Imádtuk csinálni // Reisz Gábor, VAN filmzenekar

Nem csak filmrendező, de nagyszerű dalszerző is Reisz Gábor, aki VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjével (és annak zenéjével) robbant be pár évvel ezelőtt. A már nem csak filmdalokat játszó VAN filmzenekar szeptemberben az A38 Hajón lép fel.

Az egész a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film nagy sikerű filmzenéjével kezdődött. Hogyan született meg az a filmzene?

Az egész onnan indult, hogy Ferenczik Áron és én nem tudtunk lediplomázni az akkori SZFE-n. Nem volt MMKA, Filmalap, Filmintézet, Inkubátor program. Áronnal kábé unalmunkban kezdtünk dalokat feldolgozni, a lényeg a hülyeség volt. Egy ponton előálltam Áronnál a saját dalaimmal, amiket akörül írtam, amikor már készítettem a jegyzeteket is a VAN valamihez. Mind a forgatáson, mind a zenepróbákon, vagy akár a felvételeknél Áron imádta azt mondani, hogy „nekem tök mindegy, én csak egy hús vagyok itt...” Szóval mondjam meg, hogy mit csináljon és kész. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy Áron személye egyértelműen jelen van a filmben és a dalokban is. Csorba Lóci ELTE-s barátomat akkor kerestem meg, amikor már forgattunk, és a dalok is elkezdtek összeállni, de Lóci teljesen új színt hozott bele, vele váltak valójában igazi dalokká.

Hogyan lett a VAN zenéjéből filmzenekar?

2013-14 környékén nagyon kevés magyar film volt a moziban. A magyar film nulladik órája volt már sokadszorra. A mi filmünkről hamar terjedt a hír, mert nem igazán volt semmi. Így amikor kijött a lemez két-három hónappal a film előtt, akkor nagyobb visszhangot kapott. De túl a körülményeken meg kell azt is jegyeznem, hogy nagyon-nagyon szolidáris volt velünk mindenki: a sajtó és a közönség egyaránt. Közben egyre tempósabban duzzadt a Bandcamp, meg persze a Facebook. Az első koncertünk a toldis stábbemutatón volt, ahol igazából a barátaink voltak ott. Azt gondoltuk, hogy az ő szeretetüknek köszönhető a nagy sikongatás és a taps. Majd valahogy szóba jött, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy koncertet az Ankertben. Ott nem tudom, mennyien voltak, de állítólag legalább a közönség fele nem fért be.

Ki honnan, merről jött, honnan ismertétek egymást? Miért pont ezek az emberek álltak össze együttessé?

Az első lemez készítésénél állt össze a zenekar magja. Kálminál és Koroknay Andrásnál, a Studio Einzban vettünk fel. Szépen összebarátkoztunk, és mondták, hogy szívesen koncerteznének ezzel a projekttel. Tálas Zsófi, a film vágója vokálozott, Lukács Roland barátom pedig szerepelt a filmben, ő volt a perkás-lábdobos. Áron viszont – ahogy kezdett komolyabbra fordulni a dolog – jelezte, hogy nem szeretne ebben már részt venni, a saját filmes projektjeire koncentrálna inkább. Így jött az ötlet, hogy videókat vettünk fel róla, ahogy különböző helyeken énekli a dalokat, majd a koncerten kivetítve volt jelen. A Rossz versekre viszont szerettünk volna egy koncerteken élőben is megjelenő énekest, így előbb Burucs Szabit kértük fel, aztán rájöttünk, hogy jobb, ha ő inkább dobol és vokálozik. Ezt követően találtuk meg Szendrey-Nagy Olivért, aki azóta is az énekes. Olivérrel nagyon szoros lett a barátságunk, az ő lelkesedése és hozzáállása iszonyú sokat hozzáadott ahhoz, hogy ez a zenekar még mindig létezik. Szabi helyére időközben Vincenzo Pellecchia érkezett, Lóci pedig száz százalékosan koncentrálni akart a Lóci Játszikra. Egy hónapja Koroknay Andris is kiszállt; rengeteg zenekara van, és azt érezte, hogy nem tudja ezt a VAN filmzenekarral összeegyeztetni. Hegyi Zoli lesz az új basszusgitáros, de mindenképp meg kell említeni Dobó Zsombor nevét, aki most jó pár koncertre beugrott basszerozni.

A Rossz versek című filmhez már a VAN-film nagy sikere után írtatok zenét. Nehezítette a munkát az előző film zenéjének (ha jól gondolom) nem várt nagy sikere?

Egyáltalán nem. A Rossz versek zenéjét imádtuk csinálni; életünkben először tapasztaltunk olyat, hogy írunk valamit, amit aztán hol egy kamara-, hol egy nagyzenekar játszott fel. De az eklektikus filmstílus miatti változatos hangszerelés, a stílusparódiák megfejtése is hatalmas élmény volt. Ezeknek a zenéknek az alapjait is én vittem a forgatókönyvírás mellől a stúdióba, de ekkor már elsősorban Kálmival dolgoztam a legtöbbet. A dalokat viszont a zenekarral dolgoztuk ki közösen. Tőlem sokszor megkérdezték, hogy a VAN sikere okozott e bennem nyomást, és talán erre egy zenei példát hoznék, ami ugyanakkor szerintem egy általános hozzáállás az alkotáshoz. Ha írsz egy dalt, valami miatt ezt az akkordmenetet és sorokat fogod a legkifejezőbbnek tartani, ami benned van. Lehet, hogy már fél óra múlva mást gondolnál, de akkor ez valahogy összeáll. Szerintem innentől fogva nem az van, hogy te ezt a dalt később is megírhattad volna, hanem annak az időszaknak, vagy akár pillanatnak a zenei kifejezése ez. És tekintve, hogy kereken egész lett, jó újra eljátszani, visszakanyarodni arra az állapotra, amikor ezt írtad.

Azóta már készült olyan EP is, ami nem filmhez kapcsolódik.

Én folyamatosan írok dalokat. Van úgy, hogy hetente többet is; van, hogy ritkábban. A munkamódszer hasonló - annyi, hogy nem egy filmterv köré épül. A dalok között nem keresek közös témákat, hisz nincs, ami összefogja őket. Bár hozzáteszem, hogy volt egy filmtervem, és a kislemez jó pár dala szoros viszonyban volt a film hangulatával, de az is lehet, hogy ezt csak én látom bele. Végül is mindegy, mert ezt a filmtervet elkaszálták.

Mik a VAN filmzenekar tervei a közeljövőre?

A közeljövőben megjelenik az első, tehát a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan lemez vinyl formában, elég spéci, kék kiadásban. Az EZ című kislemezünk pandémia miatt halasztott lemezbemutatója szeptember 1-én lesz az A38 teraszon. Még mindig közeljövő: szeretnék egy háromdalos EP-t csinálni, kemény dió lesz kiválogatni. Távoli zenei tervek: én nagyon szeretnék egyszer egy olyan projektet csinálni, ami teljesen történetalapú; aztán hogy abból a musical vagy rockopera lesz, az tök mindegy.