annak idején az első lemezemnél, ennek is össze kell rakni az élő verzióját ezt követően pedig jó lenne csinálni pár lemezbemutatót persze nem tudom, hogy erre milyen kilátások lehetnek most, minden esetre pár fesztiválos koncertünk lesz a nyáron. Jó lenne felvenni egy koncert videót majd akár jövő évben és egy színházi műsorterven is gondolkodom.