"A sokszínűséget preferálom" - Szabó-Szeder Krisztina

Az elmúlt évek hazai akusztikus gitáros dalszerző-énekes generációjának egyik legsikeresebb, legjellegzetesebb személyisége Szabó-Szeder Krisztina, aki június 1-én lép fel az A38 Kiállítóterében. Többek közt dalairól, az őt ért hatásokról, és a francia kultúrához fűződő különleges viszonyáról kérdeztük.

Mióta vagy Szeder? Ez a te beceneved vagy a zenekar neve? Egyáltalán, szólóelőadónak tartod magad vagy egy zenekar frontemberének?

Édesanyám vezetékneve a Szeder, amit már felnőtt fejjel vettem fel. Így lettem Szeder-Szabó Krisztina, a Szeder pedig már gyakorlatilag a művésznevem is. Szólóelőadónak tartom magam, mivel én írom a dalokat, amelyek az én személyes világom kifejeződései. Mindemellett nagyon tehetséges zenészekből álló, állandó zenekarom van, akik nagyon sokat hozzáadnak ehhez a Szeder világhoz. (Bakai Márton hegedűn, Csizmás András nagybőgőn, Szabó Sipos Ágoston pedig dobon.)

Hogyan lettél dalszerző-énekes? Mi a történeted? Mely előadók és stílusok voltak rád a legnagyobb hatással és ki miért?

Tinikoromban hatalmas Muse-rajongó voltam, ekkor döntöttem el, hogy olyan akarok lenni, mint Matt Bellamy, az énekes-dalszerző-gitáros-zongorista. Így egyből, ahogy elkezdtem zenélni tanulni, már írtam is dalokat. Először volt egy indierock-zenekarom, a Pieris, amiben Simon Bálint (Ivan & the Parazol) dobolt. Aztán ahogy tanultam zenélni a sok különböző stílusban (blues, jazz, bossanova), úgy nyílt ki a fülem másra is. Sok adult popot hallgattam (Norah Jones, Sting), és francia sanzont (Piaf, Camille, Zaz), de a világzenés, kicsit elektronikus Oi Va Voi is nagyon betalált nálam. Sőt, két éve klasszikus zenetörténet órákra is járok. Szóval a sokszínűséget preferálom.

Az elmúlt években virágzik, vagy legalábbis egyre inkább virágzóban van a hazai akusztikus-jellegű dalszerző-énekes színtér. Nagyon sok új előadó jelent meg Hó Mártontól Petruska Andrásig, Jónás Verától és Lócitól Zanzingerig. Többé-kevésbé te is ebbe a körbe tartozol. Stílusban eltérő előadókról van szó, mégis valahogy összeköti őket valamiféle attitűd. Szerinted mi a közös pont és mi a konjunktúra oka, miért kíváncsiak egyre többen az efféle előadókra?

Az akusztikus dalszerző-énekes kategória az egyetlen, amibe teljesen biztosan beletartozom. Szerintem, ami összeköt minket, az a személyes történetek preferálása, egy fajta Cseh Tamás-érzet. Nem kell ezerféle kütyü ahhoz, hogy elmondjuk, mit gondolunk. Csak fogod a gitárt, egyből jól szól, nem kell effektekkel, erősítőkkel bajlódni, és már énekelheted is, hogy mit gondolsz, érzel. A mai világban, amikor bármit tökéletesre photoshoppolhatsz a stúdióban, felértékelődik az élő, akusztikusan is jól megszólaló zene.

Első igazán ismert számod a Reggeli dal, amely sokat ment a Petőfi Rádióban. Mennyivel és hogyan pörgeti meg egy ilyen dal egy még kezdő előadó pályáját? - egész pontosan az a kérdés, hogy milyen konkrét hozadéka van egy ilyen sikeres dalnak mostanában.

Nagyon sokat számított, hogy a Reggeli dalt olyan sokat játszotta a Petőfi Rádió. Ennek köszönhető, hogy már az első minilemezünkkel szét tudott terjedni a hírünk, sokan ismertek meg minket így országszerte, vidéken sem a nulláról indulunk, ha elmegyünk koncertezni. Ezt pedig nagyon jól támogatta meg a klip, amit Nagy Bálint és Lőrincz Nándor készítettek (Boggie - Parfüm készítői), és nagy örömünkre szintén sokan láttak, a mai napig pörög a nézettsége.

Dalaid és zenéd kapcsán sokan emlegetik a "franciás" jelzőt. Jól gondolják, jól gondoljuk, hogy valamiféle bensőséges kapcsolat fűz a francia kultúrához.

Ez így van! Az ELTE francia szakán végeztem. Az egyetem alatt is végig zenéltem, és tudtam, hogy zenész szeretnék lenni. Így a francia kultúrával egy időben a francia sanzonok világa is elvarázsolt, ez a nagyon történet központú, közvetlen előadás mód, a bohémság és a joie de vivre életérzés. Van egy formációm, a Melodisztik, amiben régi és kortárs francia sanzonokat éneklek egy szál gitár kísérettel.

Egy éve jelent meg debütáló minialbumod. Mi a helyzet az első nagylemezzel? Egyáltalán tervezel hagyományos nagylemezt, vagy az újabb kor trendjeinek megfelelően inkább kisebb egységekben gondolkozol?

Nekem nagyon tetszik a kislemez formátum, azonban annyi dal gyűlt össze az elmúlt egy évben, hogy most egy nagylemezt tervezek, amit ősszel veszünk majd fel.

Mesélj, milyen lemezek, könyvek, filmek hatottak rád az elmúlt egy-két évben?

Camille - Le fil, Alt-J- This is all yours, Zaz - Paris, Palya Bea - Nő, Lóci játszik - Hadd legyek arról híres. Gravitáció, Interstellar, Van. Boris Vian - Venyigeszú és plankton, Lévai

Balázs - Idáig tudom a történetet, Andrew Morton - Madonna, Kurt Vonnegut -

Ötös számú vágóhíd

Álmaid, rémálmaid, titkos vágyaid?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az álmaimat élem. Visszatérő rémálmom, hogy nem fog több dal eszembe jutni. Aztán persze mindig jön az új.