MINDEN IDŐK // Székely Marci, Ozone Mama

Lépésről-lépésre halad, és már egészen messzire jutott a több évtized rockzenéjének hatásait saját képére formáló Ozone Mama. És hogy mik is ezek a hatások? Székely Marci, a zenekar énekese mesél.

Életed zenészei és lemezei, akik, és amelyek miatt zenélni kezdtél és dalokat írsz?

Kb. 12-13 éves koromig csak komolyzenét énekeltem és hegedűn játszottam, de aztán jött John, Paul, George és Ringo és egy életre „megmérgezett” a rock’n’roll. Szép lassan az összes Beatles-lemezbe szerelemes lettem, és a mai napig nem tudom eldönteni, hogy az Abbey Road, a Sgt. Pepper’s vagy a Live at the BBC a kedvenc lemezem tőlük. De az Aerosmith Get A Gripje is olyan kazetta volt, amit rongyosra hallgattam a walkmanemben. Szerencsémre az MTV aranykora egybeesett tinédzser éveimmel, és rengeteg örökérvényű zenét hallhattunk, láthattunk akkoriban. A legnagyobb hatással rám az R.E.M. (főleg a Monster és a New Adventures In Hi-Fi), a Pearl Jam (főleg a Vs), a Soundgarden Superunknown című lemeze, a Stone Temple Pilots-féle Purple és a Jamiroquaitól a Return Of The Space Cowboy voltak.

Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?

Soundgarden - The Day I Tried To Live

R.E.M. - Low

Pearl Jam – Given To Fly

The Beatles – ööö.. bármelyiket

Blind Melon - Change

Melyik az a korszak a rockban, ahova, ha lenne időgéped, kérdés nélkül visszarepülnél?

1955–1965, hogy átélhessem azt, hogyan is fordította ki a sarkából a világot a rockzene.

Ki az az öt kortárs rockzenész, akivel boldogan dolgoznál együtt? És van olyan producer, aki, ha azt mondaná, "ugorj a kútba", te beleugranál?

Paul McCartney – a mester alázatos szolgája lennék

Dave Grohl – hát ki ne akarna együtt dolgozni mindenki rockhaverjával?

Matt Cameron – legalább egyszer közelről érezném, ahogy püföli a dobokat

Apey – szerintem jelenleg ő a legnagyobb magyar tehetség

Jack Black – valószínűleg nem bírnám ki röhögés nélkül

Producerek: Rick Rubin és Scott Litt

Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt érezted: igen ez már több mint vágyálom, tényleg zenész leszek/vagyok?

Mikor 9 évesen szopránként szólót énekeltem az egri Bazilikában.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el? (Akár nézőként, akár előadóként)

A Muse 2002-es Sziget-koncertjét biztosan nem fogom elfelejteni. Az elején még a haverokkal lődörögtünk a keverőpult magasságában, a második szám végére már a harmadik sorban tomboltam tök ismeretlen arcokkal. És az első Rival Sons koncert Bécsben, amire Andris (Ozone Mama) hívott el; letaglózott és napokig a hatása alatt voltam.

Előadóként eddig talán a legemlékezetesebb a 2016. augusztusi Random Trip lemezbeindító buli volt. Félelmetes dolog kiállni több ezer ember elé úgy, hogy fogalmad sincs, mi fog történni, mit fogsz csinálni, és mit csinálnak a többiek. De a végén mégis olyan érzelmi töltettel jössz le a színpadról, ami szavakkal nem leírható. Életre szóló élmény volt.

Ozone Mama-pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudtok rajtuk?

A 2014-es VOLT Fesztiválos akusztik koncertünket kiszakadt porckorongsérvvel csináltam végig. Koncert előtt és után is kaptam fájdalomcsillapítós infúziót, és végig mentőautó állt a színpad mögött baj esetére. Az érthető feszültség ellenére a csapat példásan megoldotta a helyzetet, és bár a szervezőknek okoztunk pár óra gyomorgörcsöt, a közönség semmit nem vett észre a dologból. Nem sokkal később átestem egy sikeres gerincműtéten, szóval megoldódott a helyzet. De azért nevetni még ma sem könnyű a sztorin.

Milyen volt a tavalyi éved és milyen lesz az idei, mik a tervek, célok, vágyak?

2017 érzelmi hullámvasút volt számomra. Új munkahelyen kezdtem dolgozni, ahol remek embereket ismerhettem meg, de elég sok kihívással is szembe kellett néznem. Chris Cornell halála miatt valami eltörött belül, de feloldozást találtam abban, hogy még jobban elmerültem a dalaiban. Az új Ozone Mama lemezzel sokat küszködtem lelkileg, de a végeredményre még a zenekar legnagyobb belső kritikusaként is azt mondom, hogy állati jó lett. Szóval eléggé szélsőséges év volt érzelmi szempontból.

2018 reményeim szerint egy kicsit a babérok learatásáról fog szólni. Az új „Cosmos Calling” című lemezünk megjelenését és a február 17-i A38-as lemezbemutató koncertünket nagyon várjuk. Új klippel is elő fogunk rukkolni, és a növekvő külföldi érdeklődés hatására egyre több európai koncert is tervben van, így unatkozni biztosan nem fogunk.